Az augusztus 4-én Libanonban bekövetkezett robbanást 2750 tonna ammónium-nitrát okozta, amelyet egy erre a célra alkalmatlan raktárban tároltak már hat éve, a biztonsági szabályok teljes elhanyagolásával.
A robbanás több mint 170 ember halálát követelte, a helyén 43 méter mély kráter keletkezett, és a rázkódás egy, a Richter-skála szerint 3,3-as értékű földrengés erejének felelt meg. Tragikus ügy. A libanoni főváros lakosságának nagy része egyetlen pillanat alatt hajléktalanná vált.
Szegények, gazdagok, libanoniak, külföldiek, egyazon sorsra jutottak.
Most a népesség fellázad az uralkodó elit ellen. A tájékoztatási miniszter már lemondott (szerk: azóta a teljes kormány távozott), és ki tudja, ki fogja még követni őt, magától vagy kényszerből.
A bejrúti dráma a mi életünk drámáját juttatja eszünkbe…
Néha hagyjuk, hogy a robbanótöltetek felhalmozódjanak a mi életünkben is. Eltorzult kapcsolatok. Baljós, ártalmas szokások. Helytelen viselkedések. Meg-nem-bocsátások, amelyek belül marcangolnak bennünket. Hazugságok, amelyeket takargatunk.
De itt vannak velünk, és mi megszokjuk a jelenlétüket. Időről időre megpróbáljuk meglengetni a roham vörös zászlaját, de a konkrét lépések az örökkévalóságig tolódnak.
És aztán egy napon az egész felrobban.
És károkat okoz.
Ezek a károk pedig elérik mindazokat, akik körülöttünk vannak, akárkik is legyenek, akármilyen helyzetben is éljenek.
Azt hiszem, érdemes lenne eltávolítani minden robbanóanyagot az életünkből. Derékon kapni és kirakni őket, nem pedig szemérmesen letakargatni anélkül, hogy meg mernénk nézni, mik is ezek valójában.
Ha nem így cselekszünk, kitesszük magunkat annak, hogy egy napon az egész felrobban. És azon a napon már nem lesz semmi a mi ellenőrzésünk alatt.
Írta: Pascal Portoukalian / infochretienne.com
Fordította: Solymosi Judit
