Lépj kapcsolatba velünk

Tanítás

Mit mond a keresztény bölcsesség pánikolós időkben?

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Ha kollektív félelmek uralkodnak el egy társadalmon, a keresztény bölcsesség válasza nem a bűnös közömbösség, hanem a derűs józanság és tisztánlátás, amely lecsillapítja a szívünket és a hozzánk közelállókét is.

Mindennap özönlenek ránk a fertőzés számadatai, a pozitív teszttel rendelkező, azaz potenciálisan veszélyes és fertőző személyek számai. Naponta áradnak az egymásnak ellentmondó szakértői hírek, a végén már nem is tudjuk, kinek higgyünk, és mit higgyünk el. Ha valakivel találkozunk, akit még nem ismerünk, az első dolog az, hogy bemérjük, vajon a COVID-tól való félelem milyen fokán áll, és aszerint alkalmazkodunk viselkedéséhez, gesztusaihoz, a tőle tartott távolsághoz. Van, aki teljes egészében fütyül mindenre, van, aki rendkívül óvatos: van, aki mindent eltúloz, van, aki teljesen közömbös. Nekünk, lelkipásztoroknak már nem csak a szükséges óvatosságra kell figyelnünk, hanem arra is, hogy kitaláljuk és tiszteletben tartsuk a másik ember szorongását, hogy „mindenkinek mindene” legyek. (1 Kor 9, 22)

Összezavarodásunk eredménye

A görög mitológiában Pán isten vetett el félelmet a katonák soraiban, menekülésre sarkallva őket, ami természetesen vereséghez vezetett. A szorongásban mindenki osztozott, a pánik kollektívvolt, olyan, mint amikor egy csatában a hegyekről vissszaverődő visszhangot használják fel arra, hogy elhitessék a katonákkal, milliónyi ellenféllel állnak szemben, és ezáltal fejetlenség legyen úrrá rajtuk. Társadalmainkban ugyanennek az összezavarodottságnak az eredménye a pánik, amikor is egyesek a Hamelni patkányfogó bűvös erejű sípján játszanak, hogy a zenével elcsalogassák és a halálba vigyék a gyerekeket.

A mostani vitákban társadalmunkat sokféle félelem tarkítja. Ezeket annál is nehezebb uralni, mivel körvonalazatlanok, arctalanok, mindenféle fantazmagóriából származnak, visszhangszerűen ismételgetik őket a közösségi médiában, és országos vagy akár világméretű összeesküvés-elméletekből táplálkoznak.

Milyen lehet a keresztény magatartás a ránk lőcsölt félelmekkel szemben? Amikor Szent Lajos királynak jelentették, hogy a tatár hadsereg veszélyesen közeledik a Nyugathoz, és útjában mindent letarol, Szent Lajos a legnagyobb nyugalommal így válaszolt: „Nos, akkor mártírként fogunk meghalni.”

Ha azonosítjuk és nevén nevezzük félelmeinket, szembenézünk velük, attól még nem távoznak el a szívünkből, de lehetővé válik, hogy a valódi veszélyek kerüljenek perspektívába, ne essünk pánikba és ne meneküljünk el a csatatérről. A keresztény bölcsesség Szent Pállal együtt ezt mondja:

„Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? … De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8, 35-39)

Mindenki ismerje derűtöket

Egy keresztény reménykedhet egy oltóanyagban, a társadalmi békében, a gazdaság újraindulásában, azoknak a megtérésében, akik gonoszat cselekszenek. Ez rendben is van, de egy egyszerű reményt könnyen kisiklatnak azok a kollektív félelmek, amelyeknek áldozatai lehetünk. Először is kérnünk kell a remény erényét, ezt a hittudományi erényt, amely azt mondatja velünk, hogy semmi nem választhat el bennünket Isten szeretetétől, és lehetővé teszi, hogy a világ felfordulásaival szemben is megőrizzük békénket. A keresztény bölcsesség nem bűnös közömbösség: olyan derűs józanság és tisztánlátás, amely megnyugtatja, lecsillapítja szívünket és a hozzánk közelállók szívét is.

„Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. (Fil4, 5-7)

Írta: Pierre Vivarès atya, párizsi plébános via Aleteia

Fordította: Solymosi Judit

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
2 hozzászólás

2 Comments

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű