Lépj kapcsolatba velünk

Interjú

Müller bíboros: Joe Biden a legkifinomultabb, de egyben legbrutálisabb keresztényellenes kampány élén

Közzétéve

Fotó: Kirche und Leben / Markus Gehling

Egy politikust nem tudok csak azért támogatni, mert szociális bérlakásokat épít, amikor a másik oldalon az abortuszt támogatja, hiszen ekkor a viszonylagos jóért cserébe kellene az abszolút rosszat elfogadnom – jelentette ki Gerhard Ludwig Müller kardinális a Kath.net exkluzív interjújában Joe Bidenről, az USA újonnan megválasztott elnökéről, aki a katolikus egyház tagja. A Hittani Kongregáció nyugalmazott prefektusa így folytatta: „Az Egyesült Államok ezzel minden politikai, média- és gazdasági erejével együtt a nyugati kultúra 100 év óta legkifinomultabb, de egyben legbrutálisabb keresztényellenes kampányának élére állt.”

kath.net: Bíboros úr, az Amerikai Püspöki Konferencia (APK) heves kritikájának adott hangot az új amerikai elnök, Joe Biden abortuszpolitikájával kapcsolatosan. Ugyanakkor az APK néhány püspök tagja nem nevezte okos dolognak a kritikát. Blase Cupich chicagói kardinális például a Twitteren azt írja, hogy az APK az elnök kinevezése alkalmából „meggondolatlan nyilatkozatot” adott ki. Kardinális úr szerint jogos a kritika, vagy túlzásba estek a püspökök?

Müller kardinális: Egy katolikus püspök abban különbözik a politikusoktól és az általuk képviselt ideológiáktól, hogy engedelmeskedik Isten Igéjének. A püspökök hamis apostolok lennének, ha politikai meggondolásokból az egyik vagy másik párt kedvéért relativizálnák a természetes erkölcs törvényét. Az ilyen követelményeket minden ember felismeri a lelkiismeretében a józan paraszti eszével. Amikor egy politikai-vallási hatalmasság annak idején büntetés terhe mellett meg akarta tiltani az apostoloknak, hogy Jézus tanítását terjesszék, azt válaszolták az apostolok, hogy „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel. 5, 29)

Aki az emberi élet szentségének egyértelmű megvallását politikai preferenciák okán taktikai játékokkal és a kifejezések szofisztikus elmosásának módszerével relativizálja, az teljesen nyilvánvalóan a katolikus hitet támadja. A II. Vatikáni Zsinat, de Ferencig bezárólag minden pápa egy gyermek megszületés előtti vagy utáni meggyilkolását Isten törvényei legdurvább megsértésének nevezte.

kath.net: Az APK elnöke, Gomez érsek a Biden elnöknek szóló állásfoglalásában kijelenti, hogy „ahogy Ferenc pápa is tanítja, mi sem hallgathatunk, amikor a hazánkban abortuszok által közel egymillió emberi életet oltanak ki.” Mi az Egyház tanítása az abortuszról?

Müller kardinális: „Isten ugyanis, az élet Ura, az élet megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, s ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett.” (Gaudium et spes, 51)

kath.net: Biden elnök nemcsak a hivatalba lépésekor, hanem azt megelőzően is hívő, vallását gyakorló katolikusnak mutatkozott. Mennyire hiteles ez az Ön szemében, amikor Biden egy egész sor kijelentést tett a terhességmegszakítás mellett, és a Roe-Wade ügyben hozott precedens értékű ítélet 38. évfordulója alkalmából úgy nyilatkozott, hogy „az abortuszhoz való jog az utóbbi négy évben extrém támadásoknak volt kitéve”, illetve amikor bejelentette, hogy az abortuszt nemcsak Amerikában, hanem világszerte is nagymértékben támogatni kívánja, még anyagilag is?

Müller kardinális: Még a legmagasabb vatikáni beosztásokban is vannak jó katolikusok, akik a Trump elleni szenvedélytől elvakulva mindent elfogadnak, és tagadják mindannak a jelentőségét, amit mostanában az USÁ-ban a keresztények ellen indítottak.

Az Egyesült Államok ezzel minden politikai, média- és gazdasági erejével együtt a nyugati kultúra 100 év óta legkifinomultabb, legbrutálisabb dekrisztianizációs kampányának élére állt. Trump jellembeli gyengeségére hivatkozva bagatellizálják el azt a millió gyermekéletet, amely a „reproduktív egészségre való jog” eufemizmusa jegyében világszerte indított abortuszkampány áldozatául esik.

Egy általam nagyrabecsült szerzetestársam vetette a szememre, hogy nem foghatok mindent az abortuszra, mert Biden megválasztásával sokkal nagyobb veszély hárult el, hiszen az a bolond most már nem tudja az atomgombot megnyomni. Az én meggyőződésem szerint viszont az egyéni és a társadalmi erkölcs a politika felett áll. Ahol a hit és az erkölcs politikai számítások áldozatává esik, ott átlépték azt a bizonyos határt. Egy politikust nem tudok csak azért támogatni, mert szociális bérlakásokat épít, amikor a másik oldalon az abortuszt támogatja, hiszen ekkor a viszonylagos jóért kellene az abszolút rosszat elfogadnom.

kath.net: Az Egyesült Államokban néhány püspök, például Samuel J. Aquila, a denveri érsek és az előző philadelphiai püspök, Charles Chaput nyíltan arról beszél, hogy Biden a nyilvánosság előtt tett, abortuszra vonatkozó kijelentései és tettei miatt nincs teljes egységben a Katolikus Egyházzal. Chaput például azért szólalt fel, hogy Biden ne részesülhessen szentáldozásban. Ezzel szemben Wilton D. Gregory kardinális, Washington DC [JS1] érseke kijelentette, hogy ő nem hajlandó attól a gyakorlattól eltérni, miszerint Bident is szentáldozásban részesítsék. Ön hogy látja ezt a kérdést?

Müller kardinális: Sajnos a katolikusok között is lassan elterjed az az abszurd elképzelés, hogy a hit magánügy, de az ember a közéletben valamit, ami önmagában rossz, megengedhet, helyeselhet, sőt támogathat is.

A konkrét gyakorlati életben a keresztényeknek nem mindig sikerül a parlamentben vagy a kormányban a természetes erkölcsi törvények minden pontjának érvényt szerezniük. De a rosszban soha nem vehetnek részt sem aktívan, sem pedig passzívan. Legalább tiltakozniuk kell, vagy ha lehetőségük van, ellen kell állniuk még akkor is, ha emiatt diszkriminációban lesz részük.

Aki keresztényként kiáll a fősodratú LMBT-propaganda, az abortusz, a legalizált kábítószer-fogyasztás vagy a férfi és női szexualitás megszüntetése ellen, azt köztudottan jobbosnak vagy egyenesen nácinak nevezik, holott éppen a nemzeti szocialisták voltak azok, akik a biológiai-társadalmi darwinista ideológiájuk miatt egészen nyilvánvalóan szemben álltak a keresztény emberképpel.

E szellemi áramlatok követői – akik másokat nácinak neveznek, de azonnal felháborodnak, ha őket nevezik nácinak – leginkább ott találtak egymásra, ahol az ember Isten ellen lázad, aki az embert saját képmására teremtette, férfinak és nőnek.

kath.net: Vajon bízhatnak-e az amerikai püspökök abban, hogy Ferenc pápától az élet megtartása melletti elköteleződésüket illetően teljes támogatást kapnak, amikor leginkább a Pápa politikai érzékén múlik, hogy a hivatalba lépett elnökkel ne kerüljön ellentétbe?

Müller kardinális: A Szentatya egyetlen alkalommal sem mulasztotta el az abortuszt a leghatározottabban szándékosan elkövetett gyilkosságnak nevezni, amiért azután éppen azok szidták őt a legvisszataszítóbb módon, akik előszeretettel őrá hivatkoznak, és akik a közte és XVI. Benedek pápa közötti különbséget nem győzik eléggé hangsúlyozni. Remélem, hogy senkinek nem jut eszébe az a perverz ötlet, hogy az abortuszt és az eutanáziát a mexikói határon átengedett menekültekkel és migránsokkal ellensúlyozzák, és így ezt az emberiség ellen elkövetett bűnt hallgatólagosan elfogadják.

kath.net: Szabad-e, illetve kell-e az amerikai katolikusoknak hitelt adniuk az új elnök szavainak, aki kijelentései szerint a nemzet egységét szeretné helyreállítani, a sebeket szeretné gyógyítani, ugyanakkor az abortuszt támogatja?

Müller kardinális: Megbékélés az, amit Isten számunkra Jézus Krisztus által adott. Pontosan a politikai életben résztvevő keresztényeknek kellene a szavaikat és tetteiket ehhez mérniük. A társadalomban keletkezett szakadékot azonban nem lehet úgy áthidalni, hogy az egyik oldal a másikat a szakadék egyik oldalára szorítja, kriminalizálja és megsemmisíti úgy, hogy a végén a médiától kezdve a nemzetközi konszernekig a kapitalista-szocialista mainstream képviselői uralnak minden intézményt.

Az Egyesült Államokban ugyanúgy, mint újabban Spanyolországban is a katolikus iskolákat, kórházakat és egyéb, közpénzből fenntartott közhasznú intézményeket erkölcstelen tevékenységre fogják kényszeríteni, illetve ellenállás esetén bezárják. Ha korábban nem is, mostanra a legnaivabbaknak is észre kellett venniük, hogy a társadalmi kiegyezésről szóló kijelentések csak propagandista lózungok voltak, vagy tényleg komolyan gondolják-e.

És éppen azoknak kellene elgondolkodniuk arról, hogy mennyiben járulnak hozzá a társadalom kettészakadásához, akik teli torokból fújják a társadalmi kiegyezést, ugyanis a „ha nem akarsz a testvérem lenni, akkor beverem a fejed” jelszó hangoztatása nem a megbékéléshez vezető út és a kölcsönös tisztelet jele.

kath.net: Elképzelhető-e hogy a német nyelvterületen, tehát Németországban, Ausztriában vagy Svájc németnyelvű részén egy ugyanilyen heves ellenreakció lenne az abortuszpolitika ellen?

Müller kardinális: A 18. századtól kezdve az abszolutizmussal, az államegyház szerencsétlen hagyományaival van dolgunk a katolikus Franciaországban, Ausztriában és Bajorországban (gallikánizmus, febronianizmus, jozefinizmus).

Az Egyház önmeghatározása immár nem az isteni küldetés minden ember üdvözülésére, hanem a szolgálat, amelyet a közjó érdekében az államtól való függőségben a társadalom számára nyújtani tud. A porosz állam abszolutizmusa és a totalitárius ideológiákkal szemben csak egy alkalommal tanúsított ellenállást a magasabb rendű küldetése nevében (XI. Piusz pápa „Égő gonddal” c. enciklikája).

Azóta az Egyház nyíltan alárendeli magát az állam világi céljainak (ez az ún. rendszer-relevancia), és csak a magánéletben foglalkozik a társadalom agresszív dekrisztianizációjával. A középeurópai püspökök manapság választhatnak, hogy a túlélés érdekében a társadalommal konform módon cselekszenek és beszélnek, vagy a tudatlanok fundamentalistának bélyegezzék őket.

kath.net: Amíg Amerikában a püspökök nagyszámú részvétele például a világ legnagyobb abortuszellenes, „Menet az életért” elnevezésű megmozdulásán majdhogynem megszokott, addig Németországban egy kezünkön megszámolhatjuk, hány püspök veszi a bátorságot, hogy a demonstráción részt vegyen.

Müller kardinális: Nem feladatom, hogy a püspökök tevékenységét bíráljam. Rám Clemens August von Galen tett mély benyomást, akit 1933. október 18-án szenteltek münsteri püspökké. A püspöki címerén ez a jelmondat szerepelt: Nec laudibus, nec timore. Azaz, ne az emberi dicséret és ne az emberi félelem mozgasson minket.

kath.net: Lengyelországban ezzel ellentétben a püspökök nyíltan abortuszellenesek. Hogyan értékeli Ön a fáradozásukat?

Müller kardinális: A lengyelek az elmúlt 200 évben minden más európai népnél többet küzdöttek és szenvedtek a katolikus hitért és a jogállami demokráciáért.

Mégis rosszindulatú előítéletekkel illetik ezt az országot. Még egyházi körök is minden kritika nélkül átvették ezeket a közhelyeket és sztereotípiákat. A lengyel püspökök, papok és világiak fáradozásait egy olyan nemzet hagyományos alapérzésének tudják be, amely a nemzeti szocialista és a kommunista diktatúra és idegenuralom után még nem teljesen érett a demokráciára.

Éppen Németország és Ausztria küldi nekik az ajánlatokat, hogy korrepetálják őket demokráciából és szekularizált társadalomból. Pedig jobban meggondolva a dolgot pontosan nekünk, németeknek kellene szolidárisabbnak lennünk katolikus testvéreinkkel szemben. Fontos dolgokat tanulhatnánk egymástól, és együtt cselekedhetnénk jót a mai világban a katolikus egyház érdekében.

Fordította: Frick József
Forrás: kath.net


 [JS1]Washington DC-nek is írhatjuk, ez ugyanis a város megjelölése (azért hogy egyértelmű legyen, hogy nem Washington államról van szó)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű