Lépj kapcsolatba velünk

Napindító

Napi evangélium: augusztus 8. – 18. évközi hét, csütörtök

Közzétéve

OLVASMÁNY Mózes negyedik könyvéből 

Mózes a lázongó népnek vizet fakaszt a sziklából. 

A pusztai tartózkodás utolsó esztendejének első hónapjában Izrael fiainak egész sokasága eljutott a Szin-pusztába, és letelepedett Kádesben. Itt meghalt Mirjám, és itt is temették el.
Mivel pedig nem volt ivóvize a népnek, fellázadtak Mózes és Áron ellen, és így pöröltek velük: „Bárcsak mi is odavesztünk volna az Úr színe előtt, amikor testvéreink elpusztultak! Miért hoztátok ki az Úr népét a pusztába, hogy meghaljunk mi is, meg az állataink is? Miért hoztatok ki minket Egyiptomból, miért vezettetek bennünket erre a kietlen vidékre, melyet bevetni nem lehet, nem terem se fügét, se szőlőt, se gránátalmát, de még ivóvíz sincs?” Erre Mózes és Áron ott hagyták a sokaságot, bementek a Szövetség sátrába, és földre borultak. Ekkor megjelent előttük az Úr dicsősége, és az Úr így szólt Mózeshez: „Vedd a botodat, és Áronnal, a testvéreddel gyújtsd egybe a népet, és szemük láttára parancsoljatok a sziklának, és az vizet fog adni. Ha aztán így vizet fakasztottál a sziklából, ihatik belőle az egész nép és állataik is.”
Mózes tehát az Úr színe előtt kezébe vette a botot, ahogy a parancs szólt, egy begyűjtötte a népet a szikla előtt, és így szólt hozzájuk: „Halljátok, ti, lázadók és hitetlenkedők! (Kételkedtek abban, hogy) tudunk vizet fakasztani nektek ebből a sziklából?” Azzal Mózes felemelte a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára, és abból bőséges víz fakadt, úgyhogy ihatott belőle a nép és a jószága.
Ezután így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: „Mivel nem hittetek nekem, és nem dicsőítettetek meg a választott nép előtt, nem ti fogjátok bevezetni ezt a népet arra a földre, amelyet nekik szántam.”
A helyet Meribának, azaz a Pörölés vizének nevezték el, ott pörlekedett ugyanis a nép az Úrral. Ő pedig ott bizonyította be előttük szentségét.
Ez az Isten igéje. 
Szám 20,1-13

ALLELUJA
Te Péter vagy, azaz kőszikla, † és e sziklára építem Egyházam, * és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Mt 16,18 – 7 b. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből 

Hitvallásáért Péter ígéretet kap arra, hogy ő lesz az Egyház sziklaalapja. 

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”
Ezek az evangélium igéi. 
Mt 16,13-23

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű