fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ne legyünk „alvó” keresztények! – Ferenc pápa Úrangyala imája

Közzétéve

Advent első vasárnapján a pápa éberségre és kitartó imára buzdította a híveket, ez felébreszti alvó lelkünket és a lényegre, a lét végcéljára összpontosítja a figyelmünket.

Advent a várakozás, a karácsonyi készülődés ideje, ami jó alkalom arra, hogy örömmel várjuk az Urat és még a tennivalóinkkal legsűrűbb napokban is fohászkodjunk szüntelenül hozzá, hívjuk Őt ezekkel a szavakkal: „Jöjj el, Uram Jézus!”. Az ima megóv minket attól, hogy „alvó” keresztények legyünk, hogy közönyösekké váljunk, hogy elfásuljunk a hétköznapok nehéz gondjai közepette – tanította Ferenc pápa.

Advent, vagyis a Karácsonyra való felkészülés első vasárnapján az evangéliumi szakasz az Úr eljöveteléről szól, amely az idők végén következik be – kezdte beszédét a pápa. Jézus lehangoló, pusztulásra utaló eseményeket és megpróbáltatásokat jövendöl meg, de éppen ezen a ponton arra szólít fel, hogy ne féljünk. Miért ne féljünk, azért, mert minden rendben lesz? – tette fel a kérdést Ferenc pápa, majd így válaszolt: „Nem, hanem azért, mert Ő eljön”. Idézte az evangélium szavait, amikor Jézus ezt mondja: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (Lk 21,18). Jó hallgatni a bátorító Szót: egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert éppen azokban a pillanatokban, amikor látszólag mindennek vége, az Úr eljön, hogy megváltson minket. Várjuk őt örömmel a megpróbáltatások közepette, az élet válságaiban és a történelem drámáiban is. Várjuk az Urat – hangsúlyozta a pápa. De ismét felmerül a kérdés: hogyan emeljük fel a fejünket és hogyan ne hagyjuk, hogy a nehézségek, a szenvedések és a kudarcok felemésszenek bennünket? Az utat maga Jézus jelöli meg számunkra egy erőteljes figyelmeztetéssel: „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék […]. Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek”.

A pápa ezután a „virrasszatok” felszólítás, az éberség jelentését értelmezte, amely a keresztény élet egyik fontos szempontja. Krisztus szavaiból látjuk, hogy az éberség a figyelemhez kapcsolódik: legyetek figyelmesek, virrasszatok, ne legyetek szórakozottak, vagyis maradjatok ébren! Virrasztani ezt jelenti: ne engedjük, hogy szívünk ellustuljon és spirituális életünk elpuhuljon a középszerűségben. Legyünk figyelmesek, mert „alvó keresztényekké” válhatunk – figyelmeztetett rá a pápa, megjegyezve, hogy sokan vannak az alvó keresztények, akiket elaltatott a világias lelkület.  Hiányzik belőlük a spirituális lendület, a buzgó ima – úgy imádkoznak, mint a papagájok, hiányzik belőlük a missziók iránti lelkesedés, az evangélium iránti szenvedély. Olyan keresztények, akik mindig csak befelé néznek, képtelenek a távlatokra. Ez „szundikáláshoz” vezet: ahhoz, hogy lebénultan visszük előbbre a dolgokat, apátiába zuhanunk, minden iránt közömbössé válunk, kivéve, ami számunkra előnyös. Szomorú az ilyen élet, nincs benne boldogság – fejtette ki Ferenc pápa.

Szükségünk van arra, hogy virrasszunk, hogy ne váljanak megszokássá napjaink, hogy ne hagyjuk magunkat elnehezíteni az élet gondjaitól – mondja Jézus. Az élet gondjai elnehezítenek. Ma tehát jó alkalmunk van arra, hogy feltegyük magunknak a kérdést: mi nehezíti el a szívemet? Mi nehezíti el a lelkemet? Mi késztet rá, hogy kényelmesen üldögéljek a lustaság karosszékében? Szomorú a „fotelben” látni a keresztényeket – jegyezte meg a pápa, majd a következő lelkiismeretvizsgálatra buzdított: Melyek azok a középszerűségek, amelyek megbénítanak, a bűnös szokások, amelyek földre tepernek és megakadályozzák, hogy felemeljem a fejem? És figyelmes vagyok-e vagy közömbös a testvérek vállára nehezedő terhek iránt? Ezek a kérdések jót tesznek nekünk, mert segítenek, hogy megőrizzük a szívünket a jóra való restségtől – állapította meg a pápa, majd elmagyarázta, hogy mi a jóra való restség: a spirituális élet és a keresztény élet nagy ellensége. A jóra való restség az a lustaság, amely szomorúságba dönt, amely elveszi az életkedvünket és a tettrekészségünket. Egy negatív szellem, gonosz szellem, amely a lelket tompaságba merevíti, ellopja örömét. Szomorúsággal kezdődik és egyre jobban süllyed lefelé, minden öröm nélkül. A pápa itt idézett Példabeszédek könyvéből: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23). A szívünket megőrizni azt jelenti, hogy virrasztunk, hogy éberek vagyunk! Legyetek éberek, őrizzétek szíveteket.

A pápa ezután az éberség egy lényeges összetevőjéről elmélkedett, hangsúlyozva, hogy az éberség titka az imádság. Jézus ugyanis ezt mondja: „Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek” (Lk 21,36). Az ima az, ami égve tartja a szív lámpását. Különösen, amikor érezzük, hogy a lelkesedés kihűl, akkor az ima ismét meggyújtja, mert visszavezet bennünket Istenhez, a dolgok közepébe. Az ima felébreszti a lelket az álomból és arra összpontosítja, ami a lényeges, vagyis a lét végső céljára. A legsűrűbb napokon se hanyagoljuk el az imát. A pápa ez alkalommal is utalt az olasz közszolgálati televízió „Az Ő képmására” c. műsorára, amelyben egy szép elmélkedést hallott az imáról. Segítségünkre lehet a szív imája, ha gyakran ismétlünk rövid fohászokat. Advent idején például váljon szokásunkká, hogy így fohászkodunk: „Jöjj el, Uram Jézus”. A karácsonyi készülődés idején gondoljunk a jászolra, gondoljunk Karácsonyra és mondjuk szívből: „Jöjj el, Uram Jézus”. Ismételjük el ezt az imát egész nap, és lelkünk éber marad! – buzdított rá a pápa, arra kérve a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy vele együtt háromszor ismételjék meg: „Jöjj el, Uram Jézus”.

Végül Ferenc pápa Máriához fohászkodva zárta beszédét az Úrangyala elimádkozása előtt. Arra kérte a Szűzanyát, aki éber szívvel várta az Urat, hogy kísérjen el bennünket az adventi úton.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ferenc pápa

Őrizzük kincsként Isten jeleit életünkben – Ferenc pápa Úrangyala imája

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican News

Az évközi második vasárnap kánai menyegzőről szóló evangéliumi szakaszát elemezve Ferenc pápa arra buzdított, hogy ismerjük fel életünkben Isten jelenlétének, szeretetének jeleit. Jézus nyilvános működésének első jele nem egy rendkívüli csodás gyógyulás, vagy egyéb csodás jelenség volt, hanem a hétköznapi élet egy gesztusa – mutatott rá beszédében a pápa.

A kánai menyegző közismert jelenete, amikor Jézus a vizet borrá változtatja, felébreszti a hitet tanítványaiban, akik felismerik benne Isten szeretetének jelenlétét – fejtette ki tanításában a pápa, hangsúlyozva, hogy az epizód nem a gesztus hatalmára, hanem az azt kiváltó szeretetre kívánja felhívni a figyelmet.

A mai evangéliumi szakasz a kánai menyegző epizódját beszéli el, amikor Jézus a vizet borrá változtatja a házastársak nagy örömére – kezdte beszédét a pápa, idézve a leírás befejező szavait: „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). A pápa megjegyezte, hogy János evangelista nem csodáról beszél, vagyis nem egy nagyhatású és rendkívüli tényről, amely csodálatot ébreszt. Azt írja, hogy Kánában egy jel történik, amely felkelti a tanítványok hitét. Feltehetjük tehát a kérdést: mi a „jel” az evangélium szerint?

Isten szeretete mindig közeli, gyöngéd és együttérző

A jel Isten szeretetét tárja fel, olyan előjel, amely a figyelmet nem a gesztus erejére, hanem az azt kiváltó szeretetre hívja fel. Megtanít nekünk valamit Isten szeretetéről, amely mindig közeli, gyöngéd és együttérző – magyarázta Ferenc pápa. Az első jelre éppen akkor kerül sor, amikor az esküvőjét ünneplő jegyespár bajban van életük legfontosabb napján. Az ünnep kellős közepén hiányzik egy alapvető elem, a bor és fennáll a veszélye, hogy az öröm kialszik a vendégek bírálatai és elégedetlensége közepette. Képzeljük csak el, hogy hogyan folytatódhat egy esküvői lakoma pusztán vízzel! Rettenetes, milyen rossz fényt vetne a vőlegényre és a menyasszonyra! – mondta napjainkra alkalmazva a kánai menyegzőn történteket Ferenc pápa.

Folytatva az evangéliumi szakasz elemzését, ezután Mária szerepére mutatott rá. A problémát a Szűzanya veszi észre és tapintatosan jelzi Jézusnak. Ő pedig feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül lép közbe. Minden titokban, a „színfalak mögött” zajlik. Jézus azt mondja a szolgáknak, hogy töltsék meg a kőkorsókat vízzel, ami borrá változik. Így cselekszik Isten, közelséggel és diszkréten. Jézus tanítványai pedig a következőket vonják le a gesztusból: látják, hogy Jézusnak köszönhetően még szebb lett a menyegző. És látják Jézus cselekvési módját is, ezt a rejtett szolgálatot – ilyen Jézus: segít nekünk, a rejtettségben szolgál bennünket. A dicséreteket a vőlegény kapja a jó borért, senki sem veszi észre, hogy mi történt, csak a szolgák tudják. Így kezd kifejlődni bennünk a hit csírája, vagyis hiszik, hogy Jézusban jelen van Isten, Isten szeretete.

Hagyjuk, hogy meghódítsa szívünket Isten szeretete

A pápa hangsúlyozta: jó belegondolni, hogy Jézus első jele nem egy rendkívüli gyógyulás vagy egy csodás jelenség a jeruzsálemi templomban, hanem egy olyan gesztus, amely a hétköznapi emberek egyszerű és konkrét szükségletét elégíti ki, egy házi, otthonias gesztus, egyfajta „lábujjhegyen” érkező diszkrét, csöndes csoda. Jézus készen áll, hogy segítsen nekünk és felemeljen bennünket. És ha figyelmesek vagyunk ezekre a „jelekre”, akkor meghódít bennünket szeretete és tanítványaivá válunk.

Ferenc pápa ezután a kánai jelnek egy másik megkülönböztető vonására mutatott rá. A bor, amit a menyegző végén szolgáltak fel, kevésbé volt jó minőségű; ma is így csinálják, az emberek a végén már nem tudják olyan jól megkülönböztetni a jó bort a kissé vizezett bortól. Jézus azonban úgy cselekszik, hogy az ünnep a legjobb borral végződjön. Jelképesen ez azt fejezi ki, hogy Isten a legjobbat akarja nekünk, azt akarja, hogy boldogok legyünk.  Nem szab határokat és nem kér kamatot tőlünk. Jézus jelében nincs helye másodlagos szándékoknak, a házaspárral szembeni követeléseknek. Az öröm, amelyet Jézus a szívekben hagy, teljes és önzetlen öröm, nem egy vizezett öröm!

Fedezzük fel életünkben Isten diszkrét jeleit

Ferenc pápa ekkor a következő gyakorlatot javasolta, amely jót tesz mindannyiunknak. Próbáljunk meg kutatni emlékeink között, keresve a jeleket, amelyeket az Úr az életünkben véghez vitt. Tegyük fel a kérdést: melyek azok a jelek, amelyeket az Úr valósított meg életemben? Melyek az utalások jelenlétére? Jelek, amelyeket azért tett, hogy megmutassa nekünk szeretetét. Gondoljunk arra a nehéz pillanatra, amelyben Isten lehetővé tette, hogy megtapasztaljuk a szeretetét. Milyen tapintatos és gondos jelekkel éreztette gyöngédségét? Mikor éreztem közelebb az Urat, mikor éreztem gyöngédségét, együttérzését? Mindannyiunk történetében vannak ilyen pillanatok. Keressük meg azokat a jeleket, emlékezzünk. Hogyan fedeztem fel Isten közelségét? Hogyan maradt meg a szívemben a nagy öröm? – tanácsolta Ferenc pápa, majd arra buzdított, hogy éljük át újból azokat a pillanatokat, amikor megtapasztaltuk Isten jelenlétét és Mária közbenjárását.

Ő, az Anya, aki mindig figyelmes, mint Kánában, segítsen bennünket, hogy Isten jeleit kincsként őrizzük életünkben – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa a Szűzanyához intézett fohászával.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Miért látogatott el Ferenc pápa egy lemezboltba Rómában?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Javier Martinez-Brocal / Rome Reports TV News Agency

Nagy feltűnést keltett a közösségi médiában kedden egy fotó, amelyen Ferenc pápa kilép egy lemezboltból. Az emberek azt kérdezgették, hogy vajon mit vásárolt a pápa.

Javier Martínez-Brocal, a Rome Reports Nemzetközi Hírügynökség igazgatója egy albumborítóra emlékeztető fekete-fehér fotót tett közzé a Twitteren, rajta egy spanyol felirattal, ami lefordítva azt jelenti, hogy “A pápa egy lemezboltban Rómában.”

A fotón a pápa látható maszkban, amint épp kilép egy boltból, az ajtó fölött pedig a “Stereosound” felirat. Egy másik közeli táblán a “dischi”, azaz “lemezek” szó olvasható.” A kirakatban a fotón egy lemezekkel díszített karácsonyfa látható.

A La Stampa szerint Ferenc pápa azért látogatta meg a frissen felújított üzletet, hogy megáldja azt. A Pantheonhoz közeli boltban 12 percet töltött és egy komolyzenei lemezt kapott a bolt tulajdonosaitól. A lap arról is beszámolt, hogy a Letizia nevű tulajdonos, lányával és vejével együtt régi barátai a pápának, aki jóval még pápává válása előtt a vásárlójuk volt. A beszámoló szerint megígérte, hogy egy nap visszatér és meglátogatja őket pápaként. Kedden úgy tűnt, éppen ezt teszi.

A Famiglia Cristiana tudósít a tulajdonos szavairól: “Ő már akkor is idejárt, amikor bíboros volt. Nagyon érzelmes volt. Egy komolyzenei lemezt adtunk neki ajándékba.”

A CNN munkatársa, Delia Gallagher szerint a Vatikán szóvivője megerősítette, hogy Ferenc pápa megáldotta az üzletet. A fotón kívül Martínez-Brocal még egy 24 másodperces videót is megosztott Ferenc pápa távozásáról, amint kilép az üzletből és egy fehér Fiat 500L-be ül be.

2016-ban az Aleteia beszámolt arról, hogy a pápa szereti a klasszikus zenét, beleértve Mozart, Bach és Beethoven alkotásait.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Catholic News Agency

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Az ima megnyitja számunkra az eget – Ferenc pápa Úrangyala imája

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

Urunk megkeresztelkedésének ünnepén a pápa arra buzdította a híveket, hogy kövessék Jézus példáját, aki az Atyához imádkozik, miközben felveszi a keresztséget. Az ima egyesít bennünket Istennel, megnyitja előtte szívünket, oxigén a léleknek, lélegzet a nehézségek között – tanította Ferenc pápa.

Ez alkalommal is ismételten hangsúlyozta, hogy ünnepeljük meg azt a napot, amikor felvettük a keresztséget, mert a szentség révén váltunk Isten szeretett gyermekeivé. Vizsgáljuk meg, hogy hogyan imádkozunk: csak belénk rögződött szavakat ismétlünk, vagy párbeszédet folytatunk Istennel? Számos teendőnk mellett mindig szánjunk időt az imára, fohászkodjunk gyakran az Úrhoz és minden nap olvassunk egy-egy szakaszt az evangéliumból – ajánlotta a pápa.

A vasárnapi evangéliumi szakasz azt a jelenetet mutatja be, amellyel Jézus megkezdi nyilvános működését: Ő, aki Isten Fia és a Messiás, a Jordán folyó partjára megy és megkeresztelteti magát Keresztelő Jánossal – kezdte beszédét Ferenc pápa. Rámutatott, hogy mintegy harminc év rejtett élete után Jézus nem egy csodával jelentkezik, vagy nem lép katedrára, hogy tanítson, hanem beáll a sorba a nép közé, azok közé, akik Jánostól felvették a keresztséget. A pápa utalt rá, hogy az ünnep liturgikus himnusza szerint a nép mezítelen lélekkel és mezítláb, alázattal ment a keresztség színhelyére. És Jézus osztozik sorsunkban, a bűnösök sorsában, leereszkedik hozzánk: alászáll a folyóba, mint az emberiség sebzett történelmébe, alámerül vizeinkbe, hogy meggyógyítsa azokat, alámerül velünk, alámerül közöttünk. Nem fölénk emelkedik, hanem leereszkedik felénk, mezítelen lélekkel és mezítláb, mint a nép. Nem egyedül megy, nem a kiváltságos kiválasztottak egy csoportjával, hanem a néppel. Ahhoz a néphez tartozik és velük, azzal az alázatos néppel megy, hogy megkeresztelkedjen – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ezután az evangéliumi szakasz szövegének annál a fontos pontjánál állt meg, amely szerint Jézus „imádkozott” (Lk 3,21) abban a pillanatban, amikor felvette a keresztséget. Jót tesz nekünk, ha szemléljük ezt: Jézus imádkozott – buzdított rá a pápa, feltéve a kérdést: hogyan lehetséges ez? Ő, aki az Úr, Isten Fia, imádkozik, mint mi? Igen, az evangéliumok sokszor ismétlik, hogy Jézus sok időt tölt imával: minden nap kezdetén, gyakran éjjelente, mielőtt fontos döntéseket hozna. Imája párbeszéd, kapcsolat az Atyával – fejtette ki a pápa, majd arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy a vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus életének „két mozzanatát” láthatjuk: egyrészt leszáll felénk a Jordán folyó vizébe; másrészt felemeli tekintetét és szívét, imádkozva az Atyához.

Ez egy nagyszerű tanítás mindnyájunk számára: mindannyian elmerülünk az élet problémáiban és olyan sok összekuszált helyzetben, szembe kell néznünk nehéz pillanatokkal és döntésekkel, amelyek lefelé húznak minket. De ha nem akarjuk, hogy a problémák leterítsenek bennünket, akkor szükségünk van rá, hogy mindent a magasba emeljünk – mondta a pápa, majd rámutatott az ima lényegére: éppen ezt teszi az ima, ami nem a menekülés egy útja, nem egy mágikus rítus vagy emlékezetünkbe vésett szövegek monoton ismételgetése. Az ima annak az útja, hogy hagyjuk, hogy Isten cselekedjen bennünk, hogy a legnehezebb helyzetekben is megértsük, mit akar közölni velünk, hogy legyen erőnk tovább folytatni utunkat. Sokan úgy érzik, hogy nem tudnak továbblépni és így imádkoznak: „Uram, adj erőt, hogy előre haladhassak”. Az ima segít nekünk, mert Istennel egyesít bennünket, megnyit minket az Ővele való találkozásra. Az ima az a kulcs, amely megnyitja szívünket az Úr előtt, párbeszéd Istennel, Szavának meghallgatása, imádás: az ima azt jelenti, hogy csöndben Istenre bízzuk életünket. És olykor kiáltunk is Őhozzá, mint ahogy Jób tette, kiöntve szívét az Úrnak. És Jézus imádkozik – mondta nyomatékkal Ferenc pápa.

Utalt a vasárnapi evangéliumi szakasz gyönyörű képére, miszerint Jézus imája közben „megnyílt az ég”: az ima oxigén az életnek, lélegzet az aggodalmak között és szélesebb távlatokban mutatja meg a dolgokat. Mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy mi is megéljük Jézus tapasztalatát a Jordán folyónál: érezteti velünk, hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk. Amikor imádkozunk, az Atya nekünk is azt mondja, mint Jézusnak az evangéliumban: „Te vagy az én szeretett Fiam”. Gyermeki létünk keresztségünk napján kezdődött, ami révén elmerültünk Krisztusban és Isten népének tagjaiként az Atya szeretett gyermekeivé tett bennünket. A pápa ismételten kérte: ne felejtsük el megkeresztelkedésünk időpontját, mert ez újjászületésünk pillanata, amikor Jézussal Isten gyermekeivé váltunk. A következő szavakkal fordult a Szent Péter téren megjelent hívekhez:

„Amikor hazamentek – ha nem tudjátok – kérdezzétek meg édesanyátokat, a nagynénit vagy a nagyszülőket: „Mikor lettem megkeresztelve?” – és tanuljátok meg megünnepelni ezt a napot, hogy hálát adjatok az Úrnak. És most tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan imádkozom? Szokásból, kelletlenül, csak formulákat ismételve, vagy imádságom találkozás Istennel? Én, bűnös, mindig Isten népének a tagja, aki soha nem vagyok elszigetelt? Ápolom az Istennel való bensőséges kapcsolatot, párbeszédet folytatok Ővele, meghallgatom Szavát? A sok tevékenységünk között ne hanyagoljuk el az imát: szánjunk rá időt, használjunk rövid fohászokat, amelyeket gyakran ismétlünk, olvassuk minden nap az evangéliumot. Az ima, amely megnyitja számunkra az eget” – szögezte le Ferenc pápa, majd beszédét a következő felhívással zárta:

„És most forduljunk Máriához, az imádkozó Szűzhöz, aki életét Isten dicséretének himnuszává tette”.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű