Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Ne szimulálj!

Közzétéve

Fotó: Getty Images

Próbálom élvezni a meccset. Agyam, szívem csak úgy issza a szemet gyönyörködtető passzokat, beíveléseket, a váratlan ellentámadásokat, a szebbnél szebb kombinációkat és labdakezeléseket, bele sem merek gondolni, hogy bizony a 114 km/h-val száguldó pontrúgásokat egyáltalán hogy lehet kivédeni. Megértük azt is, hogy van már Suarez-harapás, negyedik cserejátékos, videóbíró, s azt is, hogy a brazilok már annyira katolikusok, hogy egymás érzékenységére való tekintettel már nem is szabad keresztet vetniük.

De azért van egy „primadonnájuk” Z-generációs frizurával, tetkókkal, akinek elbűvölő játéka eltörpül a mellett, hogy ő a nebántsvirág, hogy ő mindent megengedhet magának. Rájátszik arra, hogy a nimbusza már az egeket súrolja. Van benne lópor bőven. Azt hiszi, bolondját járatja az ellenféllel, a bíróval, holott csak saját magát teszi nevetségessé. Úgy tud a pályán szenvelegni, olyan gyönyörűen fetreng percekig, az ember azt hinné, már rég a sürgősségen kellene lennie, hogy életet leheljenek belé. Még messze a döntő, de már ellenszenvessé vált. Bizony, Neymarról van szó, nem másról. Akinek pólóján még nem olyan rég „100 % Jézus” felirat virított. Ki is akadt rá a mexikói edző, de még a fiatal dán kapus édesapja, Peter Smeichel is rendesen. Egyenesen a FIFÁ-nak üzenték: elég már a bohóckodásból!

Azokért a gyermekekért is húzták meg a vészharangot, akik ott vannak a lelátókon, vagy a tévé előtt izgulnak, mert életük ideálja, példaképük ez a csodaszámba menő labdazsonglőr, mert rádöbbenhetnek, talán túl idejekorán, hogy a király meztelen… Hogy a nagy sztárság és zsenialitás mellett, vagy inkább mögött mennyi pénz, mi több: hátsó szándék, színészi mutatvány rejtőzik. Igaz, hogy a pályán nem kereshetünk erkölcsöt, no de mégis. Meddig lehet elmenni az alakoskodásban? Amikor bolhából elefántot csinálunk, amikor valójában nem az van a való életben, amit a tévén keresztül látsz. Akkor már gyermekeink is egy világméretű átverés áldozatai. Eszembe jut a gyermekkoromban, orosz órán tanult mese a képeskönyvből, melyben egy róka, mikor észrevette, hogy egy halász jön arrafelé, szánjában tele halakkal, döglöttnek tettette magát, a bácsi feldobta a halak közé, aztán a róka szép csendesen kidobálta a halakat és lelépett. Mire a paraszt visszanézett, a szán üres volt: se róka, se hal.

A színlelés, a szimulálás ősi emberi képesség. Talán a vadászattal függ össze, talán a túléléssel, talán a szabad, rosszra hajló akarattal – talán mindegyikkel –, tény, hogy bennünk van. S ha átveszi a kezdeményezést, személyiségünket annyira szétroncsolja, hogy csak. Igaz, hogy léteznek tudományos kísérletek, ahol valós helyzeteket szimulálva méréseket végeznek, következtetéseket vonnak le, hogy tanuljunk belőlük, megelőzzük a nagyobb bajt, elkerüljük a veszélyt, felkészüljünk a még rosszabbra, tapasztalatokat gyűjtsünk a túléléshez, de itt az erkölcsi alapállásról van szó.

Neymar imádkozik – Fotó: couriermail.com

Egyházi törvénykönyvünkben is ezért szerepel házassági akadályként. Az utóbbi évtizedekben gyártottak már marihuána hatásait szimuláló szemüveget, modelleztek már számítógépes csillagok háborúját, szimuláltak élethűre sikeredett bankrablást, terrortámadást, repülőszerencsétlenséget, atomrobbantást, meteor-becsapódást, javarészt természettudományos alapon, és hát a kísérletezés újabb és újabb fázisaiból jószerével mindig tanulhatunk valamit. De amikor az ember, mint erkölcsi lény, szabad akarattal megteheti és meg is teszi a rosszat, rájátszva a többség általános értékítéletére, kihasználva a bizalmat, akkor azzal nem elősegíti, hanem hátráltatja a közösség javát. Akkor visszaél helyzetével, hisz csak mímel, utánoz, imitál. Önmagáról egy hazug képet mutat, és ezzel megtéveszt másokat is. Príma alakítás: mintha eredendően jót tenne, közben mégiscsak csal. Az igazságot hazugsággal leplezi. Sőt fordítva még durvább: a hazugságot igazságnak állítja be… A képmutatóknak sokszor szemébe mondta Jézus: olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, belül tele vagytok rothadással…

Ha elharapódzik a sunyiság, ha mindig csak megúszni akartunk, ha a dolgoknak folyton csak a könnyebbik oldalát keressük és kibújunk a felelősség alól, ha csak az a fontos, hogy sajnáltassuk magunkat, vagy előnyt kovácsoljunk abból, hogy a másik jóhiszeműségét kihasználtuk, sőt azzal visszaéltünk, – akkor hol van a lelkiismeret? El lehet ugyan altatni, ki lehet magyarázni, de benn, mélyen, tudom, hogy ez hazugság volt. Istent azonban nem lehet átverni sem önsajnálattal, sem látszólagos jócselekedetekkel. Ő átlát rajtunk. Azt szeretné, ha mi is áttetszőek lennénk. Hogy a gondolat-szó-tett passzoljon egymáshoz. Akkor sírjak, ha valóban indokolt, akkor örüljek, amikor tényleg okom van rá. Ne trükközzek, csak azért, hogy a látszatot fenntartsam, hiszen a tükör úgysem hazudik.

Neymar fekszik a földön a 2018-as Labdarúgó-világbajnokságon a Brazília és Mexikó között zajló mérkőzésen Fotó: AFP PHOTO / Kirill KUDRYAVTSEV

Istennek akarjak tetszeni, ne az embereknek.

A brazil focista esete pont azt példázza, hogy a bizalommal, az egyértelmű szeretettel, a segítségnyújtással, a jóhiszeműséggel való visszaélés társadalmi méretű sebeket ejthet. Emiatt inog meg a tekintélytisztelet. Evégett válik mindenki gyanakvóvá, emiatt nem tudunk nyugodt szívvel örülni sem a magunk, sem mások sikerének. Mert ha felkorbácsoljuk a bennünk lappangó rosszindulatot, hátsó szándékot, becsvágyat, akkor nemcsak a fair play, a tiszta játék értelme kérdőjeleződik meg, hanem egymással való kommunikációnk is hazug, becstelen lesz. Csoda-e, ha politikai, gazdasági téren gyakran keressük a mögöttes összeesküvés-elméleteket?

A sátán a hazugság atyja. Állandóan bővíti a hazugság, az álszenteskedés, a mímelés, a megjátszás repertoárját. Ránk terelődik a figyelem, még a videóbíró is elhiszi, hogy tényleg megrúgtak, tényleg nagyon fáj. Aztán röhög a markába, hogy a másik így kapott egy sárgát… Az ilyen áron szerzett dicsőség hamar megkeseredik. És az utókor nem a szép játékra fog emlékezni, hanem arra, micsoda színészi teljesítményt nyújtott ez a sportember, majdnem kigurult a pályáról.

Neymar és a hozzá hasonló focisták művi vonaglásai erkölcsi érzékünket is tesztelik. Hiszen az ilyen látszatszenvelgések legalább annyit ártanak a szép játéknak, a sport tisztaságának, mint a durvaság, vagy a pénz. Egyfajta társadalmi lakmuszpapír ez: alázat nélkül szánalmas, nevetséges bohóccá válik még az is, aki úgy érzi, ennyi pénzért már több mindent megengedhet magának.

Pedig kár lenne érte, s a fociért is.

A szerző római katolikus pap. A cikk eredetileg itt jelent meg.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Reflexió

Magyarországra látogat Ferenc pápa?!

Közzétéve

Szerző:

Illusztráció - Fotó: EFE - El Litoral

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.” (Szt. Máté evangéliuma 22. 21-22.) 

A 2020-as Eucharisztikus Világkongresszusra készül lelkileg a kárpát-medencei katolikus magyarság. Ez egy jelentős esemény lesz a nemzet életében, mert végre valami nem a pénzről, nem a politikáról fog szólni, hanem a lélekről. A magyar kormány fáradozik azon, hogy a Szentatyának megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy hazánkba látogasson. Kitűnik ez abból, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ez év október 8-án látogatást tett a Szentszéknél, Parolin bíborossal – az államtitkárság vezetőjével – folytatott beszélgetést. A magyar kormány hivatalos honlapján találjuk a tájékoztatást erről a találkozóról, Semjén Zsolt elbeszélése alapján. Sajnos egyelőre nem tudunk arról, hogy a Szentszék miként értékelte a megbeszélést, mert tudósítás erről nem jelent meg.

Ugyanakkor Magyarország Szentszéknél akkreditált nagykövete, Habsburg-Lotharingiai Eduard is azon fáradozik, hogy a pápalátogatás megvalósuljon a Kárpát-medencébe: „A legjelentősebb eredménynek persze azt tartanám, ha a szentatya ellátogatna Magyarországra.” – mondja a nagykövet a 2016.02.28-án megjelent interjúban, amelyet az Új Ember közölt. A Kárpát-medence kifejezést nem véletlenül használom Magyarország vagy Budapest helyett. Ezzel szeretném hangsúlyozni, hogy a Szentatya látogatásának jelentősége átlépi a csonka ország határait, és elér egészen az 1000 éves határokig. Visszatérve a nagykövetre: mindjárt feltűnhetett a kedves olvasónak, hogy egy Habsburg felelős a Magyar – Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatokért. Bár első hallásra meglepő lehet, a magyar kormány választása voltaképpen jogos: a Vatikánban hagyománya van annak, hogy régi elkötelezett katolikus és nemesi származású családok segédkeznek a diplomácia ügyeiben. A magyar kormány tehát azzal a reménnyel kérhette fel a hat gyermekes édesapát, Habsburg-Lotharingiai Eduardot, mert személye révén hiteles és hatásos módon képviselheti magát Magyarország a pápai udvarban.

A kérdés azonban továbbra is él: eljön a kongresszusra a Szentatya? Jelenleg minden arra mutat, hogy nincs ennek akadálya. De milyen akadályok lehetnek? Egy pápalátogatásnak nagyon sok vonzata és szimbolikus értelme van. Azt hiszem, sokat kell imádkoznunk az ügyért. Nagyon fontos lenne, hogy a Ferenc pápa látogatását meg kellene hagyni semleges eseménynek politikai szempontból. Amennyiben a kormány saját sikerének és érdemének fogja láttatni a pápa látogatását, úgy minden bizonnyal elmarad. Miért? Mert a Szentatya nem politikai okokból jön ide, hanem mint pásztor a nyájhoz. Ferenc pápa hozzánk hívekhez, Egyházhoz jön, nem a politikusokhoz. Természetesen ez nem zárja ki a diplomáciában oly szükséges találkozásokat a kormánnyal, de nem lehet ez a központban. Reménykeltő, hogy a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra, amelyet 2016-ban rendeztek Krakkóban (Lengyelország sok tekintetben hasonló hazánkhoz), a pápa gond nélkül részt tudott venni. Itt tiszta volt ugyanis, hogy látogatása nem dicsérő, vagy jóváhagyó szándékú a lengyel kormánnyal, politikával szemben, hanem ő egyszerűen a világtalálkozóra érkezik, hogy a fiatalokkal találkozzon.

Itt feltevődik a kérdés, hogy egy olyan kormány, amely sokat hangsúlyozza a keresztény értékek fontosságát Európában, talán nem érdemli meg, hogy a Pápa egy látogatás gesztusával kifejezze: nemes az út, amelyen Magyarország halad? Azt hiszem, ez egy rendkívül fontos, és jó kérdés. Ám nem szabad elfeledni: a Szentatya az Egyházért felelős, Krisztus testért, a hívek üdvösségéért. Tehát az Egyház Krisztusra mutat mindenkor, nem politikusokra. Az országok kormányai azért felelősek, hogy a közjót szolgálják, a nemzet „csinosodását,” ahogyan Kármán József mondaná. Itt két különböző dologról van szó, amelyeknek egyetlen jogos metszéspontja az, ha a politikus, tehát a közjó szolgája, egyben szolgája Krisztusnak is.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Reflexió

Kína, avagy az abortusz mellékhatásai

Közzétéve

Szerző:

Shanghai, látkép a kínai nemzeti ünnepen - Fotó: ChinaFotoPress / via Getty Images

Kínában nincs nyugdíjrendszer. Sokan dicsérik, és ámulnak e keleti nép képességein, mert gyorsan fel tudtak emelkedni gazdaságilag. Mindenesetre elfelejtjük modern világunkban, hogy a nemzetgazdaság a népért van, és nem fordítva. Ennek ellenére teljesítményorientált világunkban hajlamosak vagyunk azon mérni egy adott nemzet értékét – tán becsességét – hogy milyen felhalmozott vagyona van, mennyire nagyok, és persze híresek a gyáraik.

Nem kétséges, a kínaiak letettek az asztalra sokat. Az éhező országból egy olyan hatalom lett, amely most Amerikával verseng. Azonban ennek volt egy óriási ára. Erről nem beszélnek azok, akiknek beszélnie kellene erről. Itt gondolok az olyan aktivistákra, akik például az abortusz legalizálásáért kampányoltak Írországban. Tehát, a kínai helyzet jelenleg az, hogy

 az abortuszok miatt jelenleg hiányzik 30 millió nő.

És miért tapasztalja ez az ország ezt a hiányt? Mert Kínában nincs nyugdíjrendszer. A fiú feladata, hogy szüleiről gondoskodjon. A lányt elveszik feleségül, ő neki nem feladata ezt megtenni. Erre rájön az is, hogy sokáig érvényben volt a törvény, amely egy gyereket engedett meg családonként. Természetesen, ha már az embernek egy gyereke lehet, jobb, ha fiú. Jelenleg demográfiai válság készül Kínában. Meglehet, hogy a gyorsan emelkedő Kína vesztét nem amerikai tankok, vagy éppen rakéták fogják okozni, hanem egyszerűen a saját maguk ellen elkövetett hiba: az abortusz.

Természetesen sokan lesznek, akik elolvasván ezt a cikket, rögtön arra fognak gondolni, hogy az e sorok írója nem járt Kínában, nem érthetem az ottani emberek gondolkodásmódját stb. Természetesen jómagam nem vagyok kínai. Ezért a tényeket érdemes megismerni, ezek magukért beszélnek. Legfőbb kérdés azonban az, hogy ami Kínában végbement, az vár Európára is?

Amennyiben nem történik valamilyen elmozdulás a pénzéhségtől a szeretet felé, akkor Európa halálra van ítélve. A két háború utáni Európa rengeteg sebbel kell megharcoljon, hogy a normalitáshoz, az egészséges kultúrához megérkezzen. Hiszen a kultúra az, amely sok mindenben eligazít bennünket. Európának még mindig, habár próbálják eltörölni, keresztény kultúrája van. A jogrendszerűnk, gondolkodásunk a kereszténység terméke. Ha nem vigyázunk, eltűnhet a világunk. A mi Európánk, a mi Kárpát-medencénk…    

Amikor tehát Kínára figyelünk, nem csak gazdaságilag érdemes ezt tenni, hanem érdemes tanulni tőlük: ha nem vigyázunk társadalmunkra, ha mi fiatalok nem vállalunk gyerekeket, akkor más nem fogja megtenni helyettünk. Ha száműzzük Istent és feláldozzuk bálványokért, mint például a pénz, akkor magunkat pusztítjuk el. Nem annyira Istennek van szüksége Európára, mint Európának Istenre.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Reflexió

Öltözzünk be Halloweenre!

Közzétéve

Szerző:

Ez az év azon időszaka, amikor elárasztják a világhálót a különböző Halloween-álarcok ötleteivel. Mindenki a legkreatívabb, legmeghökkentőbb megoldást keresi, természetesen akad több ízléstelen és rémisztő próbálkozás is. Keresztényként, római katolikusként mi lehet a válaszunk Halloweenre?

Gyermekkoromban, három évtizeddel ezelőtt még nem volt Halloween-ünnep. Nem is nagyon hallottunk róla, csupán egy bejegyzés volt a rongyosra lapozott lexikonban. De volt vidáman vigyorgó, a gyertyák melegétől illatos töklámpás és egy kis borzongás is azokon a gyorsan sötétülő őszi estéken, amikor a kapulábra tűzve világított a faragott tök. Aztán a töklámpások hangulatát elnyomta a halottak napján gyújtott gyertyák fénye.

Mi, emberek, mindannyian vágyunk az ünnepre. Az olyan pillanatokra, mozzanatokra, amikor lelassulunk és megállunk, találkozunk és összekapaszkodunk, emlékezünk és együtt vagyunk – magunkkal, egymással és azokkal, akik előre mentek.

Az ünnep az emberi lét egyetemes értéke, ősi része, közös pontja. A keresztény ünnepek ráadásul mindig valamiért, hálaképp születnek. Harmóniát, reményt hordoznak.

Ebbe a harmóniába „tenyerel bele” évről évre a piacra törő idegen „ünnep”. Igen, így idézőjelben, mert az ünnepnek a felszabadult örömről kellene szólnia és a Halloween pont nem az.

Nem a tengerentúli változatával van bajom, több millió amerikai gyerek jól szórakozik a „Csokit vagy csínyt!” házalások során, ott már kialakult egy megszelídített változata az ünnepnek. Bár érdemes bepillantani a jópofává szelídült hagyomány kulisszái mögé és látni annak gyökereit: az európai kelták természetimádó papjai, a druidák által gyakorolt halottkultuszt, és a „halál istenének” Crom Cruach-nak szentelt időnként emberáldozatokat is követelő ősi szertartásokat.

A Halloween-hullám vidékeinken divatba jött, művérbe mártogatott, ördögálarcos horror-változata a sötét oldalt erősíti. Már több iskolában is szerveznek Halloween-osztálybulikat, és a „pótfarsangra” ezúttal szétroncsolt arcú, megkéselt fejű zombi-gyerekek, műbaltát lóbáló vigyorgó rémbohócok, véres arcú vámpírok érkeznek.

Az év ezen időszakában egy-egy családban komoly fejtörést okozhat, hogy milyen maskarába öltözzenek a gyerekek, még néhány keresztény szülőknek is komoly lelkiismereti problémát jelent, hogy hogyan döntsenek, mert nem szeretnék, ha csemetéjük lemaradna az osztálytársaitól.

Egy édesanya nemrég a közösségi oldalon osztotta meg az alábbi párbeszédet:

– Anya, minek öltözzek Halloweenkor?
– Miért, a többiek minek öltöznek?
– Van aki kaszás halálnak, más csontváznak, démonnak, félfejű zombinak…
– Szerintem te menj a szokásos hétköznapi öltözetedben – mondta rövid gondolkodás után az édesanya.
– Hogyhogy? S mit mondjak, mi vagyok? – kérdi meglepődve a gyerek.
– Mondjad, hogy te kereszténynek öltöztél. Te leszel a legvagányabb az egész osztályban – zárta rövidre a vitát az anyuka.

Mi a keresztény szülők, nevelők feladata ezekben a helyzetekben? Hogy ragaszkodjanak az alaphoz, Krisztushoz, a Kősziklához. Lehet, hogy megkapják érte a „maradi”, „középkori”, „fundamentalista” jelzőket, de nem baj! Mi tudjuk, kinek hiszünk!

A ruhát, a különböző öltözeteket általában hordjuk, magunkra öltjük, de közben viseljük is. Ezért bármilyen aranyosak legyenek az ördögmaskarák, vagy játékosak a vámpírálarcok, ne adjuk rá azokat a gyermekeinkre! Egyszerűen csak mondjuk azt:

mi nem ünnepeljük a sötétséget! Mi a világosság fiai vagyunk, a világosságot szeretjük, és azt ünnepeljük. Szeretjük Istent és Őt szeretnénk ünnepelni!

Úgy tűnik, hogy az emberiség elveszítette a látását és elfelejtette, hogy a sátántól és minden őt dicsőítő teremtményből származik a világ minden gonoszsága és a pusztulása.

Pál apostol így figyelmeztet:

„Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.” (Ef 5,10-11)

Halloweenkor és nemcsak ezen az „ünnepen” mi, keresztények is öltözzünk be! Az apostollal együtt mondjuk:

„mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.” (Ef 6,12-13)

 Vegyük fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassunk a gonoszság erőivel szemben!

 „Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért.” (Ef 6,14-18)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Népszerű