fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Nehogy rosszabbul járj – A betheszdai gyógyítás és a szombat

Közzétéve

Jézus meggyógyít egy beteget a bethesdai fürdőben - Carl Heinrich Bloch festménye

A János evangélistánál szereplő jeruzsálemi fürdő létét már a régészek is igazolták. Habár a harmadik századi görög műveltségű kereszténység még nem nagyon ismerte Palesztina földrajzát, és a Jézus korabeli Jeruzsálem is alaposan megváltozott a két zsidó háború, valamint a római megszállás után, – szakemberek biztosra veszik, hogy Szent János, a negyedik evangélium szerzője alapvetően jól emlékszik a részletekre (is).

Az is valószínű, hogy az evangélium ezen része már Jeruzsálem 70-es lerombolása előtt megszületett. A kutatások alapján, a templomudvaron igenis létezett és működött egy pogány gyakorlatokkal egybekötött gyógyfürdő. A helyszínen talált tárgyak Aszklépiosz kultuszára utalnak.[1]

Az evangélista nem is kommentálja a fürdővel kapcsolatos népi hiedelmet, csupán reklámnak használja, hogy olvasói jobban eligazodjanak majd a csoda megértésében. A Heródes korabeli trapéz alakú medence öt oszlopcsarnoka az első keresztények számára Mózes öt könyvét szimbolizálta, s az hogy Jézus túlteszi magát a szombat törvényén, jelzi már az újszövetséget: a régi életből a benne hívők új életre támadtak. Az időnként felkavarodó víz, az angyalok közbelépése, és a 38 éve mégis meg nem gyógyult beteg elég kontraszt ahhoz, hogy Jézus gyógyítása jellé váljon. A rabbik ugyanis a tevékenység 39 fajtáját tiltották szombati napon…[2]

Jézus nem szereti, ha tömeg csődül oda. Egyszerűen meggyógyítja a beteget, felszólítja, hogy vegye ágyát, menjen haza, ő pedig odébb áll. Ő most csak a testet gyógyítja. Majd később, négyszemközt beszél a lelkére…

Persze a csodának „fészbuk” nélkül is híre megy, hiszen a beteg naiv lelkesedésében, örömében úgyis elmondja, mi történt. Érdekes módon a farizeusoknak nem is csoda, nem is ezen akadnak ki(fenn…), hanem, hogy mindez szombaton történt. A szombat, az isteni nyugalom napja ugyanis legalább olyan szentségtörés szemükben, mint az istenkáromlás. Ez később derül ki ugyan, de a betegnek már rossz előjel, hogy magyarázkodnia kell, hiszen nem eladni viszi az ágyát, az inkább a csoda bizonyítéka. És milyen csodarabbi az, aki nem ismeri a nyugalom törvényét? Nem is azt kérdezik ki gyógyított meg, hanem, hogy ki merészelte azt parancsolni neked, hogy megszegd a szombat törvényét? Később aztán, a templom környékén Jézus újra találkozik a beteggel, s ekkor azt mondja neki: „Látod, meggyógyultál, többé ne vétkezzél, nehogy rosszabbul menjen majd a dolgod…!”  (Jn 5, 14) A lelki „utókezelést” személyesen, tapintattal végzi el.

Hosszú teológiai kifejtés következik Szent János szerkesztésében, de elmélkedés gyanánt itt most csak három kérdést emeljünk ki.

1. Akarsz-e meggyógyulni?

Ha igen, hol keresem a gyógyulást? Fűben-fában orvosság? Egészséges életmód? Oltás? Egyáltalán honnan van a betegségem? Nem-e bűneim (is) okozták? Harmincnyolc éve szenvedek… Ez majdnem egy munkásélet időszaka. Negyven év munkaidő után már lehet kérni a nyugdíjazást… A „bűnjelek” eleinte láthatatlanok: csak szorongást, fáradságot, megkeményedést, kiégést, lelki tompulást okoznak. Aztán jönnek az „áttétek”: szívre, vesére, agyra, kapcsolataimra, életkedvemre. Megtört szívvel-lélekkel még nehezebb lesz a kitartás, a lelkesedés, annak beismerése, hogy szükségem van a változásra. Arra, hogy hagyjam, majd Jézus újítsa meg életemet. A ráhagyatkozás is nehezemre esik, úgy be vagyok zárkózva önmagamba. Pedig Jézus minden alkalmat felhasznál, hogy gyógyítson, felemeljen, ráncba szedjen. Még a betegséget is. Még a járványt is…

S ami eddig lehetőség volt, most kötelezővé válik, hogy megmentsem örök üdvösségemet. Harmincnyolc évig vándorolt a választott nép is, amíg az „utolsó harcosok ki nem haltak…”. Mózes sem mehetett be. Majd csak az új nemzedékkel foglalhatta elé Józsué az ígéret földjét. A 90-es változások után is eltelt már harminc év. Miből kell kigyógyulnom? Miben kell megváltoznom? Hol kell megtérnem? Van-e betegség-tudatom?

2. Vigyázz, nehogy…

Az alkalmazkodás nem elég, ha továbbra is beteg vagyok. Az, hogy lépést tartsak a világgal, a kihívásokkal, önmagában még nem gyógyít. Ha folyton visszaesem, lehet még súlyosabb lesz a betegségem… Elviselhetetlen tünetekkel. Vannak olyan törések, melyek nem jól forrnak, ilyenkor az orvos újra eltöri a csontot.

Loyolai Szent Ignác szándékosan törette el, mert rosszul forrt, és nem nézett ki olyan daliás lovagnak, amilyennek szerette volna magát látni, csizmát sem húzhatott, aztán a végén kifűrészeltetett belőle…, és egész életén keresztül biccentenie kellett egyik lábával. Csak Jézus gyógyít ki a szentségekben, a szívbeli imádságban, a liturgia felemelő átélésében, a szentségimádás átszellemült extázisában, a csend vagy a közösség „magányában”… Ismerem-e magam, s még inkább felismertem-e Jézus gyógyítását betegségemben? Mitől lehetek még rosszabb állapotban, ha nem fogadom el a jézusi gyógyítást? Ha nem élek lelkem orvosának tanácsa, példája szerint, a gyógyítás csodája nem lesz garancia örökre.

3. „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért” –

mondja Jézus egy másik helyen. (Mk 2,28) Jézus Isten fiaként szombaton gyógyít itt is. Ezzel jelzi, hogy a szeretet parancsa minden törvénynél erősebb. Nem lehetek legalista: ha járvány (karantén) van, akkor is segíthetek a másikon, találkozhatok vele, feladhatom neki a szentségeket, tehetek jót ezer módon. A törvény nem lehet ember-vagy Isten-ellenes. Isten, az Atya szombaton sem „nyugszik”, mindig munkálkodik. Gondviselése állandó. Ne bújjak a törvény mögé. Szombaton is szívom a levegőt és enni adok az állatoknak… Az Emberfia ura a szombatnak is. Érte a böjtöt is megszeghetem. Ha szolgálatára állok szükségében, amennyire „illegitim”, annyira újszövetségi, jézusi gesztus.

Figyelmem, érdeklődésem, időm, pénzem, amit szeretetből a másik embernek felajánlok, olyan gyógyítássá nemesedik az Atya szemében, – aki a rejtekben is lát –, hogy mindkettőnk üdvösségére válik.


[1] in. Farkasfalvi Dénes: TESTTÉ VÁLT SZÓ, Első rész, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1986

[2] in. Benedikt Schwank: János, Agapé, Szeged, 2001

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

peterpater.com | Római katolikus pap, a marosvásárhelyi Szent Imre templom plébánosa. Önéletrajza itt olvasható.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű