fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Nem létezhet olyan, hogy „igazságos háború”?

Közzétéve

Ferenc pápa és Kirill pátriárka videókonferenciája - Fotó: Vatican Media

Miután Ferenc pápa beszélt a moszkvai pátriárkával, megerősítette, hogy a háborút elítéli és megkérdőjelezte, hogy manapság lehetséges-e egy háborút „igazságosnak” nevezni.

Miután Ferenc pápa találkozott az orosz ortodox egyház vezetőjével, Kirill moszkvai pátriárkával, a szentatya a következő szavakat intézte a pátriárkához: „Voltak olyan időszakok, még a mi egyházainkban is, amikor az emberek szent háborúról vagy igazságos háborúról beszéltek. Ma nem beszélhetünk így. Megerősödött a béke jelentőségének keresztényi tudatossága.”

A hagyományos katolikus teológia többféle megközelítést is javasol az önvédelem elve alapján, amelyek szerint egy ország jogosan (igazságosan) vehet részt egy háborúban. Ezeket az alapelveket az „igazságos háború teóriájának” nevezték a Nyugat olyan nagy teológusai, mint Aquinói Szent Tamás és Hippói Szent Ágoston. Évszázadokon keresztül erre alapozták az Egyház válaszát a háborúra.

A Katolikus Egyház Katekizmusa az igazságos háború hagyományos elméletének következő alapelveit említi:

“A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek:

  • a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró;
  • a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan;
  • a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak;
  • a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendő rossz. A modern pusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e föltétel mérlegelésében.” (2309.par.)

Az Egyház szemében egy háború morálisan etikusnak számít, ha megfelelnek az igazságos háború elmélete szerinti négy kritériumnak, annak ellenére, hogy sokakat megölnek a háborúk során. Legyenek azok civil vagy katonai áldozatok. Figyelembe véve ezen alapelveket az Egyház eldönti az adott pillanat sajátosságai alapján, hogy egy háború indokolható-e vagy sem.

Ferenc pápa szerint manapság nehéz, talán lehetetlen, az igazságos háború elméletének kritériumainak eleget tenni. Szerinte a háború veszélyei felülmúlják annak előnyeit. A Fratelli Tutti kezdetű enciklikában így fogalmaz: „ Soha többé nem tekinthetünk egy háborúra megoldásként, mivel annak veszélyei mindig nagyobbak lesznek, mint feltételezett előnyei. Ilyen szempontból, manapság meglehetősen nehéz évszázadokkal ezelőtt kidolgozott racionális kritériumokra hivatkozva beszélni az „igazságos háború” lehetőségéről.”

Ezek a hagyományos kritériumok, amelyek egy egyén és egy nemzet önvédelemhez való jogának fogalmában gyökereznek, szerintem örökérvényűek és segítenek nekünk eldönteni, hogy egy katonai beavatkozás – főleg, ha ártatlanok védelméről van szó – törvényesnek vagy törvénytelennek tekinthető. Ennélfogva nem gondolom, hogy teológiánk érdekét szolgálja, ha figyelmen kívül hagyjuk az említett kategóriákat.

Ugyanakkor, ellátogatva a lengyel-ukrán határ összes határátkelőjéhez és látva a háború okozta krízist, teljesen megértem Ferenc pápa érzéseit.

A szükségtelen háború a pokol munkálkodásának eredménye

Közel ezer civil vesztette életét. Tíz millió hontalan ember, beleértve azok millióit, akik elmenekültek Ukrajnából, tanúsítja a városok és lakóházak rombolásának értelmetlenségét. A családok szétválása – mely az ördög munkájának fő sajátossága – az egykor stabilitásban és békességben élő gyermekek jövőjét bizonytalanságban hagyta.

 Híradók, humanitárius szervezetek és vállalatok tévesen „helyzetként” vagy „krízisként” utalnak mindarra, ami Ukrajnában történik. Amit most látunk, az nem nevezhető egyszerűen humanitárius krízisnek. Az Ukrajnát elhagyó többmillió menekült nem egy természeti katasztrófa vagy egy válság, például egy gázszivárgás okozta robbanás vagy egy épület összeomlása okozta következmények elől fut el. Ez háború, egyszerűen és egyértelműen.

Igaza van a pápának, amikor rámutat erre a hatalmas igazságtalanságra. Ferenc pápa azt mondja: „A háború mindig igazságtalan, mivel Isten gyermekei fizetik meg az árát. A lelkünk nem tehet mást, mint siratja a meggyilkolt gyermekeket és nőket a háború összes többi áldozatával együtt.” A kisemberek azok, akik szenvednek.

Szükségtelen arra a következtetésre jutnunk, hogy a pápa megsemmisítette a törvényes önvédelem eszméjét csak azért, hogy egyetértsünk azon állításával, hogy egy háborúban mindig az ártatlanok szenvednek a legjobban. Ferenc pápa a napokban ezt mondta:

„A háború nincs messze, itt van a küszöbön. Hogy mit teszek én? Itt Rómában a „Bambino Gesù” kórházban a bombázások során megsebesült gyerekek vannak. Otthon, haza viszik őket. Imádkozom? Böjtölök? Bűnbánatot tartok? Vagy gondtalanul élek, ahogy általában tesszük távoli háborúk idején? A háború mindig – mindig! – az emberiség veresége, mindig! Mi, akik képzettek vagyunk, akik az oktatásban tevékenykedünk, vereséget szenvedtünk ettől a háborútól, mert valamilyen szempontból felelősek vagyunk. Nincs olyan, hogy igazságos háború: olyan nem létezik!

Szembenézve a háború igazságtalan gonoszságával, megduplázott erőkkel kell dolgoznunk a békéért.

Fordította: Beregi Veronika
Forrás: Aleteia

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. Frendl Róbert

    2022-04-09 at 14:23

    Kirill Pátriárka mit mondott? Aző véleményét miért nem látjuk?

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

Cordileone San Franciscó-i érsek eltiltotta Nancy Pelosit a szentáldozástól, amíg fel nem hagy az abortusz támogatásával

Közzétéve

Szerző:

Salvatore Cordileone érsek pénteken bejelentette, hogy a San Franciscó-i érsekség területén nem engedi szentáldozáshoz járulni Nancy Pelosi képviselőházi elnököt, aki nem is kérheti ezt a szentséget, amíg nyilvánosan el nem utasítja az abortusz támogatását – adja hírül a CNA katolikus hírügynökség.

Cordileone május 20-án kijelentette, hogy lépése “tisztán lelkipásztori, nem pedig politikai”. Mindez azután történt, hogy a magát “buzgó katolikusnak” és „rendszeres szentáldozónak” nevező demokrata Pelosi többször is elutasította megkereséseit, hogy beszéljenek abortusz-pártolásáról.

Cordileone elmondta, hogy döntéséről az értesítést május 19-én küldte el a főegyházmegyéhez tartozó Pelosinak. A hírt már péntek délután a média is megkapta. Cordileone utasítása csak a San Franciscó-i főegyházmegyén belül érvényes. Amikor Pelosi Washingtonban és más egyházmegyékben tartózkodik az Egyesült Államokban vagy külföldön, akkor ebben a kérdésben más püspököknek van joghatóságuk.

A világi katolikus hívőknek címzett május 20-i levelében Cordileone kifejtette, hogy az utasítást az Egyházi Törvénykönyv 915. kánonja alapján adta ki, amely kimondja, hogy “a szentáldozáshoz … ne engedjék oda azokat a személyeket, akik nyilvánvaló, súlyos bűnben makacsul kitartanak.”

“Sokszor megpróbáltam beszélni vele, hogy segítsek neki megérteni azt a súlyos gonoszságot, amit elkövet, azt a botrányt, amit okoz, és a saját lelkét is kockára tevő veszélyt. Most úgy döntöttem, elérkezett az a pont, amikor nyilvános nyilatkozatot kell tennem, hogy nem vehet részt a szentáldozásban, hacsak, és amíg meg nem tagadja nyilvánosan a terhességmegszakítás “jogának” támogatását, és nem gyónja meg, illetve a bűnbánat szentségében nem kap feloldozást, amiért közreműködik ebben a gonoszságban” – írta Cordileone a levélben.

Cordileone egy külön levelet intézett az érsekség papjaihoz, amelyet szintén pénteken hoztak nyilvánosságra. Ebben előzetesen válaszolt azokra a várható kritikákra, amelyek szerint “fegyverként használja az Eucharisztiát”. Leszögezte, hogy döntésével egyszerűen csak alkalmazta az Egyház tanítását, és elmondta, hogy már többször akart a kérdésről személyesen beszélni a képviselőház elnökével, akinek áprilisban megint küldött egy levelet.

“Arra kértem, hogy változtassa meg álláspontját, vagy pedig tartózkodjon attól, hogy nyilvánosan katolikus hitére hivatkozzon és szentáldozásban részesüljön” – írta az érsek. – “Azt is közöltem vele, hogy ha ezt megtagadja, kénytelen leszek nyilvánosan bejelenteni, hogy nem vehet részt a szentáldozásban”.

Elmondása szerint nem kapott választ, de egy hónappal később ismét kapcsolatba akart vele lépni, amikor kiszivárgott az a véleménytervezet, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítheti a Roe kontra Wade döntést, és Pelosi ennek kapcsán ismét hívő katolikusnak nevezte magát, kifejtvén, hogy miért támogatja az abortuszt.

“Mindezek után – írta Cordileone a papoknak – határozottan úgy látom, hogy már túl régóta tart a lelkipásztori tanácsadással szembeni ellenállás. Jelenleg nem tudok többet tenni azért, hogy a házelnök megértse, milyen súlyos gonoszságot követ el az abortusz melletti kiállásával, és milyen botrányt okoz.”

Cordileone és Pelosi között már többször került sor összeütközésre az abortusz miatt, amióta XVI. Benedek 2012-ben Cordileonét nevezte ki a San Franciscó-i érsekség élére. Az érsek 2021 szeptemberében imakampányt is indított, hogy az abortuszt támogató politikusokat, elsőként a képviselőház vezetőjét, Nancy Pelosi házelnököt “szívbéli megtérésre” ösztönözze. A „Rózsa és rózsafüzér Nancyért” kampány keretében az imádságok és a böjt jelképeként rózsák ezreit küldték a katolikusok a 82 éves, ötgyermekes elnök asszonynak.

2021 októberében Pelosi találkozott Ferenc pápával a Vatikánban. Az audienciát kommentálva Cordileone kijelentette, hogy a találkozás nem jelentette a házelnök abortuszról vallott nézeteinek pápai jóváhagyását.

Olvasás folytatása

Aktuális

Gyermekeket örökbefogadó homoszexuális párok tanúságtételeit teszi közzé a püspöki szinódus

Közzétéve

Szerző:

A püspöki szinódus a szinodalitásról szóló rendes szinódusra történő felkészülés keretében tanúságtételeket gyűjt a világ minden részéből. A püspöki szinódus állítása szerint a közzététel nem jelenti azt, hogy egyet is értenek a különböző tartalmakkal.

A szinodalitás témájában rendezendő szinódus [Szerk.: a Ferenc pápa által meghirdetett általános (vagy rendes) püspöki szinódusról van szó; nem azonos a Szinódusi Út elnevezésű németországi kezdeményezéssel] internetes oldalán három olyan homoszexuális pár tanúságtétele jelent meg, akik gyermekeket fogadtak örökbe. A tanúságtételeket Noelle Therese Thompson nyújtotta be a hendersonville-i (USA, Észak-Carolina) Szeplőtelen Fogantatás plébániáról. Az oldalon nem szerepel utalás arra, hogy az Egyház elutasítja a homoszexuális párok együttélését, valamint az azonos nemű párok által történő örökbefogadást.

Az első történet egy nőről szól, aki egy abortuszklinikára tartva szerzett tudomást arról, hogy egyik barátja, aki homoszexuális kapcsolatban él, gyermeket szeretne. A beszámoló a magzat megmenekülését a homoszexuális párnak tulajdonítja. „Parker ma nyolc éves és szerető szülei vannak: Karl és Diego, az ő kapcsolatuk mentette meg a kisfiút az abortusztól“ – olvasható a szövegben.

A második tanúságtétel, amelynek címe: „Egy életet adó szexuális kapcsolat története”, arról számol be, miként adoptál két homoszexuális fiatal gyermekeket. A történeteknek az internetes oldal szerkesztői adtak címet.

A harmadik beszámolóban egy férfiról van szó, aki homoszexualitását titokban tartva katolikus iskolában tanít. Polgári jog szerint „házasságban” él párjával, akivel közösen gyermekeket fogadnak örökbe más országokból, hogy kimentsék őket a rendkívüli szegénységből. A férfi szomorú, amiért nem élheti meg nyíltan homoszexualitását anélkül, hogy elvesztené állását az egyházi intézményben. Emiatt úgy érzi, „nem látják szívesen” a katolikus egyházban.

A Hittani Kongregáció 2003-ban, az akkori prefektus, Joseph Ratzinger bíboros vezetése alatt közzétette a „Megfontolások az azonos nemű személyek együttéléseinek törvényes elismertetésére irányuló törekvésekről” című dokumentumát. A Hittani Kongregáció természetjogi okokból elutasítja mind az azonos nemű személyek együttélésének törvényes elismerését, mind a gyermekek homoszexuális párok általi örökbefogadását.

Fordította: Vágyi Vata Mihály
Forrás: kath.net

*

A szinódusi hírlevélben a hollandiai “Meleg Emancipációs Alapítványt” is ünneplik, amelyet Fr. Jan Veldt alapított, és amelynek célja, hogy “a melegek megerősödését az egyházban” elősegítse azáltal, hogy “minél többet beszélnek róla, a médiában és különösen magában az egyházban”.

“Haladj az idővel! Töröljétek el a cölibátust, nyissátok meg a papságot a nők előtt és adjatok helyet a meleg lelkipásztoroknak” – hirdeti Fr. Veldt kiáltványa, amelyben kifejezetten kijelenti, hogy “ezeket az előkészítő konzultációs találkozókat jó lehetőségnek tartja arra, hogy tovább igazítsuk a Római Katolikus Egyház álláspontját a homoszexualitással kapcsolatban”.

Olvasás folytatása

Aktuális

Roe kontra Wade abortusz ügy – Mit érdemes tudni a nevezetes döntésről és következményeiről

Közzétéve

Szerző:

Tüntető tömeg az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága előtt Washington DC-ben - Fotó: AP

Talán Önök is hallottak már itthon a Roe kontra Wade perről és döntésről, Amerikában pedig napok óta még a csapból is ez folyik. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 1973-as ítélete után a nőknek szövetségi szinten garantálták az abortuszhoz való jogot. A Legfelsőbb Bíróság azonban most felülvizsgálhatja és talán hatályon kívül helyezi a közel ötven évvel ezelőtti döntést.

A “Wade” név Henry Wade-re, Dallas megye (Texas) kerületi ügyészére utal. “Roe” pedig tulajdonképpen egy álnév, Norma McCorvey louisianai hölgy álneve volt, aki az akkoriban tiltott abortusz lehetőségéért indított pert Texasban. Roe asszony azt állította (mint utóbb kiderült, hamisan), hogy erőszak áldozataként esett teherbe. A bírák úgy döntöttek, hogy az államok nem tilthatják meg az abortusz végzését a terhességnek abban a szakaszában, amikor a magzat még nem életképes, azaz a bíróság szerint egészen a terhesség 24-28. hetéig. Az abortuszt 7-2 szavazattal engedélyező bíróság kizárólag férfiakból állt (az első női bíró nyolc évvel később került a bíróságra).

A jogi érvelés középpontjában az Alkotmány 14. módosításának egyik klauzulája állt, amelyet a bíróság úgy értelmezett, hogy biztosítja a „magánélethez való jogot” az abortuszt kérő nőknek. A bíróság által hozott ítélet tehát arról szólt, hogy az amerikai alkotmány elismeri a nők jogát az abortuszhoz, ami tehát alkotmányos jog, még ha erről szó szerint nem is esik szó az alkotmányban.

A számára kedvező döntés ellenére a hölgy nem vetette el a gyermekét, hanem megszülte és állami nevelésbe adta, áttért a protestáns kereszténységre, majd végül katolikus lett, és későbbi éveiben életvédő szolgálatot végzett.

A döntés közvetlen hatása az abortusz legalizálása volt az Egyesült Államok egész területén, nagyjából a terhesség második trimeszterének végéig. 1990-ben az abortuszok száma csúcsra érkezett és abban az évben elérte az 1,4 milliós számot. 1992-ben a bíróság a Planned Parenthood kontra Casey ügyben megerősítette a Roe-döntést. Az utóbbi évtizedekben a bíróságok több tucat olyan tagállami szabályozást utasítottak el, amelyek nem feleltek meg a Roe-döntésnek, azaz alkotmányellenesnek minősültek.

A Roe- és a Casey-ügy most azért került elő, mert a közelmúltban a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság elé vittek egy tagállami abortusztörvényt, amely korlátozza Mississippi államban a terhesség 15. hete utáni terhességmegszakítást. A perben Mississippi Állam Egészségügyi Minisztériumának tisztviselőjével, Thomas E. Dobbs-szal szemben a jacksoni Women’s Health Organization áll, amely az egyetlen abortuszklinika az államban. A bíróság véleménytervezetéről kiszivárgott hírek szerint most esély van arra, hogy a Roe v. Wade határozatot hatályon kívül helyezzék. A várhatóan még a nyári szabadságolások előtt megszülető döntés visszaadná a tagállamoknak a vonatkozó jogszabályok saját szinten történő meghozatalának jogát. Ily módon az abortusz legalizálásának vagy korlátozásának kérdése visszatérne az államokhoz, a terhességmegszakítás immár nem számítana alkotmányos jognak. Az abortusz kérdésében az államok politikája nagymértékben eltérne, több államban automatikusan betiltanák a gyakorlatot, míg más államokban kifejezetten védelmet élvezne.

A tervezetet a Politico című washingtoni hírportál szerezte meg egyelőre ismeretlen forrásból. A tervezet hitelességét megerősítő John Roberts főbíró azt mondta, hogy vizsgálatot indít a kiszivárogtatás forrásának felderítésére. A Legfelsőbb Bíróságtól származó kiszivárogtatások ritkák. Az ilyen belső munkatervezeteknek szigorúan bizalmasnak kellene maradniuk. Május 14-én máris többszáz tüntetés volt Amerika-szerte a kiszivárgott tervezet ellen.

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű