Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Népegyház nép nélkül

Közzétéve

Foto: Adobe Stock/Collage

A kereszténység mindjobban próbál a mai szekuláris világhoz igazodni. Viszont ha az egyház nyit, nemhogy új hívők akadnának, de még a régieket is elveszíti.

Norbert Bolz[1] írása a tagespost.de portálon

Elértük a teológiai nullpontot. A németországi keresztény egyházaknak nyilvánvalóan nincs már olyan mondanivalójuk az emberek számára, amit más, éspedig zöld vagy szocialista forrásokból ne tudhatnának meg sokkal pontosabban. Az egyházakból kilépők drámaian emelkedő száma ennek csak az egyik jele. Az egyházak elhagyásában persze más olyan tényezők is szerepet játszanak, mint a szexuális visszaélések és az egyházi adó, de a probléma magja mégis teológiai természetű. A kereszténység a mai, elvilágiasodott időkhöz próbál alkalmazkodni, ennek során a keresztény felfogás világnézetté redukálódik, aminek eredményeképpen a többi világnézethez hasonlóan maga is túlhaladott lesz. A keresztény felfogás önleépítése révén a modern kereszténység a vallás megélését szabaddá teszi, így pedig a vallást mindenki a maga kedve szerint színezheti ki.

A kapu már régen nyitva áll a kereszténység külső behatásoktól független elvilágiasodása számára a szocialista humanizmus irányában.

A keresztény egyházak a keresztet leértékelték, így a két nagy egyház[2] képviselőitől már csak ritkán hallja az ember Szent Pál szavait a kereszt botrányáról[3], annál többet viszont a számtalan olyan kis keresztről, mint a migráció, az éhezés a világban vagy a klímakatasztrófa. A sok kis keresztben az a közös, hogy az egyházak bármikor készek az ezekről folytatott párbeszédre. A keresztény egyházak kerülik a konfliktusokat, miáltal egyre kevesebb dolgot védelmeznek, legalábbi ami a dogmákat, az ortodoxiát, azaz az igazi hitet illeti. Pedig éppen a hitbéli alaptételek jelentik a vallás által nyújtott különleges lehetőséget, amely révén segítséget kapunk a megválaszolhatatlan kérdések végtelen sora ellen. A „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (Jn 8,32)“ mondat jelentése ebben az összefüggésben ez: fogadjátok el a dogmát, és nem lesz többet semmi gondotok.

A kereszténység külső behatásoktól független elvilágiasodása számára a kapu a szocialista humanizmus irányában régen nyitva áll. Külső szemlélőként arra gondolhatnánk, hogy a modern világban a keresztényég már nem tartja önmagát képesnek a világhoz való kapcsolódásra, legalábbis a saját egyházi dogmatikája tekintetében, és ezért próbálja a megfeszített Krisztus botrányát az emberiség világnézeti szempontból semleges kultuszával helyettesíteni. Thomas Mann ezt annak idején a kereszt elárulásának nevezte. Az egyházak a humanizmussal kompenzálják azt, hogy  a kereszt, a megváltás és a kegyelem témáját készek tendenciózusan feladni. Már Nietsche is tisztán és világosan látta, hogy „minél inkább megszabadul az ember a dogmáktól, annál jobban keresi majd a dogmáktól való szabadulás igazolását az emberszeretet kultuszában.” A dogmáktól megszabadult kereszténység pedig már semmit sem tud szent Pálról, a kereszténység utolsó maradványaként egyedül a szentimentalizmus marad jelen. E stratégia hatásosságával szemben azonban kétségeket kell támasztanunk, hiszen ha az egyház nyit, nemhogy új hívők akadnának, de még a régieket is elveszíti.

Az egyházi hagyományokat leépítik, majd újjászervezik

Nem mintha a modern társadalmakból a vallásosság teljesen kiveszett volna.  Ennek ellenére azt figyelhetjük meg, hogy a vallás stabil szerepe már nem jelenti a hagyománykövető egyházak számára a további fennállásuk garanciáját. Amikor manapság a társadalomban új vallási igény támad, a keresztény egyházaknak azt kell látniuk, hogy a törekvések valami másféle üdvösség irányába mutatnak. Amennyire a jelen helyzetet megítélhetjük, azt a vallásos hagyomány leépítése és újjászervezése jellemzi. Az úgynevezett vasárnapi vallásosság az egyházak vallási intézményeinek tört részére korlátozódik: az esküvőre, a keresztelésre, az alaptörvényekre, amelyek az Istenre való hivatkozás nélkül üresek lennének, az eskü szövegére, amellyel az állami vezetők a hivatalukat elfoglalják.

Amikor a keresztény egyházak elfogadják a vasárnapi vallásosságot, magukról állítják ki a funkcionalizmus bizonyítványát, arról pedig szó sincs többé, hogy az üdvösség záloga lennének. A vasárnapi vallásosság révén a kereszténység számára a nagy kérdések, mint a kereszt, a megváltás és a kegyelem nem érdekesek többé, hiszen ezeket valamiféle diffúz, homályos humanizmussal cserélte fel. Ezzel pedig ugyanúgy, mint a többi nyugati intézmény is, a modernitás csapdájába esik. A keresztény vasárnapi vallásosság ugyanis nem attól szenved, hogy a kulturális fejlődéssel nem tud lépést tartani, hanem a saját realitásainak való megfelelés kényszerétől. Mondhatnánk úgy is, hogy a keresztény egyházakban nincs meg a bátorság ahhoz, hogy ne feleljenek meg a modern kor követelményeinek. És éppen amiatt, hogy annyira modernek és ”felvilágosodottak”, nem képesek már az üdvösség zálogát magukban hordozni és egy eljövendő világról beszélni.

A vallási piacon a lelki önkiszolgálás, a „csináld magad” önmegváltás dominál.

A templomban járva könnyen gondolhatnánk, hogy a papok nagyon sokat tudnak a klímaváltozásról, az afrikai éhezésről, a Földközi-tengeri mentőakciókról vagy a munkanélküliség statisztikai számairól, de a Jelenések könyvéről semmit. Ez a vallás fogyasztói számára, akik a templomot spirituális időtöltés céljára keresik fel, kiválóan megfelel, hiszen a vallási piac uralkodó irányzata a lelki önkiszolgálás, a „csináld magad” önmegváltás. Így keletkezik milliószámra az, amit Karl Gabriel[4] barkácsolt vallásosságnak nevezett. A barkács-vallásosságban még megvan néhány keresztény maradványnak a helye, mint például a Karácsonyé, amely mint az „Isteni és a Gyermeki közvetlen egyesülése” (Schleiermacher[5]) tökéletesen beleilleszkedik a modern ember lelki világába. Azok pedig, akik a puszta szentimentalizmusnál többet várnak, szintén a fogyasztókhoz hasonló kiszolgálásban részesülnek többek között a szervezett zarándokutak révén, ahol is a vallási jellegű „kötelező utazások” a turizmus szintjére emelkedtek.

A keresztény egyházak értetlenül állnak azzal a ténnyel szemben, hogy a nyugati világban, de mindenekelőtt Németországban az emberek hitbuzgóság iránti szükséglete egyre inkább a természet felé fordul, és egyre inkább a környezetet kezdik „természetfelettiként” tisztelni. Akik rosszindulatú feltételezésként élik meg, és felháborodva utasítják vissza, hogy az Atyaistenhez imádkoznak, egészen magától értetődően hódolnak a Földanya kultuszának. Sajnos a 2019. áprilisi általános pápai audiencia révén még Ferenc pápa is azon ismert személyiségekhez tartozik, akik az öko-vallás ikonjává avanzsált Greta Thunberggel kezet ráznak és folytatásra biztatják.

A tavaly októberi amazóniai szinódus alatt a Katolikus Egyház olyan tágra nyitotta karjait a szegények irányába, hogy ott még a pogány termékenységi istennő, Pachamama is elfért. De hagyjuk a mélyen hívő katolikusokra annak a kérdésnek eldöntését, hogy a bálványok imádata vajon már a Vatikánba is elért-e. Ennél sokkal fontosabb, hogy Amazóniában a pápa új utakat kívánt nyitni „az egyház számára és egy átfogó ökológiai fejlődés érdekében”. Ahogy a Pachamama előtti főhajtás is a kereszténység keresztény jellegétől való megfosztásának világosan felismerhető jele, ugyanolyan egyértelműen futnak az Egyház új útjai a korszellem fősodrával azonos irányba.

A Laudato si[6] akár a zöldek teológiája is lehetne

Az egész ügy intellektuális irányultságú. A Laudato si kezdetű enciklikát olvasva, amelyben a Pápa nem csak a katolikusokat, hanem az egész emberiséget szeretné szándéka szerint megszólítani, az a benyomása támad az embernek, mintha a zöldek teológiáját forgatná. A tulajdonképpeni célközönséget a nyugati világ jó anyagi körülményeknek örvendő polgárai jelentik, ezáltal pedig felébred az emberben a gyanú, hogy itt a korszellem legdivatosabb, legnagyobb hullámának, a „klímakatasztrófától” való félelemnek a meglovagolásával a talajvesztett Katolikus Egyház vissza akarja szerezni korábbi befolyását. A nyugati világ vallás iránti igénye valóban annyira a környezetvédelem irányába tolódott el, hogy azt a zöld pártok és az NGO[7]-k jobban ki tudják elégíteni, mint a keresztény egyházak, akik most már maguk is a környezetvédelemben keresik az üdvözülést – a „teremtett világ megőrzése” címen.

Ez persze egy reménytelen védekezési stratégia. A korszellem követése helyett a keresztény egyházaknak vissza kellene térniük a dogmákhoz és az ortodoxiához, különben teljesen jelentéktelenségbe süllyednek.

Röviden összefoglalva

Ha az egyházak elfogadják a vasárnapi látszatvallásosságot, akkor már nem hordozzák többé magukban az üdvözülés zálogát. Az egyházak értetlenül állnak szemben azzal a ténnyel, hogy az emberek alázata egyre inkább a természet iránti alázat irányába tolódott el, és egyre inkább a környezetet kezdik „természetfelettiként” tisztelni. Az Atyaisten helyett Földanyát imádják. A reménytelen védekezési stratégiával ellentétben a dogmákhoz és az ortodoxiához való visszatérés segítene, különben fennáll annak veszélye, hogy a jelentéktelenségbe süllyednek.

Fordította: Frick József

Forrás: Die Tagespost


[1] Norbert Bolz (*1953), német média- és kommunikációelméleti szakember (ford. megj.)

[2] A két nagy egyház Németországban a Római Katolikus Egyház és az Evangélikus Egyház (ford. megj.)

[3] „Szent Pál írja: „A zsidók csodákat követelnek. A görögök bölcsességet keresnek. Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük: aki a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság, de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1Kor 1, 22–24)”

[4] Karl Gabriel (*1943) római katolikus teológus és szociológus (ford. megj.)

[5] Friedrich Schleiermacher (1768-1834) evangélikus teológus, filozófus (ford. megj.)

[6] Ferenc pápa Laudato si kezdetű enciklikája a közös otthonunk gondozásáról (ford. megj.)

[7] Civil, nem-kormányzati szervezetek (ford. megj.)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű