Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Nyúl Viktor: Nagy lelki erőt, útmutatást találtam a Lectio divinában

Közzétéve

Ft. Dr. Nyúl Viktor - Fotó: Adam Schuller

Ettől a héttől kezdve a Katolikus.ma olvasóival is megosztjuk a pécsi egyházmegyés Dr. Nyúl Viktor pasztorális helynök atya és csapata által készített Lectio divinát, mely ide kattintva érhető el. Ez alkalomból kérdeztük a műfajról és a kiadványról Viktor atyát, aki sokak számára munkája által már ismert személy. 

– Kedves Viktor atya! Milyen indíttatásból kezdett el Lectio divinát  írni?

– Lectio divinával a budapesti központi szemináriumban, illetve Rómában a szemináriumban találkoztam, és az én lelki életemben, formációmban nagyon fontos szerepet töltött be a Szentírás imádságos olvasása; egyénileg és csoportosan is, amit végeztünk a szemináriumban. Utána is törekedtem ezt végezni. Nagy lelki erőt, útmutatást találtam ezáltal, és az Istennel való kapcsolatom is mélyült a Szentírás imádságos olvasása, a Lectio divina által. És azt tapasztaltam, hogy Magyarországon többen ismerik már ezt a módot, módszert, de azért vannak akik még nem ismerik, és ezért tartottam fontosnak, hogy az Egyházunknak ezt a nagyon ősi, szép módszerét (a Szentírás imádságos olvasását) népszerűsítsük, illetve a pécsi egyházmegyében is ezt elterjesszük, illetve ezáltal mindazokkal megismertessük ezt az utat, akik erre nyitottak.

– Miről szól ez a módszer? Mit kell tudni róla?

– A lectio divina latinul annyit jelent, hogy isteni olvasmány, isteni olvasás. Isteni olvasmány, mert amit olvasok az a Szentírás, tehát szent, isteni írás, Isten írásba foglalt szava, ennek egy-egy szemelvényét, egy-egy részletét olvassuk. Maga a cselekedet is szent, mert a Szentlélek vezet bennünket, az a Szentlélek, akinek a sugallatára a szentírók megfogalmazták a Szentírás különböző könyveit. Ugyanaz a Szentlélek vezeti mindazokat, akik magyarázzák a Szentírást, elsősorban a pápát, a vele egységben levő püspök atyákat, akiknek mint a tanítóhivatal képviselői feladatuk a Szentírás magyarázata. Ugyanúgy a Szentlélek vezeti azokat is, akik olvassák a Szentírást. A Szentírást olvasom, de bizonyos értelemben a Szentírás, Isten szava is olvas engem. Egy kapcsolatba, egy párbeszédbe lépek a lectio divina alapján Istennel, ilyen értelemben isteni olvasás is.

– Honnan eredeztethető?

– A lectio divina már ott van  a kezdeteknél egyházunkban,  Szűz Máriáról Lukács evangélium második fejezetében olvashatjuk, hogy Mária az ő szívében el-el gondolkodott a pásztorok szavain, a tizenkétéves, kamasz Jézusnak a szavain is, és ezeket a szavakat őrizte, forgatta a szívében. Aztán ott vannak a sivatagi atyák Egyiptom, Szíria pusztáiban, akik Isten szaván gondolkodtak egész életükön keresztül, Isten szavát mélyítették el magukban. Majd a bencés szerzetesrend, később a ciszterciek azok, akik a lectio divinát még teljesebben kidolgozták és utána a középkorban annyira inkább a kolostorok falain belül maradt ez a lectio divina módszer, s a II. Vatikáni Zsinat az 1960-as évektől egyre inkább hozzájárult ahhoz, hogy a Szentírást mások is olvassák, más érdeklődő krisztushívők is. És a Vatikáni Zsinat Dei verbum dokumentuma, az isteni kinyilatkoztatásról szóló dokumentuma, illetve pl XVI. Benedek pápa a Verbum domini Szentírásról szóló, Isten szaváról szóló dokumentumában is bátorít a lectio divinára. Benedek pápa a fiataloknak mondott egy beszédében egy olyan fontos módszernek nevezte a lectio divinát, amelyet a fiatalokra is rábízott, bátorítva őket, hogy ők is tegyék ezt.

Fotó: Facebook: Nyúl Viktor

– Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?

– Gyakorlatilag a Szentírás imádságos olvasásának több állomása van, röviden összefoglalva: időt szánok arra, megállok, elcsendesedem, kézbe veszem a Szentírást és annak egy szakaszát,akár a liturgikus évnek megfelelően, a napi evangéliumnak megfelelően azt a részt elolvasom vagy egy folyamatos olvasás, amely által egy szentírási fejezetet szakaszról szakaszra végigolvasok és az olvasásnál arra törekszünk, hogy lassan, csendben végigolvasni, újból és újból elolvasni a szentírási szakaszt és az a cél, azt akarom megérteni az értelmemmel, hogy a szentíró mit akart elmondani. Ehhez hasznos különböző kommentárok, szentírás-magyarázatok felhasználása, hasznos az egyház élő hagyományával olvasni a Szentírást, pl egyes egyházatyák az első századok nagy keresztény írói, egyes szentek, illetve tanítóhivatali dokumentumok, pápai írások mit mondanak erről a szakaszról. Tehát az értelmemmel, az egyházam segítségével törekszem megérteni, hogy a szöveg mit akar szó szerint mondani, majd jön az elmélkedés, a meditáció, amelyben az értelmemmel azt akarom megérteni, hogy mit mond nekem ez a szöveg, tehát nemcsak azt, hogy mit mond általa a szentíró, mi a szó szerinti üzenete, hogyan magyarázzák ezt később mások, hanem nekem itt és most mit mond a szöveg, mert hisszük azt, hogy a Szentírást, amikor olvasom azáltal Isten szól hozzám itt és most.

Az elmélkedés után a szemlélődés, a kontempláció következik, amelyben már nem megérteni akarom a szöveget, hanem ünneplem, hogy Isten velem van, jelen vagyok, Isten jelenlétében vagyok, nem gondolkodom már, hanem ünneplem azt, hogy Isten szól hozzám, Isten megszólít. Mondjuk ebben segíthet a fantázia is, ahogy Loyolai Szent Ignác mondja, hogy beleképzelem magamat abba a szituációba,a fantáziám segítségével, jelen vagyok abban az epizódban.

Az szemlélődés után az imádság, az oráció következik. Szent Ambrus mondja: amikor olvassuk a Szentírást Isten szól hozzánk, amikor imádkozunk válaszolunk Istennek. Tehát ez a párbeszéd mutatkozik meg az imádságban, a szentírási szakasz, amelyet elolvastam csendben, amelyet átelmélkedtem , amelyet szemléltem, az mire indít engem, mit mondok Istennek, hálaadás, dicsőítés, imádás, kérés, tehát az imádság az Isten szavára adott válasz.

Majd a megosztás, a kondivízió, amikor elmondom valakinek vagy valakiknek, hogy mit üzen, mit értetem meg, mi az a kincs, amit megragadtam, megértettem, megkaptam ebből a szakaszból. Ez erősítően hat, hogy megosztjuk egymással az örömeinket, nehézségeinket a szakasz kapcsán.

És végül a cselekvés, az akció, hogy azt amit elolvastam Isten szavából, amit átelmélkedtem, amit szemléltem, amit imával válaszoltam, amiről másoknak is beszéltem, azt tettekre váltani. Isten szava a Szűzanya szűz méhében testet öltött, bizonyos értelemben bennünk is Isten szava kell, hogy testté váljon, hogy cselekedeteinkben megjelenjék Isten szava. Máté evangéliumának a 7. fejezetének végén mondja Jézus: az az ember, aki meghallgatja és megcselekszi szavaimat hasonlít a bölcs emberhez, aki sziklára építi házát.

A lectio divinának ezek az állomásai, amik segíthetnek lépésről lépésre abban, hogy Isten szavával mélyebb legyen a kapcsolatom, mert Isten szava éltető kenyér, lámpás az utunk során, aki mutatja, hogy mit tegyünk, megmutatja, hogy hogyan éljünk, Isten akaratát elsősorban az Ő szaván keresztül tárja föl nekünk.

Lectio divina lelkigyakorlat – Fotó: Pécsi Egyházmegye / Loósz Róbert

-A pécsi egyházmegyében Önnek köszönhetően már lassan két éve készül egy kiadvány, ami a Lectio diviná néven fut, pont ennek az írott formája a Vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre. Kiknek szól ez?

-Ezt két éve indítottuk útnak adventben, 2016-ban, ugyebár az egyházi év vasárnapi liturgiára gondolva 3 év alatt olvassuk végig Máté, Márk, illetve Lukács evangéliumait, A, B, C  év során. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanulóiból egy kis csoport alakult, amelyhez csatlakoztak másik is, és ez a kis csoport dolgozza föl a vasárnapi evangéliumhoz a lectio divina szempontjai alapján, különböző szempontok alapján  a segédanyagot. Ezt a segédanyagot úgy értjük, hogy van egy biblikus rész, amelyben a szentírási szakaszt göröghöz viszonylag szó szerinti fordítást az eredeti nyelvnek viszonylag szó szerinti fordítását közöljük. Közlünk néhány fontosabb magyar fordítást is párhuzamosan, hogy össze lehessen hasonlítani a fordításokat, illetve a Szent Jeromos-féle Vulgáta latin fordítást is hozzátesszük. A biblikus részhez tartozik még, hogy egy-egy kulcsszót kiemelünk, és kicsit etimológiailag vagyis jelentésében értelmezzük, hogy a görög árnyalattal mennyivel több jelentése van egy adott szónak az eredeti szöveget is vizsgáljuk. Az adott szónak, szakasznak, az adott evangéliumban való kapcsolatait más szentírási könyvekhez fűződő kapcsolatait összegyűjtjük, illetve behatároljuk a szöveget, hogy hol helyezkedik el a Szentíráson belül, illetve mi a szó szerinti üzenete, szóval biblikus rész. Van egy patrisztikus rész, ahol az egyházatyáktól néhány gondolatot gyűjtünk össze vagy fordítunk le az adott szakasz témájához kapcsolódóan, a tanítóhivatalból a legutóbbi évtizedek pápai dokumentumaiból összegyűjtjük, hogy a szentatyák hogyan magyarázzák ezt az adott szakaszt az ő dokumentumaiban, írásaiban. Aztán van egy úgynevezett liturgikus vonal is, hogy elhangzik ez a szentírási szakasz a vasárnapi liturgia keretében, hogy az első, második olvasmányhoz, a zsoltárhoz milyen kapcsolódási pontjai vannak az evangéliumnak, úgymond egy liturgikus kontextusba helyezzük el ezt a vasárnapi evangéliumi szakaszt. Aztán van a művészetek ága, hogy a művészeti alkotásokból, egy festményt hogyha találunk akkor közlünk, ami segítheti a az elmélkedést, a szemlélődést, hogy a művészetek hogyan ragadják meg a szentírási epizódot, illetve a pedagógiai vonal, hogy a szépirodalmi alkotásokból egy-egy tantörténet, egy-egy versben hogy jelenik meg a szentírási gondolat, ezt is így összegyűjtjük, s a végén pedig ezek segítik az olvasást, a meditációt, a szemlélődést és az elmélkedést, illetve a végén közlünk néhány gondolatot is, hogy mi az örömhír nekünk ebből, mi az a feladat, ami erre ösztönöz, hiszen a lectio divina nem egy öncélú dolog, hanem mindig arra hív, hogy hogyan tudnám mindig Jézus szerint rendezni az életemet. Illetve mi az az örömhír, amit másokkal is megoszthatok, mi az a feladat, amire ez a szakasz a következő héten ösztönöz, hogy azt éljem, tettekre váltsam, ezek inspiráló kérdések, rövid gondolatok, amik segíthetnek a megtérésben, a cselekedeteimben, illetve még a vasárnapi szentmise első könyörgését, illetve egy általunk írt kis imádságot is közlünk, ami a szentírási szakaszhoz kapcsolódik.

A kérdésre még azt szeretném válaszolni, hogy ez mindenki számára készül, minden jóakaratú ember számára, aki szeretne Isten szavával mélyebb kapcsolatba lépni, elsősorban egy lelkipásztori segédanyag, amely a lelkipásztorokat, hitoktatókat, hívő laikusokat próbálja segíteni abban, hogy Isten szavát jobban megértsék, értőbben, teljesebben tudjanak a vasárnapi liturgiában részt venni és Isten szavát tettekre váltani. Természetesen örülünk annak, ha minél többen olvassák ezt nemcsak a pécsi egyházmegyében élők, hanem szerte a nagyvilágban. Öröm az, ha máshonnan is jönnek visszajelzések, hogy örülnek neki, várják. Gyakorlatilag olyan mint egy svédasztal, amelyről mindenki azt veheti le, amit szeretne, tehát  nem muszáj az egészet elolvasni. Valaki az egyik epizódot, valaki egy másik gondolatot merít belőle, úgymond sok-sok kincs egy helyen, amelyből mindenki azt veszi ki, azt veszi el, ami őt gazdagítja.

A célunk az, hogy Isten szavát terjesszük a környezetünkbe, és Isten szavával minél többen tudjanak bensőségesebb kapcsolatba kerülni, mert a lectio divina a szeretet dolga. Jézus azt mondja János evangéliumában: „Aki szeret engem, megtartja az én szavamat.” Tehát miért olvassam a Szentírást? Mert abban Jézussal találkozom, abban Istennel találkozom, aki szól hozzám, mert szeret. Szent Jeromos gondolata jut eszembe: aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Jézus Krisztust. Tehát gyakrabban olvasni a Szentírást, ebben segítséget adni mindenki számára, ez az egyik fő célja ennek a munkának.

– Köszönjük szépen! Sok erőt és áldást kívánunk ehhez a szolgálathoz.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Keresztény médiaszakember, a Katolikus.ma alapító-főszerkesztője. Meggyőződése, hogy az evangéliumnak helye van a multimediális térben (is), mert a megélt istenkapcsolatot, szeretetet, örömöt terjeszteni kell az emberek között. Lásd még a Mt 5,13-at.

Reflexió

Segítség! Keresztény vagyok, nem találom a páromat…

Közzétéve

Szerző:

Illusztráció


Fiatal vagy? Katolikusként élő kapcsolatot ápolsz Jézussal? Vágysz egy párkapcsolatra, ahol a párod is hívő? Rengeteget imádkozol érte, mégsem találsz? Ha ezeket a kérdéseket átérzed, akkor ez a cikk neked szól.

A modern európai társadalmak egyik nagy problémája, hogy az emberek, férfiak és nők egyre nehezebben találják meg az utat egymás felé. A házasságig eljutni ugyanis (saját tapasztalatom szerint is) egy út. Úgy tűnik, hogy ahogyan eltűnnek a régi szokások világunkból, úgy egyre nehezebb a párkeresés. Mondom is a példát. Nálunk magyaroknál létezett a táncház intézménye a vidéki életben (vidék alatta falu világát értem). Itt, ha egy fiú felkérte a lányt egyszer, akkor az egy táncot jelentett. Ha második alkalommal is felkérte, akkor már jelentett valamit: a fiú szeretné kifejezni, hogy a lány szimpatikus számára. Volt tehát egy keret, volt egy szimbolikája annak, ahogyan a két nem közelíteni tudott egymás felé. A hívő katolikus fiatal felnőtt számára is érződik ennek hatása. Manapság nagy fejfájást tud jelenteni az, hogy eldöntse egy szerelmes fiú vagy lány, hogy számíthat-e viszonzásra. Ez a játék nagyon nehéz lehet, fájdalmas és sok időt vesz fel.

Aztán sokszor látjuk, hogy keresztény fiatal férfiak szeretnének feleséget találni, ám sehogy sem sikerül. Azt is többször láttam, hogy a keresztény fiatal nők azért panaszkodnak, mert nincsenek férfias férfiak a közösségekben, a templomokban. Ez egy érdekes jelenség. Mindig mondjuk, hogy megszűnt a katonaság. Antropológiailag a katonaság fontos választóvonal volt: ki kell bírni, át kell vészelni, meg kell edződni. Ez a felnőtté, férfivé válás pontja volt. Ma ez nincs. És talán érződik is. Persze nem lehet a jelenséget egy tengelyre felfeszíteni, de ez is hozzájárulhat. Ott van az ál feminizmus is, amely nem a nők megbecsülését igyekszik elérni, hanem a nők olyatén férfiasodását, amely azt eredményezi, hogy eltűnik a két nem közötti kiegészítő jelleg. Márpedig a kiegészítő jelleg nagyon is fontos. Ezt tudjuk a teremtésből is. Ferenc pápa is mondja, hogy a nőkre rendkívül nagy szükség van, mert pontosan azzal, hogy ők nők, azzal tudnak rengeteget adni a társadalomnak. A vezetésben, a politikában is egészen más szemszöget tudnak képviselni, észrevételeik rendkívül fontosak, mert a férfivilágot finomítják, ha úgy tetszik puhábbá teszik.

 Térjünk vissza azonban a párkeresésre. Isten nem helyettünk dolgozik, hanem értünk. Az ima rendkívül fontos, „kérjetek és adatik”, de nekünk is magunkba kell nézni. A modern világunkban későn házasodunk. Minél később házasodunk, annál nehezebb áldozatokat hozni. A házasság felé vezető párkapcsolat ugyanis figyelmességet igényel arra, hogy milyen áldozatokat kell hozni. Meggyőződésem, hogy a házasság attól gyönyörű, hogy áldozatokat kell hozni a szeretet révén. Nem könnyebb út a házasság, mint a szerzetesség, inkább más. Szóval ha a 30-as éveinkben járva keressük a párunkat, és még mindig nehéz találni, akkor magunkba kell nézni. Mi akadályoz engem? Miért nem mond rám senki igent, vagy miért nem tudok én senkire igent mondani? Ezeket a kérdéseket őszintén kell megválaszoljuk magunknak. Gyakran nagy segítség lehet egy jó barát, aki őszintén tud rólunk beszélni kívülről. Ha ellenkező nemű testvérrel áldott meg az Isten, akkor az a legszerencsésebb, ha vele el tudunk beszélgetni. De ehhez alázat kell. Az irreális elvárások az ördög egyik módszere arra, hogy az embert egyedül létre kényszerítse egy életen keresztül. Ez meggyőződésem.

Szóval imádkozni kell. Magamba kell néznem, ha nem találom páromat, mit nem tettem meg? A hívő emberek gyakorta beleesnek abba a csapdába, hogy nem adnak külsejükre, mert az úgysem számít. Tényleg nem számít üdvösség szempontjából a külső, de mégis jobb, ha az első teázásra nem mosdatlan malacként érkezünk, hanem tisztán és normálisan felöltözve. Magunkba kell nézni. Ez a fontos kérdés tehát, amit fel kell tenni magunknak: én együtt akarnék élni önmagammal?  

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Reflexió

Böjte Csaba: Szülőt, tanárt, előadóművészt, politikust és papot is börtönbe küldenék

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Dévai Szent Ferenc Alapítvány Facebook oldal

„Sajnálom a népet.”
Mt 15,29

Krisztus Urunk sajnálja a népet! December 3-án, advent első napjaiban, Csák Jánossal és V. Simon Lászlóval egy látogatást tettünk Magyarország egyik legismertebb fegyházába Budapesten, a “gyűjtő” néven emlegetett büntetés-végrehajtási intézetbe! Egyszerű emberekhez egyszerű szavakkal szóltam, elmondtam, hogy mindannyian adventi várakozásban élünk, és hiszem, hogy az ő adventjük bármennyire is hosszú, előbb-utóbb eljön számukra is a Karácsony, arra kértem, hogy ne adják fel a reményt, mert biztos, hogy számukra is felvirrad az szabadságot elhozó várva várt nap!

Magyarországon közel húszezer embernek börtönben, fegyházban jön el az idén is az angyal! Néztem az embereket és bár tudtam, hogy sokan szörnyű bűnöket követtek el, mégis őszinte sajnálattal telt el a szívem! A sajnálat mellett egész végig, és még most is ott van a szívemben a mardosó harag! Igen, haragszom magamra, az egyházra, az egész oktatási rendszerre, mert nem tudtuk, nem tudjuk eléggé szépen, érthetően, világosan elmondani az embereknek az Isten által kőtáblára írt tízparancsolatot! Ha ezeket a parancsokat megtanítottuk volna, ha az emberek szívébe véstük volna Istenünk boldogságra vezető útmutatását, akkor hiszem, hogy ma nem börtönöket építenénk, hanem azokat múzeumokká alakíthatnánk át!

Ezeknek az embereknek be kellene pereljék a mindent elfogadó, toleráló, cinkosul elnéző liberális oktatási rendszert és a saját szüleiket is, amiért ők most 10-20-40 évet itt kell 3-4 négyzetméteren raboskodjanak! Én minden szülőt, tanárt, színpadra álló előadóművészt, a közvéleményt formáló politikust és természetesen a papokat is elhoznám egy adventi elcsendesedésre, és legalább egy napra bezárnám egy itteni cellába, melynek mindkét párhuzamos falát vígan meg lehet simogatni ha két kezünket kinyújtjuk! Igen, minden egyes ember ki szólni kíván a gyermekekhez, felnőttekhez, alázattal legalább egy – egy napra be kellene vonuljon egy ilyen fegyházba, hogy rádöbbenjen a saját felelősségére, a tetteinek, az általa kimondott szavaknak súlyára!

A fizika, kémia, matematika, a helyesírás szabályait tanítjuk a gyermekeinknek! Miért nem magyarázzuk, tanítjuk meg szépen, világosan a felnövekvő generációnak Isten tízparancsolatát?! Szerintem érettségi tantárgy kellene legyen Isten drága útmutatása, melynek fényében erőben, egészségben, békességben élhetnénk földi életünket! A közlekedésben bevezették a biztosító öv használatát, meg a kisbabáknak, gyermekeknek előírt ülést és lám, az emberek előre mérgelődtek, lázadoztak, de ma már kimutatható, hogy csak e két rendelkezés következtében sokkal kevesebben vesztik életüket, lesznek nyomorultak az országutakon! A parancsok, a szabadság korlátozása, az igazi szabadságunk szárnyai!! Hiszem, hogy nem csak a börtönök ürülnének meg ha komolyabban vennénk az életünket irányító törvényeket, de a gyermekvédelmi intézetek, a kórházak, a válóperes törvényszékek, sőt még a nyugtatókat forgalmazó patikák is mind mind szerre építhetnék le a személyzetüket.

Adventi jó feltételként állj neki és tanuld meg kívülről Isten drága tízparancsolatát, közben legalább az interneten keresztül látogass meg egy fegyházat!

A szabadságért imádkozva,
Csaba t.

 

Isten tízparancsolata

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Mt 15,29-37

magnificat.ro

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Olvasás folytatása

Reflexió

Adventi bakancslista…

Közzétéve

Fotó: croatia.hr
  • Várom, hogy szétmenjen a függöny és kezdődjön az előadás.
  • Várom, hogy lehulljon a lepel.
  • Várom a hajnalt.
  • Várom, hogy kiderüljön az igazság.
  • Várom, hogy befusson a következő szállítmány.
  • Várom, hogy zöldre váltson a lámpa.
  • Várom, hogy a pályázatomat sikeresen elbírálják.
  • Várom, hogy túl legyek az érettségin.
  • Várom a percet, hogy felérkezzek a csúcsra és gyönyörködjem a látványban.
  • Várom, hogy kikeljenek a kiscsibék.
  • Várom, hogy meghűljön a leves.
  • Várom a lottó-sorsolást.
  • Várom a harmadik kisbabát.
  • Várom, hogy valaki rám nyissa az ajtót.
  • Várom a postást a nyugdíjjal.
  • Várom, hogy megérhessem: munkámat megbecsülik és értékelik.
  • Várom, hogy megéreztesse valaki: így fogad el és így szeret, ahogy vagyok.
  • Várom a nyári szabadságot.
  • Várok a kedvező pillanatra.
  • Várom, hogy sorra kerüljek.
  • Várom, hogy visszajelezz.
  • Várom, hogy kiszabaduljak a börtönből.
  • Várok egy kedvező sms-t a barátomtól.
  • Várom, hogy hazajöjjön a fiam.
  • Várom, hogy végre szabadon, félelem nélkül élhessünk.
  • Várom a holtak feltámadását.
  • Várom, hogy felfedd a titkot.
  • Várom, míg megsül a süti a lerben.
  • Várom az eredményhirdetést.
  • Várom megérkezésem pillanatát.
  • Várok rád, mert nemsokára érkezel.
  • Várlak, hogy találkozhassunk.
  • Várlak, mint éjjeliőr a hajnalt.
  • Várlak, mint vadász, a becserkészett vadat.
  • Várlak, mint menyasszony vőlegényét.
  • Várlak, mint földműves a jó időt, hisz e nélkül nincs jó termés.
  • Várlak, mint diák a vakációt a sikeres vizsga után.
  • Várlak, mint édesanya gyermeke születését.
  • Várlak, mint a természet a tavaszt.
  • Várlak, mint elítélt a felmentést.
  • Várlak, mint beteg a gyógyulást, mint haldokló, hogy átmehessen a halál kapuján.
  • Várok, mert Te jössz elém.
  • Várlak, hogy Te légy vágyaim beteljesítője.
  • Várok, hisz az időt épp az teszi értékessé, azért „áll meg”, mert Rád várok.
  • Várlak, mert szeretlek!

Elvárok, megvárok, kivárok, bevárok, odavárok, hazavárok, visszavárok… Ki vagy mi várakozásaim alapja? Mit várok (el) magamtól vagy másoktól? Istennek vannak-e elvárásai felém? Melyek ezek?

Amit a várakozásra, Istenre fordítasz, az lesz igazán hasznos idő.

Ne mondd, hogy nincs időd rá. Hiszen miközben Rá vársz, nem ujjaidat tördelve toporogsz egy helyben, hanem elindulsz Feléje. Tudva, hogy vár rád, kijön eléd, érdeklődik utánad, egyengeti útjaidat…

Kérlek Uram, várakoztass, hogy neked adhassam várakozásom izgalmát, örömét. Mert érkezésed ad értelmet várakozásomnak.
Marana’Tha, Jöjj el !!!

peterpater.com

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Olvasás folytatása

Népszerű