Karácsony ünnepére Székesfehérvár néhai, nagyhírű püspökének írásaiból kerestünk ki egy olyan részletet, amely, úgy hisszük, különös erővel szól a ma emberéhez. A választás nehéz feladat, hiszen Prohászka püspök sok-sok írásban-beszédben szólt az ünnep üzenetéről. Azért döntöttünk az alábbi részlet mellett, mert szeretetlenséggel, értetlenséggel, sőt gyűlölködéssel átszőtt korunkban ezek a sorok is arra figyelmeztetnek: a „karácsonyi világ” megvalósulásáért dolgoznunk kell; önmagunknak is újjá kell születnünk. (A püspök összegyűjtött munkáinak 19. kötetében szerepel az idézett írás; a jegyzet szerint a cikk az Alkotmány című katolikus napilapban látott napvilágot 1913. december 25-én. Jelenlegi ismereteink szerint a szöveg először az Igaz Szó című keresztényszocialista hetilapban jelent meg, néhány nappal korábban.)
*
Születésnapját üljük ma annak, kit évezredek vártak a próféták vágyával, s kit, miután megjött az első Karácsonykor, ismét évezredek emlegetnek a hála és szeretet hódolatával. Hódolunk neki mi is; hiszünk benne, mint a világ világosságában s a sötétség eloszlatójában; hiszünk benne, mint az új idők megindítójában s a társadalmi béke és boldogság fejlesztőjében, s ajkainkon felhangzik az ének: Dicsőség Istennek a magasságban, s békesség embernek a világ nyomorúságában! /…./
Krisztus nem azért jött a világra, hogy az évnek egy napja legyen a békesség s testvériség ünnepe, hanem azért, hogy az egész év s az egész élet, a szürke s munkás esztendőnek valamennyi 364 napja ünnepnap legyen, nem a kérges kezek, hanem a lelkek ünnepe, hogy a világ az evangélium szerint berendezett életnek s a gyakorlati testvéri érzésnek folytonos Karácsonya legyen. Krisztus az esztendőből 365 napot akar s nem egy napot, egész évet, egész életet követel s híveket kíván, kik nem egy napon hisznek csak az igazságban s szeretetben, hanem akik az egész életen át hisznek is bennük, s küzdenek s dolgoznak a szeretet krisztusi inspirációi szerint.
Ettől ugyan még távol esünk; mert ha ülünk is karácsonyt egy napig, az év többi 364 napján azután gőzerővel bálványozzuk a pénzt, s megvetjük a szegénységet, törünk egymás vagyonára s becsületére, s árulóknak, gonoszoknak s hitványoknak nevezzük egymást. Karácsony napján meg-megolvad a szívünk s megbocsátani is tudunk, de másnap azután folytatjuk az ádáz testvérharcot, s rácáfolunk arra, hogy krisztusiak, vagyis keresztények vagyunk.
Úgy állunk tehát, hogy a Megváltó megérkezett, s van már karácsony a világon; de még nincs karácsonyi világ, mert a karácsonynak, a krisztusi igazságnak s szeretetnek még nincs az a folytatása, hogy igazság s békesség legyen tőle a világon! /…./
Reánk vár a feladat a karácsonyi evangéliumot valóra váltani, a krisztusi tanoknak testet adni, az igazságot gyakorolni s mindentől óvakodni, ami hazugsággal, képmutatással, bűnnel, igazságtalansággal teszi tönkre a karácsonyi reményeket.
Krisztus Urunk nyomában jelenjenek meg a földön a krisztusi emberek, én is, te is, sokan, s akkor nem várunk majd egy új Megváltót, hanem elvégezzük a mi dolgunkat, melyet az Úr ránk hagyott, s amellyel megbízott.
Ő már megjött; Karácsonya már valóság; szülessünk hát mi is újjá s dolgozzunk; mindenki a maga körében azon, hogy Istennek dicsőség és embernek békesség legyen. Akkor átültetjük a Karácsonynak, annak az egy dicsőséges napnak érzéseit az év 364 napjába, s karácsonyi évünk, karácsonyi életünk s karácsonyi világunk lesz a földön is.”
[Prohászka Ottokár: Karácsonyi világ. Igaz Szó, 1913. december 21. 2-3. o.]
