fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Ötletek (katolikus) újévi fogadalmainkhoz

Közzétéve

Fotó: Unsplash

Ismét itt van az évnek az az időszaka, amikor sokan megfogadják, hogy az újesztendő minden egyes napján edzeni fognak. Az újévi fogadalmak a History.com szerint 4000 éves múltra tekintenek vissza. Állítólag az ókori babilóniaiak voltak az első ilyen fogadkozók. A jelentés azt is megemlíti, hogy egy hasonló hagyomány Rómában is meghonosodott, Kr.e. 46-ban, amikor Julius Caesar a kétarcú Janus isten tiszteletére január 1-jére helyezte az újév kezdetét. Mindkét hagyomány a pogány istenek tiszteletében gyökerezik. Középpontjukban gyakran áldozatok felajánlása és a következő évi jó magatartásra tett ígéret áll, annak reményében, hogy így az istenek kegyeibe lehet férkőzni. 

A modern társadalomban az újévi fogadalmak ritkán szólnak Istennek, (pogány) isteneknek vagy másoknak tett ígéretekről. Valójában a fogadalmak három legfőbb csoportja az egészség, az önfejlesztés és a pénz körül forog – derül ki a Finder friss jelentéséből. Ezeknek a fogadalmaknak bármi lehet a tárgya, akár egy fogyókúra, egy pénzt megtakarító befektetés vagy egy rossz szokásról való leszokás. 

Ugyanakkor, noha az amerikaiak közel 50 százaléka újévi fogadalmakat tervez, a tényleges megvalósítás sikerességének aránya sokkal, de sokkal alacsonyabb, egyes becslések szerint 8 százalék körül lehet.

Ön is újévi fogadalmat akar tenni? Ha igen, hogyan vonhatná be a hitét ebbe a folyamatba? Mit tehetne annak érdekében, hogy a kitűzött célt betartó 8 százalék közé tartozzon? A Catholic News Agency kínál néhány ötletet, hogy sikerrel indítsa a 2022-es évet!

Mik a szándékai?

Amikor újévi fogadalmat tesz, fontos, hogy ellenőrizze a szándékait és a mérlegelés folyamatába vonja be Istent is. Mit akar Isten Öntől? Hogyan tudna javítani életének valamely szokásán vagy gyakorlatán úgy, hogy ez az Ő Királyságának nagyobb dicsőségére szolgáljon? Azért akar mindennap edzeni, mert hiú és jobb alakra vágyik? Vagy azért akar edzeni, hogy megadja a tiszteletet a testének, amely “az önben lévő Szentlélek temploma, amit Istentől kapott”? Miközben azon gondolkodik, hogyan teheti jobbá önmagát vagy a kapcsolatait, próbálja megkérdezni Jézust, milyen fejlődést és változást szeretne önben látni, ahelyett, hogy ezt önmagától akarná kialakítani.  

Kicsi, könnyen mérhető célt tűzzön ki

Sokan azért nem tudják betartani újévi fogadalmukat, mert a cél messze túlmutat az elérhetőségen, vagy a napi rutin drasztikus megváltoztatását igényli. Gyakran előfordul, hogy az emberek olyan célt tűznek ki maguk elé, amelyben rögtön tökéletesen szeretnének gyakorolni egy szokást, amely pedig korábban egyáltalán nem volt szokásuk. Ebben egészen biztosan kudarcot vallanak, vagy legalábbis nehéz lesz következetesen fenntartani. Vegyük például azt a fogadalmat, hogy az újévben többet fog imádkozni. Ha valaki minden vasárnap a szentmisén imádkozik, az ő számára apró, mérhető cél, ha a hét folyamán egy további napot iktat be, amikor időt tölt az Oltáriszentség előtt, vagy otthon, csendben imádkozik. Hasonlóképpen, ha ön már minden nap 15 percet imádkozik, próbálja meg ezt az időt 20 vagy 25 percre növelni. 

Rendszeresen beszélgessen egy lelki vezetővel vagy egy olyan partnerrel, akinek beszámol

Amellett, hogy ellenőrzi a szándékait és meghívja Jézust, hogy kísérje önt újévi fogadalmaiban, szánja rá magát, hogy rendszeresen találkozzon egy lelki vezetővel és/vagy egy olyan partnerrel, akinek beszámol. Az a tudat, hogy sikereit (és kudarcait) megoszthatja valaki mással, megőrzi önben a motivációt, és a cél elérésében gyakran több sikerre vezet. Vegyük például a Sabbat tisztelete iránti megújított elkötelezettséget. Ha ön tudja, hogy beszámol majd egy lelki vezetőnek vagy egy barátnak arról, hogyan tisztelte az Urat vasárnaponként, akkor nagyobb valószínűséggel fogja ezt megtenni és megadni az Úrnak a tiszteletet vasárnaponként! 

Ha nem sikerül betartania a fogadalmat, kezdje újra

Az élet megzavarhatja a tökéletesen kidolgozott terveket (adott esetben az újévi fogadalmakat), és amikor, illetve ha ez bekövetkezik, akkor lehet, hogy nem sikerül betartania a fogadalmát. Ez nem baj. Gyakoroljon türelmet és megbocsátást, és fontolja meg, hogy igazít valamit a célon, vagy pedig erősítse meg újra és térjen vissza elhatározásához. Tegyük fel, hogy elhatározta, hogy nem csak a nagyböjt alatt mond le a pénteki húsevésről. Valaki aztán az irodában pénteken behoz egy nagy tálca felvágottat, ön pedig elfelejti, hogy milyen nap van, és befalatozik. Semmi baj. Jézus meg fogja bocsátani. Vallja meg az Úrnak vétkeit (Zsolt 32, 5), és vállalja az újrakezdést (Iz 43, 19). Jézus mindent újjá tesz!

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Catholic News Agency

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Életmód

Gyümölcsöt hozó nők egy terméketlen világban

Közzétéve

Szerző:

Rebecca Piaget írása a 2017-ben elhunyt Simone Pacot címzetes ügyvéd, írónő, evangelizátor, a Bethesda Társulat tagjának gondolatairól. Simone Pacot egyik műve, A mélységek evangelizációja magyarul is megjelent a Sarutlan Kármelita Nővérek kiadásában 2003-ban.

Hasonlítottad már magadat egy fához? Próbáld ki, még ha kicsit őrülten is hangzik! Hogy néznél ki? Egy ígéretes gyümölcsökkel teli fához vagy inkább egy haldokló növényhez hasonlítanál?

Az emberi lény célja: gyümölcsöt teremni

Lelki fejlődésünk állapotától függetlenül Teremtőnk azt tartja célunknak, hogy gyümölcsöt teremjünk, mint a fák és a növények. Valójában Jézus többször is említi ezt a szükségszerűséget: „Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok.” (Jn 15, 8). Odébb: „Én választottalak benneteket és arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15, 16).

Az ember arra hívatott, hogy más embereket „alkosson”

Ez nem új keletű küldetés. Teremtésétől kezdve az ember gyümölcsöt terem: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: ‘Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá’.” (Ter 1, 28) A cikk ügyvédnő szerzője megjegyzi: „Ez egy nagyon különleges áldás, amit az emberek ily módon kapnak; hiszen képessé teszi a férfiakat és a nőket arra, hogy saját képmásukra „alkossanak” embereket.” Isten az embert a földből teremtette: ”Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” (Ter 2, 7) Jolie Selemani szerint az emberben tehát benne van a „lehetőség a fejlődésre és a folytatódásra”.

A gyümölcsöző élet nem csak nemzést jelent…

Jézus új dimenziót visz a termékenység fogalmába: elmélyíti jelentését, és nem csupán a nemzéshez köti. Simone Pacot ezt így pontosítja: „Krisztusnak nem test szerinti; hanem lelki utódai vannak”.

Simone Pacot szerint így „minden élet meg tudja hozni gyümölcsét függetlenül attól, hogy van-e vagy nincs test szerinti leszármazott”.

Sőt, úgy véli, hogy még az élet megpróbáltatásaiban is benne van a termékenység csírája. Képesek fát növeszteni és elérni, hogy ez a fa gyümölcsöt teremjen.

„A termékenység nem a mennyiség szinonímája: az élet minőségét fejezi ki, az életünk során tapasztalható útról, a megélt nehézségekről, boldogságokról, a mindennapi élet legkisebb cselekedeteiről szól. Soha semmi sem vész el; minden, de teljességgel minden, gyümölcsöt teremhet.”

Fogadd be a szeretetet, hogy tovább add

De hol találjuk meg a motivációt a gyümölcsöző tevékenységhez? Hogyan lépjünk ki a rutinból, hogy ígéretes gyümölcsöt hozó fák legyünk? A szeretet a kulcs. A francia szerző számára ez a termékenység motorja: „A szeretet, mint egy mag, a lényünk középpontjába kerül. Tudatosan fogadjuk be, hogy aztán kívül nyilvánuljon meg és bontakozzon ki.” Az emberek valódi törekvése abban rejlik, hogy tudják, Isten szereti őket és ők is szeretnek. Ez a szeretetvágy az adakozásban és önmagunk átadásában valósul meg.

Gyümölcsözőnek lenni az adakozásban

Mihelyt tehát valaki gyümölcsöző életre törekszik, az adakozás és önmaga átadása kötelező szükségszerűséggé, imperatívusszá válik. Simone Pacot kijelenti:

„Egy termékeny élet az adásban bontakozik ki. A növények és a fák virágokat adnak és gyümölcsöt teremnek, ez törvényszerű. Ez az alaptörvénye az emberi lénynek is, de neki megvan a szabadsága arra, hogy adjon-e vagy megtartsa magának.”

Simone Pacot hangsúlyozza, hogy a gyümölcsöző élet gyümölcseit „széles körben osztogatni kell”. Ha egy sarokban gyűjtögetik őket, félő, hogy megrothadnak. Isten kegyelme és adománya ugyanis nem olyan ajándék, amelynek önmagunk elszigetelődéséhez kellene vezetnie.

„Azért adattak nekünk, hogy gyümölcsözőek legyenek.”

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”

Ahhoz, hogy az ember gyümölcsöző legyen, nem szabad kizárólag a saját erőfeszítéseire hagyatkoznia: „Én vagyok a szőlőtő; ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5)

Azért, hogy a kimerülést és a kiszáradást elkerüljük, arra van szükségünk, hogy Istenbe oltódjunk, miként az ágak is a törzshöz csatlakoznak, amely nedvvel látja el és megújítja őket, hogy gyümölcsöt hozzanak.

Simone Pacot így pontosítja:

„Ha Isten szívéből, a szeretet, az ajándék forrásából indulunk ki, akkor ez a kibontakozáshoz, a termékenység tartós megújulásához vezet. A forrás kiapadhatatlanná válik, nem szárad ki.”

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: infochretienne.com

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Barron püspök a Tízparancsolatról és a siralmas figyelemkoncentrációról

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Wikipedia

Most, amikor még az újévi fogadalmainknak van itt az ideje, gondolkodjunk el a következőkön.

Szeretem a régi filmeket. Az elmúlt hónapokban megnéztem (vagy újra megnéztem) egy csomó Alfred Hitchcock thrillert, néhány ütődött vígjátékot a harmincas és negyvenes évekből, meg egy pár klasszikus horrorfilmet. A múlt héten pedig, három estémet rászánva, végignéztem a Tízparancsolat 1956-os, Charlton Heston-féle, 3 óra 40 perces (igen, jól látták!) változatát. Gyönyörködtem a még mindig csodaszép színekben, a szebbnél szebb ruhákban, a csodálatosan giccses és hamis Shakespeare-dialógusokban és a színészi játékban, amely, hogy úgy mondjam, annyira rossz, hogy az már jó.

De ami különösen meghökkentett, az a film puszta hossza. Mivel tudom, hogy a nézőktől meglehetősen feszült figyelmet igénylő alkotás, meglepett, hogy milyen nagy népszerűségnek örvendett. Akár a kor legsikeresebb filmjének is nevezhetjük. Az inflációt is beszámítva, becslések szerint nagyjából kétmilliárd dollárnyi bevételt hozott. Elgondolkodtam azon, hogy vajon a mai mozilátogatóknak lenne-e annyi türelmük, hogy egy, a Tízparancsolathoz hasonló film ma is ilyen népszerűségre tegyen szert. Azt hiszem, a kérdésben benne rejlik a válasz.

Az ijesztő hosszúság és a népszerűség kombinációja eszembe juttatott több más kultúrtörténeti példát is. A 19. században Charles Dickens regényei annyira keresettek voltak, hogy a londoniak hosszú sorokban várakoztak a sorozatban megjelenő fejezetekre. Pedig lássuk be: Dickens regényeiben nem sok minden történik. Ezzel azt akarom mondani, hogy nagyon kevés dolog robban fel, a földönkívüliek nem özönlik el a Földet, nincsenek csattanós egysorosok, amelyeket a hősök mondanának, mielőtt szétlőnék a rosszfiúkat. Legtöbbször hosszadalmas beszélgetésekből állnak ezek a regények, amelyeket lenyűgöző és furcsa szereplők folytatnak egymással.

Lényegében ugyanezt mondhatjuk el Dosztojevszkij regényeiről és elbeszéléseiről is. Bár A Karamazov testvérek cselekményének középpontjában tényleg egy gyilkosság és egy rendőrségi nyomozás áll, a híres regény túlnyomó részében Dosztojevszkij szereplői szalonokban üldögélnek, és oldalakon keresztül politikai, kulturális és vallási kérdésekről beszélgetnek.

Ugyanebben az időszakban Abraham Lincoln és Stephen Douglas hosszú viták sorát folytatta az amerikai rabszolgaság kínos kérdéséről. Minden alkalommal órákon át beszéltek, mégpedig intellektuálisan igen magas szinten. Ha nem hiszik, keressék meg ezeket a szövegeket az interneten. Hallgatóságuk nem a kulturális elitből vagy politikai filozófiát hallgató egyetemistákból állt, hanem egyszerű illinois-i farmerekből, akik ott álldogáltak a sárban, és teljes figyelemmel hegyezték a fülüket, hogy hallják a szónokok kihangosítás nélküli szavait. El tudják képzelni, hogy ma egy amerikai sokaság hasonlóan hosszú ideig álldogáljon és hallgasson közpolitikáról szóló bonyolult előadásokat? És ha már itt tartunk, el tudnák képzelni, hogy akármelyik amerikai politikus hajlandó vagy képes lenne olyan hosszan és mélységben szónokolni, mint Lincoln? A kérdések ismét magukban hordják a választ.

Miért tekintek itt most vissza egy másik kor kommunikációs módozataira és stílusaira? Azért, mert vele szemben a mieink olyan szegényesnek, lepusztultnak tűnnek! Persze, értem én, hogy mik a közösségi média értékei, és magam is szívesen használom evangelizációs munkámban, de ugyanakkor nagyon is tudatában vagyok annak, hogy mennyire lecsökkentette azt az időtartamot, ameddig képesek vagyunk figyelni, ameddig képesek vagyunk bonyolultabb beszélgetésekre, valódi előrehaladásra az igazság felé. A Facebook, az Instagram, a YouTube és különösen a Twitter a villanásszerű, harsány főcímekre specializálódott, elsősorban a félrevezető címekre, az ellenfél álláspontjának leegyszerűsített jellemzésére, érvek helyett szólamokra és rosszindulatú retorikára építenek. Elég, ha belepillantanak bármelyik ilyen oldal kommentjeibe, és rögtön látni fogják, mire gondolok.

A közösségi média egyik kedvenc technikája az, hogy valakinek az érveléséből kiragad egy mondatot vagy akár egyetlen szót, kiszakítja a szövegkörnyezetből, a lehető legrosszabb értelmezést adja neki, majd aztán ráönti felháborodását az egész internetre. Minden legyen gyors, könnyen emészthető, könnyen érthető és fekete-fehér – mert kattintásokat kell szereznünk az oldalunknak, és ebben a világban az erősebb kutya győz.

Ami aggaszt engem, az az, hogy egy teljes nemzedék nőtt fel, amelyet ez a kommunikációs mód kondicionált, és ezért nagyrészt képtelen arra, hogy elegendő figyelme és türelme legyen bonyolult és összetett kérdések intelligens kezeléséhez. Ezt egyébként akkoriban vettem észre, amikor csaknem húsz éven át oktattam a szemináriumban. E két évtized alatt egyre nehezebbé vált rávenni a diákjaimat, hogy elolvassanak mondjuk száz oldalt Szent Ágoston Vallomásaiból vagy Platón Államából. Különösen az utóbbi években ezt mondták: “Atya, én egyszerűen nem tudok ennyi ideig koncentrálni”. Nos, a Lincoln-Douglas vitákon résztvevő hallgatók tudtak, ahogyan Dickens olvasói is, és képesek voltak még azok is, akik vagy 60 évvel ezelőtt végigülték a Tízparancsolatot.

Hogy mégse ilyen szomorú hangulatban fejezzük be elmélkedésünket, engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket valamire, amit én a remény valódi jelének tartok. Mostanában, éppen az elmúlt néhány évben elindult egy trend a hosszú formátumú podcastok irányába, amelyek a fiatalok nagy tömegeit vonzzák. Az ország egyik legnépszerűbb műsorának házigazdája, Joe Rogan több mint három órán keresztül beszélget vendégeivel, és milliós nézettséget ér el. Tavaly két podcastban is szerepeltem Jordan Petersonnal, mindkettő több mint két órán át tartott, és elég magas szintű diskurzusokat jelentettek. Az első nem egészen egymillió megtekintést ért el, a három héttel ezelőtt megjelent második megtekintéseinek a száma pedig már meghaladta az ötszázezret.

Talán fordulóponthoz érkeztünk. Talán már belefáradtak a fiatalok a gyalázkodó szólamokba és a felszínes ál-intellektualizmusba. Bátorítom ezt a tendenciát, és ezért arra szeretném kérni mindannyiukat, hogy sokkal kevesebbet használják a közösségi médiát – és talán vegyék kezükbe A Karamazov testvéreket.

Írta: Robert Barron püspök
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Miért tartalmaznak a papi tanulmányok mostantól egy “detoxikáló” évet?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Szent II. János Pál és Ferenc pápa is arra utasította a szemináriumokat, hogy a férfiak papi tanulmányainak megkezdése előtt egy méregtelenítő, “detox” évet biztosítsanak.

Az elmúlt 50 év fájdalmasan feltárta a katolikus egyházban a férfiak papi hivatásra felkészítő programjának számos gyenge pontját. Számtalan férfi végigjárta a szemináriumi képzést, pappá szentelték, majd meghajolt a világi kísértések hatása alatt.

Ez a felismerés késztette Szent II. János Pált arra, hogy a Pastores Dabo Vobis című apostoli buzdításában arról írjon, hogy szükség van egy további képzési évre.

Kérem, hogy a szemináriumi képzés előtt legyen elegendő felkészülési idő: “Jó dolog, hogy a nagyszemináriumba jelentkezők számára legyen egy emberi, keresztényi, intellektuális és lelki felkészülési időszak. Ezeknek a jelölteknek azonban rendelkezniük kell bizonyos tulajdonságokkal: helyes szándékkal, az emberi érettség kellő fokával, a hit tanításainak kellően széleskörű ismeretével, az imádság és a keresztény hagyománynak megfelelő viselkedés módszereibe való némi bevezetéssel. Rendelkezniük kell továbbá a régiójuknak megfelelő hozzáállással, amelyen keresztül kifejezhetik Isten és a hit megtalálására irányuló törekvésüket”.

Szent II. János Pál kérését a vatikáni Klérus Kongregációja egy 2016-ban kiadott dokumentumban fogalmazta meg, amelyet Ferenc pápa is támogatott.

A szemináriumi képzésnek ezt a szakaszát hivatalosan “propedeutikus szakasznak” nevezik, és az egyházmegyék és szemináriumok világszerte alkalmazzák.

A coloradói Denverben (USA) található Vianney Szent János Szeminárium például “Lelkiségi évet” kínál, amely teljes lelki “detoxikálást” foglal magában, hogy felkészítse a leendő szeminaristákat a lehetséges hivatásukra. A Catholic News Agencynek író Mary Farrow cikke röviden összefoglalja ezt a különleges képzési évet.

A telefon- és internetböjt mellett a szeminaristák kereskedelmi böjtöt is tartottak, azaz nem vásárolhattak. Az egyetlen nap, amikor a férfiaknak nem kellett betartaniuk ezeket az önmegtartóztatásokat, a szombat volt, amikor felhívhatták a barátaikat és a családtagjaikat, vagy megvásárolhatták a szükséges dolgokat.

Ezek az áldozatok arra szolgálnak, hogy megtisztítsák a szeminaristákat a negatív világi hatásoktól. A mai kultúrában sok férfi a pornográfia rabja, és ezt a szokást gyökerestől ki kell irtani, mielőtt a szeminarista továbbhaladhatna a papság felé vezető úton.

Ezen kívül a „Lelkiségi év” lehetőséget nyújt “lelki vezetésre és tanácsadásra, valamint lelkigyakorlatokra, amelyek egy 30 napos szentignáci lelkigyakorlatban csúcsosodnak ki. Voltak órák, de nem voltak osztályzatok. Könyv-feladatok, de nem voltak beszámolók”.

A minnesotai Szent Pál Szeminárum (St. Paul, Minnesota, USA) hasonló évet kínál, amely a tanítványi létre összpontosít. Jeff Cavins professzor az ebben az évben részt vevő tanárok között van, és segít ezeknek a férfiaknak kialakítani a Jézus Krisztussal való kapcsolatot, mielőtt továbblépnének a szemináriumi tanulmányok felé.

Reméljük, hogy ez az új “méregtelenítő” év elősegíti a jelöltek személyes szentségét, és biztosítja, hogy a múlt ne ismételje meg önmagát.

Fordította: Medgyessy László
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű