Lépj kapcsolatba velünk

Múltidéző

Pálfi Géza: Vinculum caritatis

Közzétéve

Az Oltáriszentséget nagy előszeretettel nevezzük a szeretet kötelékének. Ezt tudta P. Bangha is, amikor megírta a budapesti eucharisztikus kongresszus himnuszát, és annak minden szakaszában ott könyörög a refrén: Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet. És minden kongresszus ezt teszi. De ez a mostani különösen valósítja ezt az összeforrasztást. De halljuk ismét a telefonjelentést: Szerda, a kongresszus negyedik napja. A bevándorlók miséje a fénypont. A hatalmas stadionban 25 ezer bevándorló vesz részt a szentmisén. A föld sok-sok nemzetének a fia van itt. Megérkezik a pápai követ s vele 25 püspök, 25 különböző népnek a fia, hogy együtt misézzenek. És vonulnak beláthatatlan sorokban díszben a bevándorlók. Minden nemzet a maga népviseletében, minden nemzet a maga nemzeti zászlajával – olyan, mint egy középkori népünnepély. Nincs ellenségeskedés – mennek mind ünnepi lélekkel, lelkesülten az eucharisztia Krisztusához, aki eggyé forraszt békességben minden népet s nemzetet. De mindennap ugyanez a tarkaság. Hat bíboros bíborja, 110 püspök piros reverendája tarkázza a tömeget. Afrikaiak tizennyolcan sárga palástban, rikító színű népviseletben. Összeölelkezett az egész világ. De ugyanebben az időben, ugyanezen a napon egy másik felvonulás is lesz. A Szent Patrik-székesegyházban több mint ezer süketnéma vonul fel szentmisére. És amikor a tévé közvetíti jelbeszédes szentmiséjüket, sokan sírnak örömükben. Nekik, akik talán az emberiség legelhagyatottabbjai lelki szempontból, ahogy a velük foglalkozó atya hangsúlyozta, életük legnagyobb élménye lehetett. Örültek, mert ünnepet készített számukra is a szeretet. Krisztus megmutatta nekik is, hogy élni, ha szeretet, jóság, megértés van, süketnémán is jó.

Ez a telefonjelentés tartalma. És mindez az eucharisztia fénykörében. A szeretet, a megértés, az egymásra találás napja. Amikor eggyé forraszt a legnagyobb szeretet, Krisztus. Aki úgy szeretett minket, hogy nem akart elmenni tőlünk. A világ végéig köztünk akart maradni, összenőni velünk. És mi vajon akarunk-e összenőni vele? Ez a közösség. Ahogy összenőtt most ez az Ausztráliában ünneplő közösség. Sok nemzet fia, fekete, sárga, fehér, kultúrnép és civilizálatlan – de mind keresztény. Mikor mondhatjuk el, hogy összenőttünk Krisztussal? Ha naponta áldozunk? Akkor is. Ha naponta meglátogatjuk Őt? Akkor is. Ha fáj minden olyan nap, amikor nem találkozhatunk vele? Akkor is. Ha megdobban a szívem, amikor letérdelek az Oltáriszentség elé? Akkor is. Ha tudok örülni és tudok beszélni vele, amikor szívembe tér? Akkor is. De mindnek betetőzője az, ha úgy tudok összenőni vele, hogy általa és benne összenövök minden iskolatársammal is. Hogy ne legyen egymás megbántása, ne legyen egymás kigúnyolása bántó módon, hogy ne legyen szeretetlenség. Ott, Ausztráliában ökumenikus a kongresszus. Olyan, amilyen még sohasem volt. Anglikán és katolikus együtt ünnepel. Ez is sürget a több egységre, a több szeretetre. Milyen lelkessé válik az ének – éppen a reggel figyeltem fel rá –, amikor a mi kongresszusi himnuszunkban odaérünk: Forrassz eggyé… Hát ne csak a lelkesedés legyen így, hanem legyen az a valóságban is. És mit kell hogy jelentsen ez az eggyé forradás? Azt, hogy egyek vagyunk az áldozásban is. Hogy mindenki áldozik. És fáj az mindenkinek, ha egy is elmarad onnan. És imádkozik mindenki azért, hogy mindenki találkozhasson Krisztussal és így rajta keresztül mindenkivel. És ha mindenki találkozik, akkor hiszem, hogy nem lesz szeretetlenség sem. Nem, mert akik reggel ugyanazt a Krisztust fogadták, azoknak tudniuk kell, hogy ugyanazt a Krisztus bántják is ott, ahol hiányzik a krisztusi légkör, a megértő szeretet.

Íme, a vége felé közeledő eucharisztikus kongresszusnak még mindig van tanítása számunkra. És talán éppen ez a mai a legnagyobb tanítása. Mert akkor értettük meg igazán Krisztust, akkor van értelme áldozásainknak, ha szeretettel vagyunk egymás iránt. Az embertestvér iránt, akiben Krisztus jön felénk, Krisztus kér és vár szeretetet.

Forrás: Pálfi Géza: Vinculum caritatis, 1973. február 23. (részletek). In.: Exhortációk diákoknak. Szerk.: Varga Gabriella – Vencser László, Kairosz Kiadó, Budapest, 2011, 68–70. o.)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű