fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Piero Marini: „Nem uralkodnunk kell, hanem szolgálnunk”

Közzétéve

Piero Marini érsek a Statio orbis szentmisén arra kérte a híveket, hogy visszatérve hétköznapi életükbe „másokkal osztozzanak, másokat gyógyítsanak, felemeljenek és segítsenek”.

A keresztény közösség itt, a Szentatya jelenlétének is köszönhetően megmutatja valódi arcát – mondta a Hősök terén elhangzott beszédében Piero Marini érsek. Ez a valódi arc – fűzte hozzá a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke – a befogadás és a nyíltság a kitárt karú édesanya képében, hogy befogadjon minden férfit és nőt, minden népből és nemzetből.

„Hordozd körül tekintetedet és lásd – lelkendezik a próféta –: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák. (…) ide özönlik a nemzetek kincse” – idézte Izajás prófétát Marini érsek. Hozzátette: „Mindnyájan eljöttünk ide, az oltár köré, különböző kultúráinkkal és hagyományainkkal, mindazokkal a különféle módokkal, ahogy emberségünket megéljük, hogy megújítsuk a hit és a testvéri közösség egyszerű és erős gesztusát.”

Az érsek emlékeztetett Ferenc pápa első apostoli buzdítására, az Evangelii Gaudiumra, melyben megfogalmazta a nyitott kapu egyházának álmát. Mint Marini érsek fogalmazott, „most ez a szent gyülekezet, miután magához vette az élet kenyerét és ivott a kehelyből, lassanként feloszlik, hogy eljusson mindenhová, mint a magok a barázdákba, és új utakat nyitnak, amelyek Isten országa titokzatos szövetét alkotják”. Arra hívta a híveket, hogy visszatérve otthonaikba, iskoláikba, hivatalaikba, a kereskedelembe, a szabadidő eltöltésének helyszíneire „másokkal osztozzanak, másokat gyógyítsanak, felemeljenek és segítsenek, a béke szavaival és a kiengesztelődés tetteivel forduljanak embertársaikhoz.”

Marini érsek úgy vélte, a Szentlélek, „ismét bátorságot csepegtet belénk, hogy Jézus módjára odaálljunk a világ elé”. Hangsúlyozta, hogy Jézushoz hasonlóan „nem uralkodnunk kell, hanem szolgálnunk, nem a világ nagyjaihoz tartozunk, hanem az Isten országa kicsiny fiaihoz, nem vagyunk a dolgok urai, csak zarándokok”!

Az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának vezetője hangsúlyozta: „Ezek az eucharisztikus napok, amelyeket itt, Budapesten átélhettünk, megmutatták az újdonságnak és a megtérésnek ezt az útját, hiszen Krisztus húsvéti titkának ünneplése nem csak a hívek szívét kell, hogy felvidámítsa, hanem meg kell érintenie a világot is, amelyben élünk és dolgozunk. Az üdvösség, amely az Eucharisztiából fakad ezáltal eucharisztikus kultúrává válik.” Ez pedig – fejtette ki Marini érsek –mindenkit képes arra indítani, hogy „lépjenek oda az Úr szegényeihez, helyezzék előtérbe a közjót, terjesszék a társadalmi békét, őrizzék és gondozzák a teremtett világot, legyenek nagylelkűek az ökumenikus párbeszédben, és osztozzanak a nehézségekben”. Ezekben a jelekben ünnepeljük Jézus emlékezetét, aki „odaadta önmagát értünk, abban a bizonyosságban, hogy Isten szeretete, amely megtestesült Krisztusban, erősebb a rossznál, az erőszaknál és a halálnál”.

A vatikáni érsek szerint ez a gondolkodásmód képes átalakítani minden keresztény közösséget, hogy „a világ életéért megtört kenyérré változzon”, követve Megváltónk példáját, aki teljesen átadta önmagát – mint fogalmazott – „így vállalhatjuk magunkra az Eucharisztia következetességét, amely nem választja el Krisztus testét a Főtől, vagyis a szentségi közösséget vallja Krisztus és testének tagjai között”.

Piero Marini érsek végül köszönetet mondott Ferenc pápának, hogy a hívekkel együtt ünnepelte az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét, felhívva a figyelmet az Egyház életének és küldetésének forrására és csúcspontjára: az Eucharisztia misztériumára. Azt kívánta, hogy a budapesti Statio orbis szentmiséből „élő víz fakadjon, amely képes meggyógyítani a keresztény közösségeket szerte a világon”.

*

Szentséges Atya,  

a most zajlott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus végén, amely egy 140 évvel ezelőtt  elkezdődött sorozat legutóbbi tagja volt, elsősorban Istennek mondunk köszönetet, aki az evangéliumi  példabeszéd királyaként hatalmas lakodalmat rendezett és elküldte szolgáit a város utcáira és tereire,  hogy meghívja a legutolsókat is Fia menyegzőjére. Ő hívott bennünket egybe a Feltámadott asztalához,  hogy meríthessünk az élet forrásaiból.  

A keresztény közösség itt, az Ön jelenlétének is köszönhetően, Szentatyánk, megmutatja valódi arcát:  a befogadást és a nyíltságot, a kitárt karú édesanya képében, hogy befogadjon minden férfit és nőt,  minden népből és nemzetből: “Hordozd körül tekintetedet és lásd –lelkendezik a próféta –: mind  egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák. (…)  ide özönlik a nemzetek kincse.” (Iz 60, 4-5). Mindnyájan eljöttünk ide, az oltár köré, különböző  kultúráinkkal és hagyományainkkal, mindazokkal a különféle módokkal, ahogy emberségünket  megéljük, hogy megújítsuk a hit és a testvéri közösség egyszerű és erős gesztusát. 

Ma valósággá lesz, alázattal, a nyitott kapu egyházának álma, amelyet Ön kínált fel számunkra,  Szentatyánk első apostoli buzdításában, az Evangelii Gaudiumban (20. és azután). Most ez a szent  gyülekezet, miután magához vette az élet kenyerét és ivott a kehelyből, lassanként feloszlik, hogy  eljusson mindenhová, mint a magok a barázdákba, és új utakat nyitnak, amelyek Isten országa  titokzatos szövetét alkotják. A keresztények innen visszatérnek otthonaikban, iskoláikba, hivatalaikba,  a kereskedelembe, a szabadidő eltöltésének helyszíneire, hogy másokkal osztozzanak, másokat  gyógyítsanak, felemeljenek és segítsenek, a béke szavaival és a kiengesztelődés tetteivel forduljanak  embertársaikhoz.  

Isten Szentlelke, aki szomjunkat oltotta ezen a Statio orbison, ma ismét bátorságot csepegtet belénk,  hogy Jézus módjára odaálljunk a világ elé. Ő megmutatta nekünk az utolsó vacsorán, hogy nem  uralkodnunk kell, hanem szolgálnunk, nem a világ nagyjaihoz tartozunk, hanem az Isten országa kicsiny  fiaihoz, nem vagyunk a dolgok urai, csak zarándokok.  

Ezek az eucharisztikus napok, amelyeket itt, Budapesten átélhettünk, megmutatták az újdonságnak és  a megtérésnek ezt az útját, hiszen Krisztus húsvéti titkának ünneplése nem csak a hívek szívét kell, hogy felvidámítsa, hanem meg kell érintenie a világot is, amelyben élünk és dolgozunk. Az üdvösség, amely  az Eucharisztiából fakad ezáltal eucharisztikus kultúrává válik, amely képes arra indítani a jóakaratú  férfiakat és nőket, hogy lépjenek oda az Úr szegényeihez, helyezzék előtérbe a közjót, terjesszék a  társadalmi békét, őrizzék és gondozzák a teremtett világot, legyenek nagylelkűek az ökumenikus  párbeszédben, és osztozzanak a nehézségekben. Ezekben és más hasonló jelekben ünnepeljük az Úr  Szolgájának az emlékezetét, aki odaadta önmagát értünk, abban a bizonyosságban, hogy Isten  szeretete, amely megtestesült Krisztusban, erősebb a rossznál, az erőszaknál és a halálnál.  

A szeretet szentségére alapozva ez a gondolkodásmód képes átalakítani minden keresztény  közösséget, a legkisebbet és legvigasztalanabbat is, hogy a világ életéért megtört kenyérré változzon,  követve Megváltónk példáját, aki teljesen átadta önmagát. Vasárnapról vasárnapra ugyanis az Ige és  az élet kenyere oltára körül arra kapunk hívást, hogy vegyük magunkhoz a “teljes Krisztust” a  szentségben, a szeretetben és a küldetésben. Így vállalhatjuk magunkra az Eucharisztia  következetességét, amely nem választja el Krisztus testét a főtől, vagyis a szentségi közösséget vallja  Krisztus és testének tagjai között.  

Köszönjük, Szentséges Atya, hogy ezzel a nagy gyülekezettel együtt ünnepelte az 52. Nemzetközi  Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét, és ismét felhívta a figyelmünket erre a nagy  misztériumra, amely az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja is. Azt kívánjuk, hogy  ebből az Európa szívének közepén elhelyezkedő városból, az itt ünnepelt Statio orbis-ból élő víz  fakadjon, amely képes meggyógyítani a keresztény közösségeket szerte a világon.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

Edmund Stoiber egykori miniszterelnök XVI. Benedekről: “Az egyik legnagyobb személyiség”

Közzétéve

Szerző:

Edmund Stoiber egykori bajor miniszterelnök “az egyik legnagyobb személyiségként” jellemezte XVI. Benedek emeritus pápát.

“Soha életemben nem találkoztam olyan emberrel, pedig sok vezető személyiséget ismerhettem meg, aki képes volt a hit összetettségét és az egyszerű üzenetet egymással harmóniában  közvetíteni, amikor a hitről és az értelemről a legmagasabb intellektuális szinten beszélt” – mondta a 80 éves Edmund Stoiber egykori miniszterelnök Stefan Großnak, a Regensburgi Egyházmegye munkatársának adott interjúban.

“Üzenetének megfogalmazásának mikéntje, és a testbeszéde olyan volt, hogy minden emberhez közel került” – folytatta Stoiber. “Olyan példaértékű életet élt Jézus Krisztus, a kereszténység és a keresztény értékek számára, amilyet egyáltalán elképzelni is nehéz.”

Az egykori miniszterelnök kapcsolata Joseph Ratzingerrel akkor kezdődött, amikor a későbbi Szentatya még a regensburgi egyetem professzora volt. Doktori témavezetője, aki Münchenből Regensburgba költözött, megkérte, hogy hetente egyszer menjen Regensburgba, „hogy kísérje a diákjait a gyakorlatokon. És a diákok közül sokan mondták akkoriban: „Legalább egyszer meg kell hallgatnotok Ratzingert”.

Ezután tanársegédként járt az előadásokra, amelyek rendkívül érdekesek voltak. Ez a diáklázadások utáni időszak volt. De Ratzinger tekintélyt és lelkesedést sugárzott – és az előadóterem valóban zsúfolásig megtelt. Mindenki eljött. Legalább öt vagy hat alkalommal találkoztam vele”.

Amikor 1993-ban Edmund Stoibert választották meg a bajor miniszterelnöknek, Ratzinger már régen Rómában dolgozott, mint a Hittani Kongregáció prefektusa.

Akkoriban a pünkösdhétfő, mint munkaszüneti nap eltörlése került szóba, mondta Stoiber. Ezután telefonon konzultált Ratzingerrel.

A bíboros elmondta, hogy Olaszországban pünkösdhétfő már régóta nem ünnepnap. „Ami a társadalomban történik, azt egészen egyszerűen értékelni kell – hangzott a bíboros tanácsa. Ratzinger elmondta, attól tart, hogy a Pünkösd így egy átlagos hétvégévé válik – hamarosan nem lesz többé különleges”.

A miniszterelnök számára ez volt “az alapvető érv. Ez ellen kellett tennem valamit.”

Fordította: Horváth Ádám
Forrás: CNA

Olvasás folytatása

Aktuális

Az új magyar kitüntetett, Isten szolgája Orosz Péter Pál munkácsi pap élete

Közzétéve

Szerző:

Szentszéki dekrétum elismeri Isten szolgája Orosz Péter Pál munkácsi pap vértanúságát - Fotó: Vatican Media

Ferenc pápa pénteken fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentek Ügyei Dikasztérium prefektusát és a pápa engedélyezte hat dekrétumok közzétételét. Az egyik dekrétum Isten szolgája Orosz Péter Pál, a Munkácsi Eparchia papjának vértanúhalálát ismeri el. A görögkatolikus pap 1917. július 14-én született a magyarországi Biriben. A hit elleni gyűlöletből ölték meg 1953. augusztus 28-án a kárpátaljai Alsókaraszlón (Ukrajna).

A görögkatolikus pap a Szovjetunióbeli egyházüldözés áldozata lett 1953-ban. A hagyomány szerint (hivatalosan nincs bejegyezve, dokumentumok nem bizonyítják) Kárpátalján titokban, Romzsa Tódor szentelte püspökké. A hat dekrétum közül egy a vértanúhalált, a többi pedig hősies erényeket ismer el.

A kárpátaljai lelkipásztor életét a rászorulók iránti elkötelezettség és a szilárd hit jegyében élte. 36 évesen gyilkolták meg.

Néhány órával a titokban bemutatott isteni liturgia után, egy pisztolylövés érte Orosz Péter Pál atya állát, áthatolt a nyakán és a vállán. 1953. augusztus 28-án a szovjet kommunisták így vetettek véget a Kárpátalján található Alsókaraszlón (Siltse) a munkácsi görögkatolikus egyházmegyéhez tartozó pap életének, amelyet a leggyengébb iránti odaadás és a szilárd hit jegyében élt. A pápa a péntek délelőtti audiencián, amely alkalmával fogadta a Szentek Ügyei Dikasztérium prefektusát, Marcello Semeraro bíborost, elismerte Orosz atya vértanúhalálát. Hamarosan sor kerül boldoggá avatására.

Származása és hivatása

Orosz Péter Pál 1917. július 14-én született a magyarországi Biri faluban, mélyen keresztény családban. Apja görögkatolikus pap volt, és Péter 2 éves volt, amikor apja meghalt. 9 évesen elvesztette édesanyját is. A huszti gimnáziumban érettségizett. 1937-ben belépett az ungvári szemináriumba. Nőtlenséget fogadott és 1942-ben a munkácsi görögkatolikus eparchiában pappá szentelték. Káplánként kezdte lelkipásztori szolgálatát Magyarkomjátban és azonnal megbecsülést váltott ki a szegények iránti buzgalmáért és szeretetéért. 1943-ban a háború miatt táborilelkészi képzésen vett részt a Kassa melletti Barcán. Visszatért plébániájára, amely 1944-ben Kárpátalja egész területéhez hasonlóan a Vörös Hadsereg szovjet csapatainak megszállása alá került és egyesült az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasággal, majd a Szovjetunióval.

Az Új Ember katolikus hetilapban 2013-ban Fodorné Orosz Erzsébet, Orosz Péter Pál atya unokahúga által írt cikkben a következőket említi Romzsa Tódor püspökről: „Bölcsen előre látva az egyházak ellen irányuló megtorló intézkedéseket, megelőző lépéseket tett a görögkatolikus egyház megmentésére. Bendász István kanonok atya adatai szerint titokban püspökké szentelt két lelkipásztort: Chira Sándort és Orosz Pétert. Ez 1944. december 19-én történt.” Hivatalosan a püspökké szentelést nem jegyezték be.

Az üldöztetés évei

Az erőszakos annexióval 1944-ben megkezdődött a görög-katolikus egyház üldözése. A később boldoggá avatott Romzsa Tódor mártír püspök nevezte ki Orosz atyát 1946-ban az ilosvai járásban található Bilkébe paróchusnak. Már akkor nyomás alá helyezték, hogy lépjen át az orosz ortodox egyházba. 1948-ban felerősödött ez a nyomás, de ellenállt, hűséges maradt a pápához. 1949-ben betiltották a lelkipásztori tevékenységet, és minden görög-katolikus templomot bezártak. A munkácsi eparchiát is megszüntették.

A gyilkosság

Orosz atyának bujkálnia kellett, a belügyi hatóságok gyanúsan figyelték és nyomoztak utána. Amikor 1949-ben a görög-katolikus egyházat betiltották, és a társadalom megbecsült tagjait módszeresen eltűntették, Isten szolgája továbbra is titokban végezte szolgálatát. 1953-ban elfogatóparancsot adtak ki ellene. Megpróbált elmenekülni, de augusztus 27-én egy rendőr megállította az alsókaraszlói vasútállomáson és letartóztatta. Gyalog indította útnak, de Alsókaraszló közelében egy útmenti keresztnél Orosz Péter kijelentette, hogy nem megy tovább. Ekkor a rendőr halálosan megfenyegette, majd miután Orosz atya letérdelt, hogy a rózsafüzért imádkozza, lelőtte. A merényletet követően azonnal vértanúnak tekintették. A pap földi maradványai és elhantolásának helye a Szovjetunió felbomlásáig rejtve maradtak.

Orosz Pé­ter Pál atya föl­di ma­rad­vá­nya­it az ilosvai rend­őr­ka­pi­tány ga­rá­zsá­ban be­ton­ba ágyaz­ták be. “A gö­rög­katolikus szer­tar­tás sze­rin­ti meg­ké­sett te­me­tés­re vé­gül 1992. au­gusz­tus 28-án ke­rült sor Bilkén. A há­lás hí­vek a mártír püspök tisz­te­le­té­re ká­pol­nát épí­tet­tek, amely­ben a Szent­ Csa­lád-kép előt­ti ol­tár­asz­tal üveg­lap­ja alá he­lyez­ték el ham­va­it. Ma­gyar Pál, Bilke paróchusa ima­ki­len­ce­det írt a már­tír püs­pök di­cső­í­té­sé­re” – írta cikkében Fodorné Orosz Erzsébet, Orosz Péter Pál atya unokahúga.

Emléke mélyen bevésődött a hívek emlékezetébe, és ma is élénken él a „fama signorum”-mal együtt, vagyis azzal a meggyőződéssel, hogy eredményesen közbenjár Istennél.

Boldoggá avatási eljárása

Orosz Péter Pál atya boldoggá avatási eljárása Sasik Milán, a munkácsi görögkatolikus egyházmegye püspökének kezdeményezésére, Szőke János posztulátor és Puskás László atya támogatásával kezdődött el.

Olvasás folytatása

Aktuális

Az Eucharisztia valódi csodáját láthatjuk ezen a felvételen?

Közzétéve

Szerző:

Egy kis mexikói templomban felvett videofelvétel járja be mostanában a világot. A nem túl jó minőségű képek azt mutatják, mintha a Szent Eucharisztia vibrálni, lüktetni kezdene a monstranciában. A szent ostya dobog, mint egy szív.

A CNA Katolikus Hírügynökség és az Aleteia is beszámolt arról, hogy a felvétel 2022. július 22-én készült, közel Guadalajarához, a Jalisco állambeli Zapotlanejo település Rózsafüzér Miasszonyunk templomában. A hívek vették észre a különös jelenséget, előkapták mobiltelefonjaikat és rögzítették, amit láttak. Az egész jelenség nem tartott tovább, mint 20-30 másodperc.

A templomban szentségimádást tartottak éppen, amelyet a Mexikóban szolgáló Carlos Spahn argentin pap vezetett. Az atya megerősítette, hogy a felvétel hiteles, és hogy azt nyomban el is kérte a hívektől, nehogy valaki valamit változtasson rajta.

„A mise végén kitettük a szentséget, elmondtam az imádságot, és amikor felálltam, hogy a sekrestyébe menjek, akkor kezdődött el az egész. Az emberek nem hittek a szemüknek. Legalább két felvétel is a rendelkezésünkre áll”

– mondta Spahn atya.

Ő maga óvatosan ítéli meg a jelenséget, és nagyon vigyáz, hogy ne nevezze csodának, hiszen ezt nincs joga megtenni. Ugyanakkor hajthatatlan volt abban, hogy a felvétel eredeti, tökéletesen hiteles, senki nem próbálta megváltoztatni, megpiszkálni vagy meghamisítani.

A Guadalajara-i Érsekség egyelőre még nem nyilatkozott az ügyben. Spahn atya elmondta, hogy ő átutazóban volt a templomban, nem ez az állandó szolgálatának a helyszíne. Majd az állandó helyi pap szerezheti be visszatérte után a tanúságot tevő és a látottakat írásban is vállaló hívektől a szükséges dokumentumokat, amelyeket aztán tovább küldenek a megfelelő helyre.

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű