fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Piero Marini: „Nem uralkodnunk kell, hanem szolgálnunk”

Közzétéve

Piero Marini érsek a Statio orbis szentmisén arra kérte a híveket, hogy visszatérve hétköznapi életükbe „másokkal osztozzanak, másokat gyógyítsanak, felemeljenek és segítsenek”.

A keresztény közösség itt, a Szentatya jelenlétének is köszönhetően megmutatja valódi arcát – mondta a Hősök terén elhangzott beszédében Piero Marini érsek. Ez a valódi arc – fűzte hozzá a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke – a befogadás és a nyíltság a kitárt karú édesanya képében, hogy befogadjon minden férfit és nőt, minden népből és nemzetből.

„Hordozd körül tekintetedet és lásd – lelkendezik a próféta –: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák. (…) ide özönlik a nemzetek kincse” – idézte Izajás prófétát Marini érsek. Hozzátette: „Mindnyájan eljöttünk ide, az oltár köré, különböző kultúráinkkal és hagyományainkkal, mindazokkal a különféle módokkal, ahogy emberségünket megéljük, hogy megújítsuk a hit és a testvéri közösség egyszerű és erős gesztusát.”

Az érsek emlékeztetett Ferenc pápa első apostoli buzdítására, az Evangelii Gaudiumra, melyben megfogalmazta a nyitott kapu egyházának álmát. Mint Marini érsek fogalmazott, „most ez a szent gyülekezet, miután magához vette az élet kenyerét és ivott a kehelyből, lassanként feloszlik, hogy eljusson mindenhová, mint a magok a barázdákba, és új utakat nyitnak, amelyek Isten országa titokzatos szövetét alkotják”. Arra hívta a híveket, hogy visszatérve otthonaikba, iskoláikba, hivatalaikba, a kereskedelembe, a szabadidő eltöltésének helyszíneire „másokkal osztozzanak, másokat gyógyítsanak, felemeljenek és segítsenek, a béke szavaival és a kiengesztelődés tetteivel forduljanak embertársaikhoz.”

Marini érsek úgy vélte, a Szentlélek, „ismét bátorságot csepegtet belénk, hogy Jézus módjára odaálljunk a világ elé”. Hangsúlyozta, hogy Jézushoz hasonlóan „nem uralkodnunk kell, hanem szolgálnunk, nem a világ nagyjaihoz tartozunk, hanem az Isten országa kicsiny fiaihoz, nem vagyunk a dolgok urai, csak zarándokok”!

Az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának vezetője hangsúlyozta: „Ezek az eucharisztikus napok, amelyeket itt, Budapesten átélhettünk, megmutatták az újdonságnak és a megtérésnek ezt az útját, hiszen Krisztus húsvéti titkának ünneplése nem csak a hívek szívét kell, hogy felvidámítsa, hanem meg kell érintenie a világot is, amelyben élünk és dolgozunk. Az üdvösség, amely az Eucharisztiából fakad ezáltal eucharisztikus kultúrává válik.” Ez pedig – fejtette ki Marini érsek –mindenkit képes arra indítani, hogy „lépjenek oda az Úr szegényeihez, helyezzék előtérbe a közjót, terjesszék a társadalmi békét, őrizzék és gondozzák a teremtett világot, legyenek nagylelkűek az ökumenikus párbeszédben, és osztozzanak a nehézségekben”. Ezekben a jelekben ünnepeljük Jézus emlékezetét, aki „odaadta önmagát értünk, abban a bizonyosságban, hogy Isten szeretete, amely megtestesült Krisztusban, erősebb a rossznál, az erőszaknál és a halálnál”.

A vatikáni érsek szerint ez a gondolkodásmód képes átalakítani minden keresztény közösséget, hogy „a világ életéért megtört kenyérré változzon”, követve Megváltónk példáját, aki teljesen átadta önmagát – mint fogalmazott – „így vállalhatjuk magunkra az Eucharisztia következetességét, amely nem választja el Krisztus testét a Főtől, vagyis a szentségi közösséget vallja Krisztus és testének tagjai között”.

Piero Marini érsek végül köszönetet mondott Ferenc pápának, hogy a hívekkel együtt ünnepelte az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét, felhívva a figyelmet az Egyház életének és küldetésének forrására és csúcspontjára: az Eucharisztia misztériumára. Azt kívánta, hogy a budapesti Statio orbis szentmiséből „élő víz fakadjon, amely képes meggyógyítani a keresztény közösségeket szerte a világon”.

*

Szentséges Atya,  

a most zajlott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus végén, amely egy 140 évvel ezelőtt  elkezdődött sorozat legutóbbi tagja volt, elsősorban Istennek mondunk köszönetet, aki az evangéliumi  példabeszéd királyaként hatalmas lakodalmat rendezett és elküldte szolgáit a város utcáira és tereire,  hogy meghívja a legutolsókat is Fia menyegzőjére. Ő hívott bennünket egybe a Feltámadott asztalához,  hogy meríthessünk az élet forrásaiból.  

A keresztény közösség itt, az Ön jelenlétének is köszönhetően, Szentatyánk, megmutatja valódi arcát:  a befogadást és a nyíltságot, a kitárt karú édesanya képében, hogy befogadjon minden férfit és nőt,  minden népből és nemzetből: “Hordozd körül tekintetedet és lásd –lelkendezik a próféta –: mind  egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák. (…)  ide özönlik a nemzetek kincse.” (Iz 60, 4-5). Mindnyájan eljöttünk ide, az oltár köré, különböző  kultúráinkkal és hagyományainkkal, mindazokkal a különféle módokkal, ahogy emberségünket  megéljük, hogy megújítsuk a hit és a testvéri közösség egyszerű és erős gesztusát. 

Ma valósággá lesz, alázattal, a nyitott kapu egyházának álma, amelyet Ön kínált fel számunkra,  Szentatyánk első apostoli buzdításában, az Evangelii Gaudiumban (20. és azután). Most ez a szent  gyülekezet, miután magához vette az élet kenyerét és ivott a kehelyből, lassanként feloszlik, hogy  eljusson mindenhová, mint a magok a barázdákba, és új utakat nyitnak, amelyek Isten országa  titokzatos szövetét alkotják. A keresztények innen visszatérnek otthonaikban, iskoláikba, hivatalaikba,  a kereskedelembe, a szabadidő eltöltésének helyszíneire, hogy másokkal osztozzanak, másokat  gyógyítsanak, felemeljenek és segítsenek, a béke szavaival és a kiengesztelődés tetteivel forduljanak  embertársaikhoz.  

Isten Szentlelke, aki szomjunkat oltotta ezen a Statio orbison, ma ismét bátorságot csepegtet belénk,  hogy Jézus módjára odaálljunk a világ elé. Ő megmutatta nekünk az utolsó vacsorán, hogy nem  uralkodnunk kell, hanem szolgálnunk, nem a világ nagyjaihoz tartozunk, hanem az Isten országa kicsiny  fiaihoz, nem vagyunk a dolgok urai, csak zarándokok.  

Ezek az eucharisztikus napok, amelyeket itt, Budapesten átélhettünk, megmutatták az újdonságnak és  a megtérésnek ezt az útját, hiszen Krisztus húsvéti titkának ünneplése nem csak a hívek szívét kell, hogy felvidámítsa, hanem meg kell érintenie a világot is, amelyben élünk és dolgozunk. Az üdvösség, amely  az Eucharisztiából fakad ezáltal eucharisztikus kultúrává válik, amely képes arra indítani a jóakaratú  férfiakat és nőket, hogy lépjenek oda az Úr szegényeihez, helyezzék előtérbe a közjót, terjesszék a  társadalmi békét, őrizzék és gondozzák a teremtett világot, legyenek nagylelkűek az ökumenikus  párbeszédben, és osztozzanak a nehézségekben. Ezekben és más hasonló jelekben ünnepeljük az Úr  Szolgájának az emlékezetét, aki odaadta önmagát értünk, abban a bizonyosságban, hogy Isten  szeretete, amely megtestesült Krisztusban, erősebb a rossznál, az erőszaknál és a halálnál.  

A szeretet szentségére alapozva ez a gondolkodásmód képes átalakítani minden keresztény  közösséget, a legkisebbet és legvigasztalanabbat is, hogy a világ életéért megtört kenyérré változzon,  követve Megváltónk példáját, aki teljesen átadta önmagát. Vasárnapról vasárnapra ugyanis az Ige és  az élet kenyere oltára körül arra kapunk hívást, hogy vegyük magunkhoz a “teljes Krisztust” a  szentségben, a szeretetben és a küldetésben. Így vállalhatjuk magunkra az Eucharisztia  következetességét, amely nem választja el Krisztus testét a főtől, vagyis a szentségi közösséget vallja  Krisztus és testének tagjai között.  

Köszönjük, Szentséges Atya, hogy ezzel a nagy gyülekezettel együtt ünnepelte az 52. Nemzetközi  Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét, és ismét felhívta a figyelmünket erre a nagy  misztériumra, amely az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja is. Azt kívánjuk, hogy  ebből az Európa szívének közepén elhelyezkedő városból, az itt ünnepelt Statio orbis-ból élő víz  fakadjon, amely képes meggyógyítani a keresztény közösségeket szerte a világon.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű