Jean Derobert tanúvallomása arról az esetről, amikor elment San Giovanni Rotondóba, hogy meggyónjon a Pietrelcinából származó szent papnál.
Jean Derobert, egy francia pap 1934-ben született és 2013-ban hunyt el. Párizsban szentelték pappá 1962-ben, és a párizsi híres montmartre-i Sacré Coeur (Szentséges Szív) templom káplánja volt.
1955-ben Jean Derobert teológiahallgató volt egy római egyetemen, és annyit hallott már beszélni Pio Atyáról, hogy személyesen is látni kívánta. Pont október 2-án, a Szent Őrangyalok liturgikus ünnepén érkezett San Giovanni Rotondoba. A kifinomult francia szeminarista egyfajta megvetést érzett az egyszerű parasztok és zarándokok iránt, akiket a templomban látott. Reverendájának köszönhetően az első padokban sikerült helyet kapnia, és ezzel kapcsolatban ezt jegyezte fel: «A baloldali padszomszédom köhögött, köpködött és fújta az orrát».
A gyónás
A szeminarista bosszús és szemrehányó pillantást vetett erre az emberre, és legnagyobb ámulatára rájött, hogy maga Pio atya ül ott. A folyamatos köhécselés ellenére a szeretet érzése ébredt fel benne az öreg iránt, aki szemmel láthatóan nagyon szenvedett. Másnap, október 3-án reggel 7-kor, megint a reverendájának köszönhetően a gyóntatószéknél levő hosszú sorban az ötödik helyen állt. A fiatalember kicsit félt, mert hallotta, hogy a gyóntatószékben Pio atya olykor hangosan kiabált: “Hányszor?”, “Miért tetted ezt?”, máskor meg elküldte a gyónni szándékozót anélkül, hogy feloldozást adott volna neki.
Jean Derobert kissé ijedten lépett a gyóntatószékbe. Olyan jelenetben volt része, amely egész életére hatással volt. Meggyónta a bűneit, Pio atya pedig ezt mondta neki: «Valamit elfelejtettél. Két éve, azon a helyen…Miért tetted? Ezt és ezt csináltad, igaz?». «Azután a szent gyóntató elmagyarázta neki e tettének súlyosságát, amelyre a szeminarista soha sem gondolt volna.
“Nézd meg jól, ott van és gyönyörű”
Jean megkapta a feloldozást, miközben az Atya “elkezdett sírni és szenvedni”, és könnyezve mondta: «Ez súlyos, nagyon súlyos!». Aztán a döntő pillanat következett. Egy különös kérdést szegezett neki: «Hiszel az őrangyalodban?». A szeminarista meglepődött és dadogva válaszolta: «Hát, hát, sosem láttam még!» Ezzel a kijelentésével kimutatta a kezdő teológus szkepticizmusát arról, hogy a katekizmus néhány elemét gyerekeknek való dolognak tartja. Még arra sem volt ideje, hogy a mennyei valóságokról való öntelt tudatlanságáról kifejezze elégedettségét, Pio atya máris lekevert neki két nagy pofont a nagy parasztkezével: «Nézz csak oda jobban, ott van, és nagyon szép!». A szeminarista megfordult … és nem látott semmi különöset. Az Atya folytatta: «Az őrangyalod ott van, és téged őriz! Imádkozz hozzá szépen, imádkozz hozzá szépen!». «A szeme fénylett – jegyezte meg a szeminarista –, az őrangyalom fényét tükrözte vissza».
Attól a naptól kezdve az angyalokkal szembeni hitetlensége megszűnt, és amikor Jean Derobert atya pappá lett, ő is a mennyei lelkek iránti ájtatosság apostolává vált és számos könyvet írt róluk.
Az angyalokról szóló hittétel
1955. október 3-án egy fiatal francia szeminarista Pió atyának, a lelki élet óriásának és autentikus szentjének stigmatizált kezétől kapta életének legemlékezetesebb pofonjait …hogy megtanítsák őt arra, soha ne kételkedjen az Angyalok létezésében, különösképpen Őrangyalának létében.
…Talán nem lenne felesleges, ha Isten e nagy barátjától kérnénk mi is, hogy segítsen nekünk egy kicsit megérteni az Angyalokról szóló hittételt.
Forrás: Aleteia
Fordította: Galgóczy Edit
Josefayerbrider
2023. október 10. at 04:21
INRI,
Pio atyát nagyon szeretem. Senki semmilyen keze senkienk (még felnött szemnaristáknak se) adjon pofonokat. A vakfegyelem és a szélsöséges viselkedés rossz tanácsadó, mert szélsöséges vislekedésre ad okot…Ismertem egy plebánost aki emiatt halt meg. Anno kb. 40 éve akkor még voltak akik levélben küldtek neki bakjegyek formájában pénzt. Az atya ezen szokása, hogy így kapja meg a felajánlott pénzt közismert lett. Voltak akik a postaládáját rendszersen kiürítették. megleste öket kirohant és egy nagy trabális „idös rablónéneinek” nagy trabális pofont adott. Örömmel újságolta utána, hogy megszüntek a postaláda rablások. Késöbb új helyén két kissé kocsmázó szölömunkást fogadott fel. Apránként eltüntek kisebb kerti szerszámai a présházából. Egyik vasárnap délután kiment a szölöjébe. A két kapatos jómadár éppen a permetezö gépét igyekeztek magukkal vinni. Az atya egy jónagy pofont adott az egyiknek. A másik ilyedtében a kezéeben levö feszítövassal az atya felé suhintott. Az nem tudott hirtelen kitérni az ütés elöl és halálos sebet kapott. 3 napra rá meg is halt. A rendörség persze elfogta öket. Börtönbe kerpültek, de az atya majd csak a messiás (2.) eljövetelekor fog újra feltámadni. Az meg nem tudjuk mikor lesz. Messiás jöjj el meg ma a következö percben. Mentsd meg az embereket. Te tudod mikor segít az a gyerekeidnek, de mi szerettel várunk. Senkinek nem kell attol félni, hogy eljössz, mert ha már itt és most nagy Öröm a mi életünk csupán azért, mert egyszer már ittjártál, mennyivel nagyobb lesz az örömünk veled (ujra) találkoznunk?