fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Pótkerékpartival zárultak az előszállási autós misék

Közzétéve

Fotó: Előszállási Plébánia - legoliga.hu

Pünkösdre befejeződtek az előszállási plébánia autós szentmiséi, visszatértünk a templomba. Hívtuk, kértük és vártuk a Lelket és az Ő ajándékait. Többet is kaptunk, mint amit vártunk.

Bár az autók elgördültek, egy nagy pótkerék mégis az oltárig gördült, a helyi Sarokház cukrászda jóvoltából köszönetképpen az autós szentmisékért. Így a templom előtt meg is tartottuk az első pótkerék partit, vidám lakmározással.

Fotó: Előszállási Plébánia – legoliga.hu

A hét közepén ismét együtt voltunk a templomban, hiszen az egyházközség különleges módon ünnepelte a nemzeti összetartozás napját. 2020. június 4-én a trianoni diktátum 100. évfordulóján 16.30 perckor az ajánlások szerint 100 másodperc harangszó kondult meg, ám nálunk öt különböző szakaszban. Az ötször 20 másodperces harangszó és a köztük elhangzó Miatyánk imádságok egyszerre emlékezés és könyörgés volt azon nemzettestekért, melyekre országunkat egykor szakították, négy terület idegen országokhoz került, mi pedig központilag itt maradtunk ötödikként.

Értük, értünk szólnak a harangok, értük, értünk hallatszott a fohász. Mindezek végén pedig egy hatodik nemzettestről sem feledkeztünk meg, hiszen ekkor még sok ezer magyar katona fogságban volt, jóllehet a világháború már másfél éve véget ért. A hatodik imádság értük szólt! Értük, akikért annak idején oly sok édesanya és feleség imádkozott, kérve a Fogolykiváltó Boldogasszony közbenjárását szeretteikért. És hogy e nap feledhetetlen maradjon a résztvevők számára is, ezért a jelen levők között kisorsolásra került egy 100 évvel ezelőtti bélyegsorozat, mely éppen akkor volt kapható hazánkban, amikor ezen ország feldarabolás megtörtént. Hadifoglyaink egykor Magyarországról indultak és hazatérésük sokszor már más országba történt. Sokuk úgy érkezett haza, hogy már nem is volt meg a haza…

Mihályi Miklós plébános

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

Koch bíboros a német Szinódusi útról: irritál, hogy a Szentírás és a Hagyomány kinyilatkoztatott forrásai mellett még új forrásokat fogadnak el

Közzétéve

Szerző:

Kurt Koch svájci püspök, kuriális bíboros és Georg Bätzing püspök, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke - Fotó: Harald Oppitz/KNA

Kurt Koch svájci püspök, kuriális bíboros szeptember 29-én a Die Tagespost katolikus hetilapnak adott interjújában kritikát fogalmazott meg a németországi Szinódusi Úttal kapcsolatban. A mostani folyamat és a nemzetiszocialista idők között párhuzamot vélt felfedezni, és a következőképpen fogalmazott:

“Engem irritál, hogy a Szentírás és a Hagyomány kinyilatkoztatott forrásai mellett még új forrásokat fogadnak el; és megrémít, hogy ez – ismét – Németországban történik. Ez a jelenség ugyanis már a nemzetiszocialista diktatúra idején is előfordult, amikor az úgynevezett “német keresztények” a vérben és a földben, valamint Hitler felemelkedésében Isten új kinyilatkoztatását látták.

A bíboros hangsúlyozta, hogy a keresztény hitet mindig úgy kell értelmezni, hogy az egyszerre legyen hű az eredetéhez és feleljen meg a kornak. Az Egyháznak ezért valóban komolyan kell vennie az idők jeleit:

“De ezek nem új kinyilatkoztatási források. Az idők jelei a látáshoz tartoznak, és semmiképpen sem az ítélkezéshez. Ezt a szükséges megkülönböztetést hiányolom a Szinódusi Út orientációs szövegéből.”

A német média hírt adott arról, hogy Georg Bätzing, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Koch bíboros interjúja nyomán hirtelen haragjában “azonnali bocsánatkérést” követelt Koch bíborostól. Azzal fenyegetőzött, hogy ha ez nem történik meg, panaszt fog tenni Ferenc pápánál. Bätzing ezután ingerülten azt mondta, hogy Koch kijelentései végső soron “puszta félelemrből” születtek, mivel attól tart, hogy valami megmozdul”. Majd tovább fenyegetőzött: “Valami igenis meg fog mozdulni, és azt még Koch bíboros sem fogja tudni megállítani – ilyen kijelentésekkel pedig biztosan nem”.

Koch bíboros még aznap este válaszolt Bätzingnek. Kijelentette, hogy nem tudja visszavonni az alapvető kijelentését, mert a Szinódusi Utat semmiképpen sem hasonlította a náci ideológiához, és ezt soha nem is fogja tenni. Egyetért Bätzing püspökkel abban, hogy az idők jelei “a megismerés és a tanítás fejlődésének forrásai”, de a tudás forrásai valami mást jelentenek, mint a “kinyilatkoztatás forrásai”. Koch elnézést kért azoktól, akiket esetleg szándéka ellenére megbántott. Fenntartja viszont, hogy az alapvető kérdés az, hogy mit értünk “kinyilatkoztatás” alatt. Ez az a kérdés, amely véleménye szerint nincs kellően tisztázva a Szinódusi Út szövegeiben, és további teológiai tisztázásra szorul.

Olvasás folytatása

Aktuális

Megdöbbentő a katolikusellenesség erősödése Kanadában

Közzétéve

Szerző:

Ezen a képen, ami a közösségi médián megosztott videó része, lángok martaléka a Keresztelő Szent János templom Morinville-ben, Altában, 2021. június 30-án. A tüzet feltehetően szándékosan okozták.

Kanadai és nemzetközi megfigyelők elítélik a médiát, a politikusokat és más véleményformálókat, amiért szemet hunynak egy megdöbbentő új jelentés felett, amely szerint az elmúlt évben 260 százalékkal nőtt a katolikusellenes gyűlölet-bűncselekmények száma.

Ez a növekedés csaknem tízszer nagyobb, mint az összes gyűlölet-bűncselekmény esetében együttvéve, és messze a legnagyobb százalékos növekedés volt, amelyet a kanadai statisztikai hivatal által közzétett számokban bármely kategóriában regisztráltak.

Ugyanakkor a szakértők és az aktivisták a katolikusokat is felszólítják arra, hogy erőteljesebben reagáljanak arra az előítéletességre és elfogultságra, amelyet az egyoldalú média megtestesít.

“Nem csak beszélnünk kellene, hanem a tettek mezejére kellene lépnünk” – mondta Marc Vella, a kanadai Keresztény Polgári Ügyek Bizottságainak elnöke.

A kanadai Statisztikai Hivatal, a StatsCan augusztus 2-án jelentette, hogy a rendőrség által bejelentett, gyűlölet motiválta bűncselekmények száma Kanadában tavaly 27 százalékkal, 3360-ra nőtt a 2020-ban regisztrált 2646-ról. A vallás ellen irányuló, gyűlölet motiválta bűncselekmények száma 67 százalékkal, 530-ról 884-re emelkedett.

A katolikus ellen irányuló gyűlölet-bűncselekmények száma 2021-ben 155-re nőtt az egy évvel korábbi mindössze 43-ról. Az összes incidens közül a feketék ellen irányuló bűncselekmények tették ki a legtöbbet. A vallási kategóriában a gyűlölet-bűncselekmények listájának élén a zsidóellenes incidensek álltak, ezek tették ki az ilyen bűncselekmények 47 százalékát, 487 bejelentett esettel.

Bár a StatsCan nem adott magyarázatot a katolikusellenes bűncselekmények gyakoriságának hatalmas növekedésére, a számok jól mutatják a katolikus intézmények ellen irányuló gyújtogatások, vandalizmusok és fenyegetések robbanásszerű növekedését tavaly nyáron, azt követően, hogy lázító hangvételű hírek jelentek meg a Kamloops indián bentlakásos iskola elhagyott temetőjében esetlegesen létező sírokról.

A fősodorhoz tartozó legnagyobb kanadai médiumok átvizsgálása során egyetlen utalást sem találtunk a katolikusellenes gyűlölet-bűncselekmények ugrásszerű növekedésére.

“Kiábrándító, hogy a mainstream média nem foglalkozott felelősségteljesen a katolikusellenes gyűlölet-bűncselekmények elképesztő növekedésével” – mondta Christian Elia, a Katolikus Polgárjogi Liga ügyvezető igazgatója.

“Még kiábrándítóbb, hogy a StatsCan jelentését nagy általánosságban ismertették, riogatva a rendőrség által bejelentett összes gyűlölet motiválta bűncselekmény 27 százalékos általános növekedésével, de nem ismerték el azt a szembeötlő 260 százalékos növekedést, amely kifejezetten a katolikusok ellen irányult.”

Tűz pusztított az Alta állambeli Morinville-ben, az Edmontontól mintegy 30 kilométerre északra lévő évszázados katolikus templomban. Az esetet gyújtogatás gyanújával vizsgálják. Fotó: David Bajer / CBC

“A kormánytisztviselők ugyanígy hallgattak erről az erőszakról, vagy elutasító megjegyzéseket tettek” – mondta Janet Epp-Buckingham, a washingtoni Langleyben található Trinity Western University professzora és az ottawai Laurentian Vezetői Központ igazgatója.

“Az az igazság, hogy ezek a templomok olyan helyek, ahol a keresztények imádkoznak és megtalálják hívő identitásukat. Az ellenük irányuló támadás az összes keresztény elleni támadás”.

Madeleine Enzlberger, az Európai Keresztényekkel Szembeni Intolerancia és Diszkrimináció bécsi székhelyű Megfigyelőközpontjának ügyvezető igazgatója szerint a kanadai számok “valóban aggasztóak”, és valószínűleg csak a jéghegy csúcsát jelentik.

“Sajnos más nyugati országokban is hasonló tendenciákat látunk a keresztény- és katolikusellenes gyűlölet terén” – mondta Enzlberger. “Ez egy olyan erőtér, ahol a keresztény épületek, templomok vagy akár emberek elleni erőszakot bizonyos mértékig a tiltakozás legitim formájának tekintik az ellen, amit az egyház mondott, tett vagy képvisel”.

Enzlberger figyelmeztetett, hogy az egyház elleni erőszak legitimálása azáltal, hogy nem vesznek róla tudomást, “olyan normalizálódáshoz vezethet, amely társadalmilag legitimálhatja az erőszak még súlyosabb szintekre való további eszkalálódását”.

“Az erőszak spirálját azelőtt kell megtörni, mielőtt fékevesztetté válna” – mondta.

A hírmédia ama mulasztása, hogy nem számol be a katolikusellenes gyűlölet-bűncselekmények gyors növekedéséről, egy folyamat része, mondta.

Enzlberger elmondta, hogy egy, a brit parlament által végzett kutatás a médiában uralkodó vallás- és különösen keresztényellenes elfogultságra, valamint a vallási analfabétizmus magas szintjére mutatott rá.

“Ez az elfogultság gyakran egy olyan mérgező narratívában nyilvánul meg, amely szerint a keresztényeknek csak az elkövető szerepe juthat, az áldozat szerepe nem”.

A dolgok nagyjából ugyanígy állnak Európában is, mondta Enzlberger. Rámutatott, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet legfrissebb jelentése szerint a keresztényellenes gyűlölet-bűncselekmények száma nőtt a legnagyobb mértékben, ha összevetjük más vallásokkal, illetve a nem, faj és etnikai hovatartozás szerint meghatározott összes többi védett csoporttal.

Ian Dowbiggin, a Prince Edward-szigeti Egyetem történelem tanszékének professzora, katolikus témákkal foglalkozó író szerint “a kanadai történelem során mindig is voltak katolikusellenes érzelmek, amelyeket például a francia- és írellenes fanatizmus, valamint az egyház 1980-as és 1990-es évekbeli szexuális visszaélési botrányainak leplezése táplált”.

Dowbiggin évtizedek óta figyelmeztet a problémára. 1995-ben a Globe and Mail-ben azt írta: “A katolikusellenesség éppolyan eleven ma, mint mindig is volt, de most kevésbé felismerhető”.

Az új katolicizmus ellenesség olyan divatos diskurzus formájában fejeződik ki, amely a több száz millió hívővel rendelkező világméretű Egyházat lekicsinyelve, lenéző, megvető szlogenekkel egy maréknyi hívőről beszél.”

Huszonhét évvel később Dowbiggin elmondta, hogy szerinte valamelyest a katolikusok maguk is felelősek a jelenleg zajló problémáért.

“Ha a katolikusellenesség és az egyház elleni gyűlölet-bűncselekmények ma is előfordulnak, és a média nem számol be róluk, az nagyrészt azért van, mert maguk a katolikusok nem állnak ki és nem védik meg a hitüket” – mondta.

“Amikor a kanadai zsidók joggal lépnek fel, ha antiszemitizmusra utaló jeleket észlelnek, akkor a katolikusok miért nem tudnak visszavágni az olyan dolgokkal szemben, mint a 2021-es templomégetések és a pápa elmúlt napokban történt, jól megrendezett megalázása?”

Vella, aki a brit kolumbiai Abbotsfordban található Szent Jakab-plébánia tagja, olyan katolikus, aki vissza akar vágni. Azt mondja, a mainstream hírmédia évtizedek óta erőlteti a katolikusellenes narratívát.

“Nekünk, katolikusoknak nem nyavalyognunk és panaszkodnunk kellene, hogy milyen igazságtalan a sajtóban való megjelenésünk – mondta Vella. – Abba kellene hagynunk a beszédet, és cselekednünk kellene a probléma megoldása érdekében.”

Vella azt javasolja, hogy a katolikusoknak “sokkal tudatosabbá kell válniuk” a médiával szemben, jobban kell tájékozódniuk az egyházat érintő kérdésekben, nem szabad a fősodratú médiára hagyatkozniuk, ugyanakkor részt kell venniük a közügyekben és a politikában.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Catholic Register

Olvasás folytatása

Aktuális

Giorgia Meloni gyújtó hatású beszéde a Családok Világkongresszusán

Közzétéve

Szerző:

Giorgia Meloni a Fratelli d’Italia elnökasszonya a Rai Uno csatorna műsorában, 2022. szeptember 6-án. Fotó: Antonio Masiello / Getty Images

Giorgia Meloni, a Fratelli d’Italia elnökasszonya, fiatal édesanya, gyújtó hatású beszédet mondott 2019-ben Veronában, a Családok Világkongresszusán.

A Családok Világkongresszusa 2019-ben Veronában került megrendezésre március 29-31. között, melynek mottója: „A változás szele: Európa és a globális életvédő mozgalom”. Egy olyan nemzetközi esemény, mely a világ minden tájáról vendégül lát családszervezeteket és családok ügyeivel foglalkozó szakmai szervezeteknél tevékenykedő szakértőket, aktivistákat és vendégeket. A résztvevők a családot a fenntartható társadalom alapkövének tekintik.

Most, hogy Olaszországban elképzelhetően Giorgia Meloni vezetésével alakul új kormány, érdemes összefoglalóan felidézni ezt a családokról, a családi életről elmondott beszédet, amelyet eredetiben ebben videóban tekinthetne meg, de a cikk publikálásakor a videót törölték a YouTube-ról és ez az üzenet fogadja az érdeklődőket: “Ezt a videót eltávolítottuk, mert megsértette a YouTube közösségi irányelveit”.

Giorgia Meloni beszéde

„Most érkeztem. Éppen vasaltam. Aztán találtam 10 percet, hogy idejöjjek, és politikáról beszéljek Önöknek.

Köszönet mindenkinek, akinek sokéves munkája segített a felszínen tartani bizonyos témákat, amelyeket mások egyszerűen el akartak távolítani a politikából.

Erről a kongresszusról is mindenfélét elmondtak. Hogy vissza akarunk menni a múltba. Hogy lúzerek vagyunk. Hogy zavarunk, „cikik” vagyunk. Hogy nem vagyunk felvilágosodottak.

Azt mondták, botrányos, hogy az emberek a házasságon alapuló természetes családot védik, növelni akarják a születések számát, meg akarják adni az emberi életnek a maga értékét, támogatják az oktatás szabadságát, és nemet mondanak a gender ideológiára.

Mindegyik vádat visszautasítom. Azt hiszem, a múltba az akar visszamenni, aki vissza akarja hozni a cenzúrát, és be akarja tiltani az olyan eseményeket, mint ez a mostani. Azt hiszem, hogy nem felvilágosodottnak az a helyzet tekinthető, amikor egy állam, amely általában hajlandó bármi régi dolognak a szponzorálására, még egy olyan kiállításnak a támogatására is, amelyben egy feszületet mártanak bele egy bögre vizeletbe, restelli, hogy egy ilyen eseményt támogasson, mint ez a mostani. Azt mondom, hogy azok a lúzerek, akiknek nincs jobb dolguk, mint hogy idejöjjenek és minket inzultáljanak, mialatt arról beszélünk, mit tehetnénk az olasz családokért. De mindenekelőtt azt mondom, hogy nem mi vagyunk azok, akik zavarunk, akik „cikik” vagyunk. Azok cikik, kínosak, zavarba ejtők, akik támogatják az olyan gyakorlatokat, mint a „bérbeadható anyaméh”, a kilenc hónapos magzat abortálása és a 11 éves gyermek fejlődésének gyógyszeres blokkolása. Ez az, ami gáz.

Mindenfélét elmondtak erről a kongresszusról. Hogy korlátozni akarjuk a nők szabadságát. Hogy azt akarjuk, hogy otthon vasaljanak. El tudnak képzelni engem otthon vasalás közben? Gondolják, hogy én, az egyetlen női párttitkár Olaszországban, aki Róma polgármester-jelöltje voltam várandósan – amiért kritizáltak is – azt akarom, hogy a nőket bárhová is odaláncolják? Éppen ellenkezőleg. Olyan jogokat akarunk biztosítani, amelyek ma nem léteznek. Jogot akarunk adni egy nőnek arra, hogy anya legyen, és emiatt ne kelljen feladnia a munkáját. Jogot arra, hogy anya legyen, választhassa azt, hogy nem dolgozik, és ennek eredményeképpen ne haljon éhen. Jogot a más alternatíva híján abortuszra kényszerülő nőnek, hogy legyen más alternatíva a számára. Mert nem igaz, hogy a nő számára biztosítva van a szabad választás.  Ha egy nőnek az egyedüli választása az, hogy abortuszra menjen, ez nem a választás szabadsága. A szabad választás azt jelenti, hogy van miből választani. Ezt akarjuk mi biztosítani.

Azért vagyunk itt, hogy védjük a nőket, védjük a családot, olyan dolgokat kérjünk, mint amit a parlament elé terjesztettünk, például a kisbabák utáni jövedelmet (infant’s income), amelyben jobban hiszünk, mint az állampolgári juttatásban. Ezt őszintén mondom. Támogatni kell azokat, akiknek gyermekük van, mert ebből az egész társadalom hasznot húz. Javaslatot tettünk az ingyenes bölcsődékre, amelyek nyitva vannak egész az üzletek zárásáig, és szombatonként is, hogy a dolgozó nőknek is legyen választásuk. A már említett okok miatt kérjük a 194. törvény teljes körű alkalmazását, hogy anyagi segítséget kaphassanak azok a nők, akik vállalják, hogy kihordják gyermeküket, örökbeadás esetén is. Moratóriumra szólítottunk fel az ENSZ-ben, hogy a béranyaságot nyilvánítsák univerzális bűnnek, mert az aztán valóban lealacsonyító és sértő egy nővel szemben. Európai szintre akarjuk hozni ezt a kérdést. Botrányos, hogy Európában nem a születések számának növelése jelenti a támogatásoknál az egyik prioritást. A születések alacsony száma Európa legnagyobb problémája. Ha ezzel nem foglalkozunk, minden más értelmetlen. Ha az EU-nak van a diákmobilitásra egy Erasmus programja, ha van egy Horizont programja a tudományra, nem lehetne egy programja a családokra is? Hogy növelje a születések számát, és forrásokat ruházzon be ezen a téren? Ők azonban azt hiszik, hogy minden őrültség, amit csak javasolunk. Hogy felvilágosulatlanok vagyunk, hogy jogokat veszünk el, hogy ez itt a középkor… Önök tudják, hogy a középkor a katedrálisok, az apátságok kora is volt, a városi kommunák létrejöttének, az egyetemek, a parlament megalapításának kora, ekkor élt Dante, Petrarca, Boccaccio, Szent Ferenc, Szent Benedek… Azoktól az emberektől, akik nem tudják, hol van Matera, nem várhatjuk el, nem gondolhatjuk, hogy történelemkönyveket olvasgattak.

Giorgia Meloni a 2022-es CPAC konzervatív konferencián Floridában – Fotó: Hermann Tertsch / Victor Gonzalez

Személyes síkon is megtámadtak bennünket. Engem is megtámadtak. „Igazán szégyellhetné magát. A házasságon alapuló családról beszél, és van egy házasságon kívüli gyereke.” Igen, nagy családokról is beszélek, de csak egy gyermekem van… Ironikus módon, amikor ezt mondogatják, az én álláspontomat erősítik. Az derül ki belőle, hogy amire felszólítok, abból nekem személyes hasznom nem származik. Olyan dologra szólítok fel, ami véleményem szerint az olasz társadalomnak válik a hasznára. Azt hiszem, az államnak ösztönöznie kellene a házasságon alapuló természetes családot. És ha én nem vagyok házas, nem várom el az államtól, hogy rám is kiterjessze azokat a privilégiumokat, amelyeket a házaspároknak nyújt. Ennyi. Figyeljenek erre.

Én egy olyan társadalomban hiszek, ahol minden döntésnek következményei vannak, és az emberek elfogadják a felelősséget értük. Elutasítom azt a társadalmat, ahol minden óhaj, minden szeszély joggá változik, és amelyben semmi felelősségem nincs, csak jogaim vannak. Ezt elutasítom, ez helytelen.

Azt hiszem, az is sokat jelent, hogy én mindezekhez nem vallási meggyőződésből közelítek. Hiszek Istenben, de a megközelítésem nem vallási. Miért is lenne az? Ezeket a küzdelmeket a világi józan ész alapján vívom. Olyan ember vagyok, aki kényelmetlen és mély kérdéseket tesz fel magának, és ezekre hihető választ szeretne kapni. Nagyon gyakran az egysíkú gondolkodás főpapjai képtelen értelmes válaszokat adni. Több tucat ilyen kérdésem is van. Rendben van-e, hogy egy társadalom több energiát és forrást fordít arra, hogy gyorsan és könnyen tudjon véget vetni emberi életeknek, mintsem hogy bátorítsa őket? Normális ez? Civilizált dolog ez? Rendjén való-e, hogy egy újszülött gyermeket – helyesen – nem lehet kitépni az anyja hasából, de meg lehet tenni egy kétségbeesett anya gyermekével, aki eladta a babát két gazdag embernek? Miért veszik el az olasz bíróságok a törvényes gyermekfelügyelet jogát a két összeházasodott szülőtől, egy kicsi lány természetes szüleitől, arra hivatkozva, hogy túl öregek már ahhoz 52 és 54 éves korukban, hogy felneveljék őt, és ezért elveszik tőlük a saját természetes lányukat? De ha két 50 évesnél öregebb férfi elmegy külföldre és vesz magának egy gyereket, az rendben van. Miért? Miért?

Ha azt mondják, hogy Eluana Englaro apjának szabadon kellene döntenie arról, hogy lekapcsolják-e a lányt az őt életben tartó gépekről, hiszen senki sem tudja jobban egy szülőnél, hogy mi a legjobb az ő gyerekének, akkor miért nem vonatkozik mindez ugyanígy Charlie Gardra és Alfie Evansra? Miért győz mindig az, aki a lekapcsolást akarja? Miért győz mindig a halál?

Ha egy beteg gyermek, mint Alfie Evans életét értelmetlennek, hiábavalónak kiáltjuk ki, mennyi idő van még hátra addig, hogy egy fogyatékos vagy idős ember életét is haszontalanként definiáljuk? Vagy bárkiét, aki nem felel meg a tökéletes fogyasztó eszményének? Mennyi idő van addig?

Miért töltjük az időnket azzal, hogy a diszkrimináció mindenféle formája ellen harcolunk, de úgy teszünk, mintha nem látnánk a most folyó legnagyobb üldözést, a világ keresztényeinek genocídiumát? Miért? Válaszolják meg nekem ezeket a kérdéseket.

Mindez arról szólt, mit is csinálunk mi ma itt. Miért ellenség a család? Miért olyan ijesztő a család? Létezik egy egyetlen válasz erre az összes kérdésre.

Azért, mert meghatároz minket. Amiért ez a mi identitásunk.

Mert minden, ami meghatároz bennünket, ma ellenségnek számít mindazok szemében, akik jobban szeretnék, ha a továbbiakban már nem lenne identitásunk, és egyszerűen csak tökéletes fogyasztó rabszolgák lennénk. Így támadják a nemzeti identitást, a vallási identitást, a nemi identitást, a családi identitást. Én nem határozhatom meg magamat olaszként, keresztényként, nőként, anyaként. Nem. Egy szám kell legyek: X állampolgár, X nem, 1. szülő, 2. szülő. Mert ha csak egy szám vagyok, ha már nincs identitásom, nincsenek gyökereim, akkor leszek a fináncvilág spekulánsainak leginkább kiszolgáltatott tökéletes rabszolga. A tökéletes fogyasztó.

Ez az, ami miatt annyira félnek tőlünk. Ezért kelt ez az esemény is annyi félelmet. Mert nem akarunk számok lenni. Meg akarjuk védeni az emberi lény értékét. Minden egyes emberi lényét. Mert mindegyikünk genetikai kódja egyedülálló és megismételhetetlen. És akár tetszik, akár nem, ez szent. Meg fogjuk védeni. Meg fogjuk védeni Istent, a hazánkat és a családot, mindazokat a dolgokat, amelyek annyira nem tetszenek másoknak. Azért tesszük, hogy megvédjük a szabadságunkat. Soha nem leszünk a pénzügyi spekulánsoknak kiszolgáltatott rabszolgák és egyszerű fogyasztók. Ez a mi küldetésünk. Ezért jöttem el ma ide.

Chesterton írta, több mint egy évszázaddal ezelőtt:

„Tüzeket fognak gyújtani, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy kettő meg kettő az négy. Kardot rántanak majd, hogy azt bizonygassák, a falevelek nyáron zöldek.”

Ez az idő mára elérkezett. Készen állunk.

Köszönöm szépen.”

*******

A catholicarena.com portál szeptember 20-án arról adott hírt, hogy Robert Sarah bíboros találkozott Giorgia Melonival. Tette ezt annak ellenére, hogy a brit média teljes erejével azon volt, hogy Melonit fasisztának állítsa be. A találkozó részletei még nem ismertek, de a portál bizonyosnak véli, hogy pánikot fog kelteni a kommentátorok körében, akik egyike máris „kemény jobboldaliként” jellemezte Melonit és kijelentette, hogy a találkozó azt bizonyítja, mennyire eltér Sarah bíboros nézete az egyházról Ferenc pápáétól.

Sarah bíboros és Meloni feltehetően hasonlóan gondolkodik arról, hogy Európának legalábbis egy kis erőfeszítést kellene tennie, hogy a következő években megőrizze kultúráját.

A catholicarena.com portál ezzel kapcsolatban közli azt a Sarah bíborossal készített rövid interjút, amelyben a bíboros egyszerű, de drámai szavakkal fejezi ki aggodalmát Európa jövőjéről.

Az interjú fordítása a következő:

Riporter:

Ön aggódik a nyugati világ miatt. Mi nyugtalanítja Önt?

Sarah:

Tudja, a legnagyobb aggodalmam az, hogy Európa már nem kívánja érzékelni, vagy elvesztette azt a képességét, hogy érzékelje eredetét. Elvesztette a gyökereit. Márpedig egy olyan fa, amelynek nincsenek gyökerei, elpusztul. És én attól félek, hogy a Nyugat haldoklik. Nagyon sok jel mutat erre. Nem születnek gyerekek. Önöket elözönlik más kultúrák, más népek, amelyek fokozatosan domináns helyzetbe, túlsúlyba kerülnek létszámuk okán, és teljes mértékben megváltoztatják majd az önök kultúráját, meggyőződéseit, értékeit.

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű