fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Püspökök sajnálkozásuknak adnak hangot a jeruzsálemi keresztényeket érő fenyegetések miatt

Közzétéve

Fotó: Mazur/cbcew.org.uk via Flickr

A Szentföldre tett utazásuk végeztével európai püspökök csoportja sajnálatának adott hangot a jeruzsálemi keresztényeket érintő fenyegetésekkel kapcsolatban, külön kiemelve a Shireen Abu Akleh temetésén részt vevő gyászolók elleni támadást.

„A keresztény közösség Jeruzsálem identitásának elengedhetetlen része ma is és a jövőben is. Mégis folyamatos jelenlétét megszállás és igazságtalanság fenyegeti” – olvasható a Szentföldi Koordinációs Csoport május 26-i keltű záróközleményében.

„Sokan azok közül, akikkel találkoztunk, a telepesek csoportjai részéről erőszakkal és megfélemlítéssel szembesülnek, mozgásszabadságukat korlátozzák és elválasztják családjaiktól őket, meghatározott státuszuk miatt.”

Hat püspök szerte Európából látogatott Jeruzsálembe május 21-26. között. A Szentföldi Koordinációs Csoport 2000 óta minden évben ellátogat Szentföldre, a régió iránti figyelem, fellépés és ima előmozdítása érdekében. A csoportot Anglia és Wales Katolikus Püspöki Konferenciája alapította.

„Osztjuk a keresztény közösség aggályait azzal kapcsolatban, hogy az izraeli rendőrség egyoldalúan korlátozta a szabad vallásgyakorlást húsvétkor” – jelentették ki a püspökök. „Átéltük azt a mélységes bánatot és dühöt, amelyet a helyi keresztények éreztek Shireen Abu Akleh palesztin keresztény újságírónő meggyilkolása és a temetésén megjelent gyászolók elleni szégyenteljes támadás miatt.”

Abu Akleh melkita görögkatolikus és palesztin amerikai volt, akit megöltek, miközben tudósított az izraelieknek egy ciszjordániai menekülttábor elleni támadásáról május 11-én. A május 13-i temetésen Abu Akleh koporsója majdnem a földre esett, amikor a rendőrség begázolt a temetési menetbe gumibotokkal hadonászva és kábítógránátokat használva.

A püspökök kijelentették, hogy Jeruzsálem a judaizmus, a kereszténység és az iszlám „közös öröksége”, amelyet „a vallások egyike sem tehet soha a saját kizárólagos monopóliumává.”

„Azért jöttünk, hogy találkozzunk és együtt imádkozzunk testvéreinkkel, nem feledve Pizzaballa pátriárka üzenetét, miszerint nekünk, mint keresztényeknek jogunk és kötelességünk, hogy megőrizzük a város nyitottságát és egyetemességét.”

A püspökök megjegyezték, hogy „a legkülönfélébb hátterű emberek élnek szegénységben, amelyhez hozzáadódott a világjárvány. Az elmúlt két év során a zarándokok elmaradása egzisztenciákat tett tönkre, a jeruzsálemi keresztény közösségek körében is, minek következtében néhány család küszködve tudja csak biztosítani a lakhatást, élelmezést vagy más alapvető szükségleteket.”

A püspökök hozzátették, hogy azért mutatkoznak „a remény jelei”. „Meglátogattunk olyan keresztény közösségeket, amelyek felelősséget vállalnak a közösségük és a szélesebb társadalom sorsáért. Fáradhatatlanul munkálkodnak a nehézségek enyhítésén és az életek jobbításán. Találkoztunk fiatalokkal, akik annak ellenére, hogy alapjogaik napi megsértésével kell szembenézniük, nem fogadják el, hogy ők legyenek a városban az utolsó keresztény generáció.”

A püspökök bátorították a zarándokokat arra, hogy „támogassák a keresztényeket Jeruzsálemben és a Szentföld egészén”, hozzátéve, hogy „létfontosságú, hogy minden zarándok megértse és felvállalja az itteni keresztény közösség életének valóságát.”

„Minden kereszténynek segítenie kell a város szent jellegének megőrzésében” – írták, és „népszerűsíteniük kell Jeruzsálemnek, mint a párbeszéd és egység helyszínének hiteles képét.”

Ezt a cikket Dr. Fedineczné Vittay Katalin önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.


Forrás: CNA

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozata az amerikai Legfelsőbb Bíróság abortuszról szóló döntése kapcsán

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozatot adott ki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának határozatával kapcsolatban, amely pénteken módosította a „Roe kontra Wade” ügyben az 1973-ban hozott jogi álláspontot az abortusz kérdésében.

Az Egyesült Államok püspökei történelmi napnak nevezték az ország életében június 24-ét, amely egyébként idén Jézus Szentséges Szívének ünnepe, és hálát adtak Istennek a Legfelsőbb Bíróság pénteki döntéséért, amely megváltoztta a „Roe kontra Wade” ügyben hozott 1973-as ítéletet, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi élet elvételét abortusz útján”. A Pápai Életvédő Akadémia közleményben sürgette a kormányokat, hogy olyan politikai döntéseket hozzanak, amelyek elősegítik az életet.

Pénteken az amerikai Legfelsőbb Bíróság nyilvánosságra hozta a Dobbs kontra Jackson Női Egészségügyi Szervezet ügyében hozott határozatát, amely szerint az Egyesült Államok alkotmánya nem védi az abortuszhoz való úgynevezett „jogot”. A pénteki ítélet, amelyben hat bíró döntött igennel és három ellenezte, hatályon kívül helyezi a „Roe kontra Wade” és a „Planned Parenthood of Southeastern Pennsylvania kontra Casey” abortuszügyben hozott döntéseket, amelyek az egész országban garantálták a „igény szerinti abortuszt”. A döntés azonban nem teszi illegálissá az abortuszt, csupán visszaadja az amerikai népnek és választott képviselőiknek a gyakorlat szabályozására vonatkozó felhatalmazást.

Egy igazságtalan törvény megváltoztatása

„Közel ötven éven keresztül Amerika egy igazságtalan törvényt hajtott végre, amely lehetővé tette egyesek számára, hogy eldöntsék, mások élhetnek-e vagy meg kell halniuk. Ez a politika több tízmillió még meg nem született gyermek halálát eredményezte, és olyan nemzedékeket, amelyektől megfosztották a megszületés jogát” – áll az amerikai püspökök nyilatkozatában. A sajtóközlemény, amelyet José Gomez érsek és a püspöki kar életvédő bizottságának elnöke, William Lori érsek írt alá, hangsúlyozza, hogy a „Roe kontra Wade” ügy, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi életek kioltását”, súlyos tagadása annak az igazság, hogy minden férfi és nő egyenlőnek teremtetett, akiknek Istentől kapott joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez.”

„Egyházként azokat kell szolgálnunk, akik nehéz terhességgel néznek szembe, és szeretettel kell körül venni őket.” A püspökök ezután méltatják amerikaiak millióinak munkáját, akik „békésen együtt dolgoztak, hogy felvilágosítsák és meggyőzzék embertársaikat az abortusz igazságtalanságáról, hogy gondozást és tanácsadást kínáljanak fel nőknek, és azon munkálkodtak, hogy alternatívákat biztosítsanak az abortusz elkerülésére, beleértve az örökbefogadást, a nevelőszülői gondozást és olyan állami politikát, amely valóban támogatja a családokat.” „Ma osztozunk örömükben és hálásak vagyunk nekik.” Az életvédelem ügyéért végzett munkájuk – folytatják a püspökök – „mindazt tükrözi, ami jó a demokráciánkban, és az életvédő mozgalom megérdemli, hogy nemzetünk történelmében a társadalmi változásokért és a polgári jogokért folytatott nagy mozgalmak közé tartozzon”.

A Pápai Életvédő Akadémia június 24-én pénteken csatlakozott az Egyesült Államok püspökeinek az USA Legfelsőbb Bíróságának döntéséről szóló nyilatkozatához. Ahogy Gomez érsek és Lori érsek kijelentette: „Ez a sebek begyógyításának és a társadalmi megosztottság felszámolásának ideje. Itt az ideje a megfontolt gondolkodásnak és a civil párbeszédnek, valamint az összefogásnak, hogy olyan társadalmat és gazdaságot építsünk, amely támogatja a házasságot és a családokat, és ahol minden nő megkapja a szükséges támogatást és erőforrásokat ahhoz, hogy gyermekét szeretetben hozhassa ebbe a világba.”

A Bíróság véleménye azt mutatja, hogy az abortusz kérdése továbbra is heves vitákat vált ki. Az a tény, hogy egy nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező ország megváltoztatta álláspontját ebben a kérdésben, kihívást jelent az egész világ számára. Nem helyes, hogy a problémát megfelelő és átfogó mérlegelés nélkül félreteszik. Az emberi élet védelme nem korlátozódhat az egyéni jogok gyakorlására, hanem nagy jelentőséggel bíró társadalmi kérdés. 50 év múltán fontos újraindítani a nem ideológiai vitát az életvédelem helyéről a civil társadalomban, hogy feltegyük magunknak a kérdést: milyen együttélést és társadalmat akarunk építeni.

Olyan politikai döntések kialakításáról van szó, amelyek elősegítik olyan létfeltételek megteremtését, amelyek az élet javát szolgálják anélkül, hogy „a priori” ideológiai pozíciókba esnénk. Ez egyben a megfelelő szexuális nevelés garantálását, az egészségügyi ellátás mindenki számára elérhető biztosítását, valamint a család és az anyaság védelmét szolgáló jogszabályi intézkedések előkészítését, a fennálló egyenlőtlenségek leküzdését is jelenti. Az anyáknak, a pároknak és a születendő gyermeknek szilárd segítségre van szüksége, amely az egész közösséget érinti, elősegítve a lehetőséget, hogy a nehéz helyzetbe került anyák folytatni tudják terhességüket, és hogy a gyermeket rá tudják bízni olyanokra, akik garantálni tudják a gyermek növekedését.

Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke hangsúlyozta: „Az élet iránti lelkesedését elvesztő nyugati társadalommal szemben ez a döntés erőteljes felhívás arra, hogy közösen gondolkodjunk el az emberi élet nemzésének súlyos és sürgető kérdéséről és az azt lehetővé tevő feltételekről. Az élet választásával az emberiség jövőjéért való felelősségünk forog kockán”.

Forrás: Vatican News

Olvasás folytatása

Aktuális

Történelmi jelentőségű döntés az Egyesült Államokban

Közzétéve

Szerző:

Fotó: AP

“Felülbíráljuk a korábbi döntéseket, és visszaadjuk ezt a jogot a népnek és a nép választott képviselőinek” – olvasható a pénteki döntésben.

Június 24-én, pénteken az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága történelmi értékű döntést hozott, amellyel 6:3 arányú szavazással hatályon kívül helyezték a 49 évvel ezelőtti Roe vs. Wade ügyben hozott, illetve a később, 1992-ben azt megerősítő Planned Parenthood vs. Casey-ügyben hozott döntést. Az abortusz lehetőségét lényegében nem korlátozó, de az arra vonatkozó jogszabályalkotást tagállami szintre helyező döntés lehetőségéről májusi cikkünkben már tájékoztattuk olvasóinkat. A többségi bírói vélemény alig tért el attól a tervezettől, amely május elején kiszivárgott a sajtóhoz.

A pénteki döntés véget vet a csaknem fél évszázados, alkotmányos jogot biztosító terhességmegszakítási gyakorlatnak, és lényegében szembemegy az abortuszt egyre inkább liberalizáló nemzetközi trendekkel.

A döntéssel elégedetlen 3 bíró különvéleményében így fogalmazott: “A Roe és Casey ügyekben hozott ítéletek felülbírálatával a Bíróság elárulja saját irányadó elveit. Ez nagyon sajnálatos – a Bíróságra nézve is, de még sokkal inkább az amerikai nők millióira nézve, akik ma egy alapvetően fontos alkotmányos védelmet veszítettek el. Tehát nem értünk egyet.”

Fontos tudni, hogy a pénteki döntés nem tiltja az abortuszt, és nem is kriminalizálja, tehát nem tekinti bűnnek. Hasonlóképpen nem ismeri el azt sem, hogy a meg nem született gyermeknek alkotmányos joga lenne az élethez.

Azzal azonban, hogy az abortusz engedélyezésének feltételeit, adott esetben a betiltását szövetségi szintről más szintre, azaz az egyes tagállamok demokratikusan megválasztott testületei és képviselői kezébe helyezi, megszünteti azokat a központi, alkotmányos akadályokat, amelyek erősen korlátozták vagy éppenséggel teljességgel tiltották az egyes tagállamok jogát a magzati élet védelmére. Nem jelenti tehát az abortusz végét. Egy példa: a döntés értelmében megmaradhat Mississippi terhességi korhatárról szóló törvénye, amely az abortuszt a terhesség 15. hete után tiltja, azaz ebben az államban a tiltás már jóval korábban életbe lép, mint az a 23-28 hetes határ, amelyet az említett két fontos törvényi precedens írt elő. Ezentúl tehát minden tagállam szabadon maga döntheti el, engedélyezi-e az abortuszt vagy sem. Sok tagállam feltehetően nem fog változtatni a korábbi előírásokon. Egyes, leggyakrabban demokrata vezetésű tagállamok már elkezdték a felkészülést a más tagállamokból hozzájuk tóduló nők fogadására a klinikáikon.

A katolikus Joe Biden elnök péntek délutáni közleményében tragikus hibának nevezte a fejleményt. “Szomorú nap ez az ország számára, de nem jelenti azt, hogy a harcnak vége lenne” – mondta Biden.

A pénteki döntés vízválasztó pillanatot jelent a katolikus egyház és az Egyesült Államok szélesebb körű életpárti mozgalma számára. A vélemény közzététele után Jose H. Gomez Los Angeles-i érsek és William E. Lori baltimore-i érsek Istennek hálát adó, közös nyilatkozatot adott ki. Gomez az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia (USCCB) elnöke, Lori pedig az USCCB Életvédő Bizottságának elnöke.

Olvasás folytatása

Aktuális

Mészárlás Nigériában: az Owo-i egyház papjának dermesztő tanúságtétele

Közzétéve

Szerző:

Xavéri Szent Ferenc templom Owo-ban, Ondo állam, Nigéria.

Andrew Adeniyi Abayomi atya, az owói Xavéri Szent Ferenc templom segédlelkésze visszaemlékszik arra a támadásra, amelynek során 41-en életüket vesztették és több tucatnyian megsebesültek 2022.június 5-én Nigériában.

Igazi vérfürdő volt. Negyvenegy ember halt meg és tucatnyian megsebesültek a dél-nyugat-nigériai templom elleni támadásban, Owo-ban 2022. június 5-én vasárnap. Fegyveresek robbanóanyaggal támadták meg a templomot pünkösdkor a mise alatt. Andrew Adeniyi Abayomi atya, a Xavéri Szent Ferenc templom segédlelkésze is jelen volt azon a napon. Felindultan emlékszik vissza a támadásra, és azt is elmondja, hogy a helyi egyház megkezdte a sérültek ellátását és a szeretteik elvesztését siratók megsegítését.

Hányan voltak a támadók?

Andrew Adeniyi Abayomi: Nem láttam őket, de néhány szemtanú szerint négyen, míg mások azt mondták, hogy ezen a négyen felül voltak mások is, közöttünk a templomban. Vannak, akik szerint hatan, de a tényleges számuk nem ismert.

Hol volt, amikor a támadás történt?

Én még a szentélyben voltam. Befejeztem a szentmisét és éppen tömjént tettem a tömjénezőbe, hogy előkészüljünk a templom előtti körmenetre. Ekkor zajt hallottam. Azt hittem, hogy becsapódott az ajtó, vagy valaki elesett, esetleg kígyót látott, mert történt már ilyen.

De ezután egy második, erősebb zajt hallottam és láttam, hogy a hívek szanaszét szaladnak a templomban. Döbbenten álltam ott, és azt kérdeztem magamtól, hogy mi történik, amikor valaki felém szaladva azt kiabálta: «Atya, fegyveres ismeretlenek vannak itt!»

Féltette az életét?

Andrew Adeniyi Abayomi atya

Abban a pillanatban nem féltettem az életem. Inkább a híveim megmentésére gondoltam. Néhányan közülük vették a bátorságot és bezárták a bejárati ajtót. Arra bíztattam az embereket, hogy menjenek át a szentélyen keresztül a sekrestyébe. Néhány hívő így menekült ki. A sekrestye belső részében maradtam. Nem tudtam megmozdulni, mert gyerekek vettek körül, miközben a felnőttek is belém kapaszkodtak, néhányan még a miseruhámba is. Úgy védtem őket, mint tyúkanyó a csibéit.

Andrew Adeniyi Abayomi atya: „Nem féltettem az életem. Inkább arra gondoltam, hogy a híveimet mentem.”

Hallottam a híveim hangját: «Atya, kérem, mentsen meg minket, atya, imádkozzon!» Bátorítottam és nyugtatgattam őket, és azt mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, imádkozom, és Isten tenni fog valamit. Három vagy négy robbanást hallottam egymás után. Jól megtervezték az egész támadást, ami 20-25 percig tartott.

Mi történt ezután?

Végül kaptunk egy üzenetet, hogy a támadók elmentek. Kijöttünk a sekrestyéből, és láttam, hogy néhány hívő meghalt, sokan pedig megsérültek. Egészen megzavarodtam. Kérleltem az embereket, hogy vigyék kórházba sérült testvéreinket. A hívek segítségével, akik tudtak vezetni, megkezdtük néhány sérült kórházba szállítását, a Szent Lajos Kórházba és Szövetségi Egészségügyi Központba. A holttesteket a templomban hagytuk, miközben megpróbáltuk a sebesülteket menteni.

Ondo csendes állam, különösen Nigéria északi és középső részéhez képest, bár a fulani pásztorok és a keresztény farmerek között voltak feszültségek. Hogyan magyarázható ez a hirtelen kitört erőszak?

Azt hallottuk, hogy fegyveres csoportok mozgósítják az embereket délnyugaton és az ország más régióiban. Nem tudjuk, hogy a támadók milyen törzshöz, fajhoz vagy csoporthoz tartoztak. Bár néhányan látták őket a támadás során, nem lehetett beazonosítani őket, mert nem szólaltak meg, nem beszéltek. A támadók egy része egyszerű hívőnek álcázta magát a mise alatt. Velünk imádkoztak a támadás kezdetéig.

Hogyan gondoskodnak a sérültekről és a gyászoló hívekről?

Már elkezdtünk róluk gondoskodni: lelkigondozást nyújtunk számukra, meglátogatjuk őket, imádkozunk velük, kiszolgáltatjuk nekik a betegek szentségét és bátorítjuk, bíztatjuk őket a remény megtartására. Jobban bekapcsolódunk a gyászolókról és a családokról való gondoskodásba.

Sebesültek megáldása a kórházban

Az egyházmegye más egyházközségekhez fordult segítségért. Kormányzati és nem kormányzati szervek, mint például a Vöröskereszt és más csoportok, sőt még muzulmán csoportok és imámok is támogattak minket anyagilag. A legaktívabb a Vöröskereszt volt, amely véradásért és anyagi támogatásért is fordult a lakossághoz.

Jelenleg mire van a legnagyobb szükség?

Anyagi, pénzügyi támogatásra van szükségünk, hogy gondoskodjunk az áldozatokról és a túlélőkről. Aztán saját biztonsági stratégiára is szükség van. Nem messze tőlünk volt biztonsági őrség és rendőr, akik nem segítettek rajtunk annak ellenére, hogy a támadás húsz percig tartott, és négy műtárgy is felrobbant. Saját biztonsági rendszerre van szükségünk.

Egy ilyen tapasztalat után, mint ez, biztonságban érzik majd magukat az emberek, ha visszatérnek a templomba?

Néhány hívőben eluralkodott a félelem. Ennek ellenére eltökélt szándékunk, hogy segítsünk nekik talpra állni, hogy megőrizzék erős hitüket és azzal vigasztaljuk őket, hogy mindenkit felkeresünk, nemcsak azokat, akik közvetlen érintettek. Az a cél, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki velük, hogy megerősítsük őket, és emlékeztessük őket arra, hogy amikor megvalljuk Istenbe vetett hitünket, ez azt jelenti, hogy lemondunk egész életünkről. Ez az élet csak egy átmenet az örökkévalóságba, és az örökkévalóságnak kell lennie a fókuszpontunkban.

Megerősítette vagy meggyengítette hitüket a támadás?

A híveimmel való találkozás során azt láttam, hogy hitük megerősödött, nem pedig meggyengült. Készen állnak és eltökéltek. Továbbra is imádkozom értük minden nap, a szentmisét pedig a még kórházban lévőkért ajánlom fel, hogy segítsem gyors gyógyulásukat. Az elhunytak lelkéért is misézek, hogy békében nyugodjanak. Végül az egyházközség minden tagjának szándékára ajánlok fel szentmiséket, hogy maradjanak szilárdak a hitben és reményben éljenek.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű