Ha azt szeretnénk, hogy Istennel való kapcsolatunk erősödjék, minden nap időt kell szánnunk arra, hogy beszélgessünk Vele.
Jusson eszünkbe: Róma nem egy nap alatt épült fel. Az életben a jó eredményekhez általában időre van szükség, és ez a jó szokások beidegződésére is áll. Megtanulásuk, elsajátításuk fokozatosan történik.
Szenteljünk minden nap időt Istenre
Vannak olyan szokások, amelyek elmélyítik kapcsolatunkat Istennel, de – mint általában minden kapcsolat esetében – meggyengülhetnek, ha nem gyakorolják őket rendszeresen. Ha azt akarjuk, hogy Istennel való kapcsolatunk gazdagodjék, minden nap időt kell szánnunk arra, hogy beszélgessünk Vele. Erre nagyon jó lehetőség, ha rászokunk a reggeli imádkozásra.
John McCloskey 19. századi amerikai főpap, aki könyvet írt a szent embereknek és Isten küldötteinek hét mindennapi szokásáról, a következőképpen mutatja be ezt a szokást: „Le kell térdelni, és felajánlani a most kezdődő napot Isten dicsőségére. Elmondhatunk egy már létező imádságot, vagy használhatjuk saját szavainkat is.” Azt az imát választjuk, amelyiket csak akarjuk. Én személy szerint, amikor felébredek, a Serviam-ot mondom („szolgálni fogok”, latinul), ami éppen az ellentéte Lucifer lázadó kijelentésének (Non serviam, nem fogok szolgálni). Egyszerű, de nagyon erőteljes.
Szent Teréz példája
A reggeli felajánláshoz sokan ismerik Lisieux-i Szent Teréz imáját:
„Istenem, felajánlom Neked minden mai cselekedetemet, Jézus Szent Szíve szándékára és dicsőségére. Szeretném megszentelni szívem minden dobbanását, legegyszerűbb gondolataimat és tetteimet is, hogy azok egyesülhessenek Jézus végtelen érdemeivel. Szeretném kijavítani hibáimat, és azokat az Ő irgalmas szeretetének kohójába hajítani.
Ó, én Istenem! Azt kérem a magam számára és azok számára, akik kedvesek nekem, hogy add meg nekünk kegyelmedet, hadd teljesítsük maradéktalanul szent akaratodat, és szeretetedért el tudjuk fogadni a földi élet örömeit és fájdalmait, hogy egy napon együtt lehessünk majd örök időkig a mennyben.”
Így legyen.
Amikor reggeli imát mondunk, azzal a napunk hátralevő részét is felajánljuk az Úrnak. Ez pedig erőt ad nekünk, hogy szembe nézzünk mindazzal, amit a további órák tartogatnak a számunkra!
Forrás: Philip Kosloski/Aleteia Brésil
Ezt a cikket Solymosi Judit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.
