Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Relativizmus, irracionális őrjöngés és forradalom

Közzétéve

Forrás: The Telegraph

A 2020. év bajainak egyik legnyugtalanítóbb elemét az oly sok bizonytalanság okozta összevisszaság és zavar jelentette. A COVID-19 világjárvánnyal kapcsolatban minden második hír, riport, a közösségi médiában megjelenő link vagy komment egymásnak ellentmondó dolgokat közölt. „A maszkok fölöslegesek.” „Mindenki köteles maszkot viselni!” „Csak öregek kaphatják el ezt a betegséget.” „A barátom ismer valakit, aki negyven körül van, sportos, egészséges, és csaknem belehalt.”  „Ha megfogod az élelmiszert, már el is kaphatod.” „A vírus nem terjed ezen az úton.” „Az egész világot fenyegeti.” „Csak New York városát sújtja, minket nem.”

A múlt héten is döbbenetes ellentmondásokat láttunk ezeknél a tömeges tüntetéseknél. Elő van írva a társadalmi távolságtartás, de ezreket buzdítanak arra, hogy gyűljenek össze és tüntessenek. A hatóságok egyik közreadott instrukciója így hangzott: „Szabadtéri társasági összejövetelek: maximum 12 fő. Szabadtéri tüntetések: maximum 100 fő.” Nem csoda, ha mindenki a fejét fogja, nem csak a meghökkenéstől, hanem a zavarodottság, a félelem és a szorongás miatt is.

Ami engem az egészben a leginkább érdekel, az az, hogy ez mennyire tükrözi a társadalmunkban létező relativizmust. Évtizedek óta mondogatja néhány értelmiségi, hogy „nem létezik olyan, hogy igazság”, illetve „ha létezik is olyan dolog, mint az igazság, akkor ezt nem tudhatjuk biztosan, és nem is állapíthatjuk meg teljes bizonyossággal”. Az igazság elleni támadás különösen a vallási igazság ellen intézett támadás volt. Úgy tűnik, senki sem érti, milyen kapcsolat létezik a relativizmus, az irracionális düh, a tombolás és az erőszakos forrongások között.

Nem kell hozzá nagy tudomány, hogy rájöjjünk. A következőképpen áll a dolog: ha nincs igazság, akkor egyedül a haszonelvűség és az érzelmek szolgálnak alapul a döntések meghozatalához. A haszonelvűség egyszerűen az a filozófia, amely szerint az a legjobb, ami működik, vagy ami a legtöbb örömet szerzi a lehető legtöbb embernek,. A haszonelvűség arról szól, hogy mi a leghatékonyabb, a leghasznosabb, a leggyakorlatiasabb és a legeredményesebb. Nincs mélyebb morális értelme és nem közvetít semmilyen magas felfogást a Jóról. Az érzelmesség pedig az érzelmek átélését jelenti. Szilárd tekintélyelvű alapok nélkül a döntések meghozatalához egyedül az érzelmek és a haszonelvűség kritériuma marad meg. Ezt a kettőt pedig a propaganda befolyásolja. Ezzel a következőt akarom mondani: azt, hogy egy ember mit érzékel hasznosnak és jónak, és milyen érzelmek uralják, az őt tanító emberek, az általuk fogyasztott média, az általuk olvasott könyvek és azok az emberek határozzák meg, akikre hallgatnak.

Az érzelmességnek, a haszonelvűségnek és a propagandának ez a kombinációja irracionalitást eredményez. Az emberek csak nagyon hozzávetőleges tudásra tesznek szert, nem lesznek képesek arra, hogy az információkat összefüggően egybedolgozzák, szintetizálják, és csak körbe-körbe fognak evezgetni az eltérő hitelességű forrásokból származó érzelmek, közösségi médiavélekedés, féligkész eszmék és fogalmak sekély medencéjében. Így aztán a gondolataikat és érzelmeiket a videójátékokból, a képregényekből, filozófiatanfolyamokból, önsegítő könyvekből, önismereti csevegőműsorokból, üdvözlő képeslapokról, horrorfilmekből, tegnapi hírekből és a nagypapától hallott hajdani történetekből összeálló egyveleg alakítja.

Mi következik ebből? Az, hogy egyre növekedni fog azoknak az embereknek a száma, akiknek fogalmuk sincs semmiről, és akik tébolyhoz közeli riadtsággal reagálnak a világ eseményeire és a saját helyzetükre. Olyan embereké, akiknek semmilyen formában sincs fogalmuk az igazságról, a jólneveltségről, a jó viselkedésről, a helyes gondolkodásról vagy a józan észről. Hadd mondjak erre egy példát. A Twitteren egy fiatal lány azt írta, hogy Hitler jobb volt Winston Churchillnél, mert Churchill rettenetesen ivott, dohányzott, továbbá házasságtörő és fajgyűlölő volt. Hitler ezzel szemben vegetáriánus volt, hűséges volt a társához, nem dohányzott, és noha ő is fajgyűlölő volt, jobb fajgyűlölő volt, mint a rasszista Churchill. Az ilyen felszínes, eltévedt bárány a maga képtelenségeivel remek zsákmány akármilyen lázító számára, aki arra jár és másokat tüzel.

Hol jön a képbe a düh? Nos, ez az egész relativizmus dolog nagyon szép egészen addig, amíg mindenki kedves érzelmeket táplál. Úgy tűnik viszont, hogy megfeledkezünk arról, hogy léteznek ocsmány érzelmek is, és a kedves érzelmek nagyon jók addig, amíg süt a nap, de ha a dolgok rosszra fordulnak, ezek a gonosz érzelmek kerekednek felül. A düh ott lapul, épp csak valamivel a felszín alatt. A mosoly mögött ott rejtőzik a vicsorgás. A relativizmus azt eredményezi, hogy mivel az igazság mint olyan nem létezik, mindenkinek egyszerűen toleránsnak kell lennie mindenki más igazságával szemben. A gond pedig az, hogy az emberek egyszerűen nem tudnak hosszú ideig így élni. Szükségük van egy igazságra, amelyért élhetnek, és amelyért harcolhatnak. Ha igazuk van, akkor a többieknek szükségszerűen nincs igazuk, és ha az jó dolog, ha valakinek igaza van, és rossz dolog, ha nincs igaza, akkor azok az emberek, akiknek nincs igazuk, nyilván rossz emberek, és a jó embereknek győzedelmeskedniük kell a rossz emberek felett.

Így tör ki aztán az irracionális düh az egyének szívében és a társadalomban is. Mivel irracionális, az embereket irracionális dolgok megtételére sarkallja. Ezért aztán látjuk, hogy emberek úgy tiltakoznak a rasszizmus ellen, hogy vandál módon megrongálják Abraham Lincoln szobrát, a rendőrség megszüntetését követelik vagy hangos jajszóval siratják George Floydot, de egy szó sem hangzik el azokról a nyugdíjas fekete rendőrökről, akiket a zavargások során öltek meg, sem azokról a nyugat-afrikai fekete keresztényekről, akiket a muzulmánok elrabolnak, megkínoznak és megölnek. Ha a feketék élete számít, akkor biztosan minden fekete élete számít.

Ha az irracionális düh kitör, összeütközésbe fog kerülni más emberekkel, akikben hasonlóan irracionális érzelmek dúlnak, akik ugyanígy dühösek. Ha ez megtörténik, elindul a forradalom, a forrongás, és onnantól kezdve nincs visszaút az „Igazsághoz”, mert az igazság már régen meghalt, és a konfliktus megoldásának egyetlen lehetősége annak a személynek vagy félnek a kezében van, amelyiknek több a fegyvere és győzni tud. Ha két megtébolyult erős ember harcol, akkor ott nincs párbeszéd, gondolkodás, érvelés, tárgyalás. Nincs tárgyalás, mert valamit csak akkor lehet megbeszélni, ha mindketten osztják azt a vélekedést, hogy létezik egy igazság, amely feltárható. Ha egyik fél sem hisz az igazságban, és már abban az ostobaságban sem hisznek, hogy „neked is igazad van meg nekem is igazam van”, akkor az egyedüli végkifejlet az erőszak, és az egyedüli megoldás az erősebb uralma a gyengébb felett.

Írta: Dwight Longenecker atya, USA (2020. június 8.)

Fordította: Solymosi Judit

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű