Az összes egyházi szabály közül valószínűleg a leghamarabb a vasárnapi misére járási kötelezettség jut az eszünkbe. A vasárnapokon és a parancsolt ünnepeken a miselátogatás elmulasztása súlyos, halálos bűnnek számít. Ennek a parancsnak a célja nem a büntetés, hanem az, hogy biztosítsa a hívők számára az imádságos lelkület és erkölcsi erőfeszítés elengedhetetlen minimumát.
Vannak azonban olyan körülmények, amelyek egyszerűen megakadályozzák, hogy elmenjünk a misére. Megbetegszünk, esetleg olyan elfoglaltságunk van, például orvosi ügyeletet kell ellátnunk, ahonnan lehetetlen elszabadulnunk. Netán olyan helyre kell utaznunk, ahol nincs katolikus templom. Mindenképpen meg kell gondolnunk, hogy mentségünk igaz-e. Ahogyan a Missouri államban élő Bill Peckman atya fogalmaz: „Istent nem a napirendünktől függően kell beillesztenünk az életünkbe. Ő az első prioritás. Ha a misén Vele töltött heti egy-két óra túlságosan kényelmetlen nekünk, akkor vajon a vele való mennybeli egyesülés nem csupán az az önző kívánság-e, hogy örök kényelmet, komfortot biztosítsunk magunknak?”
És ha rossz az idő?
Mit kell tennünk az olyan esetekben, amikor az időjárási körülmények kedvezőtlenek? Az utóbbi években egyre gyakoribbak a kiszámíthatatlan viharok, tornádók, özönvízszerű esőzések. Nem véletlen tehát, hogy a közelmúltban több helyütt is olvashattunk tanácsokat az ilyen helyzetekre.
Végletes időjárási körülmények esetén a püspök csoportosan is felmentheti a híveket a vasárnapi kötelezettség alól. Ha ilyen bejelentés nem történt, a döntést nekünk kell meghoznunk, saját helyzetünk, egyéni körülményeink, fizikai képességeink, útviszonyaink ismeretében. Nem kell, és nem is szabad kockáztatnunk.
A négy sarkalatos erény egyikének magyar elnevezése „okosság”, „bölcsesség”. Latinul viszont a „prudentia”, angolul a „prudence” szót használják, ami az „okosság” mellett körültekintést, óvatosságot, megfontoltságot is jelent. Aquinói Szent Tamás szerint az okosság a „megtehető dolgok helyes szabálya”. A John A. Hardon jezsuita atya által összeállított Modern Catholic Dictionary c. műben pedig a következő meghatározást olvashatjuk erről az erényről: „Annak a helyes ismerete, hogy mely dolgokat kell megtennünk, vagy tágabban fogalmazva, azon dolgok ismerete, amelyeket meg kellene tennünk, illetve el kellene kerülnünk”. A misére járással kapcsolatos döntésünk során ezt az erényt gyakorolhatjuk!
Gyakorlati útmutatás
Ryan Hilderbrand plébános az amerikai Indiana államban működik. Itt évente 40-50 napon át vannak komoly viharok, elsősorban áprilistól júniusig. A Nagy-tavak közelsége miatt gyakran tornádók is kialakulnak ezen a vidéken. Az 1876 óta vezetett statisztikák 69 különösen erős tornádót jegyeztek fel, amelyek 622 emberéletet követeltek. Nem véletlen tehát, hogy Hilderbrand atya ez év januári Twitter bejegyzésében a következő tanácsokat adta:
- Ha az időjárás lehetetlenné teszi a templomba jutást, a mise elmulasztása nem bűn. Nem kell meggyónni, és a következő alkalommal nyugodtan járulhatunk szentáldozáshoz.
- Ha kinézünk az ablakon, és arra gondolunk, hogy azért a boltba vagy a fodrászhoz mégis elmehetnénk, akkor az időjárás NEM ELÉG ROSSZ a mise elmulasztásához.
- Nézzünk körül. Félnénk-e az úton? Ha ugyan tudnánk vezetni, de egész úton rettegnénk, akkor az idő ELÉG ROSSZ ahhoz, hogy ne menjünk el a misére. Maradjunk otthon a biztonságos melegben.
Mit tegyünk, ha valóban nem tudunk elmenni a misére?
Érdemes a családnak egy kis időt az otthoni lelki elmélyülésre szánnia. Olvassuk fel az aznapi evangéliumot, mondjuk el a rózsafüzért. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy helyesen cselekedtünk-e, beszéljünk erről a lelkiatyánkkal a legközelebbi gyónásnál, és fogadjuk meg tanácsát.
A Missouri állambeli Dave Dwyer atyától egy hölgy megkérdezte, vajon egy mise rádiós meghallgatásával vagy televíziós megtekintésével eleget tesz-e a vasárnapi kötelezettségnek. A rövid válasz ez volt: NEM. A bővebb magyarázatban az atya rávilágított arra, hogy noha a rádióban vagy a tévében közvetített mise alkalmas a lelkünk gondozására, nem váltható ki vele a vasárnapi kötelezettség. Különbséget kell tennünk aközött, képtelenek vagyunk-e elmenni a misére, vagy csak nem akaródzik. „A leggyakrabban úgy áll a dolog, hogy ha valamiről úgy érezzük, hogy bűn, akkor az bűn is” – mondta Dave atya-
Vegyük tehát komolyan a vasárnapi misére járási kötelezettséget. Nem önkényesen határozunk így, hanem a hitünk közös megéléséről, Isten közös imádásáról, az együtt ünnepelt szentáldozásról van szó. A kötelezettség alól felment bennünket a lehetetlenség, de a helyzet megítélése rajtunk, a lelkiismeretünkön múlik. Isten pedig fontosnak tartja biztonságunkat.
