Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Rövidesen megfejtik a Franciaországért meghalt Leclerc abbé kelyhének rejtélyét

Közzétéve

Fotó: Alain Pignel

Jacques Leclerc abbé hősiessége, akit a nácik 1944 júliusában azért végeztek ki, mivel ejtőernyősöket rejtett el a harangtoronyban, mostanában azért került előtérbe, mert váratlanul felfedezték kelyhét a marrakeshi piacon.

„Ez egy Indiana Jones-szerű történet” – ígéri telefonon Alain Pignel, régi színházi producer, Marokkó szenvedélyes barátja, aki nemrégiben egy valóságos rejtélyt oldott meg. 2019-ben Marrakeshben töltötte vakációját és amint szokása volt máskor is, végigrótta az arab piac, a souk forgalmas útjait. Meglepetésére egy árus egy középkori stílusú, ezüst kelyhet mutatott neki, amelynek markolata elefántcsontból volt és a töviskoronát ábrázolta, körülvéve ezüst liliomvirágokkal. A kis töviseket, amik a koronát körbefonják, ametisztből és ébenfából formálták ki. A kehely talpán egy feliratot látott: „Jacques Leclerc, 1941. október 12, OB-SB”. „Azonnal tudtam, hogy a OB-SB felirat Szent Benedek oblátust jelent” – mesélte Alain Pignel az Aleteiának. Felfedezése mélyen felkavarta, és megvette ezt a szent edényt barátja, Jean-Pascal Duloisy atya, a párizsi egyházmegye papja számára.

Több tucat kolostorral lépett érintkezésbe

Párizsba érkezve Duloisy atya azonnal ötvöshöz adta be a kelyhet, restaurálás végett. Néhány nappal később ezt a kelyhet használta Aupetit párizsi érsek azon a karácsonyi szentmisén, amelyet abban az évben az Alexis Grüss cirkusz kupolája alatt mutatott be. De ennek a tiszteletet érdemlő tárgynak, amely visszajutott Franciaországba és ott restaurálták, csak most kezdődött a története, ami sok meglepetéssel járt.

„Kinek a tulajdona volt ez a kehely? Ellopták, örökösei adták oda valakinek, elveszett valami költözés során? Szerzetesé, misszionáriusé volt?” Duloisy atya állhatatos kérésére, aki sürgette, hogy járjon utána ennek a titokzatos felfedezésnek, Alain Pignel megmozgatta az eget és a földet, hogy nyomra akadjon. A Jacques Leclerc név ismeretlen volt a rabat-i érsekség területén. Semmi felvilágosítás nem érkezett a néhány megkérdezett maghrebi kolostortól sem. „Felvettük a kapcsolatot a francia bencés apátságokkal, például Solesmes-mel, de nem jutottunk eredményre. Kicsit elbátortalanodtunk” – emlékszik vissza Alain Pignel. De egy este, egy lépcsőházi szomszédjával való beszélgetés során ez a fiatal nyugdíjas, akiből hirtelen Sherlock Holmes lett, rábukkant az első nyomra. „A szomszédasszony nekilátott nyomkodni az okostelefonját és hirtelen azt mondta, hogy talált valamit, van ott egy bizonyos „Abbé Jacques Leclerc”, aki 1913-ban született, káplán volt Dives-sur-Mer-ben (Calvados), majd Pont-l’Évêque-ben 1944. július 4-én letartóztatta és megkínozta a Gestapo. Kivégezték és rövid úton eltemették egy tömegsírban Saint-Pierre-du-Jonquet-ban.”

Melyik évben szentelték fel? 1941. október 12-én! Nem hiszek a fülemnek!

Gyors fejszámolás után Alain Pignel kizárta ezt a lehetőséget. „1913/1941, ez annyit jelent, hogy 28 éves korában szentelték pappá. Ez akkoriban igen késői szentelés volt.” Nem reménykedett semmiben, de lelkiismeretességből másnap reggel felhívta telefonon a Bayeux-Lisieux-i egyházmegye levéltárát. „Az irattáros megtalálta a kivégzett pap nyilvántartási kartonját. Igen, egy Jacques Leclerc nevű pap valóban 1913-ban született és 1944 júliusában halt meg. Na, és tudják, hogy mikor szentelték fel? Igen, 1941. október 12-én! Mintha mellbevágtak volna!” Alain Pignel ekkor megértette, hogy ez a Marrakesh piacán fellelt kehely valóban Jacques Leclerc-é, egy normandiai papé volt, akit a nácik három évvel felszentelése után öltek meg, mert részt vett egy ellenállási hálózatban.

A megszállás ellenségeként közel került az ellenálláshoz

Milyen szerepet játszott Jacques Leclerc az ellenálláson belül és hogyan kerülhetett a kelyhe Marokkóba? A bayeux-i egyházmegye irattárosának és a „Un fleuve pour la liberté, la Dives” (Mozgalom a szabadságért, la Dives) egyesületnek köszönhetően, amely éppen Dives-sur-Mer ellenállóinak emlékein dolgozik, Alain Pignelnek sikerült Leclerc atya életét rekonstruálnia. Egyetlen gyermek volt, 1936-ban elvesztette apját és 1941 szeptemberének végén édesanyját is, néhány nappal a pappá szentelése előtt. A hívei körében hamarosan közkedveltté váló papot az Ifjúsági Központ lelkészévé nevezték ki. Marcel Vauvarin, aki még életben van és annak idején a ministránsa volt, azt mesélte, hogy Leclerc atya szerzett egy német katonai derékszíjat és kicserélte a horogkeresztet egy cserkészkereszttel, rajta hagyva a jelmondatot: „Gott mit uns” „(Isten velünk)”. Arra is emlékezett, hogy a pap hajlandó volt megkeresztelni egy zsidót, hogy az elkerülje a deportálást.

A kelyhet aztán ellopta a Gestapo főnökének a szeretője

„1944. július 3-án a Gestapo elfogott egy csoport ellenállót Dives-sur-Merben, köztük Jacques Leclerc atyát, akit valószínűleg feljelentettek. Avval vádolták, hogy ejtőernyősöket rejtegetett templomának harangtornyában” – meséli Alain Pignel. Kínozták, bikacsökkel verték Pont-l’Évêque-ben, mielőtt kivégezték volna, majd bedobták egy tömegsírba huszonhét ellenálló holttestével együtt. Megtalálták a breviáriumát, amit a kezében tartott, a július 9-i lapnál nyitva, így tudták két évvel később azonosítani őt. Ma a caeni Katolikus Segélyszervezet falán emlékeztet egy emléktábla arra, hogy a jelenlegi épületek megépítése az atya végrendeleti adományának köszönhető.

Emléktábla a caeni Katolikus Segélyszervezet falán

Alain Pignel folytatta kutatásait, így rátalált Dives-sur-Mer régebbi plébánosának telefonszámára. A plébános azonban kategorikus: sohasem hallott arról, hogy egy kelyhet elloptak volna néhány évvel ezelőtt a templomából. Toni Mazzotti, Pont-l’Évêque történetének szenvedélyes kutatója talált rá egy nyomra, egy bizonyos Madeleine-re, aki Heinrich Meiner, a rouen-i Gestapo főnökének szeretője volt. 1944-ben ez az asszony Németországba menekült, szeretőjével és annak helyettesével együtt, aki Pont-l’Évêque-ben dúlt és garázdálkodott. Neki is volt egy francia szeretője, a sajnálatosan hírhedt Marie-Clotilde de Combiens, aki arról volt híres, hogy részt vett a fosztogatásokban, a letartóztatásokban és a kihallgatásokon. A calvados-i megyei levéltárban Alain Pignel talált egy feljegyzést a marokkói francia hírszerző szolgálattól (1944-ben protektorátus volt). „Felfedeztem, hogy amikor a helyzet már fordulni látszott, ez a két nő Algériába menekült, majd Marokkóba, ahol 1945 júliusában letartóztatták őket”. Letartóztatásukkor éppen úton voltak Marrakesh felé.

A 12 éves Jacques Leclerc

A történet végének megírása még várat magára. Jacques Leclerc atya sírja siralmas állapotban van a Dives-sur-Mer-i temetőben. A következő hetekben azonban felújítják, köszönhetően a „Mozgalom a szabadságért, la Dives” egyesület által kezdeményezett gyűjtésnek. Emléktáblát helyeznek el majd a síron 2021. október 21-én, pontosan nyolcvan évvel az atya felszentelése után.

„Családunkban egyáltalán nem ismertük a kehely történetét, de meghatott annak felbukkanása”, mondja Jean Leclerc, az atya déd-unokatestvére, akit az Aleteia kérdezett. „Ismertem ősöm nevét és arcát is, köszönhetően annak a festménynek, ami a családi házunkban volt, amikor én 15 éves voltam. Egyházi öltözetben volt ábrázolva és tudtuk, hogy a németek lőtték le. Sajnos, ez a festmény azóta eltűnt” – mondja sajnálkozva. Az egyetlen fénykép, ami birtokunkban van Leclerc abbéról, 1925-ből való. Iskolaköpenyben van rajta, és arról álmodik, hogy katona lesz. Végül az ellenállás vértanúja lett 19 évvel később. 1948-ban posztumusz kinevezéssel Jacques Leclerc atyát alhadnaggyá léptették elő.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű