Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

„Senki sem ragadhat ki minket Isten kezéből” – még a koronavírus sem

Még a koronavírus sem „ragadhat ki Isten kezéből” figyelmeztet minket Ulrich Neymeyr erfurti püspök, aki rávilágít arra is, miért nem érintik túlságosan a mostani korlátozások az advent ünneplését.

Közzétéve

Fotó: Portfolio

Advent van, a koronavírus időszakában: ehhez két gondolattal kapcsolódom. Advent első fele a mi Egyházunkban nem arra irányul, hogy Isten Fia a karácsonyi ünnepkor világunkba érkezett, és mi erre készülünk. Nem, mi Krisztus visszatérésére készülünk a világ és a világtörténelem végén. A hívők abból indulnak ki, hogy a világ és annak történelme után, jobban mondva mögötte, létezik egy Valóság, amit Jézus az Isten Országának nevezett. Ez a Valóság a világ és a világ történelmének a végén lesz nyilvánvaló, de már most is Valóság, amely erősebb a halálnál.

„Senki sem ragadhat ki Isten kezéből” – mondta Hermann Volk mainzi bíboros a merényletben súlyosan megsebesült II János Pál pápáért mondott szentmiséje alkalmából. Még a koronavírus sem. A valóság ilyen megközelítése erősiti azt a bizalmat, amelyre a Biblia számtalanszor buzdít és bátorít. „Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?” (Mt 6,27) – mondja Jézus a Hegyi beszédben. Az értelmünk arra tanít, hogy a bizalom óvatosság és éberség nélkül könnyelműség, a hit arra tanít, hogy az óvatoskodás bizalom nélkül félelem.

A második gondolatom az, hogy azok az érintkezési korlátozások, amiket a vírus terjedése elleni védekezés céljából követelnek meg, az advent megünneplését nem nagyon érintik. Az advent megünneplése nagyrészt a családon belül történik. A család az adventi koszorú körül gyűlik össze, közös élményeket él meg, adventi énekeket énekel és a szintén családban ünnepelt, közelgő Karácsony örömét éli át. Az adventi szokások mélyen begyökereztek a családokba, és a fertőzések elleni óvintézkedések során újból visszatalálnak ide. A közösségi termekben szervezett adventi délutánokat és karácsonyi vásárokat később találták ki. Az úgynevezett „Szállást keres a Szent Család” régi szokása eredetileg nem úgy nézett ki, hogy a fél templomi közösség egy ház előtt találkozik, elénekel egy adventi éneket és a végén forralt bort iszik. Eredetileg ez a szokás a Szent Család útjára utal. Egy Mária képet visznek minden nap más házhoz, ahol szállást, menedéket adnak a Szent Családnak. Majd a következő őket befogadó helyre viszik, ahol szintén Karácsonyra készülnek. Ezt a szép, régi szokást ma is lehet gyakorolni.

Írta: Ulrich Neymeyr erfurti püspök via katholisch.de

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű