Lépj kapcsolatba velünk

Tanítás

Szénégető István: Térjünk vissza a Jézussal való találkozáshoz (húsvéti vigília)

Közzétéve

Pillanatkép a húsvéti vigília miséről - Fotó: St. Boniface Parish - Lunenburg, MA

Szénégető István atya, a Katolikus.ma mentorának húsvéti vigília homíliájával kíván szerkesztőségünk áldott ünnepet! Krisztus Urunk meghalt a bűneinkért, de feltámadt mert erősebb a sötétségnél és a halálnál. Kívánjuk, hogy mindannyiunknak legyen ereje elfogadni a Tőle kapott ajándékot!

– Krisztus feltámadt!
– Valóban feltámadt!

A Katolikus.ma szerkesztősége


Testvérek!

Ezen a csodálatos éjszakán a liturgia, a ma éjszakai imádságunk külső formája segít minket. Szimbólumok ezek. A külsőből próbálnak elvezetni minket a bensőnkbe. Mindenkinek van benső élete. Ahol legmélyebb vágyaid, érzéseid rejtőznek, ahol legfontosabb gondolataid foglalkoztatnak… ahol azt mondod magadra, hogy “én”. A Húsvét, Jézus feltámadása ott érinthet meg minket. Énünk legbelsejében. Ahonnan forrásozik az élet. Nemcsak a biológiai, hanem a teljes élet.

Kintről indultunk, sötétből. Templom belsejébe érve: megérkezett a fény, “Krisztus világossága”. Most van benned valami sötétség? Mi van a sötétben, a te sötétségedben? Félsz a sötétben? Gyere, tegyünk együtt egy lépést a Fény, Krisztus világossága felé.

Hallottuk az Ige liturgiában a Teremtés könyvéből a teremtés folyamatait. Isten a teremtőnk. Ő alkotott. Nem a semmiből, hanem az Ő végtelen szeretetéből. Szeretetben fogantak sejtjeid, csontjaid, génjeid, tested és lelked. Akarta, hogy legyünk. Isten most is akarja, hogy legyek. Ő folyamatosan teremt, a teremtés nincs befejezve. Adja az életet, és én együttműködök vele. Gondoskodik, oltalmaz, segít előre a növekedésben, adja nemcsak az életet, hanem az életét: az Ő életét. Érezted, hogy Ő szeret? Mikor érezted meg úgy igazán, legutoljára? Fel tudod most idézni ezt magadban?

A Húsvéti Ige középpontja a zsidók kivonulása az Egyiptomi fogságból. Száraz lábbal… a tenger ketté nyílt falai között… Isten vezetésével vonul ki a nép. A bűneinkből való szabadulás szimbóluma ez. Vajon mit gondolsz erről? Mi a te bűneid, a mi bűneink realitása? Erős kézzel és kinyújtott karral – ezt olvastuk. Isten így vezet a bűneikből kifele: nagy-nagy szeretettel. Nem elítél, hanem hív és segít. Éreztél már lelkiismeretfurdalást? Meg van benned a bűntudat, azaz elismered, hogy bűnös vagy? Bűnösnek lenni és bűnöket elkövetni nem ugyanaz. Az utóbbi eredője, okozója az előbbi. Ha ott kérünk gyógyulást, Isten onnan fog felemelni minket. Van benned bűnbánat? És érzed a bűnbocsánat illatát, örömét? Meg van bocsátva… Szabad vagyok? Szabad vagy? Isten tisztává akar tenni, igen. Egészen tisztává. Szentté. Menj… Többé ne vétkezzél!

Aztán hallottunk próféciát az új szívről. Isten nemcsak megteremtett és ott hagyott minket saját utunkon. Figyel ránk, és ha valami bennünk elfárad, akkor Ő meg akar újítani. Ha kialszik a szeretet, és mondjuk megjelennek az önzés következményeiként a feszültség, a békétlenség, a megoldatlan konfliktusok, a széthúzás, az emberi kapcsolataink összevisszasága, akkor Ő az, aki lehajol és dolgozik azon, hogy kicserélje szívünket. Szerető szív… Ez is a húsvét része. A szív átváltozása. Szívtelenséget mikor láttál utoljára? És szívességet mikor tettél legutóbb? Mit érzel, mikor köszönetet mond neked valaki és azt válaszolod: szívesen!

Majd Jézus Krisztus feltámadásáról szóló evangélium azzal kezdődik, hogy a szombat utáni napon kora reggel az asszonyok a sírhoz sietnek. Jézus holttestét szerették volna olajjal bekenni, az előírások szerint. De a sírt üresen találják. A sír üres! Angyal jelenti nekik a hírt, hogy vigyék el az apostoloknak: Jézus feltámadt! Előttük megy Galileába, ott majd megláthatják (Mt 28, 5-10). A Mester halála után a tanítványok szétszóródtak, hitük összeomlott. Mindennek vége – gondolták. A bizonyosság és a reménység összeomlott. De most az angyal híradására fénysugár tör elő a sötétségből: Jézus feltámadt, amint előre megmondta. Galileában meglátják a tanítványok. Ott, ahol először hívta őket, a tóparton, ahol hálóikat rendezgették. Akkor mindenüket elhagyva követték Őt (vö. Mt 4, 18-22). Visszatérni Galileába azt jelenti: újra emlékezetükbe  idézni a kereszttől és a feltámadástól visszamenőleg a történteket, hogy ez új kezdet legyen. Jézus jelenlétét, csodáit, tanításait, szeretetét, a lelkesedést, majd kiábrándulást és az árulást.

Ez húsvét üzenete: valamennyiünknek van egy „galileai” kezdetünk Jézussal való utunkon, kezdve keresztségünkkel, hitünk meggyökerezésén át keresztény tapasztalatainkig. Elmenni Galileába ezt jelenti: visszatérni ahhoz az izzó pillanathoz, amikor Isten kegyelme megérintett engem utam kezdetén. Attól a szikrától ma is meggyújthatom tüzemet. Minden nap. Meleget és fényt vihetek testvéreimnek. E szikrától lángot, lelket, lelkesedést kap a bensőm. Van egy Galilea a keresztségtől kezdve: találkozás Jézussal, aki magához hívott, akit követtem, hogy részt vegyek küldetésében. Visszatérni Galileába azt jelenti, hogy megőrizzük elevenen emlékezetünkben a hívást, amikor utamon Jézussal találkoztam, amikor irgalommal rám tekintett és követésére hívott. Emlékezem a pillanatra, amikor tekintetünk találkozott, és megéreztette velem, hogy szeret.

Sikerült átélni mindezt? Talán ezek a ma éjszaka csodálatos kincsei. Ezek az ünnep kegyelmei. Így lesz bennünk is, bensőnkben húsvét, megújulás, feltámadás! Krisztus él! Mondjuk együtt: Krisztus él! Ez a mi hitvallásunk: Krisztus él! Hisz Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Ámen.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű