fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Szent Benedek tíz tanácsa, amellyel megváltoztathatjuk mindennapi életünket

Közzétéve

Szent Benedek ábrázolása - Fotó: Lawrence, OP

A napokban ünnepeltük Nursiai Szent Benedeknek, a bencés rend alapítójának születésnapját. Igaz, a születésnapról magáról nincs történelmi adatunk, július 11-e mint Benedek születésnapja csak a 8. század végén jelent meg. Halála napját (547. március 21.) tudjuk pontosan, de mivel ez gyakran Nagyböjt idejére esett, 1969-ben az ünneplés napját áttették július 11-re.  A nyugati szerzetesség alapítójára, Európa szellemiségének meghatározó alakjára VI. Pál pápa olyan tisztelettel nézett fel, hogy 1964-ben Európa védőszentjévé nyilvánította.

A híres Monte Cassino-i monostor létrehozása előtt Benedek több szerzetesi közösség élén is állt, felügyelte a rendet és a kolostori élet megszervezését. Így ébredt rá, hogy egy szerzetesközösségnek világos, közösen elfogadott életszabályzat alapján kell működnie. Kidolgozott egy átfogó, új szerzetesrendi szabályzatot, amelyet aztán Nagy Szent Gergely pápa kötelezővé tett minden kolostorban. Műve, a Regula ma is nagyon korszerűnek számító ajánlásokat tartalmaz, máig sok kolostorban szabályozza a szerzetesek mindennapi életét. De nem csupán a szerzetesi közösség életének napirendjét határozza meg, hanem nekünk, hétköznapi embereknek is bölcs tanácsokat ad. Egy cseppet sem érezzük idejétmúltnak, hiszen a mindennapi élet tapasztalataiból erednek.

Az Aleteia tíz pontban foglalta össze Szent Benedek legfontosabb tanácsait, amelyek a következők:

1. Figyeljünk és hallgassunk!

A hallgatáshoz csendben kell lenni. Benedek idejében, ha valaki azért beszélt, hogy csak beszéljen, de nem mondott semmit, megbüntették.  A csendben magunkra összpontosíthatunk, és jobban figyelhetünk másokra. Mindenekelőtt pedig Isten jelenlétét érzékelhetjük, meghalljuk Isten szavát. 

2. Munkával tartsuk karban a szellem egészségét!

„Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék” – figyelmeztet Benedek, Szent Pált idézve. (Thesszalonikaiakhoz írt II. levél 3, 10) Szent Benedek igen nagyra becsülte a fizikai munkát. Diós István atya erről így ír:

„Benedek fölfedezte a munkát mint a megszentelődésnek az eszközét. Ezért lett az ő egész szerzetességének az alapfölismerése: ha üdvözülni akarsz, akkor imádkozz és dolgozz! – Amikor imádkozol, akkor az Istennél időzöl. Amikor dolgozol, az Isten világát szenteled meg. Ha kell, alakítod, ha kell, megműveled.

Ez óriási dolog volt akkor! Mert az egész ókori világ – főleg a római világ – úgy gondolkodott, hogy a munka a rabszolgák dolga. Értelmes, nemes ember nem dolgozik. Legföljebb olvas, beszél, politizál – de nem dolgozik. Két kézzel nem dolgozik.
Benedek pedig tanítani kezdte a szerzeteseit: imádkozz és dolgozz!”

3. Alakítsunk át minden feladatot „a kezek imádságává”!

Tekintsük a munkát másoknak tett szolgálatnak. Egy monostori közösségben a testvérek a konyhában, az ápolásban, a háztartási munkákban egymásnak tesznek kölcsönösen szolgálatot.

4. Alakítsuk ki napjaink ritmusát!

Legyen mindenre valamikor egy előre tervezett időszakunk. Imádságra, a gyerekekre, magunkra. Az iskolában éppúgy, mint a munkahelyen tervezzük meg feladatainkat, határozzuk meg a rájuk szánt idő tartamát, és tartsuk is be.

5. Figyeljünk oda mások szükségleteire, ne csak a magunkéira.

Vegyük észre saját tökéletlenségeinket, ne csak a másokéit. Ez a közösségben élés egyik legfontosabb kulcsa.

Szent Benedek freskó – Fotó: osb.org

6. Legyünk fegyelmezettek. Uralkodjunk időnkön.

Elképzelhetetlen, hogy egy szerzetes ne hagyja abba azt, amit csinál, és késve érkezzen az istentiszteletre. Az időbeosztás szigorú betartása végül is nagyobb szabadsághoz vezet.

7. Rendszeresen töltekezzünk!

Minden embernek szüksége van bizonyos időre és térre ahhoz, hogy magára találjon, töltekezzen és fejlődjön, haladjon az életben. Szent Benedek számára ezt a Biblia olvasása biztosította. Ezt a tevékenységformát nevezik lectio diviná-nak, amit a következőképpen határozhatunk meg:  

„A lectio divina azt a Szentírás-olvasást jelöli, mely nemcsak a tanulást – a Szentírás szövegével való ismerkedést – szolgálja, hanem a meditáció egyik formáját is képezi. A Szentírás olvasása, ahogy azt már az egyházatyák is végezték, három lépésben valósul meg: lectio, meditatio, oratio. Az első fogalom a szöveg egyszerű (hangos) olvasására vonatkozik. A második lépés, a meditatio, mintegy a szöveg kibontása és gondolati átjárása, … ami az olvasottak ízének újra-átérzését szolgálja. Smaragdus így ír: „Az olvasmány számunkra még ismeretlen dolgokról tudósít bennünket, a meditáció pedig az olvasottak gyümölcsének megőrzéséhez segít bennünket.” A Szentírás olvasásának harmadik lépése az oratio; a lectio divina tulajdonképpeni célja. Az oratio az emberi szív legmélyéről fakadó, az isteni szóra adott válasz.” 

8. Különböztessük meg a lényegest a sürgőstől!

Nem az a nehéz az életben, hogy prioritásokat állítsunk fel magunknak, hanem az, hogy kövessük ezeket és figyelembe vételükkel szervezzük meg magunkat. Bármi váratlan dolog megzavarhatja mindennapjainkat, és akkor beköszönt a „sürgősségi helyzet diktatúrája”, ami felborítja terveinket és mindent felülír.  

9. Béküljünk meg lelkünkben egymással és Istennel, mielőtt lefeküdnénk!

Tiltsuk meg magunknak, hogy másokra rosszat mondjunk. Soha ne feküdjünk le haraggal, engesztelődjünk ki, bocsássunk meg egymásnak. 

10. Éljünk minden nap úgy, mintha ez lenne életünk utolsó napja!

Ne aprózzuk el dolgainkat, ne essünk a sürgősség csapdájába, de a halogatáséba, a késlekedésébe sem. Ügyelnünk kell arra, hogy életünkben mindig a lényegesre összpontosítsunk.

Életvezetésünkhöz nagy segítséget ad az az imádság is, amelyet Szent Benedek minden nap elimádkozott a kereszt előtt:

Adj nekem, jóságos Jézusom, Téged megértő értelmet, Téged átélő érzelmet, Hozzád siető lelket, Érted hevülő lelkesedést, Téged föllelő bölcsességet, Téged fölismerő világosságot, Érted égő szeretetet, Benned élő szívet, Téged dicsérő tetteket, a Te szavadra hallgató fület, a Te szépségedben gyönyörködő szemet, a Te fölségedet magasztaló nyelvet, Neked tetsző életmódot, a Tőled jövő megpróbáltatás viselésére béketűrést, Hozzád ragaszkodó, hűséges kitartást, és adj nekem, Jézusom, boldog halált. Ajándékozzál meg jelenléteddel, fényes föltámadásoddal és a boldog örökkévalóságban add nekem jutalmul Tenmagadat.
Ámen.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. palibacsi

    2019-10-18 at 00:49

    hazánk élére küldött szerzetesek akik itt igazán szorgalmas tanárok voltak Isten nevének dícséret-ével, és Szent István kezébe adottpallossal, köszönjük meg nekik, hogy itt a pannonhalmi szent Márton hegyen ugyanolyan világító tornyot építettek nekünk mintha a Monte Cassinó állna ott. A távolság kilóméterben nagy, de szellemében örökké itt marad. Szent Benedek ott az Isten házában kérünk, őrizd meg a Te magyarjaidat emlékezetedben és vezesd őket az igaz úton, hogy itt Rómában ott fennt az angyalok kórusában lehessünk.

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Életmód

Szívmelengető látvány, ahogy az örökbefogadott fiú kivetett, idős kutyákat nevel

Közzétéve

Szerző:

Fotó: YouTube

Megható történet következik!

Robbie Gay egy kisfiú, és óriási szíve van. Élete tragikusan indult, kétszer volt kórházban agysérülésekkel, majd nevelőszülői rendszerbe került. Mire végül a szülei, Maria és Charles örökbe fogadták, korábbi élményei akkora traumát okoztak neki, hogy képtelen volt sírni.

A kisfiú azonban gyógyító megnyugvásra talált, méghozzá egy különleges helyen, a helyi állatmenhelyen. Azzal vigasztalódott, hogy kidobott, öreg kutyákról gondoskodott: „Azért, mert az emberek nem törődnek az idős emberekkel, sem az öreg kutyákkal! Csak a kisbabákat és a kutyakölyköket akarják” – magyarázta Robbie a CBS riportjában.

Az idősebb kutyákkal való együttérzés képessége nyilván saját szomorú tapasztalataiból fakad, ahogy azt a mamája is meséli: „Robbie tudja, milyen érzés az, ha valakit nem szeretnek, és nem törődnek vele.”

Most azonban, egy biztonságos és szerető otthoni környezetben élve, meg tudja nyitni szívét a szerencsétlen kutyáknak, és „újra ki tudja mutatni érzéseit” – meséli anyukája. A kedvessége miatt tanult meg újra sírni, amikor egy nevelt kutyusa meghalt.

Nyilvánvaló, hogy ezekről az idősebb kutyákról való gondoskodás részben azért is nehéz, mert sokuk nem marad már sokáig életben. Robbie azonban ragaszkodik ahhoz, hogy velük maradjon életük utolsó percéig. Ahogy nagyon helyesen mondja: „Nem arra gondolok, hogy mikor fognak meghalni, hanem arra, hogy most, ebben a pillanatban hogyan érzik magukat.”

Robbie nagyon különös kisfiú, hiszen nem csak az öregedő kutyákról akar gondoskodni életük utolsó pillanatáig, de azt is reméli, hogy ha felnő, majd nagyobb gyerekekről is gondoskodhat. Robbie megtestesíti az együttérzést és a megértést, még akkor is, amikor megszakad a szíve négylábú barátai korai halála láttán.

Remélhetőleg a korábbi rossz tapasztalatok továbbra is segítik majd Robbie-t mások gondozásában. Azt kívánjuk, szíve hatalmas szeretetével gyógyítsa tovább kedves bundás barátait, érezze szeretetüket, és legyen boldog emberi családjával is!

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Tiszteletadás Arnaud Beltrame ezredes előtt, aki négy évvel ezelőtt hősiesen átvette egy túszul ejtett nő helyét

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Arnaud Beltrame ezredes a dél-franciaországi Trèbes-ben, 2018. március 23-án, egy bevásárlóközpont elleni támadás során halt meg, miután felajánlotta életét cserébe egy túszul ejtett nőért. Negyvennégy éves, házas ember volt. Most, négy évvel később, egymást követik emlékére a tiszteletadások.

Március 23-án volt Arnaud Beltrame ezredes halálának negyedik évfordulója. A csendőrtiszt átvette egy túszul ejtett nő helyét, az Aude megyei Trèbes város Super U bevásárlóközpontja elleni terrortámadás során, amelynek három másik áldozata is volt rajta kívül.

Beltrame ezredes, akit a terrorista háromszor meglőtt, március 23-ról 24-re virradó éjszaka, a Carcassonne-i kórházközpontban belehalt sérüléseibe.

Hősies tettéért Emmanuel Marcon köztársasági elnök nemzeti tiszteletadásban ré­szesítette, kijelentve, hogy „hősként esett el”, és kiérdemelte „az egész nemzet tiszteletét és csodálatát.”

Most, négy évvel később Emmanuel Macron ismételten tisztelgett Arnaud Beltrame ezredes és a másik három elhunyt emléke előtt. “Emlékük megmarad” – írta a köztársaság elnöke. A belügyminisztérium hasonlóképp tisztelettel adózott „Arnaud Beltrame ezredes bátorságának és önfeláldozásának”.

Az elhunyt egyik fivére, Cédric Beltrame is megnyilvánult a Twitteren, és megosztotta Marie-France Cunin „Ezredes” című, az „egyszerű és csendes hős rendíthetetlen bátorsága” előtt tisztelegő versét. Íme egy részlet belőle:

Ezredes

Egyszerű és csendes, nem egy bálvány
Aki nagy zajjal játssza a papírhőst,
Hanem több ő egész Franciaország számára egy szimbólumnál
Rendíthetetlen bátorsággal mutatott példát

Egy túsz megmentésére életét is azonnal kockáztatva
Elszántan, tiszta fejjel szembeszállt a sorssal
Ugyan mit lehet tenni ily esetben, mikor egy őrült kihívja az embert
Mi mást, mint mélyen szemébe nézni a halálnak

Felméri annak súlyát, amit hátrahagy
Családot, szeretetet, szakmát, hogy jobban legyőzze a gonoszt
Hite lelkében ég, s előre megbocsát
Súlyos árat fizetvén nemes eszméjéért.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: infochretienne.com

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Isten a nagyobb Elvis – a hollywoodi sztár megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt bencés apáca lett

Közzétéve

Szerző:

Fotó: EAST NEWS | AP / FOTOLINK

Ünnepelt szépség volt a színésznő, Dolores Hart, aki nagy sikereket aratott Elvis Presleyvel és Marlon Brandóval… mielőtt Istennek szentelte magát. Hollywoodi sztár és Szent Benedek rendi szerzetes apáca – ez lett a mesébe illő sorsa annak, aki megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt a szerzetesi élet választotta.

Dolores Hart visszavonult életet választott egy bencés kolostorban egy olyan életszakasz után, amelyet a Hollywoodi fényszórók fényében töltött. 1938-ban született Chicagóban, ténylegesen együtt forgatott olyan nagy amerikai sztárokkal, mint Marlon Brando és Elvis Presley, és olyan híres rendezőkkel, mint Alfred Hitchcock. Paradox módon egy forgatás keretében XXIII. János pápával volt szerencséje találkozni, ami felkeltette benne a vágyat a szerzetesi élet után. Eredeti életút, ami megmutatja, hogy minden út Rómába vezet!

Dolores Hart katolikus vallásban nőtt fel. Imaélete nem sorvadt el számtalan hollywoodi aktivitása mellett sem: a forgatások előtt gyakran látogatta a reggeli 6 órás szentmisét. Ebben az időszakban rátalált egy olyan nyugalmas helyre, ahol visszanyerhette erőforrásait a forgatások között, és lélegzethez juthatott a fényszórók forgatagától távol: a connecticuti bencés kolostorra. Egyébként a vallásosságának tulajdonította a sikerét. Elvis Presley partnere volt a „Loving You” (Szeretni téged) c. filmben, de együtt dolgozott Marlon Brandoval is, és 5 év alatt 10 filmet forgatott.

Assisi Szent Klára, egy sorsdöntő szerep

Dolores Hart az Oscar-gálán 2012-ben az “Isten nagyobb, mint Elvis” című film bemutatásáért. Fotó: FaceToFace / RIPORTER

1961-ben, az „Assisi Szent Ferenc” c. film forgatásánál találkozik XXIII. János pápával. Úgy mutatkozik be, mint az a színésznő, aki Szent Klára szerepét játssza, mire a pápa így szól: „Nem, ön maga Klára.” Ez a beszélgetés mélyen megérinti a színésznőt, aki ebben jelet lát arra, hogy változtasson az életén és közeledjék vallási példaképéhez.

Ez után a római út után mégis újra belemerül a mozisztár életbe. Ebben az időszakban aktívan készülődik a házasságra. 1963-ban hirtelen felbontja jegyességét, néhány hónappal a házasság kitűzött időpontja előtt. Azért, hogy ugyanabban az évben, 24 évesen, általános megdöbbenésre, belépjen az oly sokszor felkeresett connecticuti bencés kolostorba.

43 évi szerzetesnői élet után, már a Regina Laudis kolostor főnöknőjeként, Dolores nővérként, 2012 februárjában visszatér Los Angelesbe, az „Isten a nagyobb Elvis” c. film Oscar-díjra való jelölése alkalmából. Ez egy dokumentumfilm a saját életéről, amit a „rövidfilmek” kategóriájába neveztek be. Szemmel láthatóan Dolores Hart egész életében a film világához kötődött, tanúságot téve hitéről és megihletve azokat, akik az igazi szépséget keresik.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű