Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Szent Család ünnepére: A házasság az élet forrása és a szeretet bölcsője

Közzétéve

Szent József, Szűz Mária és a Kisjézus - Fotó: keenforgod.com

Evangélium Szent Lukács könyvéből – Lk 2, 41-52.

41Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. 43Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. 44Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. 45Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. 46Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. 47Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. 48Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” 49Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” 50Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. 51Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. 52Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.

Szent Család ünnepén figyeljünk az evangéliumi szakaszra, majd nézzük meg együtt elmélkedésünk során, mi lehet ennek az aktualitása?

Jézus engedelmesen ment szüleivel Názáretbe. A szíve a templomhoz, Jeruzsálemhez húzta. Ahol Atyjának dolgaiban merülhetett el. Utána mégis ment haza Názáretbe. Még nem jött el az ideje annak, hogy búcsút vegyen szülői háztól. Még folytatnia kellett a felkészülés idejét. Engedelmes volt szüleinek. És gyarapodott korban, bölcsességben, testének állapotában, az Isten és emberek előtt való kedvességben.

Mit jelenthet Szent Család ünnepén ez az evangéliumi jelenet a mi életünkben? Kiemelek néhány szempontot.

  1. Jézus, Mária és József, a názáreti Szent Család.
    Isten szemében a családi élet valóban szent valóság. Milyen megindító, hogy Isten elküldi az Ő Fiát és rábízza József és Mária szeretetére. Ez rávilágít Isten ember iránti bizalmára. Isten bízik bennünk. Bízik a házasságban, a házasságban élő férjekben és feleségekben, szülőkben. Isten Józsefre, Máriára bízza az Isten Fia nevelését. Ilyen az Isten. Ma is, velünk is. A házasságban élőket áldja meg. Rájuk bízza az életet, ahonnan fakad és felnevelkedik az új élet. El tudom hinni, hogy Isten ma is, most is legszentebb emberi kapcsolatnak tartja a férfi és nő házasságát? Elhiszem, hogy Isten ajándéka a házastársi szeretet? Mit teszek a házasságért, házasságomért? A házasság a családi élet alapja, tartó pillére. Mennyi időt, energiát, pénzt szánok arra, hogy házasságom egyensúlyban maradjon, kapcsolatunk elmélyüljön és ne elakadjon?
  2. Templom és a templomba menetel.
    Lehet, hogy eszemmel tudom, hogy a templom Isten háza, az atyai hajlék, ahol Atyánk hangja hallatszik és az ő szavát érthetjük meg. Minden istentisztelet, szentmise előképe a mennyei Jeruzsálemnek és az Istennel való örök együttlétnek. Milyen az én templomom? Hogy érzem magam ott? Szeretek oda járni? Mi ott a legvonzóbb? Miért járok főleg templomba? Mit élek meg ott?
  3. A gyermek Jézus és a mi gyermekeink.
    Jézus alig 12 éves, mekkora tudatosság van benne: Atyám dolgaiban kell lennem… A hit dolgainak a megértése, Isten szeretetével való találkozás nincs életkorhoz kötve. Egy gyermek lelkében sokszor ott van a teljes világosság. Ami a nagyok elől el van rejtve, az a kisgyermekek számára lehet világos kijelentés. A mi dolgunk az, hogy a gyermek megvilágosodását elősegítsük. Hogy vagyok jelen gyermekeim életében? Mit teszek azért, hogy találkozzon a Mennyei Atyával, Istennel? Beszélek Istennek gyermekeimről és gyermekeimnek Istenről? Örömmel tudom ezt tenni? Segítem, bátorítom (erőltetés nélkül persze) a személyes hitéletének kibontakozásában? Sokszor megérint, ahogy a szülők hozzák a katekézisre (hittanra) gyermekeiket, ott vannak közelükben óra végéig, megvárják, elkísérik, odaadóan szeretik, nevelik a hitre.
  4. Otthagyni Jézust a templomban vagy magunkkal vinni Őt a templomból.
    Elmélkedjünk erről: mit is jelent ez? Magunkkal vinni Őt a hétköznapokban. Néha ilyenek vagyunk: figyelünk Jézusra, közel is engedjük Őt szívünkhöz, aztán ott hagyjuk a templomban. Egy kis kereszténység jöhet. De csak módjával. Valójában amikor ilyen keresztény képmutatással élünk, akkor nem teszünk mást, mint kiűzzük Jézust a szívünkből. Úgy teszünk, mintha a miénk lenne, de elűztük őt. Keresztények vagyunk, büszkén vállaljuk kereszténységünket, de pogányok módjára élünk. Kérjük a Szentlelket, hogy „tárja szélesre szívünk ajtaját, hogy Jézus beléphessen rajta, és ne csak halljuk őt, hanem hallgassuk is meg üdvözítő üzenetét.  Adjunk hálát mindazért a sok jóért, amit mindegyikünkért tett. Őrizkedjünk attól, hogy puszta szokásként éljük meg a kereszténységet, formálisan. „Igen, elmegyek misére, de te maradj a templomban, én meg hazamegyek”. És Jézus így nem jön velünk haza: a családba, az iskolába, életünk más tereibe…Így hát Jézus a templomban marad, vagy a feszületen vagy a szentképen. Használjuk fel a mai ünnepet, Szent Család Ünnepét a lelkiismeret-vizsgálatra. Vajon a mi családunk örömmel hívja, várja Jézust? Az Igében, a szentáldozás kegyelmében magunkkal visszük Őt – az élet különböző területein? Mennyire vesszük komolyan az asztali áldás imáját: Jöjj el, Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk?

Szent Család
– Fotó: invictuschristus.com

Szemléljük Jézust, Máriát és Józsefet. Ma őket, a Szent Családot ünnepli az Egyház. És a ma élő házaspárokért, családokért adunk hálát és imádkozunk. A Szent Család ünnepe karácsonyhoz kötődik. Jézus megtestesülése a családot isteni méltóságra emeli. A család Istentől akart, teremtő és szeretetre épülő közösség. Olyan közösség, ahol a szövetség Isten és ember között kézzelfoghatóan megjelenik. A családban Isten szeretete valósul meg, így az emberi szeretet is isteni dimenziót kap.

A család alapja a házasság. A házasság egy férfi és egy nő közötti tartós életszövetség, mely nyitott az életre. A házasság az élet forrása és a szeretet bölcsője. A házasság adja az életet, növeli fel az életet, a család ölén tanulja meg az ember, mit jelent az elfogadás, a kibontakozás, a növekedés, az igazságosság, a becsületesség, a tisztesség. Ezen értékek nélkül sérül a személy identitása, lelki egészsége.

Szent Család ünnepén ezért érdemes a templomokban megújítani a házassági ígéreteket. Imádkozunk, hogy a házaspárok, szülők és gyermekek őszinte szívvel keressék és támogassák egymást. Imádkozunk a családok jólétéért, a kis- és nagy családokért, azokért, akik nap mint nap tapasztalják, mit jelent az együttlét, az összhang, öröm és önajándékozás, figyelmesség, az otthon, a család melege. De azokért is, akiknél teret nyert a hallgatás, az eltávolodás, az önzés, veszekedés, hűtlenség. Szeretettel gondolunk rájuk és imádkozunk, hogy szívük vágya szerint csakhamar talpra álljanak és tovább lépjenek. Imádkozunk az elváltakért, az özvegyekért, a meg nem házasodottakért és meg nem házasodókért, hogy az Egyház közösségében mindenki otthonra leljen. Hogy együtt keressük Isten akaratát, együtt lássuk meg az üdvösséget, az élet teljességét Istenben.

Kövesd a Katolikus.mát a Facebookon is!

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű