Használd ki ezt a tulajdonságodat pozitív módon, és teljesítsd küldetésed!
10 éves koromban terepgyakorlatra mentem a helyi bírósághoz, amikor a bíróság engedélyezte, hogy részt vegyünk egy próbatárgyaláson. Engem beválasztottak a 12 fős gyermekzsűribe. A tárgyalás végighallgatása után mi, az esküdtszék visszavonultunk, hogy eldöntsük a színlelt vádlott színlelt sorsát. Nagyon komoly pillanat volt ez számunkra. Az összes gyerek ártatlannak ítélte a vádlottat, én viszont bűnösnek. Semmiféle vita és érvelés nem tudott álláspontomtól eltántorítani. Olyan volt, mint a Tizenkét Dühös Ember furcsa, miniatűr változata – csak éppen fordítva. Mivel abszolút meggyőzhetetlen voltam, az esküdtszéket felfüggesztették. A bíróság vezetője még soha nem látott ehhez hasonlót.
Ezek után joggal mondhatod, hogy makacs ember vagyok.
Gyermekeim örökölték ezt a tulajdonságot. A legfiatalabb, kétéves lányunk olyan makacs, hogy meghallgatni sem hajlandó minket, amikor tanácsot szeretnénk neki adni. Ha fizikailag próbáljuk megakadályozni, hogy valami veszélyes dolgot tegyen, amint hátat fordítunk, folytatja. Ez különböző balesetekbe sodorja, és a makacs, konok viselkedése miatt sokszor szenved sérüléseket. A sérülésekre kapott tapaszt ékszernek tekinti. Nem hajlandó beszüntetni, hogy felálljon a magas etetőszékében, ahonnan már sokszor kiesett. Nem akarja abbahagyni a cukorkaevést, pedig számtalanszor hányt már a túl sok édességtől.
Mindezekkel azt akarom szemléltetni, hogy a makacsság sok problémát okozhat. A makacs ember olyan hibákat követ el, amelyeket könnyen elkerülhetőek lennének, és a baj után gyakran hosszú, nehéz, stresszes utat választ problémája orvoslására. Az egyszerű tanács elfogadása sokkal könnyebben segített volna megoldani a gondját. Meg sem lehet számolni, hány hibát követtem el makacsságom miatt, amelyek egy kis rugalmassággal és nyitott gondolkodással egyszerűen elkerülhetőek vagy megoldhatóak lettek volna.
Nemrég olvastam Jan De Volder-től Molokai Szent Damján életrajzát, Damján Atya Szelleme címmel. A könyv egy egész fejezetet szentel Damján legendás makacsságának. Folyamatosan összeütközésbe került vallási rendjének feletteseivel. Egyik felettese ezt írta róla egy levélben: „Csökönyös öszvér, ez a Damján”, és Damján önző viselkedésének leírásával folytatja. Egy másik felettes többször került Damjánnal összeütközésbe, és végül Damjánt „bukott papként” jellemezte.
Valójában épp az ellenkezője volt az igaz. Damjánt nagyon szerették, sikeres pap volt, aki végül szent lett. Tagadhatatlanul makacs ember volt, azonban a makacsság hasznos is lehet, feltéve, hogy a helyes dolgokat illetően vagyunk hajthatatlanok.
Számomra a makacsság akkor válik problematikussá, amikor olyan szintű, hogy meg sem vagyok hajlandó hallgatni a másikat. Enneka következő lépcsőfoka, amikor a konokságom miatt még a lehetőségét elutasítom annak, hogy beismerjem, rossz úton járok. Olyan erősen kapaszkodom az elképzelésembe, hogy teljesen beleásom magam, és egyre mélyebbre haladva tovább súlyosbítom helyzetemet. Sokáig küzdöttem azzal, hogy megértsem, mihez vezet az, ha görcsösen ragaszkodok a meggyőződésemhez. Aztán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a makacsság kétoldalú jellemvonás, mindig a kontextustól függ. Bizonyos helyzetekben hiba, máskor pedig erény. Nekünk, makacs embereknek csak annyit kell tennünk, hogy ezt a csökönyös elszántságunkat a jó irányba fordítsuk.
Damján atyának elszánt makacssága kellett ahhoz, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy Hawaiiba küldjék, és a molokai lepratelepen szolgáljon. Olyan konokul ragaszkodott elképzeléséhez, hogy felettesei végül beleegyeztek. Érkezése után állhatatosságának köszönhetően haláláig ott maradt, és szívszorítóan keserves munkát végzett. Makacsul vállalta a kockázatot, hogy elkapja a leprát, ami végül meg is történt, ennek ellenére soha nem változtatta meg a véleményét és kitartott eredeti elképzelése mellett. Halálának napjáig hű volt hivatásához. Damján elég makacs és kitartó volt ahhoz, hogy folyamatosan ostromolja kéréseivel a kormányt és az Egyházat: orvosi ellátást, ruházatot és segítséget kért a leprások lakásainak felépítéséhez. Újra, újra és újra kérelmezte, soha nem fáradt bele és rendült meg a jogaikért folytatott harcban. Igen, elszántan konok és hajthatatlan ember volt, de épp ez adott neki erőt ahhoz, hogy szolgálja népét, és részben ennek köszönhetően vált szentté.
Kétéves kislányunk – aki makacssága miatt esett ki az etetőszékből – az elmúlt hat hónapban idősebb testvéreivel hetente járt a görkorcsolyapályára, ahol testvérei tanították. Úgy döntött, hogy ő már a nagy gyerekekkel szeretne korcsolyázni. Hat hónapja kitartóan tanul görkorcsolyázni, és szó szerint legalább százszor elesett. Soha nem adta fel. Eszébe sem jutott, hogy feladja. Most már egyedül korcsolyázik minden segítség nélkül. Gondoltam volna, hogy meg tudja csinálni? Hogy őszinte legyek – nem. De ő hitt magában, és elég makacs volt ahhoz, hogy megragadja ezt az álmát, ne engedje el. Azt hiszem ennek a lánynak a „határ a csillagos ég”.
Bármi is legyen az álmod, legyél makacsul kitartó a megvalósításban. Használd tulajdonságodat pozitívan, és ne hagyd, hogy makacsságod hibáddá váljon, ami visszatart. Amit egyesek makacsságnak titulálnak, azt mi nevezhetjük pontosabban elszántságnak, önbizalomnak és bátorságnak.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
