Lépj kapcsolatba velünk

Imádságok

Szent Domonkos 9 imamódja

Közzétéve

Illusztráció - Fotó: crosswalk.com

Imádság közben testtartásunk hozzájárul az Istennel való kapcsolatban betöltött szerepünk megéléséhez. Szent Domonkos emléknapján imagyakorlatainak megismerésével lehetőségünk van a szokásainkból kilépve új, Isten felé vezető utakat megismerni. Ő egész emberként, testestől-lelkestől imádkozott, a test és lélek minden meghasonlása, elkülönülése nélkül. Ezt kilenc imamódja határozottan bizonyítja.

Fotó: monasteryicons.com

Kevés olyan szent van az Egyházban, akiről ilyen sok hiteles dokumentum maradt fenn, mint Szent Domonkosról. Ő a hit terjesztésének új módját vezette be az evangéliumi szegénység példájával és a tanításban a testvéri példabeszéddel. Rendje nevében az igehirdetés szolgálatát vállalta, ami akkoriban csak a püspökök kiváltsága volt. III. Honóriusz pápa 1216. december 16-án engedélyezte a Prédikátorok Rendjének működését. Az apostolok példájára a gondviselésre hagyatkozva gyalogosan járta be Európát, hogy tanítsa a népet.

Nem írt ő kézikönyvet imatechnikájáról, és nem tartott képzéseket sem, hanem egyszerűen napi példájából tanultak követői. Ezt vetették papírra szentté avatási pere során, ami később „A 9 imamód” néven lett ismert.

Nála semmi lelki nem történik a test jelenléte nélkül, és semmi testi a lélek távollétében. Így az imában is a tartás és a lelkület összhangja áll fenn, és ez az egybecsengés egész testében tükröződik. Az ima különböző fajtáinak (pl. elmélkedés, imádás, kérőima, szemlélődés, stb.) eltérő testtartások felelnek meg. A leírt imamódoknál különösen feltűnő, hogy bizonyos magatartással próbálják Domonkosnak az Evangéliummal és a zsoltárokkal való lelki rokonságát kifejezni.

ELSŐ IMAMÓD: MEGHAJOLVA

Szent Domonkos az oltár előtt alázattal hajolt meg, mintha Krisztus, akit az oltár jelképesen megszemélyesít, nemcsak ebben a szimbolikus alakban, hanem valóságosan és személyesen is jelen volna. Közben Judit szavaival mondta: „Te az alázatosok Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza.” (Jud 9,11) Alázatában kapta meg a kánaáni asszony és a tékozló fiú is azt, amit kért; „mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj” (Mt 8,8) és „Az Úr felemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja.” (Zsolt. 147,6) Ugyanígy bíztatta testvéreit arra is, hogy a Szentháromság előtt is alázattal hajtsanak fejet, amikor imádkozzák: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek”.

MÁSODIK IMAMÓD: FEKVE

Szent Domonkos gyakran úgy imádkozott, hogy arcra leborulva teljes hosszában nyúlt el a padlón. Ekkor mélységes bánat járta át a szívét és felidézte az Evangélium szavait, amelyeket gyakran hangosan mondott, hogy jól meg lehetett érteni: „Istenem, irgalmazz nekem, szegény bűnösnek!” (Lk 18,13) Ekkor sírt, hevesen sóhajtozott és azt mondta: „Nem vagyok méltó, hogy az egek magasára lássak, bűneim nagysága miatt, mert kiváltottam haragodat és előtted gonoszat műveltem.”

HARMADIK IMAMÓD: TÉRDEPELVE

Az előbb leírtak folytatásaképpen felkelt a földről és vaslánccal ütlegelte magát mondván: „Jobbod erősen tartott, Jóságod naggyá tett engem.” (Zsolt 18,36) miközben a „Miserere mei Deus” (Irgalmazz nekem, Istenem), vagy a „Deo profundis” (A mélységből kiáltok Hozzád) kezdetű zsoltárt imádkozta. Ezt saját, vagy azok bűneiért végezte, akiknek adományaiból éltek. Térden állva, egészen magába mélyedve maradt hosszú időn keresztül. Ilyen pillanatokban, ha ezen a módon imádkozott, úgy tűnt, hogy szelleme innen áthatolt a mennyekbe; arca hirtelen felragyogott az örömtől, majd a könnyek árját törölte le. 

NEGYEDIK IMAMÓD: VÁLTAKOZVA

Ezután Szent Domonkos az oltár vagy a feszület elé állt, és tekintetét nagyon figyelmesen a Megfeszítettre irányította közben térdet hajtott, gyakran, többször is egymás után. Sokszor így töltötte el az egész időt a kompletóriumtól éjfélig, mialatt egy ideig állt, majd letérdelt, mint Jakab apostol vagy az evangélium leprása, aki térden kérte: “Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” (Lk5,12), és mint István, aki térdre esve hangos szóval kiáltotta: “Uram, ne ródd ezt fel nekik bűnül!” (ApCsel7,60). Olykor testvérei is hallották imáját: “Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne fordulj el szótlanul tőlem, mert ha néma maradnál…”. (Zsolt 28,1)

ÖTÖDIK IMAMÓD: ÁLLVA

Néha, ha szent atyánk, Domonkos egész testében kiegyenesedve, magát kihúzva az oltár elé állt, olyankor kezét úgy tartotta maga előtt, mint egy nyitott könyvet, mintha valóban olvasna Isten jelenlétében. Meg lehetett figyelni, ahogyan imájában Isten igéjét szemlélte, mialatt sok gyengédséggel és belső örömmel újra és újra maga elé mormolta az Írás szavait. Ezután Domonkos kezét szorosan egymáshoz illesztette, és így összetéve szeme elé tartotta teljesen magában mélyedve.

HATODIK IMAMÓD: KITÁRT KARRAL

Gyakran vállmagasságban kiterjesztette karjait, ahogyan a pap a szentmise bemutatásakor szokta, testével mintegy keresztet formálva, és közben azon igyekezett, hogy lehetőleg rendületlenül szálfaegyenes tartású maradjon. Ilyenkor azt lehetett látni rajta, hogy nagy odaadással figyel valamire, mintha csak az oltár felől valami rendkívüli lenne hallható. Aki így áhítatba merülve, egyenesen állva látta imádkozni, azt gondolhatta, hogy prófétát lát, aki angyallal, vagy magával Istennel merült beszélgetésbe. Az következő imákat mondta közben: „egész nap Téged hívlak, Uram, és kitárom feléd kezemet.” (Zsolt88,2-10), továbbá „Uram, halljad meg imámat, figyeljed könyörgésemet, … kitárom feléd kezeimet… siess, hallgass meg engem, Uram!”(Zsolt143,1-7).

HETEDIK IMAMÓD: NYÚJTÓZVA

Gyakran úgy is lehetett őt látni, amint teljes magasságában az ég felé nyújtózkodott: karját feje felett a magasba nyújtva kezét összekulcsolta, vagy lazán szétnyitotta, mintha valamit az égből akarna elfogadni. Ezt az imamódot nem bírta sokáig; közben pedig annyira önmagába fordult, hogy ezt követően úgy tűnt, mintha hosszú utazásról tért volna vissza; magatartása ilyenkor idegenére emlékeztetett, amit arckifejezéséből és viselkedéséből lehetett kiolvasni. Testvérei fennhangon hallották imádkozni és mint a próféta, felkiáltani: „Halld meg hangos esedezésem szavát, ó, Uram, ha felemelem kezeimet szent lakhelyed felé!” (Zsolt. 28,2) „estére emeljétek fel kezeiteket a szentélyhez” és „felemelem kezemet az esti áldozathoz”. (Zsolt.141,1-2)

NYOLCADIK IMAMÓD: ÜLVE

Miután keresztet vetett magára, nyugodtan ült egy felütött könyvvel a kezében; így olvasott és hagyta, hogy az olvasottak gyengéden megmozgassák a kedélyét, hassanak lelkületére. Mintha magát az Urat hallotta volna hozzá szólni, mint ahogyan a zsoltárban is olvashatjuk: „Figyelmezni akarok arra, mit szól az Úr, az én Istenem bennem…” (Zsolt 85,9) Úgy látszott, mintha valamely társával élénk párbeszédet folytatna; néha a hangja és a tartása is türelmetlen volt, azután megint nyugodtan fülelt, odafigyelt, vitázott és érvelt, nevetett és sírt egyidejűleg.

KILENCEDIK IMAMÓD: SÉTÁLVA

Ha magányos környékre érkezett; itt teljesen átadta magát az elmélkedésnek, sőt a szemlélődésnek. Miközben egyedül, magányosan lépkedett, járás közben imádkozott. Az elmélkedéstől egészen feléledt, mintha tűz lobogott volna fel benne. A testvérek véleménye szerint a szent az imának ebben a módjában ért el a Szentírás teljes gazdagságához, és jutott el az isteni igék lényegének felismeréséhez. Ezáltal kapott erőt és bátorságot meggyőző prédikációihoz és került bensőséges kapcsolatba a Szentlélek mélységeinek rejtett titkaival.

Forrás: Pécsi Egyházmegye via Világi Domonkosok

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű