fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

Szent II. János Pál útmutatója a média és a képernyők használatáról a családban

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

Szent II. János Pál útmutatót kínált a média otthoni használatának szabályozásáról a családok lelkiéletének támogatása érdekében.

Sokak számára áldást jelentett az otthoni médiához és közösségi kommunikációhoz való hozzáférés lehetősége, kegyelemmel teli utak nyíltak meg, amelyek különböző módokon a családok összetartozását szolgálták.

Ugyanakkor a rengeteg lehetőség sok káros dolgot is behozott az otthonokba. Túlzott használatuk ugyanis egyúttal rombolhatja is a családokat, és olyan függőségek kialakulásához vezethet, amelyek által az ember eltávolodhat Istentől.

Szent II. János Pál 2004-ben a 38. Kommunikációs Világnap alkalmából írt üzenetében a médiának erről az aspektusáról írt. Egyúttal egy útmutatót is adott a családoknak azzal a céllal, hogy segítsen eligazodni a kommunikáció összetett világában.

Mielőtt a családokhoz szólt volna, kifejtette, hogy „ugyanezek a médiák képesek súlyos károkat is okozni a családoknak akkor, ha nem megfelelő, sőt torz életszemléletet mutatnak be a családról, a vallásról és az erkölcsről. Ez az eszköz alkalmas a hagyományos értékek, például a vallás, a kultúra és a család megerősítésére, de a felülírására is.”

Különösen sajnálatos, amikor „a család és a családi élet túlságosan gyakran nem megfelelő módon jelenik meg a médiában. A hűtlenség, a házasságon kívüli szexuális élet, valamint a házassági szövetség erkölcsi és spirituális víziójának hiánya kritikátlanul jelenik meg, sőt, gyakran pozitív színben tüntetik fel a válást, a fogamzásgátlást, az abortuszt és a homoszexualitást.”

A családok számára kulcsfontosságú, hogy ne biztosítsanak korlátlan hozzáférést a médiához, és biztosítsák azt, hogy a média és a különböző „kütyük” használata építse, ne pedig rombolja a családot.

1. A media szabályozott használata

„A szülőknek szabályozniuk kell az otthoni médiahasználatot is. Ez magában foglalja a médiahasználat megtervezését és ütemezését, szigorúan korlátozva azt az időt, amelyet a gyerekek a médiával töltenek.”

Szent II. János Pál nem tartja helyesnek a média „korlátlan” vagy „ellenőrzés nélküli” használatát. A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy gyermekeik milyen gyakran használják a médiát, és időkorlátokat kell meghatározniuk.

2. A média családi élmény kell legyen

Szent II. János Pál elmagyarázta a szülőknek, hogyan tehetik „családi élménnyé a szórakoztatást úgy, hogy bizonyos médiát teljesen, másokat időnként kizárnak a közös családi együttlét és egyéb családi tevékenységek érdekében”.

Jelenlegi kultúránkban a médiát gyakran egyénileg „fogyasztják”, ami egymástól való elkülönüléshez, elszigetelődéshez vezethet.

A legfontosabb, hogy a médiafogyasztás vagy a képernyők használata inkább családi élmény legyen, ne pedig olyan tevékenység, amely elvonja a gyermekeket a szüleiktől.

3. A szülőknek jó példát kell mutatniuk

Szent II. János Pál megjegyezte: „Mindenekelőtt a szülőknek kell jó példát mutatniuk gyermekeiknek a média megfontolt és szelektív használatával.”

Ha a szülők nem szelektálnak, vagy nem korlátozzák a saját média- vagy képernyőhasználatukat, hogyan várhatják el gyermekeiktől, hogy kövessenek bizonyos szabályokat?

Ehhez gondos belátásra és önreflexióra van szükség önmaguk médiahasználatával kapcsolatban, és meg kell vizsgálniuk őszintén, hogy szükség van-e jelentős változtatásokra ahhoz, hogy jó példát mutassanak.

4. Válasszunk olyan média tartalmat, amely építi a családot!

Szent II. János Pál annak hangsúlyozásával zárja levelét, hogy olyan médiát kell választani, amely építi a családot. Ha nem ezt teszi, akkor át kell értékelni.

A közösségi média óriási pozitív potenciállal rendelkezik az egészséges emberi és családi értékek előmozdításában, és ezáltal hozzájárulhat a társadalom megújulásához. Tekintettel arra, hogy a hivatásos kommunikátoroknak nagy eszméket formáló és viselkedést befolyásoló erejük van, be kell látniuk, hogy óriási az erkölcsi felelősségük nemcsak azért, hogy a családokat minden lehetséges módon bátorítsák, segítsék és támogassák, hanem bölcsességet, jó ítélőképességet és tisztességet gyakoroljanak a szexualitással, házassággal és családi élettel kapcsolatos kérdések bemutatásában.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Család

Ötleteink arra, hogy a gyermekek ne feledkezzenek meg Jézusról a nyári szünidő alatt sem

Közzétéve

Szerző:

Illusztráció - Fotó: Unsplash

Nehéz helyet szorítani Jézusnak az életünkben a vakáció idején, pláne gyermekkorban. Néhány ötlettel szeretnénk segíteni, hogy a gyermekek a szünidő alatt is szép, imádságos életet élhessenek.

A nyaralás idején különleges alkalom nyílik arra, hogy a család több időt töltsön együtt és Istennel. Íme néhány ötlet, amelyek lehetővé teszik, hogy gyermekeivel Jézusról beszélgessen és együtt imádkozzanak.

1. Vegyenek részt a vasárnapi szentmisén!

A vasárnapi szentmise egy meghívó, amely Isten küld minden barátjának, legyenek akár gyerekek vagy felnőttek. Ez az Ön és gyermekeinek heti lelki tápláléka. Sőt, ha egy új plébániára megyünk szentmisére, az alkalmat ad új hívekkel való találkozásra és új szokásokkal való megismerkedésre, különösen külföldön. A pap is örül, ha a szentmisén új arcokat fedezhet fel a hívek között. Ne felejtsen el előre tájékozódni a nyaralóhelyhez legközelebb eső templom miserendjéről!

2. Imádkozzon minden nap együtt a család!

A szünidő kiváló alkalom arra, hogy hálát adjunk az elmúlt tanévért, az együtt töltött idő örömteli pillanataiért és Isten kezébe helyezzük a következő tanévet, minden bizonytalanságával együtt. Javasolja gyermekeinek, hogy a nyaralóhelyen alakítsanak ki egy imasarkot a mindennapi családi imaalkalmak idejére! Bátorítsa gyermekeit, hogy hozzanak magukkal egy kis feszületet és gyertyát!

3. Mondjanak köszönetet a körülöttük lévőknek!

A nyaralás alatt új emberekkel találkozhatunk. Például az étteremben. Bátorítsa a gyermekeit, hogy mondjanak köszönetet a felszolgálónak, a fagylaltárusnak vagy az úszómesternek. Adjanak hálát a nekik köszönhetően eltöltött kellemes időért.

4. A teremtés szemlélése

A vakáció a hosszú vízparti séták és a kirándulások ideje is. Séta közben álljunk meg a gyermekeinkkel, hogy dicsérjük Istent, aki ilyen gazdag és bőséges földet teremtett. Annak érdekében, hogy gyermekei jobban megértsék az őket körülvevő teremtett világot, szánjon időt arra, hogy megtanítsa gyermekeinek a fák vagy a madarak nevét, az árapály mozgását vagy a rovarok szerepét. Csak azt szerethetjük, amit ismerünk.

5. Gyönyörködjenek a műalkotásokban!

Egy múzeumban, vagy egy történelmi műemlékeknél tanítsa meg gyermekeit értékelni a műalkotások szépségét. Javasolhatja például a gyermekeinek, hogy írják be egy kis füzetbe a meglátogatott helyek és a műemlékek nevét, azon város védőszentjének a nevét, amelyen átutaztak, és akinek a szobra biztosan megtalálható a helyi templomban.

6. Látogassák meg az Oltáriszentségben jelenvaló Jézust!

Amikor egy templom előtt mennek el, álljanak meg egy pillanatra az Oltáriszentség előtt. Magyarázza el gyermekeinek, hogy amikor egy kis piros lámpa ég a tabernákulum mellett, az azt jelenti, hogy Jézus jelen van. Kérdezze meg gyermekeit, hogy van-e imaszándék a szívükben.

7. Tanítsa meg gyermekeinek, hogy ne hajszolják a programokat!

Ha nincs idő minden tevékenységre és látnivalóra, amelyeket a vakáció kezdetén elterveztek, tanítsa meg gyermekeinek, hogy a családdal együtt töltött idő a legfontosabb. Kérdezze meg a gyermekeitől, hogy melyik tevékenység a legkedvesebb számukra (és azt valósítsák meg). Ha versengenek gyerekek, törekedjen arra, hogy igazságosan döntsön.

8. Legyen példa a gyermekei számára!

A nyaralás a pihenés ideje, amely arról szól, hogy kivételes pillanatokat töltünk együtt a családdal és minden egyes gyermekünkkel. Isten jelenlétét mutatja az együtt töltött idő minősége. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha két gyermeke között konfliktus alakul ki, tanítsa meg őket arra, hogy megbocsássanak egymásnak és javasoljon nekik olyan tevékenységet, amelyben együtt vehetnek részt.

9. Gondoljon a szenvedőkre!

Nyáron számos programot szerveznek a leginkább rászorulók támogatására. Miért ne venne részt Ön is a gyermekeivel egy napra vagy egy délutánra a nyaralóhelyén található jótékonysági munkában?

10. Inspiráló hanganyagok hallgatása

Számos CD és podcast készült katolikus hallgatóságnak. Egy hosszú autóút remek alkalom arra, hogy meghallgassuk egy szent életét vagy az Evangélium egy-egy szakaszát. Tájékozódhatunk például a Katolikus Rádió podcast kínálatáról itt, de más forrásokból is, például a 777blog.hu podcastjai vagy a Mária Rádió anyagai is ajánlatosak.

Az Aleteia cikke nyomán, fordította és szerkesztette: Ujvári Szonja

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Mi a legrosszabb abban, amikor meglátogatom idősödő szüleimet?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Halfpoint | Shutterstock

Nem az, amire gondoltok.

Mielőtt belekezdenék, le akarom szögezni, hogy nagyon szeretem anyukámat és apukámat. Mégis, amikor a legutóbb meglátogattam a szüleimet, – akik mindketten a 70-es éveik végén járnak – a látogatás különösen nehéznek bizonyult, és rádöbbentem, hogy ez idővel egyre nehezebb lesz.

A szüleimet háromszor látom egy évben fizikailag. Ők Angliában – a szülőföldemen – élnek, míg én a Csatorna túloldalán, Franciaországban. Anyukámmal mindennap beszélek. Néha csak a legutóbbi bevásárlóközponti ügyleteit vitatjuk meg, máskor pedig a gyerekeimről csevegünk, vagy hogy mi hír van a többi testvéremről. Apukám általában a háttérbe húzódik és beszúr néhány szellemes megjegyzést vagy mást.

Ez egy olyan viszony, amelyet nagy becsben tartok és minden nap végtelenül hálás vagyok azért, hogy milyen áldást jelentenek nekem a szüleim. Viszont az utóbbi pár évben azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen lesz az életem, ha már nem lesznek ott a vonal végén. Lehetetlen elképzelni.

Be kell vallanom, hogy ez meglehetősen érzelgős, ám ugyanakkor azt gondolom, hogy ezen nagyon fontos elgondolkodni. Ez alapozza meg velük az értékes pillanatokat. Befolyásolja azt is, hogy bizonyos dolgokat rájuk hagyok, akár telefonon teszem ezt, akár amikor megölelem őket.

Nemrégiben ott voltam náluk egy hétig. Ez a nyaralás tele volt tűzdelve családi eseményekkel, zsivajjal (sok zsivajjal), végeláthatatlan teázásokkal, valamint azzal a látvánnyal, amikor az apukám örül az őt körülvevő gyerekeinek és unokáinak (majd pedig elvonul szundítani, vagy csak hogy egy kis nyugalma legyen!).

Amikor elérkezett annak az ideje, hogy összepakoljuk a holminkat és a vasútállomás felé vegyük az irányt, motoszkálni kezdett bennem az a rossz gondolat, amely az utóbbi években ütött szöget a fejembe: Ez lesz vajon az utolsó alkalom, hogy átölelhetem őket? Ez az utazás legrosszabb része.

Általában felkészítem magam erre a pillanatra. Érzékszerveimet felkészítem az apámra jellemző ismerős illatokra – a fa- és olaj szagára a fészerből, ahol fazekaskodik, s ami keveredik a teával és a friss borotvahabbal, amit használ. Megérintem a babasima arcát és erősen belécsimpaszkodom, amikor úgy megölel, mintha ki akarná préselni belőlem a szuszt.

Ám ezúttal, mikor a szüleim kiraktak a vasútállomásnál, valami gond volt az utazással, és olyan gyorsan szálltam fel a szerelvényre, hogy nem ejtettem meg a szokásos búcsúzásokat. Ott ültem a vonaton a gyerekeimmel és visszatartottam a könnyeimet.

Imádkoztam, hogy apukám verőértágulata ne rendetlenkedjen, és láthassam őt a saját nagy 80. születésnapi buliján júliusban. Imádkoztam, hogy anyukám ugyanilyen egészséges maradjon, és hogy az összes erőfeszítés, amelyet a kilenc gyerekének a felnevelésére fordított, ne üssön vissza rá.

Aztán eszembe jutott, hogy már 48 évet töltöttem el velük. Csaknem fél évszázada szeretnek engem buzgón és feltétel nélkül. Tudom, hogy egy nap már nem fognak jelen lenni fizikailag az életemben, ám az vagyok, akivé ők tettek. Ott fogom folytatni, ahol ők abbahagyták. Olyan módon fogom a gyerekeimet szeretni, ahogyan az én szüleim szerettek engem – és talán még elkezdek minden olyan bölcs tanácsukra is odafigyelni, melyeket az évek során figyelmen kívül hagytam.

Írta: Cerith Gardiner
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

12 játék, amiket a családdal lehet játszani és nem kívánnak semmiféle felszerelést

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Nem mindig egyszerű lefoglalni a gyermekeket valamivel reggeltől estig, amikor az idő kedvezőtlen. Adunk egy tizenkét kis játékból álló válogatást, amelyek nem igényelnek semmiféle felszerelést, és kellemes perceket tölthet velük az egész család a szünidőben.

KITALÁLÓS JÁTÉKOK

  • Hideg-meleg-forró

Játékszabály: Az egyik játékos választ egy színt vagy egy tárgyat a házban. A többiek kérdéseket tesznek fel vagy ötleteket vetnek fel, amire azt a választ adja: „megégsz!” vagy „megfagysz!”, aszerint, hogy közelednek-e a válaszhoz vagy a kérdéses területhez, vagy távolodnak tőle.

  • Ki vagyok én?

Játékszabály: Az egyik gyermek választ valakit vagy valamit és sorban megadja annak tulajdonságait, leírását: „Egy állat vagyok, a bundám vörösesbarna, téli álmot alszom …”, mindaddig, amíg valamelyik játékos fel nem ismeri, hogy kire vagy mire gondolt.

  • Szóbeli érettségi

Játékszabály: Egyik szülő megad egy betűt és meghatározza, hogy evvel a kezdőbetűvel mit kell mondani, például országot, állatot, hírességet, tárgyat, foglalkozást. Az nyer, aki a játékosok közül elsőnek talál megfelelő szót.

DALOK

  • Egy ismert dal

Játékszabály: Az egyik gyermek elzümmög csukott szájjal egy dallamot és a többieknek ki kell találniuk annak címét. Ahhoz, hogy minden gyermek részt vegyen a játékban, jobb, ha sorban énekelnek, és a pontokat felírjuk egy papírra.

  • Karaoké

Játékszabály: Mindenki kiválasztja kedvenc énekét. Amikor zenehallgatás közben letekeri a hangot pár pillanatra, a többi játékos kell, hogy folytassa a számot. Nagy kacagás biztosítva!

  • „Ogy olofont”

Játékszabály: Egy ismert dalt énekelve minden játékos át kell változtassa a refrénnél az összes magánhangzót a következőkre „i”, „o”, „é”. Példa: „Egy elefánt, aki ballagott” az „o” verzióban így alakul: „Ogy olofont, oko bollogott …”

FANTÁZIAJÁTÉKOK

  • És akkor hirtelen…

Játékszabály: Az egyik játékos elkezd mondani egy történetet. Két perc múlva azt mondja „És akkor hirtelen…” és átadja a szót a következőnek, aki kitalál egy folytatást.

  • Rögtönzött előadás

Játékszabály: Egyik gyermek egy monológba kezd. Sorba mindenki egy-egy szót mond, amit a monológba azonnal be kell illesztenie.

  • Három kiscica

Játékszabály: A játékosoknak találniuk kell olyan szót, ami az előző szó utolsó szótagjával kezdődik. Ha senkinek sincs további ötlete, lehet csak az utolsó betűt venni.

CSENDES JÁTÉKOK

  • A szobámban ezeket a dolgokat találtam

Játékszabály: Az első játékos azt mondja „A szobámban könyveket találtam”. A következő megismétli a mondatot és hozzátesz még egy tárgyat, és így tovább. Aki kifelejt egy tárgyat vagy eltéveszti a sorrendet, kiesik a játékból.

  • Mit teszek a kosaramba?

Játékszabály: Az egyik szülő kezdi. „Megyek a piacra. A kosaramba nem tehetünk semmi olyat, amiben „i” betű van. Mit teszünk hát bele?” A játék során a gyerekek mindenféle terméket találnak (tojást, salátát stb. A játék másik változata: A kosárba csak olyan terméket lehet tenni, amiben például az szerepel, hogy „di”. Mit teszünk hát bele? Diót, dinnyét, paradicsomot….

  • Lyukacsos történet

Játékszabály: Egyik szülő halkan mesél egy történetet és helyenként megáll, kihagy egy szót. A gyermekeknek ki kell találniuk a hiányzó szót és halkan pótolni.

Írta: Stephanie Geustmaried
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű