fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Szent Istvánról – az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus idején

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Államalapító Szent István királyunk ünnepét üljük, annak a királynak az ünnepét, akit 1938-ban – halálának 900 éves évfordulóján – az egész magyarság ünnepelt. Ebben az évben, május végén rendezték Budapesten a 34. Eucharisztikus Kongresszust. A kongresszus zárónapján a rádió útján szólt Magyarország népéhez XI. Pius pápa, aki évekkel korábban – még pápává választása előtt – járt Magyarországon.

Beszédében XI. Pius pápa, budapesti látogatása emlékeit felidézve, szólt Szent István királyról is:

„Szent István apostoli királynak lovasszobrát, amely ott áll a Halászbástyán, lélekben még most is szemléljük; és úgy látjuk őt, amint örök áldást esd nemzetére, és azt oltalmazva megőrzi, uralkodik fölötte, s égi közbenjárással segíti. Azt a Szent Istvánt értjük, aki utódaiban mindenkoron élő Szent Péternek oltalmába ajánlotta országát, és csak ő tőle akarta elnyerni a királyi hatalmat.”

[Budapesti Hírlap, 1939. május 31. 2. p.]

A kongresszus zárónapját követően megkezdődtek a Szent István Év ünnepségei. A Szent Jobb jelenlétében Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás misét celebrált az Országház épülete előtt, majd „a Szent Jobb százezres tömegek sorfala között diadalmenetben vonult végig a díszbeöltözött magyar fővároson át a Hősök terére”. [Uj Nemzedék, 1938. május 31. 11. p.] Másnap reggel pedig országjáró útra indult az Aranyvonat a szent király ereklyéjével.

Szent István Évében sok-sok cikk, tanulmány, könyv idézte fel az államalapító király alakját, akinek – a protestáns Bajcsy-Zsilinszky Endre szavait idézve – „Szent Jobbja vezérel ma is bennünket láthatatlanul”. Az alábbiakban egy olyan havilap írását közöljük, amelyet mára belepett a feledés pora.

A Mária Kongregáció című hitbuzgalmi folyóirat 1907 decemberében jelent meg először, mint a Magyarországi Mária Kongregációk közlönye, s 1944 végéig működött. A Mária kongregáció a jezsuiták kezdeményezte vallásos társulat, elsődleges célja, hogy tagjaiban – elsősorban az ifjúságban – erősítse Szűz Mária tiszteletét, s a tagok világi apostolkodása által alakítsa az adott ország társadalmát. Magyarországon Pázmány Péter idején jött létre az első kongregáció; a második világháború után berendezkedő ateista-egyházüldöző hatalom ellehetetlenítette a működésüket.

A Mária Kongregáció című havilap 1938. évi májusi száma – a budapesti Eucharisztikus Kongresszus és a Szent István Év kezdetének hónapjában – Szent István alakját megidéző írást közölt. A teljes szöveg közlésével emlékezünk első szent királyunkra.

„A jubileumok rendszerint nemcsak fontos eseményekre emlékeztetnek, de a velük kapcsolatos nagy eszmékre, gondolatokra is. Szent István megdicsőülésének 900 éves jubileuma is arra figyelmeztet bennünket, hogy itt valami nagy eszméről van szó, amelyet elég gyakran emlegetünk felületesen, a nélkül, hogy annak fogalomkörét a magunk számára kellőképpen tisztáztuk volna és saját korunkra vonatkozó értékét ismernők. Mit is jelent nekünk ma Szent István király, mit értünk Szent István Magyarországa, szentistváni gondolat alatt?

A feleletet megkapjuk, ha végiggondoljuk, mit alkotott Szent István egy életen át, mivé tette az ő magyar népét, milyenné alkotta az ő országát, milyen történelmi küldetést jelölt ki neki.

Amikor pogány őseink erre a földre jöttek, mint idegenek jöttek egy számukra is idegen világba. A népvándorlás utolsó hulláma ide vetett egy nomád lovas népet, mely kedvét lelte a szilaj kalandokban és ősi életmódját itt Európa szívében is folytatni akarta és egy századon át folytatta is.

Európa nyugati felében azonban már rég elültek a népvándorlás okozta viharok. A germánok, az egykori barbár hódítók keresztvíz alá hajtották fejüket és meghódítván a római provinciákat, ők hódolnak meg a rómaiak fensőbbséges kultúrája és civilizációja előtt. A régi római birodalom szétszakadozott, majd elpusztult a népvándorlás pörölycsapásai alatt, de Róma varázsa tovább él, és rendező elvvé lesz az újonnan kialakuló Európában. A Róma-eszme igézete alá kerülnek a megtérő népek, s amikor 800 karácsonyán Károlyt, a frankok királyát a pápa császárrá koronázza, az valóban több egyszerű formaságnál s egy már tényleges világhatalom elismerésénél: egy régi eszme feltámadását jelentette; feltámadt, mert új életelem került bele.

A Róma-eszmének két eleme van: egy régi és egy új. A régi benne az antik imperium Romanum eszméje, mely egységbe foglalta az akkor ismert világot, szervező és rendező elvként emelkedett e legkülönbözőbb népek fölé és népiségük elpusztítása nélkül rómaivá tette őket gondolkozásmódjukban, kultúrájukban és jórészt nyelvükben is. A régi Róma eszméje azonban az új viszonyok között egy új elem hozzájárulásával lett ismét életképessé: ez az új elem a katolikus kereszténység. Az Egyház maga is átvette Róma jogalkotását, kultúráját és nyelvét, és ezt a rómaiságot közvetíti a megtérített népeknek. Nagy Károly birodalmának római volta a katolikus valláson és a latin kultúrán nyugodott.

Ez az új Róma-eszme éppen az ezredik év körül érte el legteljesebb értelmét. III. Ottó, a lángeszű fiatal császár, a szó legteljesebb értelmében római birodalmat tervezett, amikor ez alatt nem frank-német terjeszkedést, hanem önálló államisággal rendelkező népek közösségét értette, nem egy államot, hanem magát a világbirodalmat. A világ szíve Róma, elsősorban lelkiekben, mert minden ország egyházi szervezete közvetlenül Rómától, a római pápától függ, de politikailag is, mert a császár a legfőbb jog- és igazságszolgáltató.

Ennek a Róma-eszmének igézete alá került a népvándorlást befejező magyar nép is az első évezred végén, amikor Szent István bevezette népét a keresztény népek közösségébe. Ez az ő részéről nem volt csak politikai cselekedet. Ő nemcsak azt látta meg, hogy a X. századi Európában nincs helye egy pogány nomád népnek, s ha be nem illeszkedik a világ rendjébe, menthetetlenül elpusztul. Ő elsősorban a gondjaira bízott emberi lelkeket látta, s ezeket akarta megmenteni. Szent István nemcsak az ő egyéni életében szent, ő szent mint király, mint államalapító és mint államférfiú is. Tudta, hogy az ember Isten akarata szerinti életét megfelelő közösségi formákkal kell segíteni, megértette a keresztény állam nagy gondolatát, azt, hogy a földi ország előképe legyen Isten örök országának. Hitt abban, hogy az Úr hivatást szánt a népeknek és nemzeteknek is, és ennek a hivatásnak a teljesítésére akarta alkalmassá tenni az ő magyar népét.

Gondviselésszerű, hogy Szent István a magyar nép megtérítését és a magyar állam megszervezését olyan elgondolás keretében végeztette el, amely nem jelentett függőséget, idegen uralmat. Szent István térítő és államalkotó tevékenysége nagyon jól beillett III. Ottó világtervébe. A császár elismerte a magyar fejedelmet királynak, az országot önálló királyságnak. Szent István a császár rendeletére, de a pápa kezéből kapta a királyi koronát, s azzal megkoronáztatván Isten kegyelméből – s nem más uralkodó akaratából – való király, teljes jogú uralkodó lett.

Mint ilyen hozzáfoghatott országa megszervezéséhez. Először is megalkotta a közvetlenül Rómától függő egyházi szervezetet. Ezzel a magyar kereszténység bekapcsolódott a világegyház egyetemességébe. Az egyházi intézményekkel együtt pedig beköltözött ide a latin kultúra is. A püspöki székhelyeken és a kolostorokban létesült iskolák ugyanazt a művelődési anyagot adják át az ifjú nemzedéknek, amelyet a nyugati keresztény kultúrterület bármely más részén tanítottak. Így került a magyar szellemi élet a nyugati kultúrközösség határai közé.

Kiépítette az állami szervezetet. Átültette hazánkba a keresztény-germán monarchia intézményeit. Ez a tette nem volt egyszerű másolás. Itt olyan intézmények átvételéről volt szó, amelyek egyrészt máshol már beváltak, mint egy keresztény nép állami életének külső keretei, másrészt pedig abban az időben ezek voltak egy civilizált állam külső megjelenési formái. Egyébként Szent István ezeket a kereteket hagyományos magyar tartalommal töltötte ki, például a társadalmi és gazdasági rend tekintetében. Az új magyar állam e külső formákkal is megvallotta a Nyugathoz való tartozóságát, kifejezte vele azt, hogy nem idegen test többé, hanem a keresztény népek családjának tagja, egy közös, nagy eszmény hordozója.

Szent István Magyarországa így beleilleszkedett az imperium Romanum eszmei közösségébe, magáévá tette a Róma-eszmét, amelynek két tartópillére a katolikum és a latin kultúra. Ennek a gondolatnak az értelmében lett hazánk nyugati ország, mert a Nyugat rómaiságot jelent kereszténységben, műveltségben és állameszmében. Ebben az értelemben lett hazánk Nyugat védőbástyája és egyúttal a lelki és szellemi javak terjesztője Kelet felé, mert a Róma-eszme missziós hivatást is jelent.

Hogy ez nem elvont elmélet, azt kilencszáz év történelme igazolja. Nagy történelmi katasztrófák után – amelyeket éppen e gondolat elhagyása okozott – a szentistváni magyar hivatásgondolathoz való visszatérés adta meg az erőt, s egyúttal a gyakorlati szempontokat is az újjáépítéshez. Legnagyobbjaink: egy Pázmány, Zrínyi, Széchenyi azért tudták felébreszteni a magyar hivatástudatot, mert élt bennük a nyugatiságnak, vagy ha úgy tetszik, a rómaiságnak előbb említett két főeleme, amelynek segítségével a változatlan eszmét termékeny kapcsolatba tudták hozni a változó korral. Ez a Szent István-jubileum mélységes értelme, ezért el nem múló érték nekünk Szent István öröksége.”

[Dr. Gruber Miklós: Az államalapító Szent István. Mária Kongregáció. 1938. május, 5-6. o.]

A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem, a pesti bölcsészkaron szereztem diplomát. Szeretek erős mondatokban megkapaszkodni. A Balaton nagy festője, Egry József írta: "Néha az az érzésem, mintha értékeink egy részét igényünkkel együtt zálogházba tettük volna." Az elzálogosítás ellenében áll a jézusi parancs: "Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem nem; ami ezeknél több, a gonosztól van." (Mt. 5,37)

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

Cordileone San Franciscó-i érsek eltiltotta Nancy Pelosit a szentáldozástól, amíg fel nem hagy az abortusz támogatásával

Közzétéve

Szerző:

Salvatore Cordileone érsek pénteken bejelentette, hogy a San Franciscó-i érsekség területén nem engedi szentáldozáshoz járulni Nancy Pelosi képviselőházi elnököt, aki nem is kérheti ezt a szentséget, amíg nyilvánosan el nem utasítja az abortusz támogatását – adja hírül a CNA katolikus hírügynökség.

Cordileone május 20-án kijelentette, hogy lépése “tisztán lelkipásztori, nem pedig politikai”. Mindez azután történt, hogy a magát “buzgó katolikusnak” és „rendszeres szentáldozónak” nevező demokrata Pelosi többször is elutasította megkereséseit, hogy beszéljenek abortusz-pártolásáról.

Cordileone elmondta, hogy döntéséről az értesítést május 19-én küldte el a főegyházmegyéhez tartozó Pelosinak. A hírt már péntek délután a média is megkapta. Cordileone utasítása csak a San Franciscó-i főegyházmegyén belül érvényes. Amikor Pelosi Washingtonban és más egyházmegyékben tartózkodik az Egyesült Államokban vagy külföldön, akkor ebben a kérdésben más püspököknek van joghatóságuk.

A világi katolikus hívőknek címzett május 20-i levelében Cordileone kifejtette, hogy az utasítást az Egyházi Törvénykönyv 915. kánonja alapján adta ki, amely kimondja, hogy “a szentáldozáshoz … ne engedjék oda azokat a személyeket, akik nyilvánvaló, súlyos bűnben makacsul kitartanak.”

“Sokszor megpróbáltam beszélni vele, hogy segítsek neki megérteni azt a súlyos gonoszságot, amit elkövet, azt a botrányt, amit okoz, és a saját lelkét is kockára tevő veszélyt. Most úgy döntöttem, elérkezett az a pont, amikor nyilvános nyilatkozatot kell tennem, hogy nem vehet részt a szentáldozásban, hacsak, és amíg meg nem tagadja nyilvánosan a terhességmegszakítás “jogának” támogatását, és nem gyónja meg, illetve a bűnbánat szentségében nem kap feloldozást, amiért közreműködik ebben a gonoszságban” – írta Cordileone a levélben.

Cordileone egy külön levelet intézett az érsekség papjaihoz, amelyet szintén pénteken hoztak nyilvánosságra. Ebben előzetesen válaszolt azokra a várható kritikákra, amelyek szerint “fegyverként használja az Eucharisztiát”. Leszögezte, hogy döntésével egyszerűen csak alkalmazta az Egyház tanítását, és elmondta, hogy már többször akart a kérdésről személyesen beszélni a képviselőház elnökével, akinek áprilisban megint küldött egy levelet.

“Arra kértem, hogy változtassa meg álláspontját, vagy pedig tartózkodjon attól, hogy nyilvánosan katolikus hitére hivatkozzon és szentáldozásban részesüljön” – írta az érsek. – “Azt is közöltem vele, hogy ha ezt megtagadja, kénytelen leszek nyilvánosan bejelenteni, hogy nem vehet részt a szentáldozásban”.

Elmondása szerint nem kapott választ, de egy hónappal később ismét kapcsolatba akart vele lépni, amikor kiszivárgott az a véleménytervezet, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítheti a Roe kontra Wade döntést, és Pelosi ennek kapcsán ismét hívő katolikusnak nevezte magát, kifejtvén, hogy miért támogatja az abortuszt.

“Mindezek után – írta Cordileone a papoknak – határozottan úgy látom, hogy már túl régóta tart a lelkipásztori tanácsadással szembeni ellenállás. Jelenleg nem tudok többet tenni azért, hogy a házelnök megértse, milyen súlyos gonoszságot követ el az abortusz melletti kiállásával, és milyen botrányt okoz.”

Cordileone és Pelosi között már többször került sor összeütközésre az abortusz miatt, amióta XVI. Benedek 2012-ben Cordileonét nevezte ki a San Franciscó-i érsekség élére. Az érsek 2021 szeptemberében imakampányt is indított, hogy az abortuszt támogató politikusokat, elsőként a képviselőház vezetőjét, Nancy Pelosi házelnököt “szívbéli megtérésre” ösztönözze. A „Rózsa és rózsafüzér Nancyért” kampány keretében az imádságok és a böjt jelképeként rózsák ezreit küldték a katolikusok a 82 éves, ötgyermekes elnök asszonynak.

2021 októberében Pelosi találkozott Ferenc pápával a Vatikánban. Az audienciát kommentálva Cordileone kijelentette, hogy a találkozás nem jelentette a házelnök abortuszról vallott nézeteinek pápai jóváhagyását.

Olvasás folytatása

Aktuális

Gyermekeket örökbefogadó homoszexuális párok tanúságtételeit teszi közzé a püspöki szinódus

Közzétéve

Szerző:

A püspöki szinódus a szinodalitásról szóló rendes szinódusra történő felkészülés keretében tanúságtételeket gyűjt a világ minden részéből. A püspöki szinódus állítása szerint a közzététel nem jelenti azt, hogy egyet is értenek a különböző tartalmakkal.

A szinodalitás témájában rendezendő szinódus [Szerk.: a Ferenc pápa által meghirdetett általános (vagy rendes) püspöki szinódusról van szó; nem azonos a Szinódusi Út elnevezésű németországi kezdeményezéssel] internetes oldalán három olyan homoszexuális pár tanúságtétele jelent meg, akik gyermekeket fogadtak örökbe. A tanúságtételeket Noelle Therese Thompson nyújtotta be a hendersonville-i (USA, Észak-Carolina) Szeplőtelen Fogantatás plébániáról. Az oldalon nem szerepel utalás arra, hogy az Egyház elutasítja a homoszexuális párok együttélését, valamint az azonos nemű párok által történő örökbefogadást.

Az első történet egy nőről szól, aki egy abortuszklinikára tartva szerzett tudomást arról, hogy egyik barátja, aki homoszexuális kapcsolatban él, gyermeket szeretne. A beszámoló a magzat megmenekülését a homoszexuális párnak tulajdonítja. „Parker ma nyolc éves és szerető szülei vannak: Karl és Diego, az ő kapcsolatuk mentette meg a kisfiút az abortusztól“ – olvasható a szövegben.

A második tanúságtétel, amelynek címe: „Egy életet adó szexuális kapcsolat története”, arról számol be, miként adoptál két homoszexuális fiatal gyermekeket. A történeteknek az internetes oldal szerkesztői adtak címet.

A harmadik beszámolóban egy férfiról van szó, aki homoszexualitását titokban tartva katolikus iskolában tanít. Polgári jog szerint „házasságban” él párjával, akivel közösen gyermekeket fogadnak örökbe más országokból, hogy kimentsék őket a rendkívüli szegénységből. A férfi szomorú, amiért nem élheti meg nyíltan homoszexualitását anélkül, hogy elvesztené állását az egyházi intézményben. Emiatt úgy érzi, „nem látják szívesen” a katolikus egyházban.

A Hittani Kongregáció 2003-ban, az akkori prefektus, Joseph Ratzinger bíboros vezetése alatt közzétette a „Megfontolások az azonos nemű személyek együttéléseinek törvényes elismertetésére irányuló törekvésekről” című dokumentumát. A Hittani Kongregáció természetjogi okokból elutasítja mind az azonos nemű személyek együttélésének törvényes elismerését, mind a gyermekek homoszexuális párok általi örökbefogadását.

Fordította: Vágyi Vata Mihály
Forrás: kath.net

*

A szinódusi hírlevélben a hollandiai “Meleg Emancipációs Alapítványt” is ünneplik, amelyet Fr. Jan Veldt alapított, és amelynek célja, hogy “a melegek megerősödését az egyházban” elősegítse azáltal, hogy “minél többet beszélnek róla, a médiában és különösen magában az egyházban”.

“Haladj az idővel! Töröljétek el a cölibátust, nyissátok meg a papságot a nők előtt és adjatok helyet a meleg lelkipásztoroknak” – hirdeti Fr. Veldt kiáltványa, amelyben kifejezetten kijelenti, hogy “ezeket az előkészítő konzultációs találkozókat jó lehetőségnek tartja arra, hogy tovább igazítsuk a Római Katolikus Egyház álláspontját a homoszexualitással kapcsolatban”.

Olvasás folytatása

Aktuális

Roe kontra Wade abortusz ügy – Mit érdemes tudni a nevezetes döntésről és következményeiről

Közzétéve

Szerző:

Tüntető tömeg az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága előtt Washington DC-ben - Fotó: AP

Talán Önök is hallottak már itthon a Roe kontra Wade perről és döntésről, Amerikában pedig napok óta még a csapból is ez folyik. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 1973-as ítélete után a nőknek szövetségi szinten garantálták az abortuszhoz való jogot. A Legfelsőbb Bíróság azonban most felülvizsgálhatja és talán hatályon kívül helyezi a közel ötven évvel ezelőtti döntést.

A “Wade” név Henry Wade-re, Dallas megye (Texas) kerületi ügyészére utal. “Roe” pedig tulajdonképpen egy álnév, Norma McCorvey louisianai hölgy álneve volt, aki az akkoriban tiltott abortusz lehetőségéért indított pert Texasban. Roe asszony azt állította (mint utóbb kiderült, hamisan), hogy erőszak áldozataként esett teherbe. A bírák úgy döntöttek, hogy az államok nem tilthatják meg az abortusz végzését a terhességnek abban a szakaszában, amikor a magzat még nem életképes, azaz a bíróság szerint egészen a terhesség 24-28. hetéig. Az abortuszt 7-2 szavazattal engedélyező bíróság kizárólag férfiakból állt (az első női bíró nyolc évvel később került a bíróságra).

A jogi érvelés középpontjában az Alkotmány 14. módosításának egyik klauzulája állt, amelyet a bíróság úgy értelmezett, hogy biztosítja a „magánélethez való jogot” az abortuszt kérő nőknek. A bíróság által hozott ítélet tehát arról szólt, hogy az amerikai alkotmány elismeri a nők jogát az abortuszhoz, ami tehát alkotmányos jog, még ha erről szó szerint nem is esik szó az alkotmányban.

A számára kedvező döntés ellenére a hölgy nem vetette el a gyermekét, hanem megszülte és állami nevelésbe adta, áttért a protestáns kereszténységre, majd végül katolikus lett, és későbbi éveiben életvédő szolgálatot végzett.

A döntés közvetlen hatása az abortusz legalizálása volt az Egyesült Államok egész területén, nagyjából a terhesség második trimeszterének végéig. 1990-ben az abortuszok száma csúcsra érkezett és abban az évben elérte az 1,4 milliós számot. 1992-ben a bíróság a Planned Parenthood kontra Casey ügyben megerősítette a Roe-döntést. Az utóbbi évtizedekben a bíróságok több tucat olyan tagállami szabályozást utasítottak el, amelyek nem feleltek meg a Roe-döntésnek, azaz alkotmányellenesnek minősültek.

A Roe- és a Casey-ügy most azért került elő, mert a közelmúltban a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság elé vittek egy tagállami abortusztörvényt, amely korlátozza Mississippi államban a terhesség 15. hete utáni terhességmegszakítást. A perben Mississippi Állam Egészségügyi Minisztériumának tisztviselőjével, Thomas E. Dobbs-szal szemben a jacksoni Women’s Health Organization áll, amely az egyetlen abortuszklinika az államban. A bíróság véleménytervezetéről kiszivárgott hírek szerint most esély van arra, hogy a Roe v. Wade határozatot hatályon kívül helyezzék. A várhatóan még a nyári szabadságolások előtt megszülető döntés visszaadná a tagállamoknak a vonatkozó jogszabályok saját szinten történő meghozatalának jogát. Ily módon az abortusz legalizálásának vagy korlátozásának kérdése visszatérne az államokhoz, a terhességmegszakítás immár nem számítana alkotmányos jognak. Az abortusz kérdésében az államok politikája nagymértékben eltérne, több államban automatikusan betiltanák a gyakorlatot, míg más államokban kifejezetten védelmet élvezne.

A tervezetet a Politico című washingtoni hírportál szerezte meg egyelőre ismeretlen forrásból. A tervezet hitelességét megerősítő John Roberts főbíró azt mondta, hogy vizsgálatot indít a kiszivárogtatás forrásának felderítésére. A Legfelsőbb Bíróságtól származó kiszivárogtatások ritkák. Az ilyen belső munkatervezeteknek szigorúan bizalmasnak kellene maradniuk. Május 14-én máris többszáz tüntetés volt Amerika-szerte a kiszivárgott tervezet ellen.

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű