fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Szentek

Szentek, akiknek szentáldozás nélkül kellett élniük

Közzétéve

Szentségimádás - Fotó: Cathopic

(Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Róm, 8, 35)

Történetek, amik e különleges böjti időszakban a Krisztus Szent Testétől és Vérétől való átmeneti elszakíttatásunkat távlati megvilágításba helyezik

Az utóbbi néhány napban a világ egyházmegyéi sorra függesztik fel a nyilvános liturgikus eseményeket, szentmiséket, ennek folytán a katolikus hívők már most szomjazzák az oltáriszentséget. Pedig ebben a súlyos helyzetben, amikor az egész világot járvány sújtja, még nagyobb szükségünk lenne a szentmiseáldozatra, mint valaha. Ugyanakkor, míg a hívek részvételével tartott szentmiséket ugyan felfüggesztették, a nem nyilvános szentmisék zavartalanul folyhatnak, így Krisztus Teste képes e misék útján közvetíteni az Isteni kegyelmet számunkra is, különösen akkor, ha a hívők lelkileg részt vesznek a szentáldozásban.

Mi, akik függünk a szentségektől, hogyan vészelhetjük át mégis ezt a válságot a szentmisétől elszakítva? Nos, számos szent (és milliókkal több keresztény) él(t) hónapokig vagy akár évekig is a szentségeket nélkülözve. Az ő tanúságtételükből erőt meríthetünk mi is.

Még nem kanonizált japán keresztények ezrei éltek mintegy 250 éven keresztül papok nélkül. Titokban keresztelték gyermekeiket, elsuttogott katekézisekben adták át hitüket, olyan Szűzanya képek előtt imádkozva, amelyeket buddhista képeknek álcáztak. Végül 1858-ban Japán ismét megnyitotta kapuit a keresztény misszionáriusok elött, akikre mintegy 10 000 rejtőzködő keresztény hívő várt. Elképezni is nehéz, hogy nemzedékek nőttek fel abban a biztos tudatban, hogy soha nem vehetnek részt szentmisén és soha nem vehetik magukhoz az Eucharisztiát. Csakis azért hallhattak ezekről, mert valaha réges-régen volt egy távoli ük-ük-üknagyanyjuk, aki még részt vehetett szentmisén. Ez a képzet nyitja meg csak igazán a társadalmi távolság perspektíváját!

A 19. századi Korea szentjei hasonló helyzetben voltak. Isten szolgája Yi Beok és társai 1784-ben hirdették először az Evangéliumot, majd egészen 1795-ig a koreai Egyház kizárólag laikusok közreműködésével működött. Ekkor lépett fel boldog James Zhou Wen-Mo, aki 4000 katolikus testvért talált, és közülük csupán egy látott valaha papot. Wen-Mo mintegy hat éven át Korea egyetlen papjaként szolgált, egészen vértanúságáig. A halálát követő 36 évben Koreában nem celebráltak szentmisét, mígnem 1836-ban egy maroknyi csoport francia pap érkezett Koreába – akiket két évvel később szintén meggyilkoltak.

Szent Isaac Jogues (1607-1646) valószínűleg készen állt a kínzásra és a vértanúságra, amikor Észak-Amerikába utazott, hogy a bennszülött amerikaiakat evangelizálja. Ám papként arra nem gondolt, hogy nem veheti kézbe az Eucharisztiát — egészen addig, amíg a fogva tartói meg nem csonkították kezeit. Abban az időben ugyanis az a pap, akinek hiányzott a hüvelykujja vagy a mutatóujja, nem mutathatott be szentmisét. Így a megcsonkítása (majd a mohikán fogvatartóitól való menekülése) és a Franciaországba való visszatérése között eltelt 17 hónapban Szent Isaac Jogues nem gyóntathatott, nem misézhetett, de még részt sem vehetett szentmisén. Később különleges mentességet kapott, és megengedték neki, hogy keze állapota ellenére ismét misézzen. Engedélyt kért, hogy gyógyulását követően visszatérhessen Amerikába. Visszatérése után rövidesen meggyilkolták, később gyilkosa megbánta tettét és „Isaac Jogues” névre keresztelkedett.

Boldog Victoire Rasoamanarivo (1848-1894) katolikus hitre tért madagaszkári nemesasszony volt. A franciák 1883-as kiűzése után az elutazó papok a Madagaszkári Egyház vezetését rá és boldog Raphael Rafiringa testvérre bízták. Közel három évig Victoire és Raphael vezették a mintegy 21 000 madagaszkári hívőt, vasárnaponként közös imádságra hívva őket, annak ellenére, hogy nem volt lelkipásztoruk, aki a misét bemutatta volna. Victoire így számolt be: „Lelki szemeimmel elképzelem a miséző papot, így lélekben részt vehetek a világban bárhol ünnepelt szentmisén.” Három évvel később hazaérkeztek az Eucharisztiára éhes közösség papjai. A miséket három évig nélkülözni kényszerülő közösség immáron olyan hálás volt minden egyes szentmiséért, mint azelőtt soha.

Szent Mark Ji TianXiang (1834-1900) ópiumfüggő volt. Mivel gyóntatója nem értette a függőség természetét, azt mondta neki, hogy addig nem oldozza fel, amig úrrá nem lesz a szenvedélyén, ami értelemszerűen azt is jelentette, hogy nem járulhatott a Szentáldozáshoz. 30 éven át TianXiang úgy gyakorolta hitét, hogy el volt zárva a szentségektől. Soha nem hagyott fel a kábítószerekkel, de mártírhalált halt és szentté avatták, és nem csupán a  mártírhalála okán, de azért is, mert hűségesen követte Krisztust a szentségek vétele nélkül is.

Boldog Laurentia Herasymiv (1911-1952) számtalan, a náci haláltáborokba vagy a szovjet gulágra hurcolt katolikushoz hasonlóan, élete utolsó hónapjait a szentségek vétele nélkül élte, abban a biztos tudatban, hogy nem lesz lehetősége sem a haldoklóknak kiszolgáltatott kenetre, sem egy utolsó szentgyónásra. Mivel nem volt hajlandó elhagyni az Ukrán Görögkatolikus Egyházat és ortodox hitre térni, letartóztatták és Szibériába deportálták Boldog Olympia Bida testvérrel együtt, ahol mindketten belehaltak abba, amit a kommunisták kezeitől elszenvedtek. Már haldokolva az Eukarisztiáért könyörgött és ekként kiáltott: „Jézusom, nem akarok nélküled meghalni!” Úgy halt meg, ahogyan előtte két hosszú évig élni kényszerült, az Eukarisztia vétele nélkül, de teljesen egyesülve Jézussal.

Forrás: Aleteia

Ezt a cikket Dr. Süle Katalin önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Szentek

Ferenc pápa 10 új szentet avatott május 15-én – kik ők?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

Ferenc pápa 10 új szentet avatott vasárnap, május 15-én. Közülük hatan férfiak, négyen nők, és van közöttük három vértanú is. Röviden ismertetjük, kikről is van szó.

Boldog Maria Francesca Rubatto

Maria Francesca Rubatto olasz apáca 1844. február 14-én született. A Rubatto Anya Kapucinus Nővérek rendjének megalapítója. 18 ilyen kapucinus otthont nyitott húsz év leforgása alatt. A betegekkel és gyengékkel szembeni példamutató szeretetszolgálatáról ismert. 1993-ban II. János Pál avatta boldoggá. Munkája nagy részét Uruguayban végezte. 1904. augusztus 4-én, 59 éves korában halt meg, természetes halállal. Ünnepe augusztus 6-án van.

Boldog Carolina Santocanale

Boldog Carolina Santocanale szintén olasz apáca volt. Nemesi családban született 1852. október 2-án. Nagy hatással volt rá édesanyja erős hite és a családban kapott vallásos nevelés. Kivételesen sokat jótékonykodott a szegények és a betegek érdekében. Önmagának a „Jézus Máriája” nevet adta, amikor megalapította a Lourdes-i Szeplőtelen Szűz Kapucinus Nővérei kongregációját. 1923. január 27-én halt meg 70 éves korában. Ferenc pápa avatta 2016-ban boldoggá. Ünnepnapja halála napján van.

Boldog César de Bus

Boldog. César de Bus 1544. február 3-án született, francia katolikus pap volt, és ő alapította a Keresztény Tanítás Atyáinak és a Keresztény Tanítás Leányainak kongregációját, amikor felismerte, mekkora a vallási tudatlanság a francia vidékeken. Kiemelkedő munkát végzett a katekézis terén. VI. Pál pápa avatta boldoggá 1975-ben. 1607. április 15-én halt meg, ünnepe ezen a napon van.

Boldog Charles de Foucauld

Boldog Charles de Foucauld 1858. szeptember 15-én született Strasbourgban. A francia hadsereg tüzértisztje, földrajztudós, nyelvész (a francia-tuareg szótár megalkotója), remete és pap volt. A “sivatag misztikusa” néven ismert, hiszen hosszú éveken át a Szaharában élt. Az ő lelki öröksége nyomán jött létre a Jézus Kistestvérei férfi, illetve női szerzetesközösség. Az egyház mártírnak tekinti, mivel 1916-ban, 58 éves korában egy muszlim szekta tagjai meggyilkolták. XVI. Benedek pápa 2005-ben boldoggá avatta. Ünnepe december 1-jén van.

Boldog Devasahayam Pillai

Ő az első indiai világi vértanú, akit boldoggá avattak (2012, XVI. Benedek pápa). Az egyetlen a szentté avatandók közül, aki nős volt. 1812. április 23-án született, és 39 évesen szenvedett mártírhalált, három évig tartó kínzások után, mivel a travancore-i király udvarának tisztviselőjeként nem akarta megtagadni keresztény hitét. Ünnepe január 14-én van.

Boldog Giustino Maria Russolillo

Boldog Giustino Maria Russolillo atya 1891. január 18-án született. Olasz pap volt, aki megalapította az iskolákat és kollégiumokat fenntartó Isteni Hivatások Társaságát. Életét annak szentelte, hogy oktassa a fiatalokat a vallásos hivatásokról, és népszerűsítse az Isteni hívás követését. 1955-ben, 64 éves korában halt meg. XVI. Benedek pápa 2011-ben avatta boldoggá. Ünnepe halála napján, augusztus 2-án van.

Boldog Maria Domenica Mantovani

Az 1862-ben született Boldog Maria Domenica Mantovani olasz apáca lelkiatyjával, Boldog Giuseppe Nascimbeni katolikus pappal közösen alapította meg 1892-ben a Szent Család Kis Nővérei kongregációját, amelyet négy évtizeden át vezetett. Életét a szegények, betegek és idősek megsegítésének szentelte. A Szent Családra és Mária Szeplőtelen Szívére bízta magát. Életének 71. évében, 1934. február 2-án halt meg. Szent János Pál pápa 2003-ban boldoggá avatta. Ünnepe február 2-án van.

Boldog Luigi Maria Palazzolo

Boldog Luigi Maria Palazzolo olasz pap volt, ő alapította a Szegények Nővérei kongregációt, a „Palazzolo Intézetet”. Az elárvult vagy elhagyott gyermekek szolgálatának szentelte az életét, több árvaházat is nyitott. Jézus nevét mormolva halt meg 1886. június 15-én, 58 éves korában. A bergamói egyházmegye patrónusaként tisztelik. XXIII. Szent János avatta 1963-ban boldoggá. Ünnepe halála napján van.

Boldog Anne-Marie Rivier

Boldog Anne-Marie Rivier francia apáca 1768-ban született. Gyermekkorában leejtették, ami miatt mozgássérült lett. Ő alapította a Mária Bemutatása Nővérek rendjét a francia forradalom előtt, üldöztetés közepette. Munkájának középpontjában a gyermeknevelés állt. Boldog Anna-Marie 1838-ban halt meg 68 éves korában. Az Egyesült Államokban, New Hampshire-ben egy katolikus egyetem viseli nevét. Szent János Pál pápa 1982-ben boldoggá avatta. Ünnepe február 3-án van.

Boldog Titus Brandsma

Boldog Titus Brandsma 1881-ben született, holland újságíró, karmelita szerzetes, pap és vértanú volt, a katolikus eszperantisták védőszentje. 1942-ben, 61 évesen gyilkolták meg a dachaui koncentrációs táborban, ahova a náci ideológiát ellenző, az Evangélium igazságára figyelmeztető újságcikkei miatt hurcolták. Szent János Pál pápa 1985-ben boldoggá avatta. Ünnepe július 27-én van.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Szentek

Miért nem avatták még szentté Fatimai Lucia nővért?

Közzétéve

Szerző:

Lucia nővér unokatestvéreit, Franciscót és Jacintát 2017-ben avatták szentté Fatimában, de az ő saját szentté avatási ügye még mindig függőben van.

2017. május 13-án Ferenc pápa szentté avatta Francisco és Jacinta Martót, a három látnok közül kettőt, akik 1917-ben tanúi voltak a fatimai Szűzanya jelenéseinek. Unokatestvérük, a fatimai Lucia nővér, viszont nem volt részese a szertartásnak.

Miért van ez így?

Lucia nővér sokkal hosszabb életet élt.

Annak, hogy Lucia nővért még nem avatták szentté, az elsődleges oka a hosszú élete. Francisco és Jacinta 10 és 9 éves korában halt meg, mindössze néhány évvel az 1917-es jelenések után.

Minden szentté avatási folyamat során alaposan tanulmányozzák egy személy életét. Ha ez az élet csak 9 vagy 10 évet ölelt fel, akkor nagyon kevés a tanulmányoznivaló.

Lucia nővér 97 évet élt, és 2005. február 13-án halt meg.

A National Catholic Register szerint “60 tanúnak a vallomását kellett begyűjteni”, és Lucia nővér „minden írását össze kellett gyűjteni és meg kellett vizsgálni. Minden egyes oldalt, amit Lucia nővér írt, aprólékosan elemezni kellett, és itt most egy 10.000 levelet tartalmazó hatalmas halmazról van szó, amit sikerült összegyűjtenünk, és más, személyesebb szövegek mellett van még egy 2000 oldalas napló is.”

Nagyjából 30 ember dolgozott teljes munkaidőben ahhoz, hogy elemezzék a nővér életét, és elismerjék hősies erényeit.

Isten szolgája

Fatimai Lucia nővér ugyan nem kanonizált szent, azonban 2017. február 13-án, ugyanabban az évben, amikor unokatestvéreit szentté avatták, Sr. Lucia megkapta az “Isten szolgája” címet.

A kanonizációs folyamat következő lépéseként a Vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációja áttekinti az összegyűjtött anyagot, és megállapítja, hogy Lucia nővér a “hősies erények” életét élte-e. (Az ő életét Jézus követőjeként vizsgálják, mint bármelyikünkkel tennék, nem pedig a Szűzanya jelenéseiben játszott szerepét tekintve.) Ha a döntés kedvező lesz, Sr. Luciát ezután “Tiszteletreméltónak” nyilvánítják.

Azóta nem érkezett hivatalos bejelentés az ügy előrehaladásáról, mivel valószínű, hogy a Vatikán még mindig vizsgálja az összes benyújtott anyagot.

Ezen felül szükség lesz egy Lucia nővér közbenjárásával történt csodára is, amely mennyei jelenlétét megerősítve megszilárdítja Sr. Lucia státuszát.

Jelenleg még nem érkezett olyan állítás, amely hiteltelenítené a nővér személyes szentségét, és a Vatikán általában véve kedvezően ítéli meg az életét.

Fordította: Medgyessy László
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Szentek

Miért választották a Károly nevet II. János Pál számára a szülei?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Aleteia montázs / Martin Athenstaedt | DPA | AFP

Karol Wojtylának, a későbbi II. János Pál pápának a szülei, fiuk keresztnevét Boldog Ausztriai Károly tiszteletére adták, akinek halála 100. évfordulójára 2022. április 1-jén emlékeztünk.

Megdöbbentő megnyilatkozás. A 100 évvel ezelőtt (1922.04.01) elhunyt Ausztriai Károly fia, Rudolf főherceg (1919-2010) az emlékirataiban elmeséli, hogy II. János Pál egy vatikáni magánaudiencián, különös tekintettel édesanyja Zita császárné jelenlétére (1892-1989) egy vallomást tett. Az audienciára egész családját meghívta.

Önmagához híven, II. János Pál nagyon szívélyesen fogadta az egész Habsburg családot. Egy adott pillanatban a pápa láthatóan örömmel közeledett a császárnéhoz. Ez utóbbi letérdelt és megcsókolta a pápai gyűrűt. Mindenki meglepetésére a pápa is így tett, magyarázván, hogy ő meg a „császárnéjával” áll szemben. A lengyel pápa, miután hosszan és szeretettel beszéltek a császárné elhunyt hitveséről, megkérdezte: „Tudja Ön, hogy miért hívnak engem Karolnak? (Karol=Károly) Mert apám nagyon csodálta Ausztriai Károly osztrák császárt, akinek ő is a katonája volt! Az ő tiszteletére nevezett el engem Karolnak.”

János Pál pápa és Zita császárnő találkozása

Valóban, II. János Pál édesapja a birodalmi hadsereg altisztje volt abban az időben, amikor szülővárosa, Wadowice az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte (1772-től 1918-ig). Ő tehát 1916. november 21-től, Ferenc József halálának napjától kezdve Ausztriai Károly főparancsnok katonája volt.

1918. november 11-én a hosszú ideje az orosz, német és osztrák-magyar birodalom között felosztott Lengyelország újra visszanyerte a függetlenségét. Ausztriai Károly ezt jegyezte fel 1920-ban a naplójába: „A lengyel állam újjászületése igazságos cselekedet volt, mert nincs a lengyel népnél hazafiasabb nemzet, és a történelemben nem volt nagyobb igazságtalanság, mint Lengyelország felosztása.”

Karol Wojtyla atyja örvendett ennek a nem remélt újjászületésnek, és nagy csodálója maradt Ausztria Károly alakjának, mind annak Lengyelország Európában elfoglalt helyéről alkotott elképzelése, mind pedig mindenekelőtt Károlynak a hite által diktált meggyőződése miatt, mivel ennek az uralkodónak az élete középpontjában Isten állt. Ausztriai Károly a trónralépésétől kezdve szüntelenül a szétszakadó Európa békéjének előmozdításán munkálkodott. Ráadásul ő volt az egyetlen uralkodó, aki elfogadta XV. Benedek pápa békejavaslatát.

Károly boldoggá avatása, 2004. október 3., a római Szent Péter tér. Fotó: VINCENZO PINTO / AFP

A történelem szeszélye: Károly 2004. október 3-i, Szent Péter téri boldoggá avatásán II. János Pál pápa volt az, aki kiemelte:

„A keresztény alapvető kötelessége abban áll, hogy mindenben a Isten akaratát keresse, azt felismerje és kövesse. Az államférfi és keresztény Ausztriai Károly naponta tűzte ki maga elé ezt a kihívást. A béke barátja volt. Számára a háború „rettenetes dolognak” tűnt. Hatalomra kerülve, az első világháború forgatagában igyekezett elődöm, XV. Benedek békekezdeményezését előmozdítani. Károly császár már a kezdetektől fogva az alattvalóinak szentelt szolgálatnak tekintette a hivatalát. Legfőbb célkitűzése az volt, hogy politikai tevékenységében is a keresztény szentségre való hivatását kövesse. Ez volt az oka, hogy a szociális támogatásnak olyan nagy jelentősége volt a szemében. Legyen példakép számunkra, különösen azoknak, akik ma politikai felelősséget viselnek Európában!”

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű