Lépj kapcsolatba velünk

Szentek

Szentek, akiknek szentáldozás nélkül kellett élniük

Közzétéve

Szentségimádás - Fotó: Cathopic

(Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Róm, 8, 35)

Történetek, amik e különleges böjti időszakban a Krisztus Szent Testétől és Vérétől való átmeneti elszakíttatásunkat távlati megvilágításba helyezik

Az utóbbi néhány napban a világ egyházmegyéi sorra függesztik fel a nyilvános liturgikus eseményeket, szentmiséket, ennek folytán a katolikus hívők már most szomjazzák az oltáriszentséget. Pedig ebben a súlyos helyzetben, amikor az egész világot járvány sújtja, még nagyobb szükségünk lenne a szentmiseáldozatra, mint valaha. Ugyanakkor, míg a hívek részvételével tartott szentmiséket ugyan felfüggesztették, a nem nyilvános szentmisék zavartalanul folyhatnak, így Krisztus Teste képes e misék útján közvetíteni az Isteni kegyelmet számunkra is, különösen akkor, ha a hívők lelkileg részt vesznek a szentáldozásban.

Mi, akik függünk a szentségektől, hogyan vészelhetjük át mégis ezt a válságot a szentmisétől elszakítva? Nos, számos szent (és milliókkal több keresztény) él(t) hónapokig vagy akár évekig is a szentségeket nélkülözve. Az ő tanúságtételükből erőt meríthetünk mi is.

Még nem kanonizált japán keresztények ezrei éltek mintegy 250 éven keresztül papok nélkül. Titokban keresztelték gyermekeiket, elsuttogott katekézisekben adták át hitüket, olyan Szűzanya képek előtt imádkozva, amelyeket buddhista képeknek álcáztak. Végül 1858-ban Japán ismét megnyitotta kapuit a keresztény misszionáriusok elött, akikre mintegy 10 000 rejtőzködő keresztény hívő várt. Elképezni is nehéz, hogy nemzedékek nőttek fel abban a biztos tudatban, hogy soha nem vehetnek részt szentmisén és soha nem vehetik magukhoz az Eucharisztiát. Csakis azért hallhattak ezekről, mert valaha réges-régen volt egy távoli ük-ük-üknagyanyjuk, aki még részt vehetett szentmisén. Ez a képzet nyitja meg csak igazán a társadalmi távolság perspektíváját!

A 19. századi Korea szentjei hasonló helyzetben voltak. Isten szolgája Yi Beok és társai 1784-ben hirdették először az Evangéliumot, majd egészen 1795-ig a koreai Egyház kizárólag laikusok közreműködésével működött. Ekkor lépett fel boldog James Zhou Wen-Mo, aki 4000 katolikus testvért talált, és közülük csupán egy látott valaha papot. Wen-Mo mintegy hat éven át Korea egyetlen papjaként szolgált, egészen vértanúságáig. A halálát követő 36 évben Koreában nem celebráltak szentmisét, mígnem 1836-ban egy maroknyi csoport francia pap érkezett Koreába – akiket két évvel később szintén meggyilkoltak.

Szent Isaac Jogues (1607-1646) valószínűleg készen állt a kínzásra és a vértanúságra, amikor Észak-Amerikába utazott, hogy a bennszülött amerikaiakat evangelizálja. Ám papként arra nem gondolt, hogy nem veheti kézbe az Eucharisztiát — egészen addig, amíg a fogva tartói meg nem csonkították kezeit. Abban az időben ugyanis az a pap, akinek hiányzott a hüvelykujja vagy a mutatóujja, nem mutathatott be szentmisét. Így a megcsonkítása (majd a mohikán fogvatartóitól való menekülése) és a Franciaországba való visszatérése között eltelt 17 hónapban Szent Isaac Jogues nem gyóntathatott, nem misézhetett, de még részt sem vehetett szentmisén. Később különleges mentességet kapott, és megengedték neki, hogy keze állapota ellenére ismét misézzen. Engedélyt kért, hogy gyógyulását követően visszatérhessen Amerikába. Visszatérése után rövidesen meggyilkolták, később gyilkosa megbánta tettét és „Isaac Jogues” névre keresztelkedett.

Boldog Victoire Rasoamanarivo (1848-1894) katolikus hitre tért madagaszkári nemesasszony volt. A franciák 1883-as kiűzése után az elutazó papok a Madagaszkári Egyház vezetését rá és boldog Raphael Rafiringa testvérre bízták. Közel három évig Victoire és Raphael vezették a mintegy 21 000 madagaszkári hívőt, vasárnaponként közös imádságra hívva őket, annak ellenére, hogy nem volt lelkipásztoruk, aki a misét bemutatta volna. Victoire így számolt be: „Lelki szemeimmel elképzelem a miséző papot, így lélekben részt vehetek a világban bárhol ünnepelt szentmisén.” Három évvel később hazaérkeztek az Eucharisztiára éhes közösség papjai. A miséket három évig nélkülözni kényszerülő közösség immáron olyan hálás volt minden egyes szentmiséért, mint azelőtt soha.

Szent Mark Ji TianXiang (1834-1900) ópiumfüggő volt. Mivel gyóntatója nem értette a függőség természetét, azt mondta neki, hogy addig nem oldozza fel, amig úrrá nem lesz a szenvedélyén, ami értelemszerűen azt is jelentette, hogy nem járulhatott a Szentáldozáshoz. 30 éven át TianXiang úgy gyakorolta hitét, hogy el volt zárva a szentségektől. Soha nem hagyott fel a kábítószerekkel, de mártírhalált halt és szentté avatták, és nem csupán a  mártírhalála okán, de azért is, mert hűségesen követte Krisztust a szentségek vétele nélkül is.

Boldog Laurentia Herasymiv (1911-1952) számtalan, a náci haláltáborokba vagy a szovjet gulágra hurcolt katolikushoz hasonlóan, élete utolsó hónapjait a szentségek vétele nélkül élte, abban a biztos tudatban, hogy nem lesz lehetősége sem a haldoklóknak kiszolgáltatott kenetre, sem egy utolsó szentgyónásra. Mivel nem volt hajlandó elhagyni az Ukrán Görögkatolikus Egyházat és ortodox hitre térni, letartóztatták és Szibériába deportálták Boldog Olympia Bida testvérrel együtt, ahol mindketten belehaltak abba, amit a kommunisták kezeitől elszenvedtek. Már haldokolva az Eukarisztiáért könyörgött és ekként kiáltott: „Jézusom, nem akarok nélküled meghalni!” Úgy halt meg, ahogyan előtte két hosszú évig élni kényszerült, az Eukarisztia vétele nélkül, de teljesen egyesülve Jézussal.

Forrás: Aleteia

Ezt a cikket Dr. Süle Katalin önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű