fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Bemutatjuk

Szergej Averincev, a keresztény tudós, aki átverte a Szovjet Akadémiát

Közzétéve

Fotó: Sergey Ptitsyn / Sputnik / Sputnik via AFP

Az ókori irodalom és a bizánci költészet szakavatott tudósának, Szergej Averincev orosz akadémikusnak sikerült titokban visszahoznia a keresztény igazságot a szovjet kultúra hivatalos kiadványainak szívébe. A hit pedagógiáját gyakorolta a hivatalos ateizmus szentélyében.

Szergej Averincev 1937-ben született. Édesapja moszkvai biológus volt, ő pedig klasszika-filológiát tanult. 1968-ban fordításaiért megkapta a Kommunista Ifjúsági Szövetség (Komszomol) Lenin-díját. 1971-ben, 50 évvel ezelőtt vették fel dolgozni a Maxim Gorkij Világirodalmi Intézetbe, amely a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának keretében működött, a szovjet kormány alapította 1932-ben, Sztálin idején.

Szergej Averincev 1991-ig, a kommunizmus bukásáig maradt ebben az intézetben, ahol sok éven át az ókori irodalom osztályát vezette. 1979-ben védte meg doktori disszertációját a bizánci költészetről. Az 1980-as évektől kezdve neve egyre ismertebb lett, érdeklődési köre kitágult az orosz költészet felé. 1987-ben a Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 2003-ban rendes tagjává választották. 1989-ben kinevezték a moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem Történeti és Kultúrelméleti Intézetének professzorává: előadásaira özönlöttek a moszkvai diákok. 1991-től az Academia Europaea, 1992-től az Egyetemes Kulturális Akadémia (Académie Universelle des Cultures) tagja is lett, 2004-től tíz éven át pedig a bécsi egyetem szlavisztikai intézetének professzora volt. 1994-ben, miután már többször találkozott II. János Pál pápával, beválasztották a Pápai Társadalomtudományi Akadémiába.

Keresztény gondolatok terjesztése a szovjet időszakban

1970-re már mintegy harminc cikket sikerült publikálnia a Szovjet Enciklopédiában különféle teológiai témákról, az üdvösségről, a bölcsességről, a teológiáról, az eszkatológiáról és a kereszténység egyéb témáiról. Ennek érdekében a hivatalos kultúra formáihoz idomult, ügyesen elegyítve a görög és a bibliai filozófia fogalmait. A vallási tartalmú cikkek terjesztése a hivatalos brezsnyevi cenzúra ellenőrzése alatt fordulópontot jelentett az ország ideológiai életében. Amikor néhány marxista-leninista oktató felháborodott ellenállásába ütközött, Averincev valóságos bürokratikus gerillaháborút vívott a Szovjetunió Tudományos Ateizmus Intézete és a hivatalos cenzúra ellen. Gyakran mondogatta, hogy “a “gondolat szabadsága” kifejezés igazából egy szerencsétlen szószaporítás, mert a gondolat csak annyiban létezik, amennyiben szabad.

Ügyesen haladt előre, leküzdötte az összes akadályt és kihasználta a Központi Bizottság tanulatlan hivatalnokainak ambícióját. Helyettük írt az ő nevük alatt megjelenő, a spiritualitás nyomait magukon viselő cikkeket, majd velük íratott ajánlásokat önmaga számára, hogy szabadabban írhasson. A Pravdában publikált egy cikket az igazságról, amelyet úgy mutatott be, mint a filozófiai osztály főszerkesztője “nagy munkájának a betetőzését”: ez aztán lehetetlenné tett bármiféle nyilvános támadást a végleges kiadás megjelenésekor… 1986-ban elkészítette az 1988-as oroszországi kereszténység ezeréves évfordulójára tervezett teológiai enciklopédikus szótárat, de a projektet a leningrádi (ma: Szentpétervár) metropolita, Antonij Melnyikov halála miatt leállították.

Az 1960-as évektől 1991-ig Averincev ötven cikket írt a Filozófiai Enciklopédia két kötetébe, hatvanat a hivatalos filozófiai szótárba, és több mint nyolcvanat a világ országainak mítoszairól. 1964-től kezdve a kereszténység történetéről írt egy cikksorozatot, sokatmondó címekkel: “Újszövetség”, “Patrisztika”, “Megtérés”, “Kinyilatkoztatás”, “Ortodoxia”, “Protestantizmus”, “Elrendeltetés”… Értekezett a házasságról és a családról, az irgalmasságról, az egyházi nyelvről, verseket írt, lefordította Máté, Márk és Lukács evangéliumát.

Botrányok és megvágások

Írásai a szovjet években természetesen összeütközéseket váltottak ki a hivatalos materializmus templomának éber őreivel. Záporoztak a feljelentések, és néhány cikkét törölték a jegyzékből, mint például a “Pál apostol leveleit” és “A megtérés fogalma” címűt. A Tudományos Ateizmus Intézetének igazgatója egyszerűen levágta az ortodoxiáról szóló cikk utolsó sorait. A “Kereszténység” című cikket belefojtották egy “vallásszociológus” jelentéktelen függelékébe. Az „Irgalmasság” erősen cenzúrázott és eltorzított formában egy japanisztikával és sinológiával foglalkozó tudós emlékkönyvében kapott helyet. Egyéb cikkeit szirupos világi anyagokba építették bele, minden értelmes vonatkozás nélkül. Ez néha egyenesen groteszk eredménnyel járt, mint például annak a tanulmánynak az esetében, amely “A türkmének filozófiai és társadalmi gondolkodásáról” címet viselte. De Averincevnek mégis csak sikerült néhány sort közölnie az emberi gondolkodás mérföldköveiként bemutatott Szent Ágostonról és Assisi Szent Ferencről, valamint Vlagyimir Szolovjov teológusról és filozófusról, a keresztény egység nagy orosz gondolkodójáról.

Averincev 2003 májusában – röviddel azelőtt, hogy az Orosz Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, s így erről az elismerésről már nem is szerzett tudomást – egy súlyos infarktus után kómába esett. Kilenc hónapig lebegett élet és halál között, míg 2004 februárjában el nem hunyt, egy lelki küzdelemmel teli élet után. A zsidó-keresztény kultúra darabkáit csempészte be a Szovjetunióba, mint egy kirakós játék darabjait, amelyek a hitet közvetítették az “istentelenek” felé.

Kis emlékezésünket zárjuk Averincev egyik költeményével.

Imádság az utolsó óráért

Amikor a halál gúnyosan fölém hajol,
s azt hiszi, ő az, aki utoljára nevet,
amikor izmaim végleg elernyednek,
Uram, a te erőd legyen velem!

Amikor gondolataim is elhagynak, és elmém kimerül,
amikor akaratom elvész,
s elfelejtem még a nevemet is,
a te Neved legyen velem!

Amikor a szó megszakad,
és az egykor sokat szóló nyelv többé nem mozdul,
és a sír szótlan világába száll,
Uram, a te Szavad legyen velem!

Amikor minden, amiről álmodtunk elmúlik,
s éber képzelőerőnk nem olt belénk új törekvést,
amikor a nem-lét rettenete tátja rám a száját,
töltsd be ürességemet önmagaddal, Uram!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Bemutatjuk

II. Erzsébet királynő és a pápák, akikkel találkozott

Közzétéve

Szerző:

II. Erzsébet királynő és Benedek pápa AFP - Fotó: AFP

A királynő 70 éves uralkodása alatt számtalan kötelezettséget teljesített. A kormányzati és jótékonysági eseményeken kívül az Anglikán Egyház fejeként több pápával is volt alkalma találkozni.

Hetvenéves uralkodás alatt Erzsébet hét egyházfő állt a katolikus Egyház élén. Ellentétben nagyon távoli rokonával, VIII. Henrikkel – aki a kereszténység nagy megosztottságáért felelős – Erzsébet sokkal jobb kapcsolatot ápol a katolikus egyházzal, és számos pápával is találkozott.

A továbbiakban sorra vesszük azt az öt pápát, akivel a királynő találkozott. Érdekesség, hogy nincs közöttük sem VI. Pál pápa, sem I. János Pál (bár utóbbi nagyon rövid – csupán 33 napi tartó – pápasága miatt ez nem meglepő). Különösen érdekes, hogy II. Erzsébet két szent pápával is találkozott.

Ferenc pápa

Fotó: AFP

A jelenlegi pápával a királynő 2014-ben találkozott először és eddig egyetlen alkalommal, éspedig egy egynapos olaszországi utazás alkalmával. Fél órát töltöttek együtt, a Time Magazin szerint ebből 17 percet kettesben. A zártkörű találkozón minden pompát és protokollt kerültek, az idős uralkodó lila kosztümöt és kalapot viselt. A BBC szerint II. Erzsébet brit különlegességekkel, köztük őzhússal és whiskyvel ajándékozta meg a pápát. Ferenc pedig a királynő első dédunokájának, György hercegnek küldött ajándékot: egy lazuritból (lapis lazuli) készült országalmát, tetején egy ezüst kereszttel, mely a keresztény világot jelképezi.

XVI. Benedek pápa

XVI. Benedek 2010-ben négynapos állami látogatást tett Nagy-Britanniában, ezalatt találkozott a királynővel az edinburghi Holyrood House-ban. Láthatóan mindketten őszintén örültek a találkozásnak. Beszélgetésüket követően Benedek pápamobiljában megtekintette a gyönyörű skót várost.

II. János Pál pápa

Fotó: AFP

A királynő háromszor találkozott a mára már szentté avatott II. János pápával. Először 1980-ban a Vatikánban, majd 1982-ben a Buckingham-palotában, harmadszor pedig a pápa vatikáni magánirodájában, 2000-ben.

A 2000-es vatikáni látogatás alkalmával a királynő kis híján komoly öltözködési hibát vétett. A királynő ugyan uralkodó, de nem katolikus uralkodó, és be kell tartania bizonyos öltözködési szabályokat, ha a pápákkal találkozik.

A királynő öltöztetője és bizalmasa, Angela Kelly beszámolt a történetről az In The Other Side Of The Coin: The Queen, The Dresser And The Wardrobe („Az érem másik oldala: A királynő, az öltöztető és a ruhatár”) című könyvében. A királynő tanácsadói azt javasolták az uralkodónak, hogy a II. János Pál pápával való találkozásakor viseljen színes nappali ruhát. Kelly nem értett ezzel egyet, és a vatikáni magántitkárok megerősítették, hogy helyesen gondolja.

Így szerencsére Kelly, akit hithű katolikusnak neveltek, becsomagolt egy, az alkalomhoz illőbb fekete ruhát is, amit aztán Erzsébet királynő viselt a találkozón.

XXIII. János pápa

A királynő 1961-ben a Vatikánba utazott, hogy találkozzon az idősödő pápával. Látogatása során szemrevételezte a Svájci Gárdát, ami nem volt számára idegen dolog, hiszen ezt saját őrségével is rendszeresen megteszi. XXIII. Jánost Ferenc pápa avatta szentté 2014-ben, az a Ferenc pápa, akit Erzsébet királynő utoljára látogatott meg a szentatyák közül.

XII. Pius pápa

Fotó: AFP

Erzsébet még hercegnőként, 1951-ben találkozott XII. Pius pápával. Mindössze egy évvel később koronázták meg, és megkezdte életét „a hit védelmezőjeként és az Anglikán Egyház legfelsőbb kormányzójaként”. 70 éves uralkodása alatt teljes szívvel-lélekkel látta el ezt a szerepét. Ennek megfelelően, a koronázása során Istennek tett fogadalma akadályozza meg őt abban, hogy 95 éves korában lemondjon a trónról.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Bemutatjuk

Bemutatjuk Georg Gänswein érseket, XVI. Benedek személyi titkárát

Közzétéve

Szerző:

XVI. Benedek és titkára Georg Gänswein érsek Fotó: Eric Vandeville / ABACAPRESS.COM

XVI. Benedek emeritus pápa megnyilvánulásai, könyvei, üzenetei, vagy akár a közelmúltbeli müncheni jelentésre vonatkozó hírek kapcsán sorozatosan találkozunk Georg Gänswein érsek nevével. De mit is érdemes tudnunk a nyugalmazott pápa személyi titkáráról?

2021. július 30-án ünnepelte 65. születésnapját az 1956-ban a németországi Fekete-erdő vidékén született Gänswein. A Freiburg im Breisgau-i érsekségen szentelték pappá 1984-ben. Kánonjogi doktori diplomáját 1993-ban szerezte. 2021 decemberében egy nyilatkozatban kifejtette, hogy eleinte a kíváncsiság vezette, mivel meg akarta találni a választ az élet értelmére, de apránként rájött, hogy itt nem egy válaszról, hanem egy egész élet munkájáról lesz szó.

1995-ben került Rómába, ahol először az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációban, majd a Hittani Kongregációban szolgált. Az előbbiben olyan feladatokat kapott, mint például nősülni szándékozó papok elbocsátási kérelmének, vagy házasságok megsemmisítésére vonatkozó kérések intézése. 2003-ban lett (a két évvel később, 2005-ben pápává választott) Joseph Ratzinger bíboros személyi titkára.

Benedek a Pápai Ház Prefektúrájának élére nevezte ki 2012-ben. Ebben a minőségében ő volt a felelős egyebek közt a pápa tevékenységét segítő egyházi és világi személyzet munkájáért, és a pápa összes nyilvános és magán audienciájának megszervezéséért. Megbeszélte találkozóinak időpontjait, rendezte a postáját, megszervezte találkozóit államférfiakkal, bíborosokkal, mindenhova vele utazott.

2013 januárjában kinevezték Urbs Salvia címzetes érsekévé.

XVI. Benedek emeritus pápa magántitkárával, Georg Gänsweinnel egy kirándulás során a Rocca di Mezzo körüli erdőben, L’Aquila közelében 2010. augusztus 6-án. Fotó: REUTERS/Osservatore Romano

Gänswein érsek gyakran beszél Benedek nevében, közvetíti üzeneteit, szavait. Nézeteiben egyezik Benedek álláspontjaival, vannak, akik még nála is konzervatívabbnak ítélik. Ferenc pápával szemben lojális, néha szűkebb körben kritikus, máskor elismerően nyilatkozik. Számos alkalommal határozottan megvédte az emeritus pápát a kritikákkal szemben, mint legutóbb február 14-én az EWTN Vaticano c. műsorának adott exkluzív interjújában, amelyben részletezte Benedek válaszát a münchen-freisingi érsekségben történt szexuális visszaélések egyházi kezeléséről szóló jelentésre. Ismertette, milyen úttörő munkát végzett Benedek az abúzusok elleni küzdelemben, és elmondta, milyen erősen támogatja elődjét Ferenc pápa.

2016-ban így emlékezett vissza Benedek visszavonulására: „Valóban folytak a könnyeim.” Majd egy 2017-es könyv előszavában kifejtette: „Nem volt könnyű a döntés a számára. De tisztában volt azzal, hogy a világegyházat nem lehet a pápai termek elzártságából irányítani. A világnak nemcsak prófétai szavakra van szüksége, hanem nyílt beszélgetésre is. A pápáknak utazniuk kell, mint Péter és Pál apostoloknak. A keresztények nyájának olyan főpásztorra van szüksége, aki fáradhatatlanul gondoskodik arról, hogy ne szóródjanak szét…..”

Prefektusi feladata alól Ferenc pápa mentette fel 2020-ban, azzal a megbízatással, hogy teljes idejét ezentúl a korábbi pápa szolgálatára szentelje.

Az érsek egyszer úgy fogalmazott, hogy Ferenc és Benedek nem két „egymással versengő” pápa, hanem egy „kibővített” péteri hivatalt képviselnek, egyfelől egy aktív, másfelől egy szemlélődő, kontemplatív taggal. Ebben az értelemben Benedek nem hagyta el pápaságát, hanem más formában, egy, a törékeny egészségének és életkorának jobban megfelelő formában folytatja küldetését.

Gänswein egyszer így jellemezte Benedek személyi titkáraként betöltött szerepét: “Az üveglaphoz hasonlít. Be kell engednem a napfényt, és minél kevésbé látszik az üveg, annál jobb. Ha egyáltalán nem látszik, az azt jelenti, hogy jól teljesíti a feladatát. … Minél kevésbé vagyok szándékosan látható, annál jobb.”

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Bemutatjuk

A Vatikáni Csillagvizsgáló küzdött már tűzzel, COVID-19-cel, sőt molylepkékkel is, hogy eljusson a csillagokig

Közzétéve

Szerző:

Az arizonai Graham-hegy tetején található csillagvizsgáló, a Vatican Advanced Technology Telescope szembesült már szinte minden természet (és ember) által produkált jelenséggel.

A Vatikánnak van egy hatalmas távcsővel felszerelt csillagászati megfigyelőállomása egy távoli sivatagi hegy tetején. Mindez izgalmasan, talán derűsen is hangzik. Azonban a tudomány érdekében kifejtett működésének megfelelő körülményeit a hegytetőn nem volt mindig egyszerű biztosítani, sőt, ez gyakran igen kalandos feladat volt. Az elmúlt években ugyanis a távcső szembesült már tűzzel, füsttel és még rovarsereggel is. És akkor még nem is említettük a COVID miatti előírásokat, a jogi papírmunkát és a kültéri reklámfelületből adódó tennivalókat.

Gyakran maga a tudomány is igen kalandos lehet. Ugye, milyen sok diák megtapasztalja ezt, amikor az iskolai laboratóriumi órán elkövetett első komoly hibáját takarítja össze? Hatalmas galibát okozhat a csillagászati műszereknél, ha egy madár, vagy egér valahogyan utat talál a teleszkópnak otthont adó kupolához.

Amikor még a vatikáni obszervatórium a Vatikánban volt

AVatikáni csillagvizsgáló a Vatikán területén Fotó: © Vatican Observatory

Annak idején, amikor a csillagászati obszervatóriumokat nem távoli hegycsúcsokra építették, a teleszkópok megfelelő állapotban tartása kevesebb nehézséggel járt. A csillagászati obszervatóriumok egykor a városokon belül helyezkedtek el. Megerősíti ezt a tényt, hogy amikor XIII. Leó pápa 1891-ben létrehozta modern formájában a Vatikáni Obszervatóriumot, a csillagászok az ún. obszervatórium-kupolákat és teleszkópokat közvetlenül a Vatikán falain belül építették meg. Egy olyan teleszkóp, amely egy lépcsőn egyszerűen megközelíthető, viszonylag könnyen kezelhető, és a karbantartása sem jelent problémát.

A modern, mai élet azonban ezt is megváltoztatta. A városokban található, sokszor nem túl jól megtervezett kültéri világítás a városok feletti eget is fénybe borítja, ezáltal sok olyan dolog nem észlelhető, amiket a csillagászok esetleg látni szeretnének. Ez az ún. „fényszennyezés”, amelynek egyébként az éjszakai élőlényekre is káros hatása van, sőt anyagi pazarlást is jelent. Ez a jelenség Rómában olyan mértékben felerősödött, hogy az 1930-as években a Vatikáni Obszervatórium a Rómától délre fekvő Castel Gandolfóba költözött. Persze a fényszennyezés problémája továbbra is fennállt, sőt erősödött. Ezért aztán az Obszervatórium a 1990-es években egy távoli és nagyon sötét sivatagi hegy tetejére telepítette teleszkópját, a Graham hegységbe, Arizonába (USA).

Egy távoli hegyen lévő teleszkóp azonban sokkal nagyobb kihívást jelent, mint egy háztetőn lévő távcső. Egy tetőn elhelyezett kisméretű teleszkóp – mint például a Vatikáni Széltorony tetején lévő távcső, amely az 1890-es években a Vatikáni Obszervatóriumban volt– olyan eszköz, melyet a csillagászok maguk is működtethetnek és használhatnak megfigyelésre. Sőt, időnként ismerősöket, barátokat is meghívhatnak, hogy néhány érdekes látnivalót megmutassanak. Abban az időben, amikor a csillagvizsgáló a Vatikánban volt, a pápák is beugrottak néha-néha a bolygókat nézegetni.

A Vatikáni Csillagvizsgáló Arizonában

A mai, nagy, modern teleszkópoknak nem csak az a lényege, hogy egy magas lépcső tetején állnak. Az óriási teleszkópokat mindig távoli helyekre telepítik, és működtetésüket hatalmas személyzet végzi. Az arizonai Vatikáni Obszervatórium teleszkópja az Alice P. Lennon Teleszkóp, amelyet a Thomas J. Bannon asztrofizikai létesítményben helyeztek el, és általában Vatikáni Fejlett Technológiai Teleszkópnak vagy VATT-nak neveznek. Építése a legmodernebb módszerekkel történt. Nem nevezhetjük óriásnak, de azért tekintélyes méretű. Aligha férne bele egy szabványos 13 méteres szállítókonténerbe. Sok csillagász boldog lenne, ha kutatásaihoz rendszeresen hozzáférne egy VATT méretű teleszkóphoz.

A VATT egy nagyon távoli helyen van. Megalakulása óta a VATT stratégiája az volt, hogy a távcsövet és az annak otthont adó épületet az üzemeltetésben és karbantartásban jártas, kis létszámú személyzet gondozza, és emellett jöjjenek szélesebb körben jól képzett vendéghasználók is, főként végzős hallgatók.

Egy messzi tájon végzett munka során azonban gyakran adódnak kalandok.

A VATT-hoz vezető út egysávos, aszfaltozatlan, kacskaringós, ijedősebb vezetőknek nemigen ajánlott terep, és a csak négykerék-meghajtású járművekkel ajánlatos nekivágni. Egy olyan távoli helyszínen, mint a Mt. Graham, néhol komoly biztonsági kockázatokat is rejt. A szokásos előírások megkövetelik, hogy a hegytetőn elegendő képzett személyzet legyen jelen, akik képesek kezelni a vészhelyzeteket, beleértve akár egy orvosi evakuálást is. Szerencsére nem a VATT az egyetlen teleszkóp a Graham-hegyen: a VATT-on kívül ott van még a Mount Graham Nemzetközi Csillagvizsgáló nagy binokuláris távcsöve és az Arizona Radio szubmilliméteres hullámhosszú rádióteleszkópja. A VATT személyzete legalább nincs egyedül.

Jóságos ég: tűz, járvány és molyok!

Előfordul, hogy a hegyen olyan dolgok történnek meg, amit a személyzetből senki sem tud kezelni. 2017-ben villámcsapás indította el a több mint egy hónapig tartó Frye tűzvészt. Annak az évnek júniusában és júliusában csaknem 50 000 hektáron égett a tűz a Graham-hegyen. Kiürítették az obszervatórium épületeit. Június 18-án a tűz magja kevesebb mint 20 méterre került a VATT-nak otthont adó épülethez. Voltak égési területek, amelyek 8 méteren belül voltak. Mindezek ellenére sem a tűztől, sem a hőtől, sem a füsttől nem keletkezett jelentősebb kár. Csupán néhány megégett fenyőtű került a kupola belsejébe. A teleszkóp csodálatos módon megmenekült, hála a tűzoltók bátor erőfeszítéseinek, akiknek – különösen június 18-án – rendkívül gyorsan kellett reagálniuk, jelentős erőket bevetve a védelemre. Ezúton is még egyszer köszönet illeti őket!

Később, 2020-ban pedig jött a COVID-19. Emiatt március 18-án a Mount Graham International Observatory érdekelt feleinek képviselői összegyűltek, hogy megvitassák a szükséges járványügyi intézkedéseket. A szubmilliméteres teleszkóp még aznap leállt, aztán a VATT leállítása következett március 19-én, végül pedig március 21-én a nagy binokuláris távcsőé.

Két hónappal később, május 28-án újra használatba került a VATT. A Vatikáni Obszervatórium csillagásza, Richard Boyle jezsuita atya ismét megkezdte a megfigyeléseket. Sajnos ez alatt a két hónap alatt a teleszkóp környékén azonban történt egy és más: molylepkék szállták meg el a létesítményt! A tudomány képviselőinek nem volt egyszerű feladat megszabadulni tőlük.

Molylepkék a csillagvizsgáló vezérlőtermében – Fotó: Gary Gray

A teleszkóp újraindításakor nem csak a rovarok okozták a nehézséget. A járványkezelés miatt korlátozni kellett a VATT-nál dolgozók számát, hogy ezzel minimálisra csökkentsék az érintkezést. A Graham-hegyre vonatkozóan 2020. május végén kidolgozott COVID-19 protokollok készítésekor kompromisszumot kellett kötni: egyszerre kellett korlátozni az emberek közti érintkezést, ugyanakkor a biztonság érdekében elegendő számú ember kellett legyen a hegyen. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy adott időpontban csak egy személy tartózkodhatott a teleszkópnál, feltéve, hogya többi épületben volt elegendő képzett személyzet.

A körülmények miatt ezért csak olyan projekteket engedélyeztek, amelyeket egyetlen személy is biztonságosan végrehajthatott minimális segítséggel, vagy olyanokat, amelyeken egy „COVID-buborékban” már amúgy is együtt élő csillagászcsoport dolgozott. A korlátozások gyakorlatilag megtiltották az új megfigyelők képzését, és megakadályozták, hogy a végzős hallgatók közvetlenül használják a VATT-t. Vannak, akik extrém módon mindent elkövettek, hogy megfigyeléseket végezhessenek. Két csillagász, akinek együtt kellett dolgoznia a távcsővel, úgy döntött, hogy közös munkájuk előtt 14 napos karanténba vonul. Így tulajdonképpen létrehoztak egy kétfős buborékot. Önkéntes karanténjuk után a járvány ellenére folytathatták tudományos munkájukat.

Nem volt elég a járvány, jött még a füst és hamu! Ez szerencsére nem a Graham-hegyen keletkezett tűzből származott, hanem a Bighorn tűzvészből, amely 120 000 hektár területen pusztított a Santa Catalina-hegységben, a Mt. Grahamtől nyugatra. A futótűz füstje és hamuja miatt a VATT kupoláját 2020 júniusában nyolc éjszakára le kellett zárni. Amikor a füst feloszlott, a tudományos munka folytatódhatott.

Folyamatos küzdelem a fényszennyezés ellen

Ezeken a kihívásokon felül, ebben az évben zárult le az a hosszú folyamat, mely során frissítették a Vatikáni Obszervatórium, az Arizonai Egyetem és a VATT működését szabályozó több évtizedes régi jogi papírokat. No és persze folytatódott a folyamatos csatározás a fényszennyezés miatt (főleg azok miatt a LED-es hirdetőtáblák miatt, melyek hirdetései rendkívül erős fényűek). Bár az ilyen mindennapi ügyek nem kapnak akkora hírverést, mint a tűz, a molyok vagy a járhatatlan utak, mégis fontos részét képezik a teleszkóp mindennapi működésének, hacsak nincs az épület legtetején.

A Vatikáni Obszervatórium kalandja tehát folytatódhat, a tűz, a füst, a járvány, az adminisztráció, a molyok és hirdetőtáblák ellenére! Minden akadály ellenére, a vatikáni fejlett technológiai teleszkóppal a tudomány folyamatosan működik. Hadd hozzunk két példát. Az első, hogy a VATT részt vesz egy olyan projektben, amelyben a közeli (Földtől 50 fényéven belül) kis vöröses csillagokat vizsgálják, azzal a céllal, hogy kiderüljön, keringhetnek-e körülöttük olyan bolygók, amelyek Föld méretűek és megfelelő távolságban vannak ezektől a csillagoktól ahhoz, hogy hőmérsékletük alkalmas legyen az életre. A második, hogy a távcsövet 633 fényes, sárgás színű, a Naphoz inkább hasonlító csillag tanulmányozására használják, amelyekről kiderülhet, hogy vajon vannak-e bolygóik. Ehhez információkat kell szerezni e csillagok kémiai összetételéről, életkoráról stb.

Manapság nem sétálhatunk fel csak úgy egyszerűen a lépcsőn egy távcsőhöz. A pápák sem ugorhatnak be csak úgy, hogy vessenek egy pillantást az égre. Nem egyszerű kaland a feljutás. Minden nehézség ellenére az arizonai Mt. Graham tetején található vatikáni csillagvizsgálót felkeresése nagy kaland.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű