fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Szinodális út 2.0 – 5 pünkösdi javaslat a római-katolikus megújulás tárgyában

Közzétéve

Fotó: Unsplash

Az idők jeleiből kiolvashatjuk: érthető módon megütközést vált ki az út, amelyre a németországi római katolikus egyház rátért. Camillo Ruini, Walter Brandmüller, Gerhard Müller és más bíborosok aggodalmuknak adnak hangot, hiszen az Anyaszentegyház egyik helyi egyházában Róma-ellenes érzelmeket tápláló, a II. Vatikáni Zsinattól egyre inkább eltávolodó tendenciák figyelhetők meg, különösen az erkölcsteológia, sőt a szentségi teológia területén. Vagy Önök talán értik, hogy Dr. Georg Bätzing limburgi püspök a nem-katolikusok szentáldozásával kapcsolatban miért az „egyéni lelkiismereti döntés” protestáns álláspontját képviseli a nyilvánosság előtt? Tudjuk, hogy korunk vitáiban az 1970-es években tartott ún. Würzburgi Szinódus egyes témakörei is újra megjelentek. Ferenc pápa az új evangelizációt kívánja előmozdítani, míg az egyszerűen „csak hívő” katolikusok azt szeretnék, ha az Egyházban újra Istenről esne szó egyházpolitika helyett. De elgondolkodunk-e azon is, hogy valójában mit szeretnének a vágyakozók, a kételkedők és a keresők?

Közeledik Pünkösd. Jól tudjuk: Szűz Máriának, Isten anyjának nincs szüksége „frissítésre”[1] – az ún. szinodális útnak viszont annál inkább. Miről szólhatna tehát értelemszerűen a „Szinodális Út 2.0“?

  1. Az Egyház ne önmagával foglalkozzon, hanem szakítson világiasságával. XVI. Benedek és Ferenc pápa arra ösztönöznek, hogy fordítsuk tekintetünket újra Krisztusra, hagyjunk fel az Egyházon belül folyó, a struktúrákat érintő vitákkal, s váljon láthatóvá Istenben való örvendezésünk. Nem több testületre, hanem több hitre van szükségünk.
  2. Szentségimádás a végtelen szószaporítás helyett. Istentiszteleteinken gyakran esik szó a világ vezető híreiről. Néhol előfordul, hogy a könyörgésekben és prédikációkban egyre-másra korunk eseményeit emlegetik, ill. méltatják kimerítően. Vajon Isten is szóba kerül a templomban? Hány templomban tartanak rendszeresen szentségimádást? Nem kellene Németország-szerte minden egyházmegyében és lehetőleg minden plébániatemplomban kísérletet tenni arra, hogy a híveknek lehetőséget kínáljanak legalább heti félórás szentségimádásra? Képesek vagyunk-e legalább havonta egyszer, elsőpénteken, Jézus Szíve tiszteletének napján hittel kifejezni hódolatunkat a monstranciában kihelyezett, átváltoztatott Szentostya előtt? Hogy a sok beszéd helyett elcsendesedjünk az Úr jelenlétében? Hogy ismét meghalljuk Isten szavát? A katolikus hívő legszebb mozdulata, amikor térdet hajt a Legszentebb Oltáriszentség előtt, hogy tisztelettel és alázattal imádja az éltető misztériumot.
  3. A Katekizmust „javítgatás” helyett inkább olvassuk! Az Egyház nagy, részletes katekizmusa mellett annak rövidített változata, kompendiuma[2] is szerepel a kínálatban, amely jóval vékonyabb kötet ugyan, de semmivel sem kevésbé katolikus. Folyvást hallhatunk módosító javaslatokról, jóllehet a katekizmus szép olvasmány, csak túl kevés figyelmet kap. Nem lehetne a plébániákon ösztönözni a híveket az elolvasására? Például plébániai hírlevelekben, jelenleg online beszélgetésekben, majd később olvasókörök keretében? A Katekizmus a sikeres evangelizálás egyik legfontosabb segédeszköze. Akinek hittel kapcsolatos kérdései vannak, hiteles válaszokra lelhet benne.
  4. Hittani katekézis a kakofónia helyett. A siránkozásban és elégedetlenkedésben jók vagyunk, legyen szó egyházról, politikáról vagy bármiről. Aki egyébként folyton a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedéseken háborog, gondoljon arra, hogy az Úr Jézusnak sem volt könnyű dolga a kereszten. A közhelyes panaszkodásról való lemondás jelenthetné az első lépést a pozitív gondolkodás és afelé, hogy újból megnyíljunk Isten előtt. Tehát fontos volna a katekézis. Emlékeznek még rá, hogy Ferenc pápa az „Amoris laetitia“ kezdetű apostoli exhortációjában sürgetően szorgalmazta a jegyespároknak és családoknak szóló katekézisek elmélyítését, fejlesztését? Nem volna legfőbb ideje, hogy végre megfogadjuk és meg is valósítsuk a Szentatya buzdítását?
  5. Saját véleményünk helyett az Egyház hitvallásához ragaszkodjunk. Aki szentségi életet él, tudja, hogy a keresztények sosem népszerűsítik támadólag, rámenősen vagy morgolódva személyes – progresszív vagy hagyományhű – meggyőződésüket, viszont kötelességük folyamatosan megtérni Istenhez. Szép, fontos és szükséges, hogy engedjük kijavítani nézeteinket – ha nem is feltétlenül embertársaink, de az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház által. Nem csodálatos, hogy megtérhetünk Krisztushoz és hitvallást tehetünk az Úr Egyháza mellett? Talán újra sikerül a külvilág felé is sugároznunk ennek örömét – saját életünk tanúságával. Példának okáért a „Mária 1.0“ imaközösség kitűnően példázza a hit fiatalos frissességét, valamint a Rómához és a minden korok egyetemes Egyházához való hűséget.

Végezetül néhány személyes gondolat: Egész életemben római katolikus voltam és az is maradok. Hálás vagyok ezért – mint ahogy sok elődöm hálás volt azért, hogy például a nemzetiszocializmus idején az Egyház római katolikus hitének meghitt oltalmát élvezhették és egész életükben immunisak tudtak maradni a szekuláris ideológiák csábító hatalmával szemben. Az Egyház mindenkor irányt mutatott, fogódzót nyújtott – s teszi ezt mindmáig. A kedves Olvasó a posztmodern világában érzi jól magát? Vagy inkább az Úr házában? Ha a németországi egyház, azaz ha mi mindannyian hagyjuk, hogy Krisztus megújítson bennünket, akkor a jelen időszakban is a hit, remény és szeretet hírnökeivé válunk.

Fordította: Vágyi Vata Mihály
Forrás: CNA


[1] A fordító megjegyzése: Utalás a 2019-ben indult, Maria 2.0 elnevezésű németországi katolikus feminista reformmozgalomra.

[2] Magyarul: A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, Bp., SZIT, 2013., ill. interneten: https://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

Edmund Stoiber egykori miniszterelnök XVI. Benedekről: “Az egyik legnagyobb személyiség”

Közzétéve

Szerző:

Edmund Stoiber egykori bajor miniszterelnök “az egyik legnagyobb személyiségként” jellemezte XVI. Benedek emeritus pápát.

“Soha életemben nem találkoztam olyan emberrel, pedig sok vezető személyiséget ismerhettem meg, aki képes volt a hit összetettségét és az egyszerű üzenetet egymással harmóniában  közvetíteni, amikor a hitről és az értelemről a legmagasabb intellektuális szinten beszélt” – mondta a 80 éves Edmund Stoiber egykori miniszterelnök Stefan Großnak, a Regensburgi Egyházmegye munkatársának adott interjúban.

“Üzenetének megfogalmazásának mikéntje, és a testbeszéde olyan volt, hogy minden emberhez közel került” – folytatta Stoiber. “Olyan példaértékű életet élt Jézus Krisztus, a kereszténység és a keresztény értékek számára, amilyet egyáltalán elképzelni is nehéz.”

Az egykori miniszterelnök kapcsolata Joseph Ratzingerrel akkor kezdődött, amikor a későbbi Szentatya még a regensburgi egyetem professzora volt. Doktori témavezetője, aki Münchenből Regensburgba költözött, megkérte, hogy hetente egyszer menjen Regensburgba, „hogy kísérje a diákjait a gyakorlatokon. És a diákok közül sokan mondták akkoriban: „Legalább egyszer meg kell hallgatnotok Ratzingert”.

Ezután tanársegédként járt az előadásokra, amelyek rendkívül érdekesek voltak. Ez a diáklázadások utáni időszak volt. De Ratzinger tekintélyt és lelkesedést sugárzott – és az előadóterem valóban zsúfolásig megtelt. Mindenki eljött. Legalább öt vagy hat alkalommal találkoztam vele”.

Amikor 1993-ban Edmund Stoibert választották meg a bajor miniszterelnöknek, Ratzinger már régen Rómában dolgozott, mint a Hittani Kongregáció prefektusa.

Akkoriban a pünkösdhétfő, mint munkaszüneti nap eltörlése került szóba, mondta Stoiber. Ezután telefonon konzultált Ratzingerrel.

A bíboros elmondta, hogy Olaszországban pünkösdhétfő már régóta nem ünnepnap. „Ami a társadalomban történik, azt egészen egyszerűen értékelni kell – hangzott a bíboros tanácsa. Ratzinger elmondta, attól tart, hogy a Pünkösd így egy átlagos hétvégévé válik – hamarosan nem lesz többé különleges”.

A miniszterelnök számára ez volt “az alapvető érv. Ez ellen kellett tennem valamit.”

Fordította: Horváth Ádám
Forrás: CNA

Olvasás folytatása

Aktuális

Az új magyar kitüntetett, Isten szolgája Orosz Péter Pál munkácsi pap élete

Közzétéve

Szerző:

Szentszéki dekrétum elismeri Isten szolgája Orosz Péter Pál munkácsi pap vértanúságát - Fotó: Vatican Media

Ferenc pápa pénteken fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentek Ügyei Dikasztérium prefektusát és a pápa engedélyezte hat dekrétumok közzétételét. Az egyik dekrétum Isten szolgája Orosz Péter Pál, a Munkácsi Eparchia papjának vértanúhalálát ismeri el. A görögkatolikus pap 1917. július 14-én született a magyarországi Biriben. A hit elleni gyűlöletből ölték meg 1953. augusztus 28-án a kárpátaljai Alsókaraszlón (Ukrajna).

A görögkatolikus pap a Szovjetunióbeli egyházüldözés áldozata lett 1953-ban. A hagyomány szerint (hivatalosan nincs bejegyezve, dokumentumok nem bizonyítják) Kárpátalján titokban, Romzsa Tódor szentelte püspökké. A hat dekrétum közül egy a vértanúhalált, a többi pedig hősies erényeket ismer el.

A kárpátaljai lelkipásztor életét a rászorulók iránti elkötelezettség és a szilárd hit jegyében élte. 36 évesen gyilkolták meg.

Néhány órával a titokban bemutatott isteni liturgia után, egy pisztolylövés érte Orosz Péter Pál atya állát, áthatolt a nyakán és a vállán. 1953. augusztus 28-án a szovjet kommunisták így vetettek véget a Kárpátalján található Alsókaraszlón (Siltse) a munkácsi görögkatolikus egyházmegyéhez tartozó pap életének, amelyet a leggyengébb iránti odaadás és a szilárd hit jegyében élt. A pápa a péntek délelőtti audiencián, amely alkalmával fogadta a Szentek Ügyei Dikasztérium prefektusát, Marcello Semeraro bíborost, elismerte Orosz atya vértanúhalálát. Hamarosan sor kerül boldoggá avatására.

Származása és hivatása

Orosz Péter Pál 1917. július 14-én született a magyarországi Biri faluban, mélyen keresztény családban. Apja görögkatolikus pap volt, és Péter 2 éves volt, amikor apja meghalt. 9 évesen elvesztette édesanyját is. A huszti gimnáziumban érettségizett. 1937-ben belépett az ungvári szemináriumba. Nőtlenséget fogadott és 1942-ben a munkácsi görögkatolikus eparchiában pappá szentelték. Káplánként kezdte lelkipásztori szolgálatát Magyarkomjátban és azonnal megbecsülést váltott ki a szegények iránti buzgalmáért és szeretetéért. 1943-ban a háború miatt táborilelkészi képzésen vett részt a Kassa melletti Barcán. Visszatért plébániájára, amely 1944-ben Kárpátalja egész területéhez hasonlóan a Vörös Hadsereg szovjet csapatainak megszállása alá került és egyesült az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasággal, majd a Szovjetunióval.

Az Új Ember katolikus hetilapban 2013-ban Fodorné Orosz Erzsébet, Orosz Péter Pál atya unokahúga által írt cikkben a következőket említi Romzsa Tódor püspökről: „Bölcsen előre látva az egyházak ellen irányuló megtorló intézkedéseket, megelőző lépéseket tett a görögkatolikus egyház megmentésére. Bendász István kanonok atya adatai szerint titokban püspökké szentelt két lelkipásztort: Chira Sándort és Orosz Pétert. Ez 1944. december 19-én történt.” Hivatalosan a püspökké szentelést nem jegyezték be.

Az üldöztetés évei

Az erőszakos annexióval 1944-ben megkezdődött a görög-katolikus egyház üldözése. A később boldoggá avatott Romzsa Tódor mártír püspök nevezte ki Orosz atyát 1946-ban az ilosvai járásban található Bilkébe paróchusnak. Már akkor nyomás alá helyezték, hogy lépjen át az orosz ortodox egyházba. 1948-ban felerősödött ez a nyomás, de ellenállt, hűséges maradt a pápához. 1949-ben betiltották a lelkipásztori tevékenységet, és minden görög-katolikus templomot bezártak. A munkácsi eparchiát is megszüntették.

A gyilkosság

Orosz atyának bujkálnia kellett, a belügyi hatóságok gyanúsan figyelték és nyomoztak utána. Amikor 1949-ben a görög-katolikus egyházat betiltották, és a társadalom megbecsült tagjait módszeresen eltűntették, Isten szolgája továbbra is titokban végezte szolgálatát. 1953-ban elfogatóparancsot adtak ki ellene. Megpróbált elmenekülni, de augusztus 27-én egy rendőr megállította az alsókaraszlói vasútállomáson és letartóztatta. Gyalog indította útnak, de Alsókaraszló közelében egy útmenti keresztnél Orosz Péter kijelentette, hogy nem megy tovább. Ekkor a rendőr halálosan megfenyegette, majd miután Orosz atya letérdelt, hogy a rózsafüzért imádkozza, lelőtte. A merényletet követően azonnal vértanúnak tekintették. A pap földi maradványai és elhantolásának helye a Szovjetunió felbomlásáig rejtve maradtak.

Orosz Pé­ter Pál atya föl­di ma­rad­vá­nya­it az ilosvai rend­őr­ka­pi­tány ga­rá­zsá­ban be­ton­ba ágyaz­ták be. “A gö­rög­katolikus szer­tar­tás sze­rin­ti meg­ké­sett te­me­tés­re vé­gül 1992. au­gusz­tus 28-án ke­rült sor Bilkén. A há­lás hí­vek a mártír püspök tisz­te­le­té­re ká­pol­nát épí­tet­tek, amely­ben a Szent­ Csa­lád-kép előt­ti ol­tár­asz­tal üveg­lap­ja alá he­lyez­ték el ham­va­it. Ma­gyar Pál, Bilke paróchusa ima­ki­len­ce­det írt a már­tír püs­pök di­cső­í­té­sé­re” – írta cikkében Fodorné Orosz Erzsébet, Orosz Péter Pál atya unokahúga.

Emléke mélyen bevésődött a hívek emlékezetébe, és ma is élénken él a „fama signorum”-mal együtt, vagyis azzal a meggyőződéssel, hogy eredményesen közbenjár Istennél.

Boldoggá avatási eljárása

Orosz Péter Pál atya boldoggá avatási eljárása Sasik Milán, a munkácsi görögkatolikus egyházmegye püspökének kezdeményezésére, Szőke János posztulátor és Puskás László atya támogatásával kezdődött el.

Olvasás folytatása

Aktuális

Az Eucharisztia valódi csodáját láthatjuk ezen a felvételen?

Közzétéve

Szerző:

Egy kis mexikói templomban felvett videofelvétel járja be mostanában a világot. A nem túl jó minőségű képek azt mutatják, mintha a Szent Eucharisztia vibrálni, lüktetni kezdene a monstranciában. A szent ostya dobog, mint egy szív.

A CNA Katolikus Hírügynökség és az Aleteia is beszámolt arról, hogy a felvétel 2022. július 22-én készült, közel Guadalajarához, a Jalisco állambeli Zapotlanejo település Rózsafüzér Miasszonyunk templomában. A hívek vették észre a különös jelenséget, előkapták mobiltelefonjaikat és rögzítették, amit láttak. Az egész jelenség nem tartott tovább, mint 20-30 másodperc.

A templomban szentségimádást tartottak éppen, amelyet a Mexikóban szolgáló Carlos Spahn argentin pap vezetett. Az atya megerősítette, hogy a felvétel hiteles, és hogy azt nyomban el is kérte a hívektől, nehogy valaki valamit változtasson rajta.

„A mise végén kitettük a szentséget, elmondtam az imádságot, és amikor felálltam, hogy a sekrestyébe menjek, akkor kezdődött el az egész. Az emberek nem hittek a szemüknek. Legalább két felvétel is a rendelkezésünkre áll”

– mondta Spahn atya.

Ő maga óvatosan ítéli meg a jelenséget, és nagyon vigyáz, hogy ne nevezze csodának, hiszen ezt nincs joga megtenni. Ugyanakkor hajthatatlan volt abban, hogy a felvétel eredeti, tökéletesen hiteles, senki nem próbálta megváltoztatni, megpiszkálni vagy meghamisítani.

A Guadalajara-i Érsekség egyelőre még nem nyilatkozott az ügyben. Spahn atya elmondta, hogy ő átutazóban volt a templomban, nem ez az állandó szolgálatának a helyszíne. Majd az állandó helyi pap szerezheti be visszatérte után a tanúságot tevő és a látottakat írásban is vállaló hívektől a szükséges dokumentumokat, amelyeket aztán tovább küldenek a megfelelő helyre.

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű