fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Szivárványosított költő

Közzétéve

Fotó: index.hu / Bodnár Patrícia felvétele

A Budapest Pride szombati vonulásáról készült felvételek között találtam az alábbi képet. Szivárványos zászlócskák között egy tábla, rajta egy mondat: „Csak jóság van és nincsenek nemek”; alatta zárójelben: Pilinszky János. Kérdés, mit keresett egy Pilinszky-idézet ezen a rendezvényen? Mi ennek a mondatnak az üzenete?

Pilinszky János a huszadik század egyik kiemelkedő lírikusa. Költő vagyok és katolikus – így határozta meg magát egyik vallomásában. Évtizedeken át, egészen haláláig, az Új Ember című katolikus hetilap munkatársa volt, itt megjelent írásait azonban – bár többen, például Németh László, ösztökélték erre – soha nem gyűjtötte kötetbe. Csak halála után jelentek meg önálló kötetben ezek a publicisztikai szövegek. Ezekből az írásokból idézek majd néhány mondatot, de előbb nézzük meg, a „prájdos” felvonuláson fölbukkant mondat honnan származik.

Pilinszky János Levél című verséről van szó. Ez a költemény a költő életében megjelent kötetekben nem szerepel, a halála után megindult életműsorozat megfelelő kötetében (Összegyűjtött versek) azonban olvasható. A vers mindössze nyolc sor:

Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád. Evangélium.

Gyönyörű vagy. Semmit se értek.
Csak jóság van, és nincsenek nemek.

Újra és újra sírok. Nem miattad.
Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak.

Szállást adtál egy éjszakára;
megszálltál mindörökre.

A „prájdos” táblára a vers negyedik sora került föl, s az üzenet ebben a kontextusban világos: nincsenek férfi és nő – csak jóság van. Tudjuk, az internacionális LMBT-lobbi magyarhoni leányvállalata is egyre hangosabban sürgeti az egyneműek ún. „házasságának” törvényi biztosítását, egynemű párok számára gyermekek örökbefogadását, a nemátalakító műtétek támogatását stb. S most megérkezett a katolikus Pilinszky egyik verssora, azt sugallva, mintha a költő valaminő eszmei „előfutára” lenne korunk egyik vezető őrületének.

Első pillantásra is látható: valóban „evangéliumi” költészet volt Pilinszkyé. Nemcsak az elvéthetetlen utalásra, a jézusi szavakra gondolok („Boldogok, akik sírnak”); a vers végkicsengése a szeretet végtelen erejét mutatja föl: befogadtál egy éjszakára, s ezzel megszálltál örökre. De mit kezdjünk a vers negyedik sorával: „Csak jóság van, és nincsenek nemek”?

A mondat – kétértelmű. Értelmezhetem így: nincsen férfi és női nem, csak a jóság van. De értelmezhetem másképp is: csak jóság van, tehát a másikra kimondott igen, vagyis nincsenek tagadószók. Hiszen a jóság nem ismeri a másik teremtett lényre mondott „nem”-et. Bevallom, én mindig ez utóbbi értelmezéssel olvastam a verset.

Maradjunk azonban az első, a szivárványosított értelmezésnél. A „jóság” valóban nem ismer külön férfi és női nemet. A jóság, ha úgy tetszik, divatos szóval élve: „gendersemleges”. Nem csupán férfi vagy női aktus a „jóság” gyakorlása. A jóság ebben az értelemben „nemtelen” (bár a németben például nőnemű: die Güte). A szövegkörnyezetből kiragadott mondat szivárványos értelmezése önkényes, mert azt sugallja, hogy a költő a Teremtés rendjét kérdőjelezi meg, tehát tagadja, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Kisajátítani és átértelmezni egy katolikus hitű költő egyik mondatát – nemtelen cselekedet (a nemtelen szó másik értelmében).

S most forduljunk Pilinszky publicisztikai írásai felé. Ha a költő valóban úgy gondolta volna, hogy nincs férfi és női nem, akkor a házasságról, annak a katolikus tanítás szerint szentségi jellegéről soha nem írt volna egy sort sem. Üssük föl cikkeinek vaskos gyűjteményét, s nézzük meg, van-e közöttük szivárványos szöveg. Nincs. Van viszont nem-szivárványos, nem is kevés. Lássunk néhány példát.

Elsőként egy hosszabb idézet:

„A sodró folyam: a természetünkbe írt szertelem, mely épp hogy nem áll meg a szerelmesekben, hanem túlcsapva, túlmutatva rajtuk, folytatást, utódokat kíván. A paráznaság ezzel szemben megállítja a teremtés folyamatát. Félreterelt holtága az életnek, mely önzően egyedül önmagáról kíván tudni. A paráznaság megállást, megtorpanást és önzést jelent. S mint minden megállás: pusztulást. /…./

Az Evangélium útmutatása rendkívül világos. A házasság szentségét a legmagasabb rendű földi utak egyikének tekinti, s egyedül a megtorpanástól, az önzéstől, a minimalizmustól, a paráznaságtól óv. Teljes és tiszta lendületre kötelezi a szerető szíveket.”

[Pilinszky: A hatodik parancsolat. Új Ember 1964. február 23. 3. p.]

Egy évvel később, egy hosszabb cikkében így fogalmazott a költő:

„A család a keresztény életszentség elsőrendű iskolája. A házastársak egymáshoz való viszonyában éppúgy, mint a gyermekek és szülők kapcsolatában, Jézusnak egyháza iránti szeretete kell hogy például szolgáljon. A szeretetben élő családok nemcsak önmaguk számára világítanak, de környezetük is melegítik.”

[Pilinszky: Hivatottságunk a szentségre. Új Ember 1965. március 21. 3. p.]

Pilinszky a keresztény házasságról, családról ír, tehát férfi és nő szentségi kapcsolatáról. Ennek semmi köze a szivárványos eltévelyedéshez, hiszen egynemű párok „szerelméből” soha nem lesz család, soha nem születik utód. Az csak „félreterelt holtága az életnek”.

Végül még egy idézet, szivárványos „vallásúak” fülének talán meglepően erős gondolattársítással.

1968-ban a költő Diderot Apácá-jának dramatizált változatáról írt rövid kritikát. Véleménye igencsak lesújtó a XVII. században játszódó filmről, amely – ne feledjük, az újbalos diáklázadások hevében ég a nyugati világ! – azt mutatja be, hogy az apácakolostorok „nem a vallásos élmény helyei voltak”, éppen ellenkezőleg: „az anyagiasság, a szadizmus és a leszbikus szerelem gócai”. Pilinszky így folytatja:

„Azóta a KZ-lágerek univerzuma és a homoszexualitás világszerte való elharapózása tökéletesen elfújta Diderot Apácá-jának minden érvényét. /…./ A fölújítók minden igyekezete ellenére a tálalás anakronisztikus és enyhe kamaraváltozatnak hat amellett, ahogyan ugyanezeket a problémákat modern világunk apokaliptikus súllyal belénk sulykolta.”

A náci táborok és a homoszexualitás elterjedése – a modern világ két, apokaliptikus súlyú jelensége. Ezt mondja Pilinszky, aki költő volt és katolikus. Cikkét ezzel a ma is érvényes kijelentéssel zárja:

„A szellemi erőszak és a testi eltévelyedés, valamint a vallásos élmény viszonyát ma már egészen másként látjuk, mint Diderot. Épp nem mint fegyvertársakat, hanem mint eredendően szemben álló erőket, s e nézetünkben nemcsak hitünk (hiszen ez vallásunk tulajdonképpeni alapja), de a történelem egyeteme is minket igazol.”

[Pilinszky: Katolikus szemmel. Új Ember 1968. november 17. 2. p.]

Hitünk és a történelem egyeteme….

A Pilinszky-mondattal színezett táblát tartó embertársunk rossz helyről vett idézetet, visszaélt a költő nevével. Tisztességtelen eljárás nemtelen célok érdekében Pilinszky Jánost (vagy más jeles költőnket-írónkat) kisajátítani-meghamisítani. A „testi eltévelyedés” népszerűsítése, az LMBT-apokalipszis és a vallásos élmény ugyanis – a mélyen hívő Pilinszky szerint „eredendően szemben álló erők”. A múltban is, a jövőben is.

Szalay László

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű