fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Tanítás

Szíves-örömest!

Közzétéve

Fotó: Cathopic

P. Henri Boulad egyik könyvében leír egy történetet (in. A szív okossága, P.HENRI BUOLAD S.J., Ecclesia, Bp. 1992.) két fiatal édesanyáról, akik egy bérházban laktak. Egyikük a harmadik emeleten, másikuk a negyediken. Egy reggel mind a ketten elmentek hazulról vásárolni. Gyerekeik – mindkettő ötéves – magukra maradtak. Mikor az édesanyák visszajöttek, a ház lángokban állt, sűrű embertömeg vette körül. Az édesanyák hallották a balkonról gyermekeik kétségbeesett hangját, amint a halálos veszedelemben anyjuk után kiáltanak. Mindkét asszony ott állt tehetetlenül élete drámája előtt.

Mitévők legyenek?

Az egyik anya bizonytalanul próbálkozott a lépcsőházzal, de látta a gomolygó füstöt és megrettent. Kiabálták is neki: „Ne menj oda! Lehetetlen! Késő! Életveszélyes!” Ő belátta ezt, majd a balkon alá szaladt és onnan biztatta a fiacskáját: „Szaladj a konyhába, ott a szekrényben egy gombolyag erős zsinór. „Jere ki a balkonra, kösd a korláthoz és csússz le rajta! Ne félj, itt vagyok, fölfoglak! Megértetted? Gyorsan, gyorsan, siess!” Csakhogy a nagy hangzavarban a gyerek ebből semmit sem értett. Az anyja kiabált utána, s bár ott volt lent, elérhetetlenül messze, és csak adta gyermekének a legjobb tanácsokat.

Közben a másik asszony, gondolkodás nélkül a lépcsőhöz rohant, ahonnan nagy füst gomolygott elő. Vissza akarták tartani, de kitépte magát kezükből, szakadt ruhával, senkire sem hallgatva, csak a szíve hangjára, pillanatok alatt eltűnt az égő lépcsőházban. Senki sem tudta feltartóztatni. S még mielőtt a gyermekét elérte volna, ott fulladt meg a füst- és lángtengerben.

Két édesanya, két istenkép. Az első Isten ott trónol a kerubok fölött, kellő távolságban, mindenhatóságában elég önmagának, békében él, az emberek szenvedése elérhetetlen, és ő is elérhetetlen a szenvedő emberek számára. Időnként kiált egyet, dörög az ég. Hallja is az emberek kiáltását, látja kétségbeesésüket, érti a helyzetüket, és adja a jó tanácsokat. Bátorság, majd jön a felmentő sereg, majd jönnek a tűzoltók, a szanitécek. Tarts ki! Küldök néhány prófétát, vannak sugalmazott szent írások, abban megvan, mit kell tennetek.

Csak hát az ilyen „Isten” mintha saját fönségével lenne elfoglalva, mintha alábecsülné az embert. Sőt talán nem is érdekli annyira az ember sorsa. Az ilyen isten csak bálvány. Az ilyennél egy édesanya többre képes.

De létezik egy másik Isten, ki úgy mutatkozott meg nekünk, előttünk, mint aki beavatkozik életünkbe. Tűzbe dobja magát. A szíve szakad meg utánunk. A Lelkét is kiteszi értünk. Halált megvető szeretettel szeret minket. Mint ez az édesanya. Hozzánk kötődik emberségünk minden részletében és osztozik kínban, fájdalomban, sőt a halálunkban is. Úgy szeret, hogy meghal értünk. Hagyja, hogy a lándzsa szúrja át a szívét, hagyja, hogy megfeszítsék. Mert ez az ár, amit fizet életünkért nincs akkora, mint amekkora benne a szeretet.

Kérdezhetnénk, hogy mit használt az édesanya hősködése, ha belehalt? Miért nem volt körültekintőbb?  A gyereknek nem lett volna szüksége édesanyára?… Pedig a szeretet pont ilyen. Ilyen „értelmetlen”. Ennyire „az” tud lenni. Ami az észnek szükségtelen, amelyben nem látunk hasznot, eredményt: a legmagasabb hőfokon ott „ég” belül a szeretet. Együtt akar szenvedni, hogy nekünk könnyebb legyen. Mert a szenvedést is másképp viseli el az ember, ha van valaki mellette, aki együtt szenved vele. Simone Weil a második világháborúban szeretetből vértanúhalált halt a szenvedő gyári munkásokért. Filozófus értelmiségként, törékeny nőként nem röstellte beállni a munkásmozgalomba, hogy osztozzon a kizsigerelt emberek sorsán. Rendkívüli gyönge egészségi állapota ellenére, egyetemi diplomája ellenére munkásnő lett egy gyárban, hogy osztozzék a szerencsétlen emberek sorsában. Zsidó nő volt, és 34 évesen, mint meggyőződéses keresztény halt meg a haláltáborban, szeretett testvéreiért, Krisztusért.

Kedves testvéreim, amikor Alaqoque Szent Margit, francia apáca, 1685-ben, a burgundiai kolostorban magánkinyilatkoztatásban részesül, Jézus Krisztust úgy látja lelki szemeivel, mint akinek szíve lángokban áll. Mint fény és nap, mint egy olvasztókemence. Ezekben a misztikus látomásokban a Szent Szív úgy jelenik meg, mint amelyet töviskoszorú vesz körül, kereszt emelkedik fölötte. Margit-Mária harmincöt látomásából mindössze hétben látta magát a hús szívet, és mindössze kétszer, ahogy a Szent Szív azzal a sebével volt, amelyet a kereszten kapott.

Krisztus Urunk négy ígéretet is fűzött a látomásokhoz. Ezek közül a legfontosabb: „Szívem mértéktelen irgalmában megígérem neked, hogy mindazoknak, akik kilenc egymás után következő hónap első péntekén megáldoznak, mindenható szeretete megadja a végső bűnbánat kegyelmét, nem halnak meg kegyelemtől megfosztva.”

Kedves testvéreim, a magánkinyilatkoztatás nem tárgya a hitnek. De az a lelki gazdagság, amellyel anyaszentegyházunk ilyen kincsekre tett szert, azt sugallja, hogy érdemes elmélyülnünk Isten szeretetének keresésében. Szent Margit-Mária épp nagycsütörtök éjjel, a Megváltó agóniájába belekapcsolódva imádkozott és ekkor kapta a kinyilatkoztatásokat. És azért péntekre vonatkoznak, mert a Megváltó nagypénteki kínhalála minden keresztényt emlékeztet a szeretet önfeláldozó erejére. Amikor megkérdezzük magunkat, mitől szakad meg a szívünk, a válaszban legtöbbször a szeretet vagy épp annak hiánya mutatkozik meg: bánat, csalódás, gyász, megbántás, tehetetlenség, vágy a találkozás után. És mi élteti a szívünket: az öröm, az ajándék, a szeretet tettei, gesztusai, a megbocsátás, az elfogadás és az elismerés. Mennyi árnyalat a kifejezésben, költői kép, szófordulat árulkodik a szívünk mélyén megtalálható szeretetről: szívest-örömest, szívből kívánom neked, szívesen megteszem érted, légy szíves, nem lett volna szívem megtagadni, szívemből szóltál… Pascal szerint a szívnek megvannak a maga érvei, amelyeket az ész nem ismer.

Jézus Szíve Isten szeretetének erejét mutatja, nagyítja fel. Ezért nagyon erős a Szív képe: Isten a saját szívét teszi bele, annyira szeret. Szív nélkül nem lehet szeretni. Szívbéli odaadás nélkül a munkánk nem lesz hivatás-szolgálat, csak fárasztó foglalkozás, pénzkereset, nyolc órás robot. Nem az okoskodásnak, a kritikának, az egó ellenállásának kell teret adnunk, hanem a szívünkből feltörő szeretetnek… Ne rettenjünk meg az áldozattól, ne menjen el a kedvünk a kitartástól, ne unjunk meg szeretni, hanem Jézus szívének szeretetéből kapjunk lángra újra és újra.

Lehet, Isten nekünk is megengedi, hogy összeszoruljon a szívünk a fájdalom miatt, lehet, hogy úgy érezzük, megszakad, mert valakit el kell engednünk…, de a szeretetünknek meg kell maradnia. A szeretetnek ki kell bírnia még a szív sebzettségét is. Szívgárdisták hő imája, hogy cseréljünk szívet, – énekelték a magyar jezsuiták, az 1938-as Eukarisztikus kongresszuson. Isten ki akarja venni kőszívünket, és hússzívet, szerető szívet adni helyette.

Megboldogult atyai barátom, †Antal Attila mesélte: „Az én szívemet egy bizonyos Dr. Tomcsányi orvosprofesszor műtötte, emelte ki a mellkasomból, tette egy mínusz 30 fok körüli medencébe (folyékony hidrogén), tett engem a szívet helyettesítő gépre 3 órán keresztül, miközben végezte az egyéb szükséges teendőket. Ezeket a műtét után Ő maga mondta nekem, miközben bemutatta a helyszínt, a kádat, ahol a szívem dekkolt, míg ő mással volt elfoglalva. Tomcsányi professzorral tegező jó barátságba kerültem, és összejárunk ma is, megbeszéljük a műtéttel kapcsolatos élményeinket. Elmondta, hogy 5 évvel az én szívműtétem után Ő is kapott egy szívinfarktust, majd rövidre rá – sürgősségi alapon – a saját helyettese operálta meg, ill. vette ki az ő szívét is, az enyémhez hasonló módon. De a Jóisten vigyázott ránk, mert valami oknál fogva szüksége van még ránk.”

Igen, testvéreim.

Szívleljük meg a búcsú üzenetét: Krisztus kereszten átszúrt megváltó Szíve Isten szeretetét sugározza, hogy mi is tudjunk minden körülmények között, tiszta szívből, szívesen szeretni.

Ámen.

A prédikáció Sáromberkén, a Jézus Szíve-búcsún hangzott el 2021-ben.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

peterpater.com | Római katolikus pap, a marosvásárhelyi Szent Imre templom plébánosa. Önéletrajza itt olvasható.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tanítás

Az apostolok küldetése

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Cathopic

Gondolatok a szeptember 22-i Evangéliumról

„Jézus összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. „Semmit se vigyetek az útra – hagyta meg nekik –, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát. Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább. Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul.” Útra keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyították a betegeket.” (Lk 9,1-6)

Újra és újra ámulatba ejtő, hogy milyen finom a mi Urunknak a pedagógiája. Szinte gyakornokokként küldi ki apostolait maga előtt, olyan helyekre, olyan településekre, ahová maga is menni készült.

Kiküldetés kettesével, de a feladat még nem teljesen élesben megy. Akár bátoríthatták is egymást a tanítványok: ha valamit elhibázunk, nem katasztrófa, nem égbekiáltó hiba, hisz jön utánunk a Mester és a beteget, akit nekünk nem sikerült, Ő majd meggyógyítja. Ha valaki olyat kérdezne tőlünk, amire nem tudunk válaszolni, jön majd Jézus, és tőle mi is megkérdezhetjük. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, megkérdezzük az Urat, hogyan kellett volna jól csinálni.

Micsoda előrelátó, lehetőségeket biztosító, görcsöket oldó pedagógia! A tanítványok nyilván nem csak a betegeket gyógyították meg és nem csak ördögöket űztek ki, hanem válaszolgattak is, amikor a csodáik láttán a jelenlévők faggatni kezdték őket, ki ez a Názáreti Jézus, akinek a nevében ilyen áldások fakadnak általuk.

Akkor nyilván elbeszélték mindazt, amit láttak és hallottak. Csodákat és jeleket, de hozzá mindazokat a tanításokat és példabeszédeket is, amelyeket csak vissza tudtak idézni az Üdvözítő szavaiból. Kenyérszaporítások, vízen járás, csodálatos halfogás, ördögűzések, beteggyógyítások, halottfeltámasztások és sorolhatnánk.

A názáreti Jézus nemcsak mester, hanem Gondot viselő tanító is. Ő tudja már, hogy nemsokára eljön az ő szenvedésének az órája és az Emberfiát felfeszítik a keresztnek borzalmas bitófájára. Az apostolok pedig majd magukra maradnak. Igaz, eljön a Szentlélek, a Vigasztaló, de akkor már úgy szól majd a küldetésük, hogy most már ők a Mesterek, ők az igazság letéteményesei. Az ő feladatuk lesz az, hogy az új szövetségnek az örömhírét eredményesen vigyék el a világ minden szegletébe.

Milyen előrelátó a mi Urunk! Jóllehet előre a szívükbe véste, hogy „Nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke fog szólni belőletek és általatok”, mégis, milyen jó lehetett az apostoloknak, hogy amikor eljutottak távoli országokba, nem a nulláról kellett kezdeniük, hogy milyen is az, továbbadni, hogy az Isten országa közöttetek van. Hiszen az első, – igaz, nehéznek tűnő, mégis mámorító eredménnyel végződő – útjukon már túl voltak. A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.”

És mit mondott erre a mi Urunk? „Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.” (Lk 10, 17-20)

Jézus öröme

És ez volt az az óra, amikor Jézus felujjongott a Szentlélekben: „„Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek.”

Az apostolok felé pedig így folytatta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.” –  De ti hallhattátok, és látjátok. Elfogadjátok-e a küldetést, amire hívlak benneteket? Elfogadjátok-e, hogy nem lesz mindig hozsanna és örömujjongás körülöttetek, hanem sokszor inkább üldözésben lesz részetek? Az apostolok elfogadták, és mártír módon adták életüket az örömhír továbbadásáért.

Tegyük fel magunknak a kérdést:

Megteszem-e én is mindazt, ami az én küldetésem szól az Úr szőlőjében?

Amen.

Horváth Zoltán diakónus szentbeszéde
elhangzott a Városmajori Jézus Szíve plébániatemplomban 2021. szeptember 22-én.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Tanítás

Véletlen, vagy a Jóisten akarata?

Közzétéve

Szerző:

Áder János magyar köztársasági elnök tanúságtételében azt emelte ki, mindannyian kapunk jeleket, melyek Isten jelenlétére, életünkre gyakorolt hatására utalnak. Az államfő ezt három saját történettel szemléltette.

A váratlan eseményeknek az ember lelkére gyakorolt hatásáról elmélkedett az Eucharisztikus Kongresszuson elmondott pénteki tanúságtételében Áder János. A magyar államfő feltette a kérdést: ezek a váratlan események miért velünk, miért így történnek? Kétféle válasz szokott születni: a „véletlen volt”, illetve a „Jóisten akarta így”.

A magyar köztársasági elnök beszédét három eseményre, három saját élményre fűzte fel.

Az első történet 2013-ban történt, egy vatikáni hivatalos látogatásra készültek. A Szentatyának három ajándékot vittek: egy ezüstserleget, Szent Pál leveleinek magyar nyelvű kiadását 1953-ból, illetve vizet Mátraverebély–Szentkút búcsújáró kegyhelyéről. És itt jött a „véletlennek” nevezett események sorozata – idézte fel az elnök.

Vajon véletlen-e, hogy a harmadik ajándék épp erről a kegyhelyről érkezett, hogy Róma felé utazva olvasta a hír, mely szerint felújítják és bővítik ezt a búcsújáró helyet, hogy Ferenc pápa Rómában az államfő családtagjainak homlokát ezzel a vízzel jelölte meg, hogy a magánmegbeszélésükön a téma a teremtett világ védelme volt, melyről a pápa ekkor enciklikát készült kiadni és erről épp Áder tájékoztathatta a közvéleményt – sorolta. Sőt – folytatta – a miniszterelnök naptárában szerepelt a kegyhely alapkőletétele, ő azonban egy sportsérülést szenvedett, ezért az államfőt kérte fel helyettesítésre.

Áder János idézte Ferenc pápa Laudato Si’ című enciklikájából az imát, melynek egyik mondata így szól: „szoros egységben vagyunk minden teremtménnyel végtelen világosságod felé vezető utunkon”.

A magyar államfő második története beszédtechnika-órájához kapcsolódott. Tanára, Vadász Ágnes közreműködésével Égre néző – Isten jelenléte a magyar költészetben címmel magyar istenes versek gyűjteményét állították össze. Ebben a kötetben Áder egyik kedvence József Attila: Isten itt állt a hátam mögött… című verse. Felidézte, a megjelenés évében tartottak egy fogadást a Magyarországon és a határon túl szolgálatot teljesítő egyházi méltóságoknak. Szabó István református püspöknek idézte a vers első két sorát: „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot.” Mire a protestáns egyházi vezető ezt kérdezte tőle: „És miért nem fordultál meg?”

Áder János a harmadik történetet egy mellékszállal kezdte, mely a hit és tudomány viszonyáról szólt. Felidézte, Darwin: A fajok eredete című könyvének konklúziója így szól: „Nem nagyszerű dolog-e az a nézet, hogy a Teremtő az életet, annak különböző képességeivel, eredetileg egy csekély számú formába adta bele, sőt talán csak egybe? (…) Majd ebből az igen egyszerű kezdetből oly sok csodálatraméltó forma fejlődött és fejlődik ki továbbra is?” Freund Tamás agysebésznek Francis Collins: Isten ábécéje című könyvéhez írt előszavában pedig így fogalmazott: „Én azt vallom, hogy az emberi agy képessé vált arra, hogy befogadja az isteni energiát, az erkölcsi törvényeket, a jó és a rossz képességét, és mindezzel együttjáróan az ellenállhatatlan késztetést, létezésünk értelmének és a teremtő Istennek a megismerését.”

Áder két művész, a festő Salvador Dalí: Keresztes Szent János Krisztusa című festményét és a magyar költő, Weöres Sándor: Kereszt-árnykép című versét állította párhuzamba, úgy vélte, mindkét művészeti alkotás révén Krisztus keresztre feszítése kozmikussá válik: a szenvedő arc nem látszik, de a művekben benne van a megfeszítés borzalma, a feltámadás ereje és a mennybemenetel misztériuma.

A magyar államfő a Covid-járványra is kitért beszédében. Ismertette, felesége kurátorságával alapítványt hoztak létre a koronavírus-árvák támogatására, az alapítványt pedig Regőczi István atyáról nevezték el. Megrázó példákkal is illusztrálta az alapítvány létjogosultságát. Felelevenítette annak az édesapának az esetét, akinek felesége várandósan hunyt el, a kisbabát megmentették, azóta a férfi a csecsemővel együtt hét gyermeket egyedül nevel. A másik szívszorító eset annak a 18 éves fiatalnak a története, aki édesanyjával élt. Az asszony a járvány áldozata lett, a fiút pedig felvették egyetemre. Diákként csupán az árvaellátás az egyetlen bevétele. A harmadik eset négy kiskorú gyermeké, akiket szülik elhunyta után a nagyszülők neveltek. A nagyszülők szintén a koronavírus áldozatai lettek. Nagynénjük vette magához az árvákat, de a lakhatási körülmények szűkösek.

A karitatív tevékenységek során felmerülő kérdésekre egy, a járvány miatt özveggyé vált hölgy levelét idézte, aki azért adott hálát, hogy megtapasztalhatta, nincs egyedül, Isten „angyalait küldte hozzá”, akik vele imádkoztak, meghallgatták, kézen fogták, átölelték.

A köztársasági elnök tanúságtételét annak a tanulságnak a levonásával zárta, mely szerint Isten keresése és befogadása cselekvést kíván, nem lehet passzív. „Jeleket mindannyian kapunk, csak rajtunk múlik, hogy sztorinak vagy példázatnak tekintjük, csak rajtunk múlik, hogy a véletlen vagy Isten keze munkáját látjuk benne”. Úgy véli, ha „jól sáfárkodunk a ránk bízott tálentumokkal”, ha szívünkben, lelkünkben, cselekedeteinkben keressük Istent, akkor meg is találjuk Őt.

A tanúságtétel teljes egészében a fenti videóban nézhető vissza.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Tanítás

John Onaiyekan bíboros: Óvni kell az Eucharisztiát a politikától!

Közzétéve

Szerző:

Vastapssal jutalmazta a Hungexpo közönsége John Onaiyekan bíboros, Abuja emeritus érsekének csütörtöki katekézisét, amelyet „Az eucharisztia keresztény életünk csúcsa és minden reményünk forrása” címmel tartott.

A Nigériából érkezett előadó röviden bemutatta hazáját, amelynek 200 milliós lakossága fele-fele arányban keresztény és muszlim. Előbbiek 20 százalékát alkotják a katolikus közösség tagjai. A muszlimokkal, – akik a bíboros szerint „erőszakosak is tudnak lenni”- a kapcsolat fenntartása sok kihívással jár, de nem félnek, mert reményük van, az Úr Jézus velük van.

A jelenlét

Abuja emeritus érseke előadásában az Eucharisztia misztériumát mutatta be, amelyet „hinnünk, ünnepelnünk és élnünk kell”. Amikor az Eucharisztiáról, mint misztériumról beszélünk – hangsúlyozta – ebben a szentségben látjuk Istent működni emberi létünkben. A mai felfogás a misztériumnak a rejtettséget hangsúlyozza és azt, hogy az Eucharisztiában Isten cselekedete meghaladja a megértésünket, vagyis „az Ő útjai nem a mi útjaink.”


A bíboros kiemelte, a szent Eucharisztiában Jézus jelen van az Egyházában, az Ő népében és a hívő közösségében is. A szentségek szolgái révén Jézus ott van az oltárnál, valamint a materiális elemekben a kenyérben és a borban is. Az utolsó vacsorán Jézus mondatai: „Ez az én testem”. (Mt. 26:26) „Ez az én vérem” e kijelentésekből származtatta azt a tanítást az egyház, hogy a szentmisén Jézus Kriszus teljesen jelen van. Nagyon nehezen fogadta Jézus hallgatósága azt a kijelentését is, „ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek”. (Jn 6:53) Az előadó rávilágított, végtelen nagy különbség jelent meg az Ószövetség állatáldozatai és Krisztus áldozata között, amelyről a zsidókhoz írt levél is szól. (Zsid 9:13-14). Jézus azáltal, hogy apostolainak azt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” spirituális erőt adott nekik, hogy ugyanazt tegyék, mint ő tett.

Ne csak együk, imádjuk is az Eucharisztiát!

A folytatásban arról is elmélkedett a katekéziséban, hogy nemcsak ennünk kell, hanem imádnunk is kell az Eucharisztiát. Jézus jelenléte ugyanis nem szűnik meg Eucharisztikus elemekben a mise után, míg az elemek anyaga ott van, addig Krisztus Teste és Vére is jelen van. Ez a teológiai alapja az Oltáriszentség imádásának, annak, hogy a megszentelt darabokat gondossággal kezeljék.

Közeledés

A bíboros beszélt az ortodox és a katolikus egyház közötti nézeteltérésekről, amelyek előnytelenül érintették a közös szentáldozást. Az előadó szerint egymás kiátkozása helyett üdvös a két testvéregyház 1965 óta elkezdődött közeledési folyamata.
John Onaiyekan kitért arra is, hogy az anyag, ami Krisztus Teste és Véreként megjelenik „a föld termése és az emberi munka gyümölcse”. Ezáltal az egész teremtés a Szentlélek közreműködésével az átlényegülés folyamatával Krisztus testévé és vérévé válnak. A szentmisében az Eucharisztia ünneplése a liturgia csúcsa. Ennek megismerésében nagy változást hozott az anyanyelvű misézés.

Gyógyító Eucharisztia

Az utolsó vacsorán Jézus mutatja be az Eucharisztiát, majd a papok követik példáját, akiket felszenteltek, ők azok, akik Krisztus személyében ünnepelnek. A papon kívül valójában az egész hívő közösség is bekapcsolódik ebbe az eseménybe, ezért lényeges a misén való aktív részvétel a szentáldozás által. A bíboros kitért arra, hogy ennek feltételei vannak, a keresztség, a bérmálkozás és a rendezett élet. Szent Pál figyelmeztetett bennünket, hogy méltatlanul ne együk vagy igyuk az Eucharisztiát, mert, ha így teszünk saját ítéletünket esszük. (I Kor. 11:29) Ezt a figyelmeztetést nagyon komolyan kell venni! – jegyezte meg az előadó.
John Onaiyekan elmondta, a tanítás része, hogy az Eucharisztia gyógyít. A szentgyónás előzi meg az áldozást, amely során megtisztulunk a bűneinktől. A bíboros fájlalta, hogy sokan elmulasztják előbbit és csak úgy, lelkileg felkészületlenül tódulnak az oltárhoz az ostyáért.

Óvni kell az Eucharisztiát a politikától!

A bíboros szólt a katolikus politikusok felelősségéről is, akiknek szem előtt kellene tartaniuk döntéseikben – különös tekintettel az abortusz kérdésében- az egyház tanításait. Az abortusz „egy ártatlan meg nem született gyermek megölése”. John Onaiyekan kiemelte, az egyháznak óvnia kell, hogy az Eucharisztia ne kerüljön be a politikai küzdelmek arénájába „nehogy nagyobb kár keletkezzen, mint amit el akartunk kerülni” – mondta. Zárszavában szolidaritásra szólított fel: „Nem csak az Égi Kenyéren osztozunk. A földi kenyerünket is meg kell osztanunk.” Úgy búcsúzott a közönségtől: „Az Eucharisztiában az egész emberiségért mondott imánk is a mi értékes hozzájárulásunk a világunk gyógyulásához.” A Hungexpo közönsége vastapssal hálálta meg a nigériai bíboros katekézisét.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű