Március 19. Szent József napja. A családok patrónusa a mostani válságban is példát mutathat, különösen abban, hogy bízzunk továbbra is, bármi történjék velünk.
A helyzet, amellyel József szemben találta magát, egyáltalán nem volt egyszerű: egy test szerint nem tőle származó gyermekről kellett gondoskodnia feleségével, Máriával együtt. Számunkra, különösen most, nem könnyű áttekinteni, folyamatosan tisztán átlátni a helyzetünket – amire Jézus nevelőapja, szilárd hitének hála, képes volt. Saját létét ugyanis soha nem úgy értelmezte, hogy mindenben tökéletesnek kellene lennie. „Nyitott volt arra, amit Isten várt tőle. Ezzel sokak számára példakép a hitben”, jelentette ki Wilhelm Krautwaschl osztrák püspök egy korábbi József-napi prédikációjában. „Csak így válhatott az élet vonatkozásában is példaképpé. Arról van szó, hogy lépjünk teljes létünkkel mindenben a bizalom talajára: így életünket a hit észszerűsége fogja alakítani.”
Szent József a Bibliában
Szt. József alakja kizárólag az Újszövetség Jézus gyermekkorával kapcsolatos részében jelenik meg a Bibliában. Amit tudhatunk róla: József Dávid királyi házából származott (Mt 1,16), de épületasztalos- és ácsmesterséget űzött Názáretben. A Jézussal áldott állapotban lévő Mária jegyese volt. Máté evangéliuma szerint (1,18-21) el akarta küldeni menyasszonyát, Máriát, amikor tudomást szerzett annak áldott állapotáról. Éjjel azonban egy angyal jelent meg neki, és tudtára adta, hogy Mária a Szentlélektől fogant gyermeket. Jézus a népszámlálás miatt (Lk 2,1-7) Betlehemben jött a világra József nevelt fiaként. A kisgyermekes család Heródes üldözése elől Egyiptomba menekült, de Heródes halála után (Kr. u. 4 körül) visszatértek városukba, Názáretbe (Lk 2, 13-23). A Biblia akkor említi utoljára Józsefet, amikor „Jézus szülei“ a templomban bukkantak rá a tizenkét esztendős Jézusra, amint ott az írástudókkal vitatkozott (Lk 2,41-51).
A Katolikus Egyház patrónusa
Józsefet Keleten előbb kezdték szentként tisztelni, mint mifelénk. Emlékét valószínűleg a római Minerva istennő, az iparosok patrónájának ünnepéhez kapcsolódóan helyezték március 19-re. A ciszterci rendet alapító Clairvaux-i Szt. Bernát és a kolduló rendek tisztelték különösen a tisztaságos, engedelmes és szorgalmas Józsefet, akit később IV. Szixtusz pápa avatott szentté a 15. században. A Habsburgok a 17. században saját „családi” szentjükként tisztelték, és országaikban ünneppé tették március 19-ét. A szent egyházi „karrierje” csúcspontjának számított, amikor IX. Piusz pápa 1870-ben a teljes Katolikus Egyház patrónusának nyilvánította Szt. Józsefet. A kommunizmussal való szembenállás jegyében 1955-ben vezette be az Egyház május 1-jét, mint „Munkás Szent József“ ünnepét. Bajorországban március 19. egészen 1968-ig törvényben rögzített ünnepnap volt, ekkor fogyasztották el a szezon első korsó sörét. Olaszországban „San Giuseppe“ napja 1977-ig volt munkaszüneti nap. Néhány svájci kantonban, Spanyolországban, Kolumbiában, Costa Ricában és Liechtensteinben mindmáig az.
Forrás: katholische-kirche-steiermark.at
Fordította: Vágyi Vata Mihály
