A híres indonéz szentélynek, mely sokak számára áldás, egy misszionárius a vezetője
„Volt egy látomásom, hogy a Szűz Mária iránti tiszteletet ezen a helyen is terjesszem” – mondta nemes egyszerűséggel a Fides vatikáni missziós hírügynökségnek az indiai jezsuita pap, James Bharataputra atya, aki 50 éve teljesít missziós szolgálatot az indonéziai Medanban.
Az indonéziai Szumátra szigeten, ahol bennszülött csoportok élnek, és ahol az iszlám meglehetősen hagyományos változata terjedt el, a 84 éves misszionárius emblematikus figurává vált. Észak-Szumátra tartományban jól ismerik és nagyon tisztelik őt. Ennek pedig az az oka, hogy az atya, aki az indiai Tamil Nadu szülötte és 1989-ben honosították indonéz állampolgárnak, hatalmas Mária-szentélyt épített Medanban „Graha Maria Annai Velangkanni” (Jó Egészség Miasszonyunk Szűz Mária Szentély) néven.
Az atyát 1970-ben szentelték pappá. Lelkipásztori munkáját Medanban kezdte, hiszen mindig is arról álmodozott, hogy misszionárius lesz. „Még mindig lenyűgöz a tény, ahogyan Isten szerető gondviselése erre a missziós földre vezetett. A jezsuita elöljáróim belém vetett nagy bizalma ugyanígy csodálatos volt. Nekik köszönhetem, hiszen ők engedték meg, hogy a helyi egyházban, a medani érsekségben szolgáljak” – mondja.
Amikor megkezdte munkáját Medanban, első benyomása az volt, hogy a helyi lakosság, különösen a szűkösebb gazdasági lehetőségekkel rendelkező családok nem jutnak elég jó oktatáshoz. Ezért első dolga az volt, hogy egy általános iskolát alapított, „Karya Dharma” (Karitász munka) néven. James atya az indonéz egyházban mégis leginkább a szintén Medanban található „Graha Maria Annai Velangkanni” Mária-szentély alapítójaként és rektoraként vált ismertté.
A Radio Veritas Asia szerint a szentély megépítéséről 2000-ben döntött. „Amikor 2000-ben csoportos zarándoklaton volt Európában, a csoport egyik tagja Franciaországban eltűnt. James atya a Velangkanni Szűzanya közbenjárását kérte, és az elveszett zarándok épségben elő került. Akkor határozta el, hogy a Mária iránti tiszteletet Szumátrára is kiterjeszti.”
A szentéllyel kapcsolatos tervéről az atya így mesélt a Fidesnek:
Az volt az elképzelésem, hogy itt terjesszem a Mária-tiszteletet. Hiszen a Tamil Naduban lévő Vailankanniban több mint három évszázadon keresztül megjelent a Szűzanya, odavonzva az embereket és segítve ezzel nekik, hogy megismerjék fiát, Jézust. Arra gondoltam, hogy egy szentély sok, különböző hátterű zarándokot vonz majd, és ad lehetőséget az Istennel való találkozásra. Egy szentély ugyanakkor emlékezteti a zarándokokat arra, hogy mindannyian az egyetlen Isten gyermekei vagyunk. Azt tanítja nekik, hogy testvérként tiszteljék és szeressék egymást, hiszen mindannyian ugyanannak a Mennyei Atyának a gyermekei.
Isten Igéje, a 133. zsoltár visszhangzott szívében: „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!” Így a főegyházmegye támogatásával a misszionárius vállalkozott egy Mária-kegyhely megépítésére.
Egy hely, mely hozzájárul Indonézia vallási és kulturális sokszínűségéhez
A Fides beszámol arról, hogy a Mária-szentély építése öt évig tartott (2000-2005), és több mint négymilliárd rúpiába (körülbelül 500 000 dollárba) került. Bharataputra atya elmondta, hogy a pénz több ezer adományozó nagylelkűségének köszönhetően gyűlt össze. Csodálatos munka volt, amelynek építészeti terve Szent Ignác Lelkigyakorlataiban a megtestesülés titkáról való elmélkedését tükrözi. Indo-mogul dizájn szerint épült, melynek köszönhetően az épület egyszerre olyan, mint egy templom és egy mecset” – tájékoztat a Radio Veritas Asia. A The Hindu azt is megjegyzi, hogy a falakon lévő Szentírás-idézetek a legnagyobb helyi etnikai csoportok által beszélt négy nyelven – indonéz, tamil, angol és kínai – olvashatóak, hogy minél több ember számára legyenek érthetők.
„Akárcsak a középkori katedrálisokban, a megtestesülés misztériumát itt is művészi festmények és szobrok elevenítik meg. A kegyhely az alagsorban teret ad a lelkipásztori feladatoknak, és egyben közösségi teremként is használható. Az istentisztelet és szentségimádás a középső szinten történik, a legfelső emeleten pedig a történelmi-vallási misztériumokról való művészi szemlélődésre nyílik lehetőség. Mivel a szentély különböző vallású zarándokokat vonz, a csodálatos épület Indonézia vallási-kulturális sokszínűségének és az idegenforgalomnak is fontos része” – magyarázza a másik jezsuita író, Jesudasan Ignác atya. „Sok ember számára vált áldássá ez a hely” – összegzi.
Írta: Anna Ashkova
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
