Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Tényleg olyan nagy feladat részt venni a lakomán?

Közzétéve

Fotó: Wikipedia

Mi késztet minket arra, hogy visszautasítsuk mindazt, amire elménknek, szívünknek és testünknek szüksége van?

„A főzés nem munka, hanem öröm. Az étkezés nem energiapótlás, hanem felüdülés.” Julia Child, a híres televíziós séf gondolatai megvilágítják az étkezés emberi oldalát.

Különbség van az evés és az étkezés között. Minden állat eszik, de csak az emberek étkeznek. Egy étel elkészítése és a közös étkezés egész embert kíván – bevonva az elmét, a szívet és a testet. A menü megtervezése és az asztal körüli társalgás serkenti az elmét. Egy igazi lakoma nem ér semmit vendégek nélkül, így az egész vállalkozást a testvéri szeretet motiválja. Végül pedig az ételben lévő tápanyagok erősítik a testet. Egy szépen elkészített étkezés igazi emberi boldogság forrása lehet.

A 28. évközi vasárnap olvasmánya (Iz 25, 6-10) egy csodálatos étkezés felüdítő természetét emeli ki. A Szentírás részletesen leírja az ételt. Izajás megígéri hogy az Úr asztalán „lesz finom bor, zsíros, legjava falat és erős színbor”. Jézus példabeszédében a király ezt mondja: „ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van.” (Mt 22, 4)

A példabeszéd eszünkbe idézi a Babette lakomája című filmet, amely Ferenc pápa egyik kedvenc filmje. A filmben egy francia házvezetőnő óriási pénznyereményhez jut, de ahelyett, hogy hazatérne párizsi otthonába, arra használja a nyereményt, hogy csodálatos lakomát rendezzen a helyi közösség tagjainak. És ez itt a csapda: a protestáns dán kisváros lakói attól félnek, hogy ez az ünnepi étkezés bűnbe fogja őket vinni. Azt tervezik, hogy bojkottálni fogják a finom lakomát.

A film sikere annak köszönhető, hogy nagyon finoman ábrázolja, ahogyan Babette lakomáján a vendégek érzései megváltoznak. Ferenc pápa megjegyzi: „Babette-nek sikerül rávennie őket, hogy megérezzék és meglássák az emberi szépséget. Sikerül érzékeltetnie az isteni örömöt, amelyet – helytelenül – oly sokáig elnyomtak magukban.

A vasárnap hallott evangéliumban a vendégek nem hajlandók részt venni a lakomán. Ellentétben Babette vendégeivel, akik végül elfogadják a meghívást, az evangéliumi szakaszban sokan vannak, akik soha nem ülnek asztalhoz. Hátat fordítanak. Meghívták őket, „de azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett.” (Mt 22, 5)

Miért utasították el a vendégek a király meghívását a szépen előkészített menyegzői lakomára? Úgy tűnik, mintha a lakomát amolyan feladatnak, vagy egyszerűen csak energiapótlásnak tekintették volna. A testi szükségleteikre gondoltak csak: „az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett”. Nem értették meg, hogy a király mindent megad nekik, amire elméjüknek, szívüknek és testüknek szüksége lehet. (vö. Fil 4, 19)

Minden kereszténynek meg kell vizsgálnia a szívét és megkérdeznie magától: Mit jelképez a „föld” és az „üzlet”, amely felé figyelmem fordul? Mik azok a dolgok, amelyek elvonják figyelmemet a mennyei lakomáról? Mindig szakítok időt a vasárnapi misére? Imádkozom minden nap? A munkát a család elé helyezem? Jobban szeretnék szent lenni, mint sikeres az életben?

A példabeszéd királyának a visszautasításra adott reakciója nagyon szigorúnak tűnhet. De nem ez az, ami majd elkövetkezik? A földi életben semmi sem tart örökké. Mindannyiunknak szembe kell nézni a halállal. Krisztus ítélőszéke előtt találjuk majd magunkat, ahol számot kell adnunk, miért volt fontosabb a „föld” és az „üzlet”, mint az Úr lakomája. Végül, az utolsó napon minden elpusztul majd itt a Földön.

Ne kételkedjünk abban, barátaim, hogy az Úr képes megadni mindazt, amire szükségünk van. Ahogy Szent Pál tanúsítja a Filippieknek írt levélben (4, 19) „Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van”.

Isten olyan lakomára hív minket, amely nem csak a testi, hanem a lelki szükségleteinket is kielégíti. Szeretettel készíti el a lakomát, és meghív, hogy mellette legyünk az asztalnál. A lakoma csodálatos öröm lesz. Ferenc pápa így beszél erről:

Az élet legintenzívebb örömei akkor születnek, amikor a mennyország elővételezéseként elő lehet segíteni mások boldogságát. Emlékezzünk a Babette lakomája című film örömteli jelenetére, amikor a nagylelkű szakácsnő dicséretet és elismerő ölelést kap: „Hogy elbűvölöd majd az angyalokat!” Édes és vigasztaló az öröm, amely mások megörvendeztetéséből fakad, amikor örülni látjuk őket. Ez az öröm a testvéri szeretet gyümölcse, nem a csak magára tekintő hiábavalóságé, hanem annak öröme, aki szeret és kedvét leli a szeretett ember javában, amely átárad a másikba és termékennyé válik benne. (Amoris Laetitia, 129)

Az Úr lakomája annál örömtelibb, mert tudjuk, mit ünneplünk. Az Úr velünk jegyezte el magát. Krisztus menyegzői lakomáján a megtestesült Ige jön el az Egyház vőlegényeként. Az egyház, a hívők közössége, minden faj és nemzet férfiai és asszonyai eggyé válnak Jézus Krisztusban. Micsoda lakoma!

A szomorú valóság az, hogy gyakran úgy tekintünk a szentmisére, mint valami feladatra, amolyan szentségi energiapótlásra. Mindig tartsuk észben, hogy az Oltáriszentség ennél sokkal több. Az Úr lakomája felüdítő és életadó, ahol Krisztus maga a vendéglátó és a táplálék is.

Írta: Patrick Briscoe OP atya via Aleteia

Fordította: Eiben Ingeborg

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű