Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Töltse el az Úr szívünket bűnbánattal az elkövetett vétkekért – Ferenc pápa imája

Közzétéve

Bűnbánati liturgia - alázattal, bocsánatkéréssel! - Fotó: ANSA

Szombaton délután fél 6-kor kezdődött a vatikáni Apostoli Palota Királyi termében a bűnbánati liturgia, amelyet a kiskorúak védelméről megrendezett tanácskozás résztvevői tartottak Ferenc pápa vezetésével. A szertartáson a ghánai püspöki konferencia elnöke, Philip Naameh érsek mondott beszédet, majd egy áldozat vallomását követően a Szentatya tartott lelkiismeretvizsgálatot.

A bűnbánati liturgiát Ferenc pápa vezette be fohászával, utalással az elmúlt három nap megbeszéléseire:

„Irgalmasság Istene, te nem kívánod a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen hozzád és éljen. Bízunk szeretetedben és jóságodban és arra kérünk: adj nekünk bátorságot, hogy megmondjuk az igazságot, és adj bölcsességet, hogy felismerjük, hol vétkeztünk. Szükségünk van irgalmasságra; tölts el minket őszinte bűnbánattal és adj nekünk megbocsátást és békét, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, Ámen”.

A tékozló fiúhoz hasonlóan mi is elherdáljuk örökségünket
A pápa fohászát követően elhangzott a tékozló fiú példabeszéde Lukács evangéliuma szerint. Ehhez fűzte elmélkedését Philip Naameh érsek, Tamale főpásztora, a ghánai püspöki konferencia elnöke, párhuzamot vonva az egyház mai helyzete és a jól ismert szentírási szakasz között. Gyakran megfeledkezünk róla, hogy magunkra alkalmazzuk a példabeszédet és észrevegyük, hogy mi is a tékozló fiúhoz hasonlóan viselkedünk – mutatott rá a ghánai érsek. Mi is kikértük örökségünk részét, azt megkaptuk és most nagy erővel elherdáljuk. A visszaéléseknek ez a válságos ideje ennek a kifejezése. Az Úr ránk bízta az üdvösség javainak a kezelését, bízik bennünk és abban, hogy betöltjük a tőle kapott küldetésünket, hirdetjük az evangéliumi jó hírt és hozzájárulunk Isten országának a megszilárdításához.

Nem néztünk szembe az egyház sötét oldalával
A ghánai főpásztor feltette a kérdést: eleget teszünk-e megbízatásunknak? Nem válaszolhatunk őszinte „igennel”, mivel túl gyakran voltunk tétlenek, elfordítottuk tekintetünket, kerültük a konfliktusokat, nem szembesültünk az egyház sötét oldalával. Így elárultuk a belénk helyezett bizalmat, különös tekintettel az egyház felelősségére a visszaélések terén, amely lényegében a mi felelősségünk. Nem biztosítottuk a személyeknek a jogos védelmet, leromboltuk reményüket és az emberek brutális erőszak áldozatai lettek testükben, lelkükben.

Mindnyájan felelősek vagyunk egymásért
Az evangéliumi tékozló fiú mindent elveszít: nemcsak örökségét, hanem társadalmi helyzetét, jó állását, hírnevét. Ne lepődjünk meg, ha minket is hasonló sors vár, ha az emberek elveszítik a belénk helyezett bizalmat, ha egyesek azzal fenyegetnek, hogy megvonják tőlünk anyagi támogatásukat. A panaszkodás helyett inkább azt vizsgáljuk meg, hogy mit kell másképpen tennünk, hiszen egymás testvérei vagyunk és mindnyájan felelősek vagyunk a többiekért.

Mi is nyíltan valljuk meg mulasztásainkat az Atyának
A tékozló fiú helyzete akkor változik meg, amikor beismeri hibáját, nyíltan megvallja apjának és kész vállalni annak következményeit. Az Atya így nagy örömet érez fia visszatérését látván és segít, hogy a testvérek kölcsönösen elfogadják egymást.

Hosszú út áll előttünk, amelyen ez a mostani találkozó csak egy a sok lépés közül. Ne higgyük azt, hogy pusztán azért, mert elkezdtük az egymás közötti véleménycserét, minden nehézséget leküzdöttünk.

Vissza kell szereznünk testvéreink bizalmát
A tékozló fiú számára sem oldódtak meg a problémák azzal, hogy hazatért, ismét vissza kell szereznie testvére bizalmát. Ez a feladat vár az egyházi közösségekre, kongregációkra is. Ismét meg kell nyernünk testvéreink bizalmát, hogy készségesen együttműködve munkálkodjunk Isten országa megvalósításán – fejezte be beszédét Philip Naameh érsek, a ghánai püspöki konferencia elnöke.

Egy áldozat vallomása
Ezután következett egy latin-amerikai fiatalember vallomása az átélt megaláztatásokról. A visszaélés, bármiféle típusú is legyen, a legnagyobb megaláztatás, amit egy egyén elszenvedhet. Szembe kell néznie azzal a tudattal, hogy nem tudja magát megvédeni a támadó nagyobb erejével szemben. Nem tud elmenekülni, hanem tűrnie kell, bármilyen rosszról is legyen szó. Amikor valaki visszaélés áldozata lesz, szeretne mindennek véget vetni, de ez nem lehetséges. Szeretne elmenekülni még saját magától is. Így az idő múlásával teljesen magára marad. Minél gyakoribb a visszaélés, anál kevésbé tér vissza önmagába.

A visszaélések elszenvedői egy kísértetet hordoznak magukban
„Egy kísértetet hordozol magadban, amit a többiek nem látnak. Ami a legfájdalmasabb, az annak a bizonyossága, hogy senki nem fog megérteni. Ez veled marad életed végéig. Az igazi énedhez való visszatérés kísérletei ugyanolyan fájdalmasak, mint maga a visszaélés. Egyidejűleg mindig két világban élsz. Jó lenne, ha a visszaélést elkövetők megértenék, hogy az áldozatokban ezt a szakadást hozzák létre egész életükre kihatóan” – vallotta a fiatalember.

„Istentől kapott jogom, hogy éljek itt és most”
„Ma jobban tudom kezelni ezt a helyzetet, megtanulok élni ezzel a két élettel. Megpróbálok arra az Istentől kapott jogomra összpontosítani, hogy élek. Itt lehetek és itt kell lennem. Ez bátorságot ad nekem. Tovább tudok lépni. Tovább kell lépnem. Ha megadnám magam, vagy megtorpannék, hagynám, hogy ez az igazságtalanság befolyást gyakoroljon életemre. Úgy tudom ezt megakadályozni, hogy megtanulom ellenőrizni és megtanulok beszélni róla” – mondta a fiatalember, majd vallomását egy mély átéléssel előadott hegedűszólóval zárta, mintegy bizonyítékaként, hogy a zene, a művészet világa hozzásegít áthidalni a „két világ” között létrejött szakadékot.

Az irgalmas Isten megbocsát és reményt ad – a pápa lelkiismeretvizsgálata
A bűnbánati liturgián ezután a Szentatya lelkiismeretvizsgálata következett:

„Az irgalmas Atya példabeszéde azt mutatja, hogy Isten megbocsátást és reményt kínál fel a jövő számára. A fiú, aki elhagyta Atyját, nem képes távol maradni tőle, érzi, hogy el kell ismernie, meg kell bánnia bűnét és vissza kell térnie az Atyához. Három napon át beszéltünk a témáról, meghallgattuk a kiskorúak és fiatalok hangját, akik az egyházunkban elszenvedett bűnök túlélői. Feltettük egymásnak a kérdést: „hogyan tudunk felelősen cselekedni, milyen lépéseket kell tennünk?” Ahhoz, hogy megújult bátorsággal lépjünk be a jövőbe, a tékozló fiúhoz hasonlóan kell mondanunk: „Atyám, vétkeztem”. Meg kell vizsgálnunk, hogy hol van szükség konkrét cselekvésre a helyi egyházakban, a püspöki konferenciákban, saját magunkat illetően. Ez megkívánja, hogy őszintén megvizsgáljuk azokat a konkrét helyzeteket, amelyek országainkban kialakultak, megvizsgáljuk saját tetteinket” – hangzott a pápa lelkiismeretvizsgálata.

A szertartás a bűnök megvallásával folytatódott:
Megvalljuk, hogy püspökök, papok, diakónusok és szerzetesek az egyházban erőszakot követtek el kiskorúak és fiatalok ellen és nem tudtuk megvédeni azokat, akiknek leginkább szükségük lett volna gondoskodásunkra. Kyrie, eleison.

Megvalljuk, hogy védelmeztük a bűnösöket és csendre kényszerítettük azokat, akik a rosszat elszenvedték. Kyrie, eleison.

Megvalljuk, hogy nem ismertük fel sok áldozat szenvedését és nem kínáltunk fel nekik segítséget, amikor szükségük lett volna rá. Kyrie, eleison.

Megvalljuk, hogy vétkeztünk gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Kyrie, eleison.

Urunk Jézus Krisztus, mi, bűnösök, könyörgünk irgalmasságodért. Kyrie, eleison.

Kérjük a kegyelmet, hogy leküzdjük az igazságtalanságot és az igazságosságot gyakoroljuk a gondjainkra bízott személyekkel. Kyrie, eleison.

A bűnbánati szertartás Ferenc pápa áldásával zárult.

Vertse Márta – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű