fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Traditionis custodes: további szabályozás jelent meg

Közzétéve

Hagyományos latin mise celebrálása a Szent Pankrác templomban, Rómában - Fotó: Thoom / Shutterstock

Válaszként a Traditionis custodes kezdetű motu proprio vonatkozásában felmerült kérdésekre, a Vatikán december 18-án, szombaton további szigorú irányelveket adott ki a hagyományos latin mise celebrálásával kapcsolatban.

A magyarázó dokumentumot, amely betiltja a II. vatikáni zsinat előtti római misekönyvek szerinti bérmálásokat és felszenteléseket, december 18-án tették közzé Ferenc pápa jóváhagyásával – közölte az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció.

A Traditionis custodes kezdetű motu propriót július 16-án adták ki. Benne Ferenc pápa átfogó korlátozásokat vezetett be azon misék vonatkozásában, amelyeket az 1962-es Római Misekönyv alapján celebrálnak. Ezeket különféle neveken ismerjük: a római rítus rendkívüli formájaként, tridenti miseként vagy hagyományos latin miseként. (A dokumentumról további magyarázatokat itt olvashat.)

Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek egy apostoli levelet (Summorum Pontificum) adott ki 2007-ben, amely elismerte minden papnak a jogát arra, hogy az 1962-es, latin nyelvű Római Misekönyv alapján misézzen.

A szent liturgiával kapcsolatos ügyekért felelős vatikáni hivatal, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció közölte, hogy “több megkeresést kapott”, amelyben a Traditionis custodes helyes alkalmazásának tisztázását kérték.

A kongregáció december 18-án közzétette a “responsa ad dubia” (“válaszok a kételyekre”) című dokumentumot. Ebben egyszavas – igenlő vagy nemleges – válaszok olvashatók 11 konkrét kérdésre, rövid magyarázat kíséretében.

Arthur Roche érsek, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa a püspöki konferenciák elnökeinek írt levelében úgy fogalmazott, hogy az új korlátozások elsődleges célja az egyházi közösség előmozdítása.

Az egyházi közösség – mint mondta – abban fejeződik ki, hogy a II. vatikáni zsinat dekrétumainak megfelelően kihirdetett liturgikus könyveket a római rítus szerinti imádkozás „egyetlen kifejezőiként” ismerjük el.

„Ebben az irányban kívánunk haladni, és az itt közzétett válaszoknak ez az értelme” – mondta Roche.

Az egyik válaszban az istentiszteleti kongregáció azt írta, hogy a Traditionis custodes szerint a szentségeket nem lehet a II. vatikáni zsinat reformjai előtt kihirdetett Rituale Romanum és Pontificale Romanum liturgikus könyvek alapján celebrálni.

A Pontificale Romanum az általában a püspökök által végzett rítusokat és szertartásokat tartalmazza, míg a Rituale Romanum az egyik olyan hivatalos szertartáskönyv, amelyet a pap vagy diakónus azokhoz a rítusokhoz használ, amelyek nem találhatók meg a miséhez használatos Római Misekönyvben.

A vatikáni kongregáció tisztázta, hogy az egyházmegyés püspök „csak azoknak a kánonjogilag felállított személyes plébániáknak az esetében” adhat engedélyt a Rituale Romanum 1952-es kiadásának használatára – de a Pontificale Romanum használatára nem –, „amelyek a Traditionis custodes kezdetű motu proprio rendelkezéseivel összhangban celebrálnak misét az 1962-es Missale Romanum-ot [Római Misekönyv] használva.

Ennek a korlátozásnak az a célja, hogy “a teljes római rítusú egyházban újból egyetlen és azonos imádság jöjjön létre, amely kifejezi annak egységét ” – közölte a liturgiai hivatal.

„E rendelkezések végrehajtása során ügyelni kell arra, hogy segítséget nyújtsunk mindazoknak, akikben meggyökerezett a korábbi celebrálási forma, és rávezessük őket, hogy teljes mértékben megértsék az azon rituális formában való ünneplés értékét, amelyet a II. vatikáni zsinat reformja biztosított nekünk” – áll a dokumentumban.

„Ehhez megfelelő képzésre van szükség, amely lehetővé teszi annak felfedezését, hogyan tanúskodik a megreformált liturgia a változatlan hitről, hogyan fejezi ki a megújult egyháztant, és hogyan válik a keresztény lelkiség elsődleges forrásává”.

Az egyik változás, amelyet Ferenc pápa motu propriója a hagyományos latin misével kapcsolatban bevezetett, az volt, hogy azt kizárólag nem plébániai templomokban, oratóriumokban vagy kápolnákban szabad celebrálni.

A Vatikán szombaton közölte, hogy ez alól a kötelező előírás alól a püspökök felmentést kérhetnek az Istentiszteleti Kongregációtól, “ha megállapítást nyer, hogy nem lehetséges más templom, oratórium vagy kápolna használata”.

A kongregáció úgy folytatta, hogy ha egy közösség megkapja a felmentést, hogy a hagyományos latin misét egy plébánián celebrálhassa, „az ilyen misecelebrálást nem szabad a plébániai miserendben szerepeltetni, mivel azon csak azok a hívek vannak jelen, akik az említett csoport tagjai”, és „nem szabad egy időben tartani a plébániai közösség egyéb lelkipásztori tevékenységeivel”.

„Természetszerűleg, mihelyt más helyszín is rendelkezésre áll, ezt az engedélyt visszavonják” – közölte a liturgiai hivatal.

A dokumentum azt is kifejtette, hogy mi a rendelkezés oka, miszerint a hagyományos latin misét nem lehet plébániatemplomokban celebrálni. Ez a rendelkezés „annak nyomatékosítására szolgál, hogy az Eucharisztia korábbi rítus szerinti ünneplése egy ezekre a csoportokra korlátozott engedmény, és nem része a plébániai közösség szokásos életének”.

„Ezek a rendelkezések nem célozzák a korábbi ünneplési formához ragaszkodó hívek marginalizálását. Csak emlékeztetni akarják őket arra, hogy ez egy, az ő javukra tett engedmény, (figyelemmel a római rítus egyetlen lex orandijának [imádsági törvényének] közös használatára), nem pedig alkalom a korábbi rítus népszerűsítésére” – tette hozzá a magyarázat.

Egy másik válasz azt hangsúlyozta, hogy a hagyományos latin miséken „lehetséges az olvasmányokhoz a Biblia teljes szövegét használni”.

A dokumentum szerint „a Traditionis custodes kimondja, hogy az olvasmányokat a helyi népnyelven kell felolvasni, a Szentírás liturgikus használatra szánt és az érintett püspöki konferenciák által jóváhagyott fordításainak felhasználásával”.

Továbbá: „Nem adható ki olyan helyi nyelven készült olvasmányoskönyv, amely az előző rítus olvasmányciklusát reprodukálja”.

A püspöki konferenciák elnökeihez intézett levelében Roche prefektus azt írta, hogy a liturgia terén folyamatos képzésre van szükség mind a papok, mind a világi katolikusok számára.

„Lelkipásztorként nem szabad terméketlen vitákba bocsátkoznunk, amelyek csak megosztottságot teremtenek, és amelyekben magát a szertartást gyakran ideológiai szempontok befolyásolják” – mondta.

„Ehelyett sokkal inkább arra vagyunk mindannyian hivatottak, hogy újra felfedezzük a liturgikus reform értékét, megőrizve az onnan kapott rítus igazságát és szépségét” – mondta.

“Tisztában vagyunk azzal, hogy ahhoz, hogy ez megtörténjen, szükség van mind a papok, mind a világi hívek megújult és folyamatos liturgiai képzésére”.

Az új irányelvek magyarázatokat tartalmaznak bizonyos olyan előírásokhoz is, amelyek a hagyományos latin miséket celebráló papokra és az őket segítő ministránsokra vonatkoznak.

Az egyházmegyés püspöknek engedélyt kell kérnie a Vatikántól, hogy a Traditionis custodes kiadása után felszentelt papoknak engedélyezze az 1962-es Római Misekönyv szerinti celebrálást.

A diakónusoknak és a hagyományos latin nyelvű szentmise celebrálásában részt vevő más szolgálattevőknek a püspökük engedélyére van szükségük.

A Vatikán azt mondta, biztosítani akarja, hogy a hagyományos latin misét celebrálni kívánó papok “osztozzanak a Szentatya azon kívánságában”, hogy a II. vatikáni zsinat liturgiai reformját “a római rítus lex orandijának egyetlen kifejezéseként” ismerjék el.

Az új korlátozások értelmében az istentiszteleti kongregáció azt is megtiltotta a hagyományos latin misét bemutató papoknak, hogy “binációt” végezzenek, azaz ugyanazon a napon kétszer mondjanak misét.

A kongregáció kifejtette, hogy azok a papok, akik engedélyt kaptak a hagyományos latin mise bemutatására, nem mutathatnak be naponta egynél több régi rítusú misét, illetve nem mutathatnak be egyazon napon régebbi misét és rendes formájú misét.

„Nem lehet engedélyezni a binációt a 905. kán. 2. §-a szerinti alapon („Paphiány esetén a helyi ordinárius megengedheti, hogy a papok megfelelő okból naponta kétszer, sőt ha a lelkipásztori szükség úgy kívánja, vasárnap és kötelező ünnepen háromszor is misézzenek”): a hívektől semmiképpen sincs megtagadva az Eucharisztia ünnepléséhez való jog, mivel előttük áll a lehetőség, hogy az Eucharisztiában a jelenlegi rituális formában vehessenek részt” – áll a dokumentumban.

A kongregáció a püspököknek is útmutatást adott arra, mit válaszoljanak azoknak a papoknak, akik nem fogadják el a szentmise koncelebrálásának érvényességét (vagyis amikor két vagy több pap vagy püspök együtt celebrál misét), különösen azon papok esetében, akik elutasítják, hogy püspökükkel együtt celebrálják a krizmaszentelési misét.

A Vatikán szerint ezektől a papoktól vissza kellene vonni a hagyományos latin nyelvű szentmise celebrálására vonatkozó engedélyüket.

Ugyanakkor, az engedély visszavonása előtt a kongregáció szerint a püspöknek “testvéri párbeszédet” kell indítania a pappal, és „segítenie kell őt a koncelebráció értékének megértésében”.

“A koncelebrálásban, és különösen a krizmaszentelési misében való részvétel kifejezett elutasítása láthatólag a liturgikus reform elfogadásának és a püspökkel való egyházi közösségnek a hiányát fejezi ki” – áll a feljegyzésben.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Catholic News Agency

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. Báthori Anna

    2021-12-20 at 12:51

    Nem hiszem, hogy pl. az 52-után születettek a változtatásokat bírálnák, mert ez a korosztály, már beleszokott pl. a szembe misézésbe, a régi korosztályból esetleg, a papságnak jelenthet bármi problémát. Az evangelizálást, nem ezek a régi-új jelenségek akadályozzák, azok a híveket nem nagyon érintik! Itt a kereszténység tiszta megélése, a jó példa a fontos és nem az álságos kereszténynek vallási-álca, ami most fontos sokaknak az érvényesüléshez! A kétféle Hitvallás megtétele, akár a Miatyánk imádkozásában, fontosabb lenne nekünk, hívek számára az egység a hosszú régi és az ökumenikus változatban, mindenütt! Emiatt, sokszor van kavarodás a fejekben (jómagam is tapasztalom még most is!) A Miatyánk-ban nagyon rossz érzés azt mondani hogy: ” ne vigy minket kísértésbe”, az Atya, nem visz minket kísértésbe” és ezt a hibát, kár, hogy eddig még nem korrigálták! Ezt halkan, így mondom már pár éve: “tarts távol a kísértéstől és szabadíts meg a gonosztól”, ez még énekelve is talál a dallamhoz. Üdv. szeretettel ismételten!

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozata az amerikai Legfelsőbb Bíróság abortuszról szóló döntése kapcsán

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozatot adott ki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának határozatával kapcsolatban, amely pénteken módosította a „Roe kontra Wade” ügyben az 1973-ban hozott jogi álláspontot az abortusz kérdésében.

Az Egyesült Államok püspökei történelmi napnak nevezték az ország életében június 24-ét, amely egyébként idén Jézus Szentséges Szívének ünnepe, és hálát adtak Istennek a Legfelsőbb Bíróság pénteki döntéséért, amely megváltoztta a „Roe kontra Wade” ügyben hozott 1973-as ítéletet, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi élet elvételét abortusz útján”. A Pápai Életvédő Akadémia közleményben sürgette a kormányokat, hogy olyan politikai döntéseket hozzanak, amelyek elősegítik az életet.

Pénteken az amerikai Legfelsőbb Bíróság nyilvánosságra hozta a Dobbs kontra Jackson Női Egészségügyi Szervezet ügyében hozott határozatát, amely szerint az Egyesült Államok alkotmánya nem védi az abortuszhoz való úgynevezett „jogot”. A pénteki ítélet, amelyben hat bíró döntött igennel és három ellenezte, hatályon kívül helyezi a „Roe kontra Wade” és a „Planned Parenthood of Southeastern Pennsylvania kontra Casey” abortuszügyben hozott döntéseket, amelyek az egész országban garantálták a „igény szerinti abortuszt”. A döntés azonban nem teszi illegálissá az abortuszt, csupán visszaadja az amerikai népnek és választott képviselőiknek a gyakorlat szabályozására vonatkozó felhatalmazást.

Egy igazságtalan törvény megváltoztatása

„Közel ötven éven keresztül Amerika egy igazságtalan törvényt hajtott végre, amely lehetővé tette egyesek számára, hogy eldöntsék, mások élhetnek-e vagy meg kell halniuk. Ez a politika több tízmillió még meg nem született gyermek halálát eredményezte, és olyan nemzedékeket, amelyektől megfosztották a megszületés jogát” – áll az amerikai püspökök nyilatkozatában. A sajtóközlemény, amelyet José Gomez érsek és a püspöki kar életvédő bizottságának elnöke, William Lori érsek írt alá, hangsúlyozza, hogy a „Roe kontra Wade” ügy, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi életek kioltását”, súlyos tagadása annak az igazság, hogy minden férfi és nő egyenlőnek teremtetett, akiknek Istentől kapott joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez.”

„Egyházként azokat kell szolgálnunk, akik nehéz terhességgel néznek szembe, és szeretettel kell körül venni őket.” A püspökök ezután méltatják amerikaiak millióinak munkáját, akik „békésen együtt dolgoztak, hogy felvilágosítsák és meggyőzzék embertársaikat az abortusz igazságtalanságáról, hogy gondozást és tanácsadást kínáljanak fel nőknek, és azon munkálkodtak, hogy alternatívákat biztosítsanak az abortusz elkerülésére, beleértve az örökbefogadást, a nevelőszülői gondozást és olyan állami politikát, amely valóban támogatja a családokat.” „Ma osztozunk örömükben és hálásak vagyunk nekik.” Az életvédelem ügyéért végzett munkájuk – folytatják a püspökök – „mindazt tükrözi, ami jó a demokráciánkban, és az életvédő mozgalom megérdemli, hogy nemzetünk történelmében a társadalmi változásokért és a polgári jogokért folytatott nagy mozgalmak közé tartozzon”.

A Pápai Életvédő Akadémia június 24-én pénteken csatlakozott az Egyesült Államok püspökeinek az USA Legfelsőbb Bíróságának döntéséről szóló nyilatkozatához. Ahogy Gomez érsek és Lori érsek kijelentette: „Ez a sebek begyógyításának és a társadalmi megosztottság felszámolásának ideje. Itt az ideje a megfontolt gondolkodásnak és a civil párbeszédnek, valamint az összefogásnak, hogy olyan társadalmat és gazdaságot építsünk, amely támogatja a házasságot és a családokat, és ahol minden nő megkapja a szükséges támogatást és erőforrásokat ahhoz, hogy gyermekét szeretetben hozhassa ebbe a világba.”

A Bíróság véleménye azt mutatja, hogy az abortusz kérdése továbbra is heves vitákat vált ki. Az a tény, hogy egy nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező ország megváltoztatta álláspontját ebben a kérdésben, kihívást jelent az egész világ számára. Nem helyes, hogy a problémát megfelelő és átfogó mérlegelés nélkül félreteszik. Az emberi élet védelme nem korlátozódhat az egyéni jogok gyakorlására, hanem nagy jelentőséggel bíró társadalmi kérdés. 50 év múltán fontos újraindítani a nem ideológiai vitát az életvédelem helyéről a civil társadalomban, hogy feltegyük magunknak a kérdést: milyen együttélést és társadalmat akarunk építeni.

Olyan politikai döntések kialakításáról van szó, amelyek elősegítik olyan létfeltételek megteremtését, amelyek az élet javát szolgálják anélkül, hogy „a priori” ideológiai pozíciókba esnénk. Ez egyben a megfelelő szexuális nevelés garantálását, az egészségügyi ellátás mindenki számára elérhető biztosítását, valamint a család és az anyaság védelmét szolgáló jogszabályi intézkedések előkészítését, a fennálló egyenlőtlenségek leküzdését is jelenti. Az anyáknak, a pároknak és a születendő gyermeknek szilárd segítségre van szüksége, amely az egész közösséget érinti, elősegítve a lehetőséget, hogy a nehéz helyzetbe került anyák folytatni tudják terhességüket, és hogy a gyermeket rá tudják bízni olyanokra, akik garantálni tudják a gyermek növekedését.

Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke hangsúlyozta: „Az élet iránti lelkesedését elvesztő nyugati társadalommal szemben ez a döntés erőteljes felhívás arra, hogy közösen gondolkodjunk el az emberi élet nemzésének súlyos és sürgető kérdéséről és az azt lehetővé tevő feltételekről. Az élet választásával az emberiség jövőjéért való felelősségünk forog kockán”.

Forrás: Vatican News

Olvasás folytatása

Aktuális

Történelmi jelentőségű döntés az Egyesült Államokban

Közzétéve

Szerző:

Fotó: AP

“Felülbíráljuk a korábbi döntéseket, és visszaadjuk ezt a jogot a népnek és a nép választott képviselőinek” – olvasható a pénteki döntésben.

Június 24-én, pénteken az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága történelmi értékű döntést hozott, amellyel 6:3 arányú szavazással hatályon kívül helyezték a 49 évvel ezelőtti Roe vs. Wade ügyben hozott, illetve a később, 1992-ben azt megerősítő Planned Parenthood vs. Casey-ügyben hozott döntést. Az abortusz lehetőségét lényegében nem korlátozó, de az arra vonatkozó jogszabályalkotást tagállami szintre helyező döntés lehetőségéről májusi cikkünkben már tájékoztattuk olvasóinkat. A többségi bírói vélemény alig tért el attól a tervezettől, amely május elején kiszivárgott a sajtóhoz.

A pénteki döntés véget vet a csaknem fél évszázados, alkotmányos jogot biztosító terhességmegszakítási gyakorlatnak, és lényegében szembemegy az abortuszt egyre inkább liberalizáló nemzetközi trendekkel.

A döntéssel elégedetlen 3 bíró különvéleményében így fogalmazott: “A Roe és Casey ügyekben hozott ítéletek felülbírálatával a Bíróság elárulja saját irányadó elveit. Ez nagyon sajnálatos – a Bíróságra nézve is, de még sokkal inkább az amerikai nők millióira nézve, akik ma egy alapvetően fontos alkotmányos védelmet veszítettek el. Tehát nem értünk egyet.”

Fontos tudni, hogy a pénteki döntés nem tiltja az abortuszt, és nem is kriminalizálja, tehát nem tekinti bűnnek. Hasonlóképpen nem ismeri el azt sem, hogy a meg nem született gyermeknek alkotmányos joga lenne az élethez.

Azzal azonban, hogy az abortusz engedélyezésének feltételeit, adott esetben a betiltását szövetségi szintről más szintre, azaz az egyes tagállamok demokratikusan megválasztott testületei és képviselői kezébe helyezi, megszünteti azokat a központi, alkotmányos akadályokat, amelyek erősen korlátozták vagy éppenséggel teljességgel tiltották az egyes tagállamok jogát a magzati élet védelmére. Nem jelenti tehát az abortusz végét. Egy példa: a döntés értelmében megmaradhat Mississippi terhességi korhatárról szóló törvénye, amely az abortuszt a terhesség 15. hete után tiltja, azaz ebben az államban a tiltás már jóval korábban életbe lép, mint az a 23-28 hetes határ, amelyet az említett két fontos törvényi precedens írt elő. Ezentúl tehát minden tagállam szabadon maga döntheti el, engedélyezi-e az abortuszt vagy sem. Sok tagállam feltehetően nem fog változtatni a korábbi előírásokon. Egyes, leggyakrabban demokrata vezetésű tagállamok már elkezdték a felkészülést a más tagállamokból hozzájuk tóduló nők fogadására a klinikáikon.

A katolikus Joe Biden elnök péntek délutáni közleményében tragikus hibának nevezte a fejleményt. “Szomorú nap ez az ország számára, de nem jelenti azt, hogy a harcnak vége lenne” – mondta Biden.

A pénteki döntés vízválasztó pillanatot jelent a katolikus egyház és az Egyesült Államok szélesebb körű életpárti mozgalma számára. A vélemény közzététele után Jose H. Gomez Los Angeles-i érsek és William E. Lori baltimore-i érsek Istennek hálát adó, közös nyilatkozatot adott ki. Gomez az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia (USCCB) elnöke, Lori pedig az USCCB Életvédő Bizottságának elnöke.

Olvasás folytatása

Aktuális

Mészárlás Nigériában: az Owo-i egyház papjának dermesztő tanúságtétele

Közzétéve

Szerző:

Xavéri Szent Ferenc templom Owo-ban, Ondo állam, Nigéria.

Andrew Adeniyi Abayomi atya, az owói Xavéri Szent Ferenc templom segédlelkésze visszaemlékszik arra a támadásra, amelynek során 41-en életüket vesztették és több tucatnyian megsebesültek 2022.június 5-én Nigériában.

Igazi vérfürdő volt. Negyvenegy ember halt meg és tucatnyian megsebesültek a dél-nyugat-nigériai templom elleni támadásban, Owo-ban 2022. június 5-én vasárnap. Fegyveresek robbanóanyaggal támadták meg a templomot pünkösdkor a mise alatt. Andrew Adeniyi Abayomi atya, a Xavéri Szent Ferenc templom segédlelkésze is jelen volt azon a napon. Felindultan emlékszik vissza a támadásra, és azt is elmondja, hogy a helyi egyház megkezdte a sérültek ellátását és a szeretteik elvesztését siratók megsegítését.

Hányan voltak a támadók?

Andrew Adeniyi Abayomi: Nem láttam őket, de néhány szemtanú szerint négyen, míg mások azt mondták, hogy ezen a négyen felül voltak mások is, közöttünk a templomban. Vannak, akik szerint hatan, de a tényleges számuk nem ismert.

Hol volt, amikor a támadás történt?

Én még a szentélyben voltam. Befejeztem a szentmisét és éppen tömjént tettem a tömjénezőbe, hogy előkészüljünk a templom előtti körmenetre. Ekkor zajt hallottam. Azt hittem, hogy becsapódott az ajtó, vagy valaki elesett, esetleg kígyót látott, mert történt már ilyen.

De ezután egy második, erősebb zajt hallottam és láttam, hogy a hívek szanaszét szaladnak a templomban. Döbbenten álltam ott, és azt kérdeztem magamtól, hogy mi történik, amikor valaki felém szaladva azt kiabálta: «Atya, fegyveres ismeretlenek vannak itt!»

Féltette az életét?

Andrew Adeniyi Abayomi atya

Abban a pillanatban nem féltettem az életem. Inkább a híveim megmentésére gondoltam. Néhányan közülük vették a bátorságot és bezárták a bejárati ajtót. Arra bíztattam az embereket, hogy menjenek át a szentélyen keresztül a sekrestyébe. Néhány hívő így menekült ki. A sekrestye belső részében maradtam. Nem tudtam megmozdulni, mert gyerekek vettek körül, miközben a felnőttek is belém kapaszkodtak, néhányan még a miseruhámba is. Úgy védtem őket, mint tyúkanyó a csibéit.

Andrew Adeniyi Abayomi atya: „Nem féltettem az életem. Inkább arra gondoltam, hogy a híveimet mentem.”

Hallottam a híveim hangját: «Atya, kérem, mentsen meg minket, atya, imádkozzon!» Bátorítottam és nyugtatgattam őket, és azt mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, imádkozom, és Isten tenni fog valamit. Három vagy négy robbanást hallottam egymás után. Jól megtervezték az egész támadást, ami 20-25 percig tartott.

Mi történt ezután?

Végül kaptunk egy üzenetet, hogy a támadók elmentek. Kijöttünk a sekrestyéből, és láttam, hogy néhány hívő meghalt, sokan pedig megsérültek. Egészen megzavarodtam. Kérleltem az embereket, hogy vigyék kórházba sérült testvéreinket. A hívek segítségével, akik tudtak vezetni, megkezdtük néhány sérült kórházba szállítását, a Szent Lajos Kórházba és Szövetségi Egészségügyi Központba. A holttesteket a templomban hagytuk, miközben megpróbáltuk a sebesülteket menteni.

Ondo csendes állam, különösen Nigéria északi és középső részéhez képest, bár a fulani pásztorok és a keresztény farmerek között voltak feszültségek. Hogyan magyarázható ez a hirtelen kitört erőszak?

Azt hallottuk, hogy fegyveres csoportok mozgósítják az embereket délnyugaton és az ország más régióiban. Nem tudjuk, hogy a támadók milyen törzshöz, fajhoz vagy csoporthoz tartoztak. Bár néhányan látták őket a támadás során, nem lehetett beazonosítani őket, mert nem szólaltak meg, nem beszéltek. A támadók egy része egyszerű hívőnek álcázta magát a mise alatt. Velünk imádkoztak a támadás kezdetéig.

Hogyan gondoskodnak a sérültekről és a gyászoló hívekről?

Már elkezdtünk róluk gondoskodni: lelkigondozást nyújtunk számukra, meglátogatjuk őket, imádkozunk velük, kiszolgáltatjuk nekik a betegek szentségét és bátorítjuk, bíztatjuk őket a remény megtartására. Jobban bekapcsolódunk a gyászolókról és a családokról való gondoskodásba.

Sebesültek megáldása a kórházban

Az egyházmegye más egyházközségekhez fordult segítségért. Kormányzati és nem kormányzati szervek, mint például a Vöröskereszt és más csoportok, sőt még muzulmán csoportok és imámok is támogattak minket anyagilag. A legaktívabb a Vöröskereszt volt, amely véradásért és anyagi támogatásért is fordult a lakossághoz.

Jelenleg mire van a legnagyobb szükség?

Anyagi, pénzügyi támogatásra van szükségünk, hogy gondoskodjunk az áldozatokról és a túlélőkről. Aztán saját biztonsági stratégiára is szükség van. Nem messze tőlünk volt biztonsági őrség és rendőr, akik nem segítettek rajtunk annak ellenére, hogy a támadás húsz percig tartott, és négy műtárgy is felrobbant. Saját biztonsági rendszerre van szükségünk.

Egy ilyen tapasztalat után, mint ez, biztonságban érzik majd magukat az emberek, ha visszatérnek a templomba?

Néhány hívőben eluralkodott a félelem. Ennek ellenére eltökélt szándékunk, hogy segítsünk nekik talpra állni, hogy megőrizzék erős hitüket és azzal vigasztaljuk őket, hogy mindenkit felkeresünk, nemcsak azokat, akik közvetlen érintettek. Az a cél, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki velük, hogy megerősítsük őket, és emlékeztessük őket arra, hogy amikor megvalljuk Istenbe vetett hitünket, ez azt jelenti, hogy lemondunk egész életünkről. Ez az élet csak egy átmenet az örökkévalóságba, és az örökkévalóságnak kell lennie a fókuszpontunkban.

Megerősítette vagy meggyengítette hitüket a támadás?

A híveimmel való találkozás során azt láttam, hogy hitük megerősödött, nem pedig meggyengült. Készen állnak és eltökéltek. Továbbra is imádkozom értük minden nap, a szentmisét pedig a még kórházban lévőkért ajánlom fel, hogy segítsem gyors gyógyulásukat. Az elhunytak lelkéért is misézek, hogy békében nyugodjanak. Végül az egyházközség minden tagjának szándékára ajánlok fel szentmiséket, hogy maradjanak szilárdak a hitben és reményben éljenek.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű