Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Trianon: feladatunk feldolgozni

Közzétéve

Fotó: a hatvani Trianon emlékmű - tothdavid.hu

98 év: ennyi idő telt el a trianoni békediktátum óta. Ha 1000 éves történelmünket nézzük, akkor 98 év nem is olyan sok idő. Ha veszteségeinket nézzük, akkor a közel 100 év felér 1000 évvel. Talán még többel is. A 20. században elveszítettük az első világháborút, azt a háborút, amelyet a Habsburgok erőltettek ránk. A háború után rögtön jött a rózsás forradalom, amely szintén kárt okozott. Később a második világháború vesztes oldalán álltunk, amelybe szintén értelmetlenül került bele Magyarország. Ezt követte a Szovjet megszállás, és a kommunista diktatúra. 1956-ban elvesztettük a forradalmat is. Aztán lassan megérkeztünk a rendszerváltáshoz. Az utca embere, talán cinikusan így fogalmazna: a 20. században nem sokat unatkozott a magyar nemzet.

Az Úr megtestesülésének 1990. évétől más idők járnak térségünkben. Demokrácia van az egész Kárpát-medencében. Az elmúlt 28 évben nem volt sem háború, sem forradalom és területeket sem csatoltak ide-oda. 2020-ra a demokráciában felnőtt első nemzedék eléri 30. életévét. Meglátásom szerint a váltás körül született nemzedéknek kell véghez vinnie azt, hogy a magyar múltat feldolgozzuk. Ezt követően kezdődhet el érdemben a 21. századba való bevezetése a kárpát-medencei magyarságnak. Ezt a munkát elvégezni nem politikus, író, költő vagy tudós feladata. Ez a magyarok feladata. Eddig időnk és lehetőségünk nem volt rendesen szembenézni a múlttal. Gyászolni sem volt időnk, hiszen egyik tragédia követte a másikat.

2020-ban azt az áldást kapjuk majd, hogy Budapesten lesz az Eucharisztikus Világkongresszus. Ez nem egyszerűen a magyar katolikusok számára kiemelkedő esemény, hanem az egész magyarság számára lehetőség a Szent István munkáját megörökölni. Azért használom a megörökölni szót, mert ez azt a jelentést is hordozza, hogy a kapott javakat (szellemi vagy anyagi) életben tartjuk, és magunkénak tekintjük. Kétségtelen, hogy minden magyar számára, legyen az baptista, református, katolikus, evangélikus stb. Szent István azon első királyunk, aki a keresztény utat választotta a magyarok számára.

Az Eucharisztikus Világkongresszus tehát ugyanazon évben lesz megtartva, amikor a trianoni békediktátum 100. évfordulója lesz. A kongresszusok mindenkori célja, hogy emlékeztessék a világot Jézus szavaira:

Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van s feltámasztom az utolsó napon.” (Szent János evangéliuma, 6. 53-54).

A katolikus egyház Jézusnak erre a mondatára is hivatkozik, amikor azt vallja, hogy a kenyér és bor színe alatt valóságosan Jézus teste és vére jelenik meg. Valamennyi protestáns történelmi egyház másképpen látja ezt, azonban abban mindenki egyet ért, hogy Jézus nélkül nincs örök élet. Erről a kérdésről azért tartom fontosnak írni, hogy valóban megértsük: a világkongresszus nem csak egy katolikus esemény lesz Magyarországon, hanem esemény nekünk, kárpát-medencei magyaroknak. Óriási esemény és áldás, mert ez nem politikai indíttatású, hanem szakrális esemény a nemzet életében. Valamiként hasonlatos a Csíksomlyói búcsúhoz, amelyre szintén felekezettől függetlenül rengetegen mennek el. Azért mennek el sokan, mert Csíksomlyó szimbólumává vált a nemzeti kitartásnak, és a nemzet Istennel való találkozásának. Ilyen módon érdemes az Eucharisztikus Világkongresszusra is tekintenie a nemzetnek.

Úgy érzem, van abban valami feladat, hogy ez az esemény Trianon 100. évére esik. Egyedül nem tudjuk értelmezni és feldolgozni a múltunkat. A 100 év nehéz és szomorú sebeit nem tudjuk begyógyítani, ha nem kérjük Isten segítségét. Mi magyarok nem engedhetjük meg magunknak, hogy az utálat tartson minket életbe. Az utálat csak utálatot szül. Bár mi vagyunk a sértett fél, Krisztussal együtt járva (hiszen a kereszténység nem egy kultúra, nem egy filozófia, hanem a kereszténység a Jézus Krisztussal való kapcsolatot jelenti) előbb fel kell számoljuk azokat a sérelmeket, amelyek az elszakadt területek magyarjai és a csonka Magyarország magyarjai között kialakultak: egymást nem szabad kategorizálni, megalázni azzal, hogy az erdélyi magyar román, a felvidéki szlovák, a délvidéki szerb stb. De azt sem szabad csinálni elszakadt területen élő testvérek, hogy a magyarországiakat táposnak gúnyoljuk. Trianon legnagyobb tragédiája elsőként az, hogy az elszakadás ellenségeskedést szült a magyarok között. Csak ezt követően tragédia a területek elvesztése. Be kell fejeznünk a kategorizálást egyszer és mindenkorra. Ez az első nagy feladatunk. Megbocsájtásra és szeretetre van szükségünk, hogy mindezt véghez vigyük. Isten nélkül ez lehetetlen.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

A rendszerváltás után 3 évvel születtem Erdélyben. Katolikus hitem adja életem alapját. Alapszakos bölcsész vagyok, mesteri diplomámat Nemzetközi tanulmányokból fogom megszerezni. Pilinszkytől hallottam Rilke gondolatát először: "Rettenetes, hogy a tényektől sohasem tudhatjuk meg a valóságot." Ez az idézet adja meg cikkeim hangvételének és szemléletének világát. Meggyőződésem, hogy a nemzet jövője az egészséges családokon, mint a társadalom alappillérén múlik a teljes Kárpát-medencében.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű