fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

Úgy akarom szeretni a családokat, mint Krisztus – Marton Zsolt püspök családreferensi körlevele

Közzétéve

Fotó: Váci Egyházmegye

Az alábbiakban Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottságának elnökeként megfogalmazott körlevelét olvashatják.

„Figyelj a Szentlélekre, légy szabad és ne félj” – ezeket a szavakat helyezte a szívembe Bíró László püspök atya, amikor kineveztek utódjául, mint családreferens püspököt. Igyekszem megfogadni a tanácsát, mert nem könnyű egy ilyen nagyszerű előd nyomába lépni. Püspök atyát negyedszázada ismerem. Amikor 1995-ben a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora lett, vele együtt megérkezett a családiasság a Szemináriumba. Egykori kispapjaként, majd később papnevelő munkatársaként, végül rektorutódaként hálával tartozom neki az együtt töltött évekért, és mindazokért a lelki-szellemi kincsekért, amelyeket tőle kaptam. Az idők folyamán atyai barátságába fogadott, és jelenleg is bölcs tanácsadómnak tudom őt. Imádkozom teljes felgyógyulásáért. Püspöktársaim, valamint minden katolikus pap- és világi testvérem nevében ezúton szeretném megköszönni neki a családpasztoráció területén teljes odaadásban végzett szolgálatát, melyben mindvégig hűséges maradt püspöki jelmondatához: Tecum pro te (Veled, érted).

Mi a családreferens püspök küldetése ma? Bíró László püspök atya annak idején kijelölte a családpasztoráció irányát, és munkatársaival nagy utat tett meg. Jelentős részben ezt kívánom folytatni. Püspöktestvéreimmel együttműködve szeretném tovább formálni és segíteni az egyházmegyei családreferensek munkáját, szolgálatukat továbbképzésekkel, lelki napokkal, konferenciákkal is támogatva. Mindenekelőtt azonban arra szeretném buzdítani őket, hogy az egész világ előtt bátran álljanak ki a krisztusi út mellett. Ehhez szeretnék megadni minden tőlem telhető támogatást, együttérzést, figyelmet és szeretetet. Célom folytatni a kapcsolatépítést a lelkiségi mozgalmakkal, segítségére lenni a határon túli testvéreinknek, és ápolni a már létező külföldi kapcsolatokat, többek között az Európai Katolikus Családegyesületek Szövetségével is.

A családreferens püspöknek mindig aktuális hivatása van az életvédelem, a házasságra készülés, a házasság és a család területén. Ennek kapcsán is megszívlelem Bíró püspök atyának a Hívom a családokat búcsúzó soraiban írt szavait: „Ma már egy egészen új világ van születőben az életet, a családot, a személyt illetően. Nagy éberségre, sok-sok erőbefektetésre van szükség ahhoz, hogy határozottan védeni tudjuk azt, amit valóban védenünk kell”. A természetes családban kibontakozó életet pártoljuk és védelmezzük a fogantatás pillanatától kezdve a természetes befejeződéséig. Tudom, hogy a meglévő értékekre egy új pasztorációs modellt kell felépítenünk. A Szentlélek segítségével, az egyház tanítása alapján szeretnék a mai kor kihívásaira választ találni.

A családpasztorációs munkában mindig irányadók a pápák útmutatásai. Egy a családra vonatkozó jelentős dokumentum évfordulója lesz 2021-ben: negyven éve látott napvilágot Szent II. János Pál pápától a Familiaris consortio (A családi közösség) kezdetű apostoli buzdítás. Az előttünk álló évben szeretném a figyelem középpontjába állítani ezt az írást.

Szent II. János Pál rendkívüli mélységű öröksége a test teológiája, amely irányt mutat a házasságra készülők, a házasságban és családban élők számára a mai átszexualizált korban. Üzenete az, hogy az elkötelezett, boldog élet lehetséges. Családpüspöki működésem során igyekszem a szentéletű pápa tanítására támaszkodni.

A családpasztorációnak rendkívül fontos eleme a kommunikáció. Bíró püspök atya szép műfajt teremtett a Hívom a családokat című rendszeres üzeneteivel. Ezt egyrészt oly módon szeretném folytatni, hogy időnként írásban szólok katolikus testvéreimhez és minden jó szándékú emberhez. Másrészt – alkalmazkodva a mai kor igényeihez –, rendszeres időközönként rövid videó üzenetben beszélek aktuális kérdésekről az egyház tanításának fényében.

Az egyház ugyanis azzal is segíteni akarja a családi életet, hogy a tanítás igazságával kereteket teremt, szabályokat ad. Az egyház biztonságot és boldogságot adó közösség az élet kibontakoztatására, ahol Krisztus szeretet törvénye az összetartó erő.

Egy tudományos kísérlet során egy csapat embert küldtek föl egy tetőteraszra, ahol nem voltak védőkorlátok. Az emberek a terasz közepén tömörültek össze, nem mertek elmenni a széléig. Ugyanezt a csoportot újból fölküldték úgy, hogy már megépítették a korlátokat. Az emberek betöltötték az egész tetőteret, gond nélkül elmentek a korlátokig. Hasonlóképp a jó törvények teremtik meg a biztonságos környezetet a boldog élethez. Családreferens püspökként Krisztusnak az egyház által adott örömét és megtartó erejét szeretném képviselni családjaink és minden jó szándékú embertársunk felé.

Mélységesen egyetértek családreferens elődöm következő megnyilatkozásával: „Szellemi harcban állunk, ezért fogadjuk szívünkbe a családok nagy pápájának, Szent II. János Pál pápának szavát: Elkötelezettségre és imádságra van szükség korunkban az egyik legveszélyeztetettebb intézmény, a család, a társadalom alapsejtje érdekében, mert elméletileg és gyakorlatilag egyre erősebben támadják a bomlasztó erők.” (Hívom a családokat – 2020. október) Az élet és a család védelmének érdekében nyitott vagyok az ökumenikus párbeszédre, és nagyra értékelem azon világi vezetők fáradozásait is, akik nemcsak szavaikkal, hanem tetteikkel is az élet pártján állnak. Én és munkatársaim irgalommal és szeretettel fordulunk minden embertársunk felé, azok felé is, akik másként gondolkodnak a családról mint mi, akik teljes hűséggel követjük az egyház tanítását.

„Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét… Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát… Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” (Ef 6,13-17)

Kedves Magyar Családok!

Szeretném megköszönni, hogy kitartotok! Szeretném, hogy tudjátok: az egyház veletek van, imádkozik értetek. Arra biztatlak benneteket, hogy tekintsetek Jézusra, kapaszkodjatok bele, Ő velünk van életünk minden körülményében. Azt akarja, hogy mi is próbáljuk meg szeretni egymást minden helyzetben. Vele sikerülni fog. A jelenlegi pandémia miatt még nehezebb helyzetbe kerültünk, mert ez a próbatétel kikezdi életünket, családon belüli kapcsolatainkat. Ám a krízis, a válság mindig új lehetőség forrása is. Föl kell fedeznünk, hogy idősek és fiatalok, mind egymásra vagyunk utalva. A különböző generációk egymást támogatva tudnak előre haladni az élet útján. Merjünk őszintén és mélyen beszélgetni egymással, nyíltan kimondani a gondokat! Ne az elkerülést, a „szőnyeg alá söprést” válasszuk! Ebben nem vagyunk egyedül: velünk van Krisztusunk és egyházunk.

Az advent, az Úrjövet, a karácsonyra, a Gyermek születésére való készület kiemelt lehetőség mindannyiunk számára. Várakozásban vagyunk: várjuk a járvány végét, várjuk életünk jobbra fordulását, várjuk éltünk Megváltóját, Boldoggátevőjét, Beteljesítőjét. Kívánom, hogy adventi családi várakozásunkban találkozzunk a bennünket végtelenül szerető, minden körülmények között velünk lévő Isten Fiával. Az Ő átölelő szeretetét tapasztaljuk meg családi életünk mindennapjaiban és majd a karácsony meghittségében!

Vác, 2020. december 8.

                                                                                              Marton Zsolt váci megyéspüspök
                                                                                             az MKPK Családbizottságának elnöke

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Család

A kisebb költségvetésű esküvők tartósabb házasságokhoz vezethetnek, derül ki egy tanulmányból

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Úgy tűnik, hogy az esküvőre fordított összeg nagysága nem feltétlenül arányos a pár boldogságával.

Amikor az emberek a házasságkötésen gondolkodnak, az egyik legfőbb akadályt az anyagiak jelentik, hiszen egy hatalmas, sok vendéget felvonultató esküvő többe kerülhet, mint egy ház. De érdekes módon a nagy összegekből megrendezett házasságkötés nem feltétlenül eredményez boldog párkapcsolatot.

Ezt mutatja egy brit tanulmány, amely a Marriage Foundation (Házasság Alapítvány) megbízásából készült – írja a Daily Mail. Azok a párok, akik egyszerű szertartást választanak, statisztikailag nagyobb valószínűséggel maradnak együtt.

A megkérdezettek közül azoknak a pároknak a 10%-a, akiknek az esküvője több mint 20.000 fontba (kb. 26.600 amerikai dollár) került, három éven belül elvált. Más szóval: a drága esküvő megrendezésére koncentráltak, megfeledkezve arról, hogy az életük hátralévő részét együtt fogják tölteni. Sara Davison így nyilatkozott a Daily Mailnek:

Egyes esküvőknél a házasságkötés az esküvő megrendezéséről szól, semmi másról. Tehát a házasságkötés napja, a drága ruha, a gyönyörű vidéki kastély, mindez háttérbe szoríthatja a házasságkötés valódi célját. Aztán amikor az esküvő napja véget ér, ott ülsz, nézed az asztal túloldalán azt a személyt, akihez hozzámentél, és arra gondolsz, hogy “Az esküvő jó volt, de ez itt most valami egészen más”.

Harry Benson, a házasságpárti kutatóközpont kutatási igazgatója azt is hozzátette: “A drága esküvők esetében nagyobb az eladósodás kockázata is. Számos adat igazolja az ezzel kapcsolatos korábbi amerikai kutatásokat.”

Ugyanakkor azoknak, akik 10 vagy annál kevesebb vendég részvételével tartottak szertartást, a 34%-a egy évtizeden belül elvált (ami majdnem kétszerese a teljes minta átlagos válási arányának). A tanulmány szerint a több vendég jelenléte “megerősíti a döntést, hogy elkötelezik magukat egy személy mellett, és kizárnak minden más választási lehetőséget”.

Ezek az eredmények nagyon hasonlítanak egy korábbi, a CNN által ismertetett amerikai tanulmány eredményéhez. “Összességében eredményeink kevéssé támasztják alá az esküvői ipar azon általános üzenetét, miszerint a jó házasság titka a pazar esküvő” – mondta Andrew M. Francis kutató az amerikai hírportálnak.

A több vendég és az alacsonyabb válási arány összefüggését kommentálva elmondta: “Ez a közösség jótékony hatását bizonyítja, vagyis azt, hogy a barátok és a család nagyobb támogatása segíthet a párnak átvészelni a házasság kihívásait. De az is lehet, hogy azok a párok, akiknek sok barátjuk és családtagjuk van, olyan típusba tartoznak, akik kevésbé döntenek a válás mellett.”

A megfelelő indítékok megléte

Nem egy pazar, több százezer dollárba kerülő buli teszi működőképessé a házasságot. Ami miatt egy pár hosszú éveken át együtt marad, az a házastársak közötti szeretet, a család fenntartásának vágya, a kölcsönös tisztelet, az intimitás, a partnerség, a lelki rokonság, a megértés, a társas együttlét, a közös projektek és tervek a közös élet felépítésére, valamint az Isten előtti elkötelezettség. Az anyagi megfontolások (a jó megélhetés alapjain túl) nem tartoznak – vagy legalábbis nem szabadna belekerülniük – ebbe az egyenletbe.

Végső soron nagyon fontos, hogy a megfelelő okokból házasodjunk össze. Sajnos vannak, akiket olyan okok vezetnek a házasságkötéshez, amelyek idegenek a házasság valódi céljától: anyagi érdekből házasodnak, vagy azért, hogy elhagyják a szülői házat, hogy teljesüljön gyermekkoruk álma, hogy olyan esküvőjük legyen, mint egy hercegnek vagy hercegnőnek, vagy egyéb kényelmi vagy illendőségi okokból. A házasság nagy boldogság forrása lehet, de odafigyelést, munkát és állandó karbantartást igényel.

Nem szabad más okból megházasodnunk, mint azért, mert szeretjük azt a személyt, akivel házasságra lépünk, magát a házasságot pedig egy életre szóló szentségi köteléknek tekintjük, amelyben a házastársak támogatják és kiegészítik egymást. És ha jó döntést hoztunk, akkor a szertartás mérete és a vendégek száma lesz a legkevésbé fontos tényező.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

A párkapcsolat aranytartalékai – Dr. Gyuris Petra előadása – VIDEÓ

Közzétéve

Az együtt töltött idő hossza és a párkapcsolat változása címmel tartott előadást Dr. Gyuris Petra pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének tanára a Pálos Lelki Központban.

„Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.”

– mondta egykor John Lennon, akinek idézetével a párkapcsolatok, a házasság kérdéskörének mélységére utal, és kijelenti, hogy az esetek többségében nem készülünk fel eléggé a párkapcsolatra, a családi kapcsolatokra, a gyerekvállalásra és gyereknevelésre. Ezért Dr. Gyuris Petra előadásában Bader és Pearson (1988) által meghatározott fejlődési szakaszok mentén mutatja be a házasság szakaszait, segítve ezzel jobban megérteni a férjben és a feleségben így végbemenő folyamatokat. Rávilágít a problémák gyökerére és esetleges megelőzésére is.

A párkapcsolatnak, a házasságnak kell hogy legyenek „aranytartalékai”, melyekből táplálkozva a nehézségek és a krízisek könnyebben vehetők, és amely sokszor megakadályozzák, hogy az életre szóló házastársi kapcsolat válással végződjön. A Pálos Lelki Központban jelenlévő közönség bevonásával Dr. Gyuris Petra feltárja a lehetséges aranytartalékokat, míg annak mozgósításáról is beszél. Szó esik arról, hogy melyik szakaszban jó, ha születik a gyerek, illetve mit lehet tenni, hogy a gyerek nevelése ne távolítsa el a feleket.

A videófelvétel a Katolikus.ma Olvasóinak adománya révén készült. Ha tetszik amit csinálunk, akkor itt támogathatsz bennünket! Köszönjük!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Valóban nélkülözhetetlen a családban végzett imádkozás?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Corinne SIMON I CIRIC

A fárasztó napok után, a fürdést és a vacsorát követően, a legtöbb szülő azért talál fizikai erőt a gyermekeivel való közös imára.  Ez bizonyára fontos pillanat, amelyről gyorsan kiderülhet, hogy nehéz nyugalomban és összeszedetten megvalósítani. Nos, ha feszült az otthoni légkör, lehetséges a családi ima elhagyása?

Ma este Mária kicsit haragszik a gyerekeire, a férjére, önmagára és még Istenre is, aki úgy tűnik, semmit nem tesz, hogy megkönnyítse a családi találkozást az esti imában. „Mindenki épp csak odavonszolja magát, annyira keserves az egész, nem tudom, mire jó” mondja csüggedten a háromgyermekes anyuka. Valóban kell hozzá ragaszkodni? „Kötelező” a családi ima? Igen az, mivel egy család nem hagyhatja el az imát.

Bizonyos családok arra hivatottak, hogy többet imádkozzanak, mint mások. Ugyanakkor minden család hivatott imádkozni. De vigyázat, ne csökkentsük le a családi imát az esti imára. Számos alkalom van, amely vallási értelmet ad a család mindennapi életének: ilyenek az étkezés előtti áldás, iskolába menet az autóban elmondott ima, az ünnepi események rituáléja, az ünnepélyes vasárnapi reggeli, a temetőben a család halottaiért elmondott ima… Az Isten felé irányuló figyelem ilyen sokasága készíti elő, majd lehel életet a családi imába.

A családi ima akadályai

Reggel az óramutatóval való versenyfutás akadályozza legtöbbször a kis csapat gyülekezését közös imára. A hit a családon belül leggyakrabban az esti imában nyilvánul meg, de ez sem könnyű. Szétdarabolt életek, szétszórt napok, állandó rohanás, felgyülemlett fáradtság, sokféle elvárás, váratlan programok, a lélek nehézsége, testi ernyedtség, mind megannyi tényező, ami miatt „az ima” gyakran „gályarabságra” emlékeztet. „Tinédzsereink nyögnek vagy bojkottálnak, a kisebbek húzódoznak, verik a tam-tamot vagy civakodnak. Félek, hogy ez az ima elriasztja őket az imádkozástól!” – mondja Izabel, öt gyermek édesanyja.

Vannak más, belső akadályok : egy apa, aki szerénységből, igénytelenségből vagy individualizmusból vonakodik ettől a közös aktustól, vagy az egyik házastárs, aki nem osztja házastársa hitét, vagy annak nyilvános megvallását, esetleg egy tinédzser, aki azzal fenyeget, hogy balhét csinál…  A 14 éves Jeromos például nyílt ellenségességet mutat az esti ima idején, grimaszol, gúnyolódik, elutasítja a részvételt. Isten az, akit visszautasít? Az imát, vagy éppen a családi imát?  A különbség nem árnyalatnyi.

„Számos kamasz zavarban van, ha hozzátartozóival kell imádkoznia. De ha nem akarunk részt venni a családi imában, az nem annak a jele, hogy elutasítjuk az Urat vagy az imát” – jegyzi meg Élisabeth, négy gyermek édesanyja. „A családi ima a békesség helye kell legyen, nem a viszályé és a „nyomásgyakorlásé – folytatja.  – Nagyobb gyermekem rendszeresen ekkor határozza el, hogy zuhanyozik, férjem feltűnően belemerül az újságjába… De annyi baj legyen!  Talán eljön majd az idő, amikor képesek leszünk együtt imádkozni… addig is, nem fogunk ezen vitatkozni. Az igazán rossz példa lenne.”

 „Ez egy szerény ima … de a miénk!”

Az esti ima nem édes utópia csupán? Nem az, ha két feltétel teljesül: igazán akarni kell és nem kell a lehetetlent akarni. „Egy bizonyos tökéletességre törekvés majdnem megölte az imánkat”- mondta el Bernard. Valódi liturgiáról álmodtunk? Kínkeservesen érkeztünk el egy szegényes kis háromperces imához. Majdnem feladtuk, de aztán azt mondtuk magunknak: „Nem. Ez egy szerény kicsi ima … de a miénk”. Azt gondolom, Isten egyetért ezzel. Ha kevés is, amit megtehetünk, de azt meg kell tennünk. Az Evangéliumban a kenyérszaporító Fiúnak csak öt kenyere és két hala volt, de azokat odaajándékozta…”

Erik, négy gyermek apja, fatalista mosollyal vallja be: „Teréz anya azt mondta, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad, nos, nálunk ez fordítva van. Amikor együtt imádkozunk, összeverekszünk! Ezért úgy határoztunk, hogy csak a szombat esti imát őrizzük meg, de azt mini-liturgiává teszünk.  A hétköznap estéken meg barkácsolunk…”

Ha törik, ha szakad, meg kell-e tartanunk a napi imát? A vélemények megoszlanak. Egyesek a rendszerességhez ragaszkodnak, mint olyan erőhöz, hűséghez, ritmushoz, amely megkönnyíti a rítust. Mások, gyakran szükségből hajlanak a hosszabb idejű, de ritkább imaalkalmakra. „ A fontos, hogy megtaláld a ritmusodat, mondta Georgette Blaquière francia katolikus teológus és esszéíró. Néha jobb, ha csak hetente két-háromszor vagy vasárnap imádkozunk a családban. A fontos, hogy ezt igazán „Istenért” éljük meg, úgy éljük meg, mint olyan időt, amelyet valóban Neki szentelünk. Túl gyakran állunk meg az ima „pedagógiai” aspektusánál. Arra törekszünk, hogy gyermekeinket a hitre neveljük, de összetévesztjük „a célt” és a „következményt.”

A személyes imát nem szabad elhanyagolni

Az ideális persze az, ha sikerül hozzászoktatni a családot a keresztény élethez, azért, hogy a gyermek a hitnek ebben a „fürdőjében” nőhessen fel és fejleszthesse az ima iránti elkötelezettségét. De ez az ideális… A sürgős a személyes ima útjának újra megtalálása, amikor azt elvesztettük. Ez a személyes ima a családi ima igaz forrása.  Személyes ima nélkül fennáll a kockázat, hogy a családi ima csupán homlokzat lesz, amely egy napon megreped. A családi ima valójában nem helyettesíti sem a szülők, sem a gyermekek részéről a szív csendjében folytatott személyes párbeszédet Istennel. Ellenkezőleg, a családi imának kell minket oda elvezetnie.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű