Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Ügyfélszolgálati szeretet – Miért hagyják el a katolikusok az egyházat?

Közzétéve

Az Amerikai Egyesült Államokban kíváncsi volt David Michael O’Connell Trenton egyházmegye püspöke, hogy miért hagyják el a katolikusok az egyházat. Felméréseket készítettek, és ezeket később publikálták. A kérdőívekben a lehető legőszintébb válaszokat keresték. Alapvetően két kategóriára oszthatjuk a válaszokat: vannak akik azért hagyták el, mert úgy érzik, hogy az egyház nem halad az időkkel és túl konzervatív. Olyan kérdésekre kell gondolnunk itt, mint a női papság, vagy az azonos nemű házasság, fogamzásgátlás, abortusz stb. A második kategória azok csoportja, akik áldozatul estek az egyház „ügyfélszolgálatának”, ahogyan Barron Robert Los Angeles-i püspök fogalmaz.

Az első kategória kérdését nézzük meg egy példán keresztül. Vessünk egy pillantást az abortuszra ehhez. Az egyház feladata és hivatása, hogy a világnak közvetítse az evangéliumot. Mivel ez mindig az élet felé mutat, ezért az egyház nem mondhat igent az abortuszra. Akik tehát ezért hagyják el az egyházat, voltaképpen az evangéliummal nem értenek egyet. Itt tehát nincs mit tenni.

Tovább haladva, nézzük meg mit ért Barron püspök az „ügyfélszolgálat” áldozatai alatt. Sokan azért hagyták el a vallást, mert amikor kapcsolatba léptek az egyházzal mint intézménnyel nagyot csalódtak. Azt éltek át például, hogy a helyi plébánia irodavezető nagyon arrogáns, nem kedves, nem segít, nem beszél szépen stb. Voltak akik a papok részéről érezte ugyanezt. Mások arra hivatkoztak, hogy a szentbeszédek sokszor unalmasak, és nem nyújtanak semmi konkrét segítséget az életben. Hiányolják tehát a prédikációban azt a személyes találkozást és válaszadást, amelyet Jézus életében látunk olyan sokszor. Továbbá érdekes módon sokan azt bánták, hogy amikor kezdtek nem járni a közösségeikbe, akkor senki sem kereste őket. Ekkor azt a fájdalmat érezték, hogy senkit nem érdekel az eltávolodásuk.

A nagy cégek óriási energiát fektetnek az ügyfélszolgálataik jó működésébe, hiszen ez fogja biztosítani a cég fennmaradását, és a vásárlók bizalmát. Én magam is dolgoztam ilyen helyen, és amikor a telefont felvettem, akkor hangommal és hozzáállásommal azt az intézményt képviseltem, amelynek dolgoztam. Nem véletlenül halljuk annyiszor a szentek életéről, hogy egyszerűen tették, amit tenni kellett hittel. Mindnyájan akik keresztények vagyunk, végső soron a Szentháromság Kft. ügyfélszolgálatán munkálkodunk. Akik az egyház intézményeiben dolgozunk (és az életben is), tudatában kell lennünk, hogy a kis feladataink, mint egy levél megválaszolása, vagy egy telefonhívás lebonyolítása, nagy hatással lehet valaki életére: negatív vagy pozitív irányban.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Reflexió

Ne szimulálj!

Közzétéve

Fotó: Getty Images

Próbálom élvezni a meccset. Agyam, szívem csak úgy issza a szemet gyönyörködtető passzokat, beíveléseket, a váratlan ellentámadásokat, a szebbnél szebb kombinációkat és labdakezeléseket, bele sem merek gondolni, hogy bizony a 114 km/h-val száguldó pontrúgásokat egyáltalán hogy lehet kivédeni. Megértük azt is, hogy van már Suarez-harapás, negyedik cserejátékos, videóbíró, s azt is, hogy a brazilok már annyira katolikusok, hogy egymás érzékenységére való tekintettel már nem is szabad keresztet vetniük.

De azért van egy „primadonnájuk” Z-generációs frizurával, tetkókkal, akinek elbűvölő játéka eltörpül a mellett, hogy ő a nebántsvirág, hogy ő mindent megengedhet magának. Rájátszik arra, hogy a nimbusza már az egeket súrolja. Van benne lópor bőven. Azt hiszi, bolondját járatja az ellenféllel, a bíróval, holott csak saját magát teszi nevetségessé. Úgy tud a pályán szenvelegni, olyan gyönyörűen fetreng percekig, az ember azt hinné, már rég a sürgősségen kellene lennie, hogy életet leheljenek belé. Még messze a döntő, de már ellenszenvessé vált. Bizony, Neymarról van szó, nem másról. Akinek pólóján még nem olyan rég „100 % Jézus” felirat virított. Ki is akadt rá a mexikói edző, de még a fiatal dán kapus édesapja, Peter Smeichel is rendesen. Egyenesen a FIFÁ-nak üzenték: elég már a bohóckodásból!

Azokért a gyermekekért is húzták meg a vészharangot, akik ott vannak a lelátókon, vagy a tévé előtt izgulnak, mert életük ideálja, példaképük ez a csodaszámba menő labdazsonglőr, mert rádöbbenhetnek, talán túl idejekorán, hogy a király meztelen… Hogy a nagy sztárság és zsenialitás mellett, vagy inkább mögött mennyi pénz, mi több: hátsó szándék, színészi mutatvány rejtőzik. Igaz, hogy a pályán nem kereshetünk erkölcsöt, no de mégis. Meddig lehet elmenni az alakoskodásban? Amikor bolhából elefántot csinálunk, amikor valójában nem az van a való életben, amit a tévén keresztül látsz. Akkor már gyermekeink is egy világméretű átverés áldozatai. Eszembe jut a gyermekkoromban, orosz órán tanult mese a képeskönyvből, melyben egy róka, mikor észrevette, hogy egy halász jön arrafelé, szánjában tele halakkal, döglöttnek tettette magát, a bácsi feldobta a halak közé, aztán a róka szép csendesen kidobálta a halakat és lelépett. Mire a paraszt visszanézett, a szán üres volt: se róka, se hal.

A színlelés, a szimulálás ősi emberi képesség. Talán a vadászattal függ össze, talán a túléléssel, talán a szabad, rosszra hajló akarattal – talán mindegyikkel –, tény, hogy bennünk van. S ha átveszi a kezdeményezést, személyiségünket annyira szétroncsolja, hogy csak. Igaz, hogy léteznek tudományos kísérletek, ahol valós helyzeteket szimulálva méréseket végeznek, következtetéseket vonnak le, hogy tanuljunk belőlük, megelőzzük a nagyobb bajt, elkerüljük a veszélyt, felkészüljünk a még rosszabbra, tapasztalatokat gyűjtsünk a túléléshez, de itt az erkölcsi alapállásról van szó.

Neymar imádkozik – Fotó: couriermail.com

Egyházi törvénykönyvünkben is ezért szerepel házassági akadályként. Az utóbbi évtizedekben gyártottak már marihuána hatásait szimuláló szemüveget, modelleztek már számítógépes csillagok háborúját, szimuláltak élethűre sikeredett bankrablást, terrortámadást, repülőszerencsétlenséget, atomrobbantást, meteor-becsapódást, javarészt természettudományos alapon, és hát a kísérletezés újabb és újabb fázisaiból jószerével mindig tanulhatunk valamit. De amikor az ember, mint erkölcsi lény, szabad akarattal megteheti és meg is teszi a rosszat, rájátszva a többség általános értékítéletére, kihasználva a bizalmat, akkor azzal nem elősegíti, hanem hátráltatja a közösség javát. Akkor visszaél helyzetével, hisz csak mímel, utánoz, imitál. Önmagáról egy hazug képet mutat, és ezzel megtéveszt másokat is. Príma alakítás: mintha eredendően jót tenne, közben mégiscsak csal. Az igazságot hazugsággal leplezi. Sőt fordítva még durvább: a hazugságot igazságnak állítja be… A képmutatóknak sokszor szemébe mondta Jézus: olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, belül tele vagytok rothadással…

Ha elharapódzik a sunyiság, ha mindig csak megúszni akartunk, ha a dolgoknak folyton csak a könnyebbik oldalát keressük és kibújunk a felelősség alól, ha csak az a fontos, hogy sajnáltassuk magunkat, vagy előnyt kovácsoljunk abból, hogy a másik jóhiszeműségét kihasználtuk, sőt azzal visszaéltünk, – akkor hol van a lelkiismeret? El lehet ugyan altatni, ki lehet magyarázni, de benn, mélyen, tudom, hogy ez hazugság volt. Istent azonban nem lehet átverni sem önsajnálattal, sem látszólagos jócselekedetekkel. Ő átlát rajtunk. Azt szeretné, ha mi is áttetszőek lennénk. Hogy a gondolat-szó-tett passzoljon egymáshoz. Akkor sírjak, ha valóban indokolt, akkor örüljek, amikor tényleg okom van rá. Ne trükközzek, csak azért, hogy a látszatot fenntartsam, hiszen a tükör úgysem hazudik.

Neymar fekszik a földön a 2018-as Labdarúgó-világbajnokságon a Brazília és Mexikó között zajló mérkőzésen Fotó: AFP PHOTO / Kirill KUDRYAVTSEV

Istennek akarjak tetszeni, ne az embereknek.

A brazil focista esete pont azt példázza, hogy a bizalommal, az egyértelmű szeretettel, a segítségnyújtással, a jóhiszeműséggel való visszaélés társadalmi méretű sebeket ejthet. Emiatt inog meg a tekintélytisztelet. Evégett válik mindenki gyanakvóvá, emiatt nem tudunk nyugodt szívvel örülni sem a magunk, sem mások sikerének. Mert ha felkorbácsoljuk a bennünk lappangó rosszindulatot, hátsó szándékot, becsvágyat, akkor nemcsak a fair play, a tiszta játék értelme kérdőjeleződik meg, hanem egymással való kommunikációnk is hazug, becstelen lesz. Csoda-e, ha politikai, gazdasági téren gyakran keressük a mögöttes összeesküvés-elméleteket?

A sátán a hazugság atyja. Állandóan bővíti a hazugság, az álszenteskedés, a mímelés, a megjátszás repertoárját. Ránk terelődik a figyelem, még a videóbíró is elhiszi, hogy tényleg megrúgtak, tényleg nagyon fáj. Aztán röhög a markába, hogy a másik így kapott egy sárgát… Az ilyen áron szerzett dicsőség hamar megkeseredik. És az utókor nem a szép játékra fog emlékezni, hanem arra, micsoda színészi teljesítményt nyújtott ez a sportember, majdnem kigurult a pályáról.

Neymar és a hozzá hasonló focisták művi vonaglásai erkölcsi érzékünket is tesztelik. Hiszen az ilyen látszatszenvelgések legalább annyit ártanak a szép játéknak, a sport tisztaságának, mint a durvaság, vagy a pénz. Egyfajta társadalmi lakmuszpapír ez: alázat nélkül szánalmas, nevetséges bohóccá válik még az is, aki úgy érzi, ennyi pénzért már több mindent megengedhet magának.

Pedig kár lenne érte, s a fociért is.

A szerző római katolikus pap. A cikk eredetileg itt jelent meg.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Reflexió

A székely bácsi, aki már a kapuban is tanúságot tesz hitéről

Közzétéve

A székelykapu ábrázolja a székelyek jelenét, jövőjét, múltukat és felekezeti hovatartozásukat – mondja a felvételen látható Fábián Gergely korondi népművész, aki elmeséli a kapuján látható szimbólumok jelentését. Íme:

A hang bekapcsolása a videó jobb alsó sarkában történik.

A Székely kapu…

Publicată de Zoltán Árva pe Miercuri, 30 Mai 2018

Amint láthattuk, a székely ember bátran, sőt büszkén felvállalja múltját, történelmét és hitét. A kapu egy névjegykártya, mely az e mögött élő család életfilozófiáját is tükrözi.
“Áldás a bejövőnek, béke a kimenőnek” -áll a kapuba vésve.
Kövess minket Facebookon is, Lájkolj és iratkozz fel, hogy elsőként kapj értesítést bejegyzéseinkről.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Reflexió

Böjte Csaba testvér az asztrológiáról

Közzétéve

Szerző:

Fotó: felvidék.ma

Csaba testvér a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, honlapján egy rövid bejegyzésben osztotta meg véleményét az asztrológiáról. Elmondása szerint sokan kérdezik véleményét az asztrológiáról. Íme a válasza, mely kétség kívül egy szeretetteljes, építő kritika:

Sokan kérdik, hogy mi a véleményem az asztrológiáról?! Meg kell tanulnod az emberekből a jót kihozni… mert nem a csillagok a bolygók irányítják az emberek viselkedését, hanem te magad! A te mosolygó, szelíd, kedves jóságod, jobbá teszi a világot! A te sértődékeny, durva, arrogáns viselkedésed környezetedben élőkből durva, rósz dolgokat hoz felszínre… Hiszem, hogy megváltozna a világ, ha nem a messzi bolygók állását fürkésznék a jósok, hanem szeretettel arra biztatnának, hogy magunkat és egymást hogyan tehetnénk türelmesebbé, kedvesebbé,  ízes, jó kedvű embereké!!

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Népszerű