Igen, az állandó otthonlét áldozatot jelent, de a család az a hely, ahol megtanulhatjuk az igazi szabadságot!
Kötelesek vagyunk otthon maradni, kénytelenek vagyunk minimálisra csökkenteni a kijárást saját magunk és mások érdekében, megszüntetve minden, családunkon kívüli találkozást.
Azonban így is van mellettünk „felebarát”: a házastársunk és a gyerekeink.
Igaz, hogy nincs annál rosszabb helyzet, amikor a gyerekeket a szüleik kötelezik valamire, még ha olyan dologra is, amire egyébként vágyakoznak. Hajlamosak vagyunk elutasítani a “kötelességeket” és követelni a szabadságjogainkat, amelyeket korlátozni akarnak.
Most minden bizonnyal a történelemnek egy olyan kényes időszakában vagyunk, amikor kénytelenek vagyunk “kizárni a világot a lakásunkból”.
Bizonyára kevesen mondanák közülünk, hogy a túlhajszolt munkanapokon ők sohasem vágyakoztak arra, hogy végre otthon lehessenek kikapcsolódni, pihenni vagy csak egyszerűen a családnak élni.
Nos, most pont ezt kérik tőlünk ezzel a szükségintézkedéssel: Maradjunk otthon!!!
Miért ne használnánk ki ezt a lehetőséget, bár most kényszerítve vagyunk rá, hogy a modern társadalom felgyorsult tempója miatt feláldozott családi életünket újra a magunkévá tegyük?
Mi ebből az elgondolásból indultunk ki:
Davide és Daina vagyunk, 2013 májusában házasodtunk össze. Két eleven kisfiunk van: Matteo öt-, Michele pedig kétesztendős.
A mindennapi feladatok közepette sokszor kifejeztük már azt a vágyunkat, hogy mindannyian együtt lehessünk és az ezer kötelezettség miatt ne áldozzuk fel a családot.
Még ha ebben az esetben nehézségekbe is ütközik, mivel a kizárólagosan négy fal közé bezárt élet nem a legjobb, egyre inkább felfedezzük a nyugodt együttlét értékét. Az idő értékes valami, amely általában gyorsan rohan el, de ezekben a napokban lassú és „szent”.
Fedezzük fel újra a reggelenkénti együtt ébredés szépségét…
Milyen jó, hogy idegeskedés és izgatottság nélkül élhetünk, az iskolába és a munkahelyre való rohanás helyett pedig nyugodtan megreggelizhetünk, senkit nem kell siettetni.
Új játékokat találhatunk ki, még ha néha veszekedésbe is fajul a testvérek között, és repülnek a játékok vagy lökdösődés lesz a vége.
Újraébredhet bennünk a gyengédség, a csókok, az ölelések, (ami mostanság a társadalomban tiltott, de a családban élvezhetjük), a mosolyok, amelyeket a sietség sokszor elfeledtet velünk.
Felfedezzük, milyen jó és szórakoztató dolog a táncolás, még ha apa söprűnyélhez hasonlít is tánc közben és nagyon nevetséges! Anya pedig úgy beindul, hogy észre sem veszi, hogy a szomszédok az erkélyről meglátják és őrültnek tarthatják.
Rájövünk, milyen jó is együtt főzni, mosogatni, a mosott ruhákat hajtogatni vagy porszívózni a társunkkal beszélgetve és tréfálkozva.
Milyen csodálatos érzés újra együtt menni aludni a férjünkkel, ami nem is olyan megszokott nálunk, mivel gyakran éjszaka dolgozott.
Egy szó mint száz, újra Családnak érezzük magunkat!
Mint keresztény család még csak azt szeretnénk mindenkinek (saját magunknak is) mondani, hogy az ebben a nehéz időben ránknehezedő, de szükséges kormányrendeletek ellenére is ez a megfelelő időszak arra, hogy törődjünk egymással, elsősorban családtagjainkkal, majd a lakóhelyünk-beliekkel és végül összes honfitársunkkal is.
Ezt az időszakot használjuk fel testi épségünk, valamint szívünk és kapcsolataink megóvására.
Éljük meg teljességében ezt a nagyböjtöt és tényleg érezzük át úgy, mint Krisztus feltámadásának előkészületét szívünkben! Járuljunk hozzá a társadalom mielőbbi újjászületéséhez, amiért MINDANNYIUNKNAK tennie kell!
Ahogyan Don Pino Puglisi, a maffia által megölt pap mondta :
“Ha mindenki tesz valamit, minden megváltozhat”.
Forrás: Aleteia
Fordította: Galgóczy Edit
