„…Emeljétek fel fejeteket, mert elérkezett megváltásotok!” (Lk 21, 28)
Nehéz helyzeteinkben Pio atya szép hasonlata segíthet. Ő azt mondja: ez a világ olyan, mint amikor egy kis gyermek a varrogató édesanyja lábánál ül, és időnként feltekint édesanyja munkájára. Alulról nem lát mást, mint összevisszaságot, fura vonalkákat, és nem érti édesanyja munkájának értelmét, így ki is fejezi nemtetszését. Ekkor az édesanya lehajol, és megmutatja gyermekének a kézimunka színét. A gyerek pedig elcsodálkozik a kézimunka szépségén és megérti azt, hogy a munka fonákjának túloldalán csodálatosan szép annak színe, ez adja meg annak értelmét.
Az egyetlen helyes magatartás minden nehéz helyzetben ez: megállni és felemelni tekintetünket. Felülemelkedni azon a helyzeten, amelyen nem látunk át. Ha ki akarunk jutni a ködből, fel kell emelkednünk a magaslatra, és minden másképp látszik. Minden tetőről látni a napot.
A sok ellentmondás, a sok okoskodás inkább lehúz, mint felelemel. Az Istennel való állandó kapcsolattartás segít csak abban, hogy fejünket felemelve, felülemelkedjünk a ködön. Ha őszinte vággyal emelem fel tekintetem és szívem, Ő is lehajol és megmutat valamit Önmagából, ami segít a felemelkedésben. Felemel.
Emeljem fel tekintetemet és szívemet, hogy Felülről kérjem a választ és sohasem Kívülről. Kívülről sohasem kapok biztos választ. Ha Felülről kérem, Belül megértem.
Ezt a megértést kérhetem magamnak, kívánhatom másnak. Ez a legjobb!
Áldott Hetet!
