Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” Így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?”Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.” (Mk 3,32-35)
Bizonyára ismerős az az érdekes és humoros mondás, hogy amikor átjutunk a másik világba, három dolgon fogunk meglepődni: az egyik az, hogy olyanokat látunk Isten közelében, akikről nem is gondoltuk volna. A másik, hogy – akikről azt gondoltuk, hogy ott vannak, azok nincsenek ott. S a harmadik: legnagyobb meglepődésünkre, mi is ott vagyunk. ☺
Komolyra fordítva a szót és anélkül, hogy valakit is elítélnénk, különféle emberek jelenhetnek meg lelki szemeink előtt:
- olyanok, akik sokat beszélnek Istenről, áradoznak Róla, templomba járnak rendszeresen, de közben másokról is szívesen beszélnek – és nem feltétlenül jót. Röviden: sokat pletykálkodnak.
- vannak olyanok is, akik szintén mindennap újrakezdenek. Bukdácsolnak, elesnek, beismerik, felkelnek, igyekszenek… olyan szép ez…
- vannak olyanok is, akik – a vallásukat gyakorló emberek számára szinte érthetetlen módon – szeretetben élnek, és nem is tartják magukat különösebben vallásosnak… Ez utóbbiakról szól az a szentírási jelenet, amikor a tanítványok elmesélik Jézusnak, hogy láttak valakit, aki az Ő nevében ördögöt űzött és ők megtiltották neki. Mire Jézus ezt válaszolta nekik: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van. (Lk 9,50).
Sokféleképpen szolgálhatjuk Istent…
Jézusnak egészen közeli rokona lehetek, ha nemcsak befogadom Őt, hanem követem is. Nem elég utálnom a rosszat és a bűnt. Sokkal fontosabb terjeszteni a jót. A sötétség ellen nem az a legnagyobb fegyver, ha panaszkodom miatta, hanem az, ha világosságot gyújtok.
Sokat panaszkodom? Vagy inkább gyújtogatom a fényt?
Áldott hetet!
