„Az aratnivaló sok…” (Mt 9,37)
Sokszor van olyan reggeled, amikor arra gondolsz: „ma annyi teendőm van, hogy képtelen vagyok az egészet elvégezni egy nap alatt”.
Ilyenkor mi az első reakciód? Belerohansz a napodba vagy csendben időt adsz magadnak, hogy átlásd az egészet és segítséget kérsz Istentől, hogy legyen erőd és embered? Valaki szépen fogalmazta meg: „mindig az imád legyen az első reakciód és ne az utolsó lehetőséged”! Az ima ugyanis „erőkérés” és segítségkérés (is).
Sokszor panaszkodsz napközben is, hogy mennyi a munkád? Attól, hogy panaszkodsz, még nem lesz kevesebb, de ha minden reggel Isten előtt öntenéd ki lelkedet és panaszodat, egészen bizonyos, hogy könnyebb lenne átélni a munkával terhes napot. (Ismerek olyat is, aki sokat hangoztatja, hogy mennyi munkája van, mégis szinte mindenkivel leáll beszélgetni hosszú ideig… J).
Azt tapasztalom, hogy mikor reggel több időt adok magamnak, hogy megszólaljon a csendemben Isten, mindig tovább haladok. Ezért mondja Jézus, hogy bár az aratnivaló sok, „kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkást aratásába”. (Mt 9,38)
A munkában mindenkinek megvan a része, és azt neki magának kell elvégeznie, de a másét nem kell elvégezni. Az okoz sokszor túlterheltséget, amikor túllépjük a határainkat. A határig el kell menni, de milyen jó lenne tudatosítani, hogy ezt sem egyedül teszem, mert az „aratás Ura” velem van. Nélküle lemerülök és kiégek. Ővele töltekezem és elvégzem a lehetetlent is. Istennél ugyanis nincs lehetetlen. (vö. Lk 1,37)
Jövő héten és minden nap újra lehetőséget kapok, hogy változtassak a „munkamódszeremen”.
- Minden reggel „munkamegbeszélést” tartok és segítséget kérek.
- Saját elképzeléseimet követem és belerohanok a napba.
A kettő együtt meghozza gyümölcsét. Külön-külön hosszú távon tapasztalni fogom a veszteséget!
Jó munkát!
Sajgó Balázs atya
a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója
