Jezsuita lelkivezetőimtől tanultam, hogy amikor a lelkem működésének folyamatát elemzem, nem az az első kérdés, hogy tudok-e imádkozni, hanem az, hogy tudok-e aludni, pihenek-e eleget?
Ha a hét elején fáradtabb vagyok, mint az azt megelőző hétvégén voltam, akkor valami nincs rendben velem. Akkor talán nem a nagy REND szerint rendezem életem. Isten ugyanis mindig rendet teremt a rendetlenségből. Szervezetem működése is ezt igazolja: belégzés és kilégzés, alvás és ébrenlét, imádság és munka, beszélgetés és csend, visszavonulás és kommunikáció, étkezés és emésztés harmonikus egyensúlyt alkotnak, és az ehhez való alkalmazkodás a titka annak, hogy eszerint alakítsam életem.
Amikor felborul a rendem és a munkát nem pihenés követi, hanem újabb munka, akkor minden felborul: felborul az én kis világom, s ezzel lelkem nyugalma, ami aztán kihat környezetemre, és a sok kis nyugtalan ember rohanása egy hatalmas nyugtalanságot eredményez, ami már elég jól érezhető világunkban.
Mi a megoldás? Márk evangéliumában megadja az Úr a választ: „gyertek egy magányos helyre, és pihenjetek egy kicsit” (Mk 6, 31).
Az Úrral való pihenés az első lépés életem rendjének visszaszerzésére.
Én kivel szoktam pihenni? Egyáltalán pihenek eleget?
Áldott Hetet!
