„Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” (Mk 10, 15)
Jézus az Isten Országába való bejutást összekapcsolja a gyermeki sajátosságokkal. Néhány ilyen sajátosság, a teljesség igénye nélkül:
a. bizalomból fakadó nyitottság: az egészéges gyermek alapvetően bizakodó, és ezért nyitott kíváncsisággal szemlél mindent. A szó igazi értelmében szemlél: szemügyre vesz mindent környezetében és számítgatások nélkül kérdez rá mindenre. Ha ez a nyitottság már nincs meg benne, akkor nagyon korán megsérülhetett gyermeki énje, ezért fél bízni, és hajlamos bezárkózni.
b. spontaneitás: az egészséges gyermek különösebb gondolkodás nélkül, ösztönösen és meglepetésszerűen kezdeményez új dolgokat. Ez a bizalomból fakadó nyitottság következménye.
A gyermeknek nem is kell túlságosan sokat gondolkodnia, mert megérzésből – és így szívéből – cselekszik ösztönösen. Nem komplikálja a dolgokat.
c. jelenlét: a gyermek nem igazán érti a jövőt. A múlt számára elmúlt, a jövő még nincs itt. Ő a jelenben él.
Akkor válhatok igazán bölccsé és krisztusivá, ha nyitottá válok e gyermeki tulajdonságok újra tanulására: bizalomból fakadó nyitottság, spontaneitás, élet a jelenlétben. A bölcsesség a gyermeki sajátosságok és a megfontolt felnőtt tulajdonságainak egyensúlyba, harmóniába kerülése.
A krisztusi tanítvány az a bölcs ember, aki úgy gyógyítja meg sérült gyermeki énjét, hogy a Szentlelket újra meg újra meghívja jelenébe, és így Krisztussal halad az Atya felé. Így lesz egyre nagyobb benne Isten Országa.
Áldott Hetet!
