Egy mese szerint volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér. A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.
Aztán megéhezett és ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz. „Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim” – gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki: „Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!” Az előtte levő völgyben máris megjelent egy ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr.
Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz: „Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta… minden eltűnt.
„Tudtam” – mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.
Pontosan tudjuk, azaz csak tudni véljük, hogy mi az, ami „nem történhet meg”, ezáltal hihetetlen módon megcsonkítjuk lehetőségeink tárházát.
Az evangéliumi részben a leprás odamegy Jézushoz és szól: ha akarod, megtisztíthatsz engem…
Első hallásra zsarolásnak érzem, mintha nem is hagyna más választást Jézusnak. Ha azonban mélyebben belegondolok, akkor ez a leprás egyezteti akaratát Jézus akaratával. Ez az igazi ráhagyatkozás és önátadás.
Én is megtehetem Istennel és embertársaimmal való őszinte kapcsolatomban: ha akarod, megteheted… ha akarod, megbocsáthatsz, stb.
Ez egy szabad és őszinte kapcsolatot feltételez, amikor a másik felé így fordulok: ha akarod…
Kérdés az, hogy én akarom? Elhiszem, hogy velem megtörténhet a gyógyulás?
Áldott Hetet!
