„Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik.” (Jn 10, 27-28a)
Egy alkalommal versenyt rendeztek, hogy ki olvassa legszebben a 23. zsoltárt. A versenybe benevezett egy színész, és egy öreg pap is. A színész zengő orgánummal szavalt, és egyszer sem akadt el. Utána a pap következett, aki reszkető hangon kezdte: „Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt… Az igaz úton vezérel…Botod, pásztorbotod biztonságot ad” (Zsolt 23,1-4). A bíráló bizottság sokáig tanakodott, végül kihirdették az eredményt. A díjat a lelkipásztornak ítélték oda. „Sajnálom, hogy nem győztél” – mondta az öreg pap a színésznek. „Bizonyára szerettél volna győzni?” „Nem, korántsem” – válaszolta a színész. „Annál is inkább, mert kettőnk között lényeges különbség van. Én a zsoltárt ismerem, te pedig a pásztort”.
Aki kapcsolatban van az Úrral, minden nap időt szentel a Vele való együttlétre. Aki biztos akar lenni döntéseiben, minden helyzetben „csendes megbeszélést” tart „Vezetőjével”, „Pásztorával”. Ez nem jelenti azt, hogy Vezetőnk helyettünk cselekszik. Csak annyit, hogy az Ő utasításait követjük. Engedelmeskedünk szavának. Ez vezet az örök életre.
Gyakran egyeztetetek Vele? A Jó Pásztorral való „csendes munkamegbeszélés” hosszú távon előbbre visz minden másnál. Kipróbálhatom rendszeresen… J
Tartsak ma egy kicsit hosszabb csendet a szokásosnál. Hallgassam Őt!
Áldott Napot!
Sajgó Balázs atya
a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója
